Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 124-149. szám)

1933-08-19 / 139. szám

1933 augusztus hó 19. <

&JfflOLCSIHIB

UU> 3. oldal. Szélhámos gabonaügynökök járják a megyéket A gabonaértékesítés lelkiismeretlen hiénái minden esztendőben megjelennek a falvakban, hogy különböző híresztelésekkel rászedve a jóhiszemű gazdákat, a gabonát minél olcsóbb áron vásárolják össze. Bőbeszédű szélhámosok azok, akik különböző „szak" felvilágosításokat adnak minden kérdezés nélkül. Negyedóráig zuhog a tőzsde, zárlat, Csikágó, dumping, árnivellálás, hossz és bessz a gazda fülébe és a mottó mindig egy: jó lesz most minél nagyobb tömegben eladni a gabonát, mert a nemzetközi helyzet alakulása következtében rövid időn belül katasztrofális árzuhanás fog bekövetkezni. Az ügynökök ténykedése természetesen kizárólag arra irányul, hogy potom pénzért összevásárolhassák a megijedt gazdák termését. Tudomásunkra jutott, hogy a lelkiismeretlen gabonaügynökök az idén is megkezdték munkájukat a vármegyékben. Szerencsére a hatóságok éberen őrködnek a gazdák sorsa felett és mihelyt tudomásukra jut az üzérkedés, azonnal gátat vetnek elébe. A hatóságok munkáját most nagyon megkönnyítik a gazdavédelmi rendeletek, amelyek megóvják a termelőt attól, hogy kénytelen legyen minél hamarább túladni termésén, hogy sürgős adósságait kifizethesse. Ugyancsak jót fog tenni e tekintetben az a rövidesen napvilágot látó rendelet, amely megengedi a terményben való adófizetést. Igy csak a magánadósságokra kell a gazdának figyelmét fordítania, de erre is van ideje október l-ig a gazdavédelmi rendelet lejártáig. Kétszáz pengőt lopott a iezárt lakásból vitéz Kovács Dezső nábrádi gazdálkodófeljelentést tett a csendőrségen ismeretlen tettes ellen, aki lakásába behatolva, irószekrényéből pénztárcáját kilopta. A pénztárcában két darab 100 pengős bankjegy és két 50 filiéres váltópénz volt. A csendőrség a feljelentés alapján bevezette a nyomozást. A tettest sikerült is megtalálni. Varga Lajos foglalkozásnélküli nábrádi legény beismerte, hogy Kovács Dezső lakásának nyitott ablakán mászott be a szobába, a pénzt magához vette s egy szalmacsomóban rejtette el. A lopást követő napon a pénzt elővette a szalma alól, az anyjának 'adta át azzal, hogy találta. Vargáné a pénzt megmutatta az urának. — Vargáék egyelőre nem tudták, hogy a pénzzel mit csináljanak, közben azonban a csendőrök a nyomozást sikerrel lefolytatták s a pénzt megtalálták Vargáéknál. Ennek alapján ellenük az eljárás megindult. Rálőttek a nyirábrányi vonatra A csendőrség keresi a vakmerő merénylőket túlsó feljáró ajtó nyitott ablakán repült ki a lövedék. Persze igen nagy riadalmat keltett a lövés hire annál is inkább, mert azon a részén a kocsinak, ahol keresztülrepült a golyó, még a vámospércsi állomás előtti uton is zsúfoltan állottak. És ha csak néhány másodperccel előbb dörren el az elsütött fegyver éppen négy embert járt volna keresztül a golyó. Az utosok megállapították, hogy a lövés alulról, emelkedő röppályával érte a kocsit. Nyirábrányból értesítették a csendőrséget a történtekről, de a kivonult "csendőrség senkit se talált. A nyomozást ellenben azonnal bevezették a vakmerő vonatmerénylők ellen, akik nem tudni, hogy milyen szándékkal lőttek rá a robogó vonatra, szerencsére minden komolyabb eredmény nélkül. Könnyen végzetessé válható támadás érte szerdán este Vámospércs határában a nyírbátori vonatot. Debrecenből este hat óra öt perckor indul az utolsó motoros vonat Nyirábrány határállomásra. Különösen este állandóan zsúfolt szokott lenni ez a vonat és igy volt ez szerdán este is. Még a motoros kocsik folyosója is telve volt. Mikor a motoros vonat elhagyta Vámospércs állomást, a határban két őrház között hirtelen nagy robajra és dörrenésre figyeltek fel a kocsiban ülők. Az első percben mindenki arra gondolt, hogy valaki jól bevághatta az ajtót, majd kimentek a kocsi hátsó folyosójára és akkor látták, hogy ismeretlen tettesek rálőttek a vonatra. A golyó széjjel zúzta az ablakot és az üvegszilánkokat átszórta a kocsi ellenkező oldalába és a Nyíregyháza környékén keresi fiát egy holttá nyilvánított hadifogoly Imaoka japán professzor közbenjárása tette lehetővé 70 magyar hadifogoly hazatérését Számla-blanketta kapható a kiadóhivatalban Tegnap délután 4 óra után egy barna arcú, kissé nehéz beszédű magyar ember állított be az Ujságboltba, ahol rövidesen kiderült a beszélgetés során, hogy egy kálváriát járt ember, egy hősi halottá nyilvánított magyar ember áll előttünk, akit kegyetlenül megtiport a világháború s az azt követő évek emberi mértéket meghaladó szenvedése. Áthívtuk magunkhoz a szerkesztőségbe s arra kértük, mondjon el valamit két évtizedes szenvedéséből. A testben megfáradt ember megtörölte gyöngyöző homlokát, beszélni kezdett, de alig tudott öszszehozni tört magyarsággal egy mondatot, kibuggyant a könny a szeméből, nem tudta folytatni s arra kért, hogy inkább kérdezzük, majd felelget reá, annyi sokat szenvedett, hogy nem tud róla nyugodtan beszélni. Lassan, mint hatalmas folyam méltóságteljes hömpölygése, jött a szó a szájáról. — 1914-ben, a mozgósításkor vonultam be a debreceni 39. gyalogezredbe. Fiatal feleségem és 9 hónapos kisfiam maradt otthon. Tovább nem ment a mondat. Szemét ismét elárasztotta a könny. Aztán szinte fuldokolva csakanynyit tud még elmondani: — Nem bánnám, ha meg is halnék már, annyi sokat szenvedtem, csak még a fiamat szeretném látni. Majd mikor lecsillapodott, további kérdéseinkre elmondja, hogy az orosz harctérre került, mindjárt az első harcokban súlyos mell-lövést kapott s orosz fogságba került. Az oroszok a kievi kórházba szállították. Itt is maradt felgyógyulásáig. Kievből Novonikolájba szállították s amikor megtudták, hogy itthon géplakatos volt, több szakmunkással együtt a Murman-vasut építéséhez vitték, ahol egy mozdonyra került s itt is maradt a vasútvonal épitesének befejezéséig. Már itt is sok szenvedésen kellett keresztül menniök, mert csupán annyit kaptak, amennyire az életfenntartására szükség volt, helyzetük azonban sokkal súlyosabbá váit, amikor Kinába kerültek, ahol szén és ólombányákban dolgoztak. Még pedig ugy foglalkoztatták mindnyájukat, hogy egyik héten szenet bányásztak, a másik héten pedig az ólombányába vitték őket. Ebben az éveken át tartó munkában teljesen összetörtek valamennyien. És ha a háború sorsa iránt érdeklődtek, mindig csak azt a választ kapták, hogy a háború még folyik. Teljesen elzárva mindenkitől, elvágva a nagy világ eseményeitől éltek, állatok vegeÜvegesek figyelmébe! j i i a legolcsóbb gyári árban kapható ^ IZSA Y KÁROLYNÁL j Telefon 245. f Nyíregyháza, Luther-u. 6. Tessék mintázott ajánlatot kérni. 2623-? j I P A P P vegytísztitó és kelmefestő üzeme. Vay-Adám utca 65 szám. Telefon szám : 5—10. Főüzlet: Széchenyi-ut 2. sz. Telefonszám: 5-09. Férfi öltönyök és női ruhák | ] vegytisztitását és bármilyen színre való festését a legolcsóbban készíti. 2636—24 tativ életét élve. Húzták az igát, a robotot, nem tudva azt sem, milyen nap van, évek suhantak el fejük felett, nem tudva, mikor lesz már a borzalmasan hosszú és kegyetlen hónapoknak, éveknek vége. Ebbe az egyhangú, gyötrelmesen kinzó napokba az hozott változatosságot, amikor a japánok megkezdték offenzivájukat a kínaiak ellen s amikor Sanghai alá érve, bombázni kezdték azt a bányát is, amelyikbenők dolgoztak. — Hubay "Lászlóval dolgoztam együtt — mondotta kissé élénkülő tekintettel —, szakaszvezető volt Hubay. Azt mondtam neki, mikor az egyik bomba becsapott a bányánkba: Most már baj van, de most talán meg is szabadulhatunk. Egymást biztatgattuk, pedig nem is hittük, hogy valóban közel van a szabadulás órája. Mikor a japánok elfoglalták azt a bányát, amelyben mi dolgoztunk, japán fogságba kerültünk. A japán hadsereg vezetője azt a kérdést intézte a foglyokhoz, hogy milyen nemzetiségűek s amikor Jmegtudta többünkről, hogy magyarok vagyunk, megkérdezte, haza akarunk-e menni? Eleinte nem is tudtuk megérteni, miért olyan figyelmesek velünk szemben a japánok, mire megmagyarázták, hogy Imaoka tanár járt közbe érdekükben. Ez a tanár ur Budapesten járt s azt mondotta hazatérése után, hogy annyi sok jóban és vendégszeretetben volt része Magyarországon, hogy szeretné ezt valamiképpen visszafizetni a magyaroknak, ezért közben járt hazahozatalunk érdekében. Hosszú évek szenvedése után megváltás volt számunkra, amikor hajóra tettek mindannyiunkat. A hazafelé hozó ut már csak pillanatoknak tetszett. Az Indiai Óceánon, Szuezi csatornán át jöttünk Konstantinápolyba, onnan Konstanzába, Galatzba, Bukarestbe szállítottak s vasúton Brassón, Kolozsváron át kerültünk magyar földre. Mikor vonatunk Báránd állomásra ért, a község csaknem minden apraja-nagyja ^megjelent fogadtatásunkra a vonatnál. A feleségemet kerestem, beszéltem is vele, de megtudtam azt is, hogy férjhez mert Szabó Andráshoz. Nekem hát nem volt otthonom Bárándon. A fiam nem volt otthon. Igen el voltam keseredve. Miért jöttemhát haza? Ekkor odalépett hozzám a jegyző ur, megnyugtatott, hogy nem szabad haragudnom a volt fele-