Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 175-200. szám)
1933-10-05 / 178. szám
4. oldal. SíjKBgicsiHmyp 1933 október hó 5. Akiknek már minden mindegy••• Koldus, akinek a kutyája sajtot eszik — Tubis a hősszerelmes — Adler ur — a próféta küldötte A mindennapi élet tucatos szürke emberei mellett szinte észrevétlenül megyünk tovább. Közönyös nemtörődömséggel vesszük mások sorsát, mert mindenki a maga gondjával, a maga bajaival van elfoglalva. Talán soha annyira önzők nem voltak az emberek mint ma, ami nem is csodálatos, mert hisz a létfenntartáshoz szükséges mindennapi kenyér megszerzése, valóságos harc és küzdelem. Most ez alkalommal nem a politikai, társadalmi és művészi életünk nagyságairól fogunk beszámolni. Ezeknek népszerűsítő nagy dobját úgyis eleget halljuk ütni, hanem azokról az egészen kicsiny, tépett, rongyos kis emberekről, akik a maguk szánalmas egyéniségükkel, karakter figurái lüktető nagyvárosunk életének. Ezekkel az emberekkel lépten-nyomon találkozunk. Semmiféle kapocs nem köti hozzánk csak a megszokottság s azért ha nem találkoznánk velük többé, hiányoznának. Ki ne emlékezne Talpas bácsira, Pulyka nénire. Amerre megjelentek, vásott gyerekek guny„kiáltása volt szomorú kisérőjük. Ők már befejezték életüket, ott — ami után oly nagyon vágyódtak — a szeretet csendes, megértő otthonában — a szegényházban. Ezek közül az emberek közül, akiket az élet csak szánalmas mostohának fogadott be, bemutatunk egynéhányat. Ők azok a szerencsétlenek, akiknek már többé fel nem derülhet, akiknek hátralévő életükben már minden mindegy... G. kisasszony Talán a legregényesebb és legszomorúbb sorsa neki van. Valamikor régen töméntelen kincsnek volt az ura. Hatalmas földbirtoka, kastélya, vagyona volt, amellett a nők fontos kelléke is meg volt nála — a szépség. Arról a féktelen tobzódásról, amit a korán árván maradt G. kisasszony könnyelmű Jéletmódjával folytatott, még ma is legendák keringenek. Háza az öröm tanyája volt, állandóan vendégsereg tivornyázott náluk, a folytonos dáridó, cigány, pezsgő lassanként megemésztette a vagyont. A föld is, a kastély, minden, min den dobra került és az egykoron híres szépségű G. kisasszonyt lassanként kezdték elfelejteni. Kopott, piszkos öregasszony tipeg mindennap végig a városon. Fején a régi világból itt felejtett, sok divatot keresztül élt bársony kalap. Az uri asszonyok rasszságából már semmi sem maradt meg nála. Ugy néz ki, mint egy öreg cigányasszony, kezében rongyos táska, amibe az összeszedegetett ételmaradékot gyűjti össze. A táska van hivatva pótolni a retikült is. Piszkos papirba göngyölve tartja a fakó szinü púdert, kihullott fogú fésűjét és csorba tükörjét. Egyetlen, ami a jómód idejéből még megmaradt, uri szokása, a hiúság és a cigaretta. Koldulni jár, de a rézfilléreseknél többre becsüli, ha cigarettát kap. A kótaji uti vámon tul, egy odúnak beillő piszkos kis szobában tengeti nyomorúságos életét G. kisasszony. Egyetlen barátja, kis kutyája, amelyiknek mindennap megveszi a maga negyedkiló lóhús adagját. Azelőtt kártyát vetett, de már abbahagyta. Vájjon volt-e olyan kártyavető, aki neki megjósolta sorsát, jövőjét? Valószínűleg ő is elérkezik nemsokára, nyomorgó, hányt-vetett életének utolsó mentsvárához — a szegényházba. Tubis, a hetipiacok Jan Kiepurája Tubis. Van ki e nevet nem ismeri? Senki nem énekelte szebben és szivhezszólóbban nála a „szappanba főtt bojtárlegény" szomorú tragédiáját. Évtizedeken keresztül ő volt a hetivásárok ünnepelt dalénekese. Ő plántálta át az aszfaltról a nyiri talajba az „uncili-smuncili" és a többi slágereket, ő érte lelkesedtek a menyecskék, amikor a „nótás hetilap" legújabb számát, a Zöldségtéren százak és százaktól körülvéve elénekelte. Tubis volt a hetipiacok Jan Kiepurája. De jött a háború, a nóta lassanként nem kellett senkinek. Tubis népszerűsége is oszladozni kezdett. A hárorú olyan sokáig tartott, hogy a végén ő maga is mundérba öltözött. De mire hazajött és újra kiállt a piacra Tubis, már nem kellett az'.ő nótáival. Zülleni kezdett. A'korcsmák mindennapi látogatója lett. Előbb mint kucséber, később már mint korcsmatöltelék. Szánalmasan lerongyolódva koldulja most már végig a várost, hogy az alamizsna fillérjein pálinkát vehessen. Tubis most már csak akkor énekel ha részeg. Reszkető hangja gyakran kihallatszik a korcsmákból. Adler úr — Illés próféta küldőttje Szakálas, torzonborz arca gyakran feltűnik, különösen a sétatereken. Ez az ő terrénuma. Mert az utca járókelőivel nem bocsájtkozhat olyan könnyen hittudományi vitákba, mint a kerti padok pihenő vándoraival. Törékeny öszszetöpörödött testét fáradtan vonszolja, pedig még nem lehet több 40-nél „Illés próféta küldötte" a hogy ő magát nevezni szokta. — Nem koldus, ha valaki pénzt nyújt feléje, sértődötten utasitja vissza, mert ő nem profán anyagiakért keresi fel az embereket, hanem a próféta küldetésében. Az eszelős emberek bőbeszédűségével adja elő vallási téveszméit. Ha valaki kineveti, szitkozódva áll odébb, de ha komolyan beszélnek vele, lassankint egy egész élettragédia tárul elénk. Okleveles tanitó a szerencsétlen, aki a háborúban súlyos sebeket kapott. Illés próféta küldötte a legszerencsétlenebb ember Nyíregyházán ... Lupcsut A régi jó világból itt felejtett fiákerest mindenki ismeri. Gyakran látni, de sohasem józanul. — Megrögzött alkoholista, aki az illumináció gyönyörűségében valóságos demostheneszi ihlettséggel szónokolja végig az utcákat „Tekintetes Közvélemény" igy szokta Oszi újdonságok selymek, női ruha- és kabátszövetek, bársonv és a legújabb szövésekben, a legdivatosabb színekben megérkeztek. Újdonságaimat a legolcsóbb árakon árusítom. UNGÁR LIPÓT ÁRUHÁZA Nyíregyháza, Luther-utca 4. 3407-6 hIWIkIOI Ü m ; fStöf&lSf^iSf^fSim^^ Sokat takarit meg, ha KÁRPÁT MALÁTAKÁVÉT használ— Kapható minden füszerüzletben. kezdeni monológizálását és szidja a mai rendszert. Örök elégedetlen, aki ezelőtt 50 évvel épp ugy szidta az akkori rendszert, mint a mait. Borban az igazság. Gyakran önmagáról is igy vélekedik Lupcsu bácsi, amint a kirakatok tükreiben elbámulva morfondíroz. — Te semmirekelő vén korhely, már soh' sem javulsz meg. Valaha régen jómódú fiakkeres volt, az éjjeli élet ismert alakjainak „udvari* szállítója, mint ahogy ő szokta mondani. Az ital elvitte kocsiját, lovát, csak ő maradt még itt a ceigből. A rendőrség íek nem sok dolga akad vele, mert respektálja a rend szigorú őreit, ha meglátja őket, elhallgat és illedelmesen köszön. A régi világ lovagjai közül már alig van itt valaki — csak ő. Hangos, beszédes emlékeként a letűnt, boldog, jó és szép időknek. Szombaton délután lesz a Bessenyei Kör közgyűlése A Szabolcsvármegyei Bessenyei Kör október 7-én, szombaton délután 5 órakor választmányi ülést, fél 6 órakor pedig közgyűlést tart a városháza nagy tanácstermében. A Kör elmúlt évi működésének mérlege s a jövő évi tervek ismertetése képezik a szokásos közgyűlési napirend keretében a legnagyobb érdeklődésre számot tartó tárgysorozati pontokat. A közgyűlés tölti be az időközben megüresedett tisztségeket is. A nagyszabású irodalmi- és művészi programmot ismertető közgyűlés iránt élénk érdeklődés nyilvánul meg városunk kulturközönsége körében. — Gép- és gyorsirástanitást vállal Nagy Irén oki. gyorsírás tanitó. Kállai u. 25. lOx Szenzációs olcson, kcio árban vásárolhat ai OLCSÓ ARÜHAZBRM Bessenyei-tér. Cim r* ügyelni.
