Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 150-174. szám)

1933-09-22 / 167. szám

1933 szeptember hó 22. smmsm® 3. oldal Herczeg Ferencet ünnepli ma az ország Herceg Ferenc, a magyar iro­dalom dicsőség fényébe vont nagy­sága ma hetvenesztendős. Ezen a napon az ő irózsenijét csodáló, alkotásainak szépség-erejétől ihle­tett nemzete a hála és hódoló tisztelet virágait hinti elé. A Ma­gyar Tudományos Akadémia disz­gytílést tart, a Nemzeti Színház Herczeg-ciklust rendez. Herczeg Ferenc hetvenedik szü­letésnapja ünnepe a magyar ol­vasóközönségnek is, mert ma je­lent meg Herczeg Ferenc Emié­kezései-nek első kötete. Amiről eddig sohasem beszélt: életének regényét mondja el ebben a, min­den regénynél fordulatosabb,, szí­nesebb és mélyebb könyvében a költó. Gyermekkorában még pos­takocsin járt, a 67 éves Herczeg Ferenc viszont már repülőgépen utazott Londonba. Az emberiség történetének legmozgalmasabb, legérdekesebb korszaka az elmúlt hetven év, amelynek Herczeg Fe­renc nemcsak legkülönb élő ma­gyar elbeszélője, hanem élessze­mú megfigyelője is, aki nagy sze­repet játszott és játszik nemcsak irodalmi és művészeti életünkben, hanem a magyar társadalmi és politikai életben is. Úgyszólván mindenkit ismert ekor kimagasló egyéniségei közül, álarc nélkül látta a közélet főszereplőit és nem­csak az irodalmi és színházi ku­lisszák mögött volt és van otthon, hanem a politika boszorkánykony­hájában is. öt kötetre tervezett emlékezéseinek első kötete A Vár­hegy cimmel ma jelent meg. Egy részletét itt mutatjuk be olvasó­inknak. * Sok adósság maradt édesapám után és a hitelezők megrohanták szegény kis házunkat, mint az erdelyi szállóige hét éhes medvéje az egy körtvélyt. Az egész varos meg volt róla győződve, hogy nem tarthatjuk magunkat, a gyógy­szertárra és az ingatlanokra már ajánlatok is érkeztek. De ekkor előtérbe lépett Ő, aki Magyarországon már annyi csa­ládi házat mentett meg az össze­omlástól : az özvegyasszony, cdes­anyám sorra járta a hitelezőket, a bankokat, csak úgy, mint a buda­pesti és bécsi drogistákat, beszélt velük, kapacitálta őket, haladékot kért, részletfizetéseket ígért, a fe­kete gyászruhájával meghatotta, az okosságával meggyőzte őket. Az emberi jószívűség javára kell irnom, hogy meghallgatták, meg­értették és humánus elbánásban részesítették. Furcsa, de való: a kis családunk éveken át a hitele­zők oltalma alatt állott és ha pénz kellett anyánknak, a bizalmas hi­telezőknél mindig talált. Ura életében sohasem szólt bele vagyoni dolgokba, de most egy­szerre jó üzletembernek bizonyult. Egész nap ott ült a gyógyszer­tárában és ellenőrizte a forgalmat, késő éjjel pedig, ha lámpafényt láttunk a szobájában, tudtuk, hogy a pénztári naplójában számolgat. Nagy és fárasztó munka volt, amire vállalkozott, reá is áldozta életének legszebb éveit, de végül elérte azt, amit akart: megfizette összes adósságait, egyetemre küld­te két fiát és férjhezadta a leányát. Azt tette, amit egykor Éva nagy­mama az ura halála után : eltaka­rította a romokat és befejezte az abbanmaradt építkezést. A Gondviselés különös kegyel­me, hogy most, midőn hetven éves fejemet az irógép fölé hajtva, ezeket a sorokat írom, anyám ott ül a szomszéd szobában és ellen­őrzi a szakácsnő számadását. A városi szakosztályok ülésén élénk vitában foglalkoztak a Tesléry-normával Értekezletre hívják össze a város és a felekezetek képvi­selőit a városi segély elosztása ügyében Nyiregyháza város szakosztá­lyainak együttes üiésén most tár­gyalták a jTesléry- normát, ame­lyet Virányi Sándor alispán ren­deletben ajánlott elfogadásra a városnak. A rendeletet, amelynek lényege az, hogy a bajbajutott iskolafenn­tartók átmeneti megsegítése érde­kében a város vállalja a tanítók illetményének a tiz százalékon felül eső részét, illetve a fizetés­nek azt az összegét, amely a fe­lekezet által elvállalandó tiz szá­zalék és az államsegély összege között van, — nagy érdeklődés­sel tárgyalták. A város addig is tekintélyes összeggel támogatja az egyháza­kat és pedig az évtizedek óta kö­vetett kulcs szerint, de ebből a támogatásból nem tudta mind­egyik egyház egyformán fedezni a tanitó fizetésére annak idején vál­lalt százalékot, mert van olyan egyház, amelyik 90, másik sok­kal kevesebb százalék állami ré­szesedést kapott és most az álta­lános válság idején éppen azok az egyházak kerültek a legnehe­zebb helyzetbe, amelyek annak idején, jobb viszonyok között, ke­vesebb államsegélyt vettek igény­be. A Tesléry-terv most meg­szüntetné az egyenlőtlen teher­viselést, mert az egyház csak tiz százalékot fizetne, a többit a vá­ros adná. A szakosztályi ülésen Szohor Pál főjegyző, a polgármester he­lyettese ismertette az alispáni le­ti I 1 I 1 I I I I I I •a iratra vonatkozó javaslatot, amely­nek lényege az, hogy maradjon meg a képviselőtestület a feleke­zetek támogatása tekintetében a költségvetésbe 1933-ban beillesz­tett összeg mellett és tekintsen el a Tesléry-féle segélyezési tervtől. A mult évben a felekezetek készpénzben és tűzifában mint­egy 45,000 pengő segélyt kaptak összesen. Ha most a Tesléry­féle javaslatot venné alapul a vá­ros, akkor ehhez, az eddigi se­gélyhez mintegy 4000 pengőt kellene hozzáadnia a városnak. A segélyezés elosztása is más volna. A most költségvetésbe ik­tatott segélyösszegből az ág. h. ev. 30,920. a róm. kat. 8800, a gör. kat. 2160, a ref. 2320, az izr. 1620 pengőt kapnak egy esz­tendőre. Ha az alispáni rendelet­ben jelöett terv szerint történne a segélyezés, akkor az ág. h. ev. egyház 400 pengővel többet, a róm. kat. 1500 P-vel, a gör. kat. 1000 P-vel, kevesebbet, a ref. 1600 P-vel, az izr. 4100 P-vel többet kapna. Igy megváltozva a felekezetek segélyezésének eddig figyelembe vett felosztási kulcsa, holott ez a kulcs történelmi fej­lődés eredménye. Egyébként a polgármesternek tudomására ju­tott, hogy rövidesen törvényho­zási uton segítenek az iskolafenn­tartók válságos helyzetén s igy kár volna rövid átmeneti időre megbolygatni a költségvetésbe iktatott összeget. Igaz, hogy a 4000 pengő több­nyegek ebédlő és futó, a legdivatosabb kimintázásokban fi I I I i Zöldinél y in él | i (Zrínyi Ilona-utca 1. szám.) 3272-5 3272-5 Minőségért felelősséget vállalok! l&aE3BI let kiadás nem jelent sokat, hi­szen alig 0 80 százalékkal emelné a pótadót, tekintetbe kell azon­ban vennünk az 1934. évi költ­ségvetés figyelmeztető tanulságait, amelyek szerint a város bevételei 15-20 százalékkal csökkentek, mig éppen kulturális kiadásai ugyanazok maradtak. A javaslathoz Bernstein Béla dr. majd Paulik János kir. kor­mányfőtanácsos szóltak hozzá, akik a tanítókra fordított terhes kiadások átvállalása érdekében az egyenlő arányban való segítést sürgették és a Tesléry-terv mellé állottak. Paulik János hangoztatta, hvgy az ág. h. ev. egyház óriási áldozatokat hozott a tanyai isko­lák megsegítésével s ezekben az iskolákban nemcsak evangélikus, hanem bármely más felekezetű gyermekek is oktatást nyernek, Minden 1000 evangélikusra két és fél iskola fenntartása esik, ami élénken jellemzi az egyház túlterhelését. Tóth Bálint min. tanácsos, m. kir. pénzügyigazgató attól tart, hogy a 4000 pengő többlettel emelkedő segélyösszeg uj alapo­kon tőrténő elosztása békétlen­ségre vezetne. írjon fel az alispán utján a város a kormányhoz, hogy hozzák minél előbb tető alá az iskolafenntartó egyházak megse­gítéséről szóló törvényt, hogy a felekezeti iskolák újra zavartala­nul téljesithessék nagy nemzeti és valláserkölcsi feladatukat. Ezt a felfogást vallja Konthy Gyula dr. is, majd Bodor Zsig­mond szólal fel, aki helyesli a Tesléry-féle elgondolást, mert ez felel meg az igazságnak. Ha a város nem vállalja a 90 száza­lékos hozzájárulást a tanítók fi­zetéséhez, akkor járuljon hozzá 80, vagy 70 százalékkal, de ne ragaszkodjék a régi felosztási kulcshoz, mert ma más a hely­zet. Ami annak idején méltányos volt, ma nem az, hiszen az egyes felekezetek nem egyenlő mérték­ben fejlesztették iskoláikat és nem arányos a rájok esö iskolaügyi teher. Kimutatja, hogy az ág. h. ev. egyháznak egy tanitó 946, az izr. 848, a róm. kat. 517, a gör. kat. 390, a ref. 258 pengő­be kerül évenként. Ez az állapot elviselhetetlen éppen azokra az egyházakra, ame­lyek annak idején nem vették igénybe 90 százalékban az ál­lamsegélyt. Ezen a helyzeten a Tesléry-terv segíthet csupán, amely terhet, mint igazságosat, a vár­megye valamennyi községe ma­gáévá tett. Sikorszky István ip. főfelügye­lő javasolja, hogy üljenek össze a polgármester elnökletével az egyes felekezetek képviselői és tárgyalják meg a segélyezés el­osztásának kérdését. Tesléry Károly dr. kir. tanfel­ügyelő a fizetésüket hosszabb idő óta nélkülöző tanítók helyzetének megdöbbentő adataival bizonyi­A „VÁROSI KÁDFÜRDŐ" nyitva. A „GŐZFÜRDŐ" szeptember 23-án szom­baton nyílik meg. Sóstógyógy- és Strandfürdő zárva.

Next

/
Thumbnails
Contents