Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 150-174. szám)

1933-09-06 / 154. szám

A magyar külpolitika legközelebbi nagy eseménye: Gömbös miniszter­elnök ankarai és szófiai látogatása Politikai körökben élénk érdek­lődés előzi meg Gömbös minisz­terelnöknek küszöbön álló ankarai és szófiai látogatását. Ezt meg­előzően azonban Papén helyettes kancellár látogat el Budapestre. Jól értesült körök véleménye szerint ezek a látogatások mind azt bizonyítják, hogy Magyar­ország nem áll egyedül a nemze­tek társaságában, számolni kell vele, mert mint szerves tényező beleilleszkedik Európa népei so­rába s a Dunamedence kérdései nélküle meg sem oldhatók. Papennek budapesti látogatása nem csupán udvariassági aktus, hanem gazdasági természetű s ezenkívül külpolitikai kéidések megbeszélésére fog szolgálni, a melyeket Gömbös Gyula Berlin­ben kezdeményezett. A két ország külügyminiszte­tiumában most folynak a Papen­látogatását előkészítő tárgyalások, de hasonlóképen folynak az an­karai és szófiai látogatás előké­születei is. Szilágyi Lajost nevezte ki a kormányzó Bíharvármegye főispánjává A Hivatalos Lap legközelebbi száma közli, hogy az államfő Szi­lágyi Lajos országgyűlési képvi­selőt nevezte ki csonka Bihar­vármegye főispánjává. Szilágyi természetesen lemond berettyóúj­falui mandátumáról s utódjául a Nemzeti egység pártja Molnár Imre vármegyei főjegyzőt jelölte. A zászlóbontó gyűlést szeptember 10-én tartják. Ezen a gyűlésen megjelenik Gömbös Gyula minisz­terelnök és Sztranyavszky Sándor pártelnök is. Benes a dunai államok gazdasági újjá­szervezésére tervet dolgozott ki Az Excelsior külpolitikai rovat­vezetője, Paul Boncour vasárnapi beszédével foglalkozva, legfonto­sabbnak azt a nyilatkozatot tartja, amelyben Paul Boncour bejelen­tette a dunai államok gazdasági újjászervezését. Ezzel kapcsolato­san irja a iap, hogy a francia­román tárgyalások rövidesen ered­ményesen befejeződnek. Mussolininak szintén szándéká­ban áll, hogy Franciaországgal egyetértően megoldja a dunai ál­lamok gazdasági problémáit s az erre irányuló tanácskozások kez­dete Benesnek közeli római láto­gatása. A lap ugy tudja, hogy Benes kész tervvel megy Rómába s olyan tervet dolgozott ki, ame­lyet Franciaország és Olaszország is jóváhagyhat. A csenek puskatüzzel oszlattak fel két tót gyűlést A Bars vármegyei Nagyugrócon a tótok népgyűlés tartottak s til­takoztak a csehek túlkapásai ellen. A 25 községből kivezényelt csend­őrök a népgyűlést szétkergették, majd fegyverüket használták. Sok ember megsebesült. Hasonló véres jelenetek játszód­tak le Oszlányban, ahol a csend­őrség fegyverét használta a tó­tokkal szemben. Oszlányban a sebesültek száma 25, közöttük van Tiso dr. volt tót néppárti mi­niszter is. Életfogytiglani fegyházra ítélték a fü­löpszállási gyilkost A kecskeméti törvényszék Pász­thy tanácsa ma tárgyalta Pintér József bűnügyét. A vádlott cini­kusan viselkedett a tárgyalás alatt. Megleste a kedvező alkalmat, be­ment Tóthék házába, ahol kenye­ret talált s abból falatozott, ami­kor a kis Tóth Rozália észrevette és sikoltozni kezdett. Ekkor fel­kapta a leányt, a földhöz vágta s kését háromszor beledöfte. Mivel nem volt a késnek hegye, a leány nyakát elvágta. Ezt megelőzően több ékszert és 18 pengőt vett magához. Á biróság rablásban és gyil­kosságban mondva ki bűnösnek, s életfogytiglani fegyházra itélte Pintért. Pintér az Ítélet kihirdetését mo­solyogva fogadta s megnyugodott benne. Kirendelt védője az ítélet ellen fellebbezett, de felebbezett az ügyész is eltérő minősítés miatt. Időjárás Mérsékeltebb északi szél, nyu­gatQn némi felmelegedés, kisebb záporok már csak keleten várha­tók. A trianoni büntető ítélet Irta: Straky Henrik A Millerand-féle kisérő irat integráns része az u. n. trianoni békeszerződésnek. E kisérő irat 2. szakaszá­nak egyik bekezdése igy hangzik: „Die alliirten und assoziierten Máchte kónnen nicht vergessen, welchen An­teil an der Verantwortlich­keit auf Ungarn falit und können im allgemeinen auch nicht vergessen welchen An­teil Ungarn an der von der Doppelmonarchie befolgten ímperialistischen Politik ge­hab hat." Tehát magyarul, a szövetkezett és társult ha­talmak nem felejtik el, hogy a felelősségnek (háborúsnak) milyen része esik Magyar­országra és általánosságban nem tudják elfelejteni azt sem, hogy Magyarországnak milyen része volt a kettős Monarchia által folytatott imperialisztikus politikában. Ismeretes dolog, hogy az emiitett kisérő iratban benne van a revizióhoz való jo­gunk is, amint azt számta­lanszor megírták már. Tud­juk mi és tudja ma már az egész művelt világ azt is, hogy ama 1914. évi koro­natanácsban Tisza István, akkori miniszterelnökünk volt az egyetlen férfiú, aki ellenezte a háborút. Tehát ezzel megdőlt a kisérő irat 2. szakaszának emiitett be­kezdése, amely szerint mi háborús felelősséggel tarto­zunk. Nincs tehát semmi, ami ezen a téren a szövet­kezett és társult hatalmak el nem felejthetnek. Amikor Tiszát ama ko­ronatanácsban leszavazták, akkor ő azt az álláspontot hangsúlyozta és amellett kö­tötte le magát, hogy bármi­lyen kimenetelű is legyen a háború, annak nem szabad a Monarchia területi megna­gyobodásához vezetnie. Az összeomlás előtt kötött idő­közi különbékék ebben a szellemben köttettek meg. Az orosz és román külön­békék lényegileg nem bőví­tették a Monarchia területét. Tehát teljesen alaptalan a kisérő irat idézett Jszakaszá­nak 2. fele is, azaz hazánk­nak semmi része nem volt a Monarchia esetleges im­perialisztikus politikájában. A trianoni békeszerződés­nek nevezett valami, nem szerződés, mert ennek lé­nyegéhez hozzátartozik az, hogy a felek kölcsönösen állapodjanak meg a feltéte­lekben. Hiszen a győzők a mi határainkat már 1919 jú­niusában végleg megállapí­tották. Csak egy év múlva tették a mi békelelegációnk elé a repedt trianoni asz­talra a meg változhatatlan­nak minősített kész szerző­désszöveget és kényszeritet­tek bennünket annak alá­írására. Nincsen a müveit világnak olyan bírói fóruma, amelyik az ilyen módon lét­rejött okmányról azt mond­hatná, hogy szerződés. Mi tehát akkor ez az ok­mány ? A Millerand-féle ki­sérő irat említett szakaszá­ból következik, hogy „bün­tető itélt". Az ítélet indo­kolása is benne van a ki­sérő iratban. Az indokolás alaptalanságát bebizonyítot­tuk. Ebből az következik, hogy az Ítélet rossz, téves. Ha ez téves, akkor jogunk van ahhoz, hogy perújítás­sal éljünk és az igaztalan ítéletből igazságos szerződés legyen.

Next

/
Thumbnails
Contents