Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 124-149. szám)

1933-08-03 / 126. szám

Ara 10 fillér. Nyíregyháza, 1933 augusztus 3. Első éviolyam, 126-ik szám. .-./V&fgfc: Szerkesztőség és kiadóhivatal Bethien-u. 1. DAi TTI^ AI N A PII A P ár Elöíizetés 1 hóra 2'

50 p» Negyedévre 7-50 P Postatakarék! csekkszám 47139. Telefon 77. * lULlIl&ál flAilLAi * Köztisztviselőknek 20 százalék engedmény A magyar ügy igazsága ellenálhatatlan erővel emelkedik az európai horizont fölé — mondotta Gömbös Gyula miniszterelnök tegnap esti történelmi jelentőségű rádió Az egész osztatlan magyar nemzet ma Gömbös Gyula miniszterelnök történelmi erejű rádiószózatának a hatása alatt áll. Az a szuggesztív hang, amelyen az ország vezére a magvar otthonokhoz szólott, megerősítette a nemzet hitét történelmi küldetésében. A nagyszabású rádióbeszéd igy hang/ott: Lebontom a válaszfalakat Magyar Testvéreim ! Amikor a mult év októberében, közvetlenül azután, hogy a kormányelnökséget átvettem, jnegjelentem a mikrofon előtt, programot adtam és egyben ismertettem nemzeti munkaterveimet, hogy minden magyar lássa, merre visz az utja a magyar sorsnak, a magyar jövendőnek. Most beszámolómat jöttem elmondani, de egyúttal a legközelebbi teendőkről kívánok szólni. Októberi rádiószózatom végén ezeket mondottam : Uj utakon foglak benneteket vezetni, csodavárással ne ámítsátok magatokat, utunk meredek, sziklás, tövises ut, de érzem, tudom, hogy elvezet a célhoz. A nemzet nagy többsége felfigyelt rám és bizalommal kereste velem együtt a kibontakozást. A kritika elhallgatott, mert tudta, hogy a nemzetnek szüksége van a megbontatlan lelki egyensúlyra és ösztönösen érezte mindenki, hogy a magyar nemzet csak akkor teljesítheti történelmi miszszióit, önmagával és a müveit világgal szemben, ha egységes célkitűzéssel és egységes akarattal áll Európa keleti kapujában. Felfigyelt a nemzet arra is, amikor sorsközösségről beszéltem. Valóban csak az a nemzet tud a mai súlyos viszonyokkal megbirkózni, amelynek minden egyes tagja felismeri az egymásrautaltság szükségességét és ebből levonja mind a jogok gyakorlására, mind a kötelességek teljesítésére vonatkozólag a helyes következtetéseket és amikor az év folyamán többször hangsúlyoztam a nemzeti függetlenség és az államszuverénitás teljességének szükségességét, ugy éreztem, hogy millió és millió magyar szive dobban össze az enyémmel, mert tudtuk azt, hogy az a nemzet bír nemzetközi súllyal, csak az a nemzet méltó a jövendőre, amely megbecsüli függetlensége és szuverénitása értékét és azzal akar és tud is élni. Sokan voltak, akik a gazdasági krízis közepette kizárólagosan gazdasági elgondolások alapján kívánták a megoldást a nemzet élete számára, de mégis győzött az általam annyira hangsúlyozott magasabb politikai és történelmi megfontolás, amely szerint történelmi elhivatottsággal rendelkező nemzetek életének és fejlődésének főbb irányelvei nem a gazdasági opportinizmus hanem a történelmi távlatok etikai vonalain keresendők. És amikor a társadalmi osztályok speciális érdekei szerint széttagolt nemzetek elavult életformájával szemben a magyar testvériség és az ezen alapuló nemzeti egység múlhatatlan szükségességét hirdettem, ugy éreztem, hogy lebontom a válaszfalakat és átformálom a nemzetet, ugy hogy a kérgestenyerü napszámos és az előkelő kúriák lakója boldog kiegyensúlyozott és megelégedett életet élhet. Megértést kerestem egy uj magyar gondolatvilág számára amelyen megerősödik a nemzet egyetemének magasabb történelmi hivatása, a nemzet tagjai pedig megtalálják egyéni boldogulásukat, És megtaláltam a megértést. Az ezeréves nemzet megérezte, hogy hivó szózatom az ő érdekét szolgálja, megérezte azt, hogy a befelé ható erőknek a nemzeti öntudatot reális alapokon céltudatosan fokozó politikája jelenti a magyar jövőt, amelyet tőlünk elvenni nem lehet, az az Isten által igy rendelt valóság. Az uttörés pionirmunkáját végeztük Az az út, amelyen elindultam, — most is hangoztatom — nehéz út, sziklás és tövises. Voltak, akik tőlem az azonnali és radikális megoldások politikáját követelték és mert ez nem következett be, sokszor bizony erős bírálatban volt részem. A bírálat nem fájt és erőmet nem ingatta meg, hiszen az élenjáróknak ez a sorsa. Nem szaladtam délibábok után és lidércfények sem tévesztettek meg, a magyar élet barázdáit néztem akkor is, amikor a felkelő nap csókolta a nemzet homlokát, akkor ís, amikor ködfátyol és sötétség borult a magyar életre, mert tudtam és most is tudom, hogy nagy akarattal, földönjáró politikával a magyar eke feltöri az ugart, hogy termékennyé tegye azt a jövendő számára. Oly időket élünk testvérek, amikor a lassú, kitartó, céltudatos munka sokszor ugy látszik, hogy a grandiózusnak és zseniálisnak látszó, de valóban gyökértelen elgondolások sziporkázó ötletei mellett nem vezet célhoz. Az utóbbi talán lehet tetszetős és népszerű a nagytömegek képzeletének megindítására, de semmiesetre sem alkalmas a nemzet valódi helyzetének az abból mindnyájunkra háramló kötelességeknek megérzékeltetéséré. A kormány az előbbi, a lassú, a kitartó munka szakadatlan egymásutánján felépülő stílust választotta és most e munka tizedik hónapjának végén nyugodt'lelkiismerettel állapithatjuk meg, hogy ez a munka megteremtette a maga gyümölcseit Megteremtette, bár — és ezt sietek nyomatékosan hangsúlyozni — még korántsem mondhatjuk el, hogy mindaz, amire vállalkoztunk, elvolna érve. Munkánk nincsen befejezve sem külpolitikai, sem belpolitikai szempontból s még igen sok kitartásra lesz szükség, hogy eljuthassunk végső célunkhoz. Eddig még csak az előkészítés és az uttörés és az akadályok elhárításának pionir munkáját végeztük el, de most, hogy vállalkozásunk első etappeján tul vagyunk, túlzás nélkül állithatom, hogy sikerült előbbre vinni a nemzet ügyét. Ezt a tényt minden komoly magyar ember, akinek tárgyilagosságát nem homályosítja el a pártpolitika befolyása, konstatálhatja mind belpolitikai, mind gazdasági, mind lelki vonatkozásban. Lelki vonatkozásban a nemzet tul van azon az általános bizalmi krízisen amelyben volt akkor, amidőn a Főméltóságu Kormányzó ur bizalmából a kormányzást átvettem a mult év őszén. Akkor már pesszimisztikusnak volt mondható a hangulat a nemzet jövőjét illetőleg. Kormányra lépésem idején ebben a lelki állapotban azt tartottam legelső és legfontosabb kormánvelnöki kötelességemnek hogy visszaadjam a nemzetnek önmagába vetett bizalmát és jövendő történelmi küldetésének tudatára ébresszem a magyarság egyetemét. Azt hiszem, ezt a célomat egyrészt azzal a felvilágosító és bátorító munkával sikerült elérnem, amelyet a mult év őszén országszerte végeztem és amelynek célja a magyarság letargiájának leküzdése és az alkotásra való felrázása volt, másrészt pedig azzal a külpolitikai, belpolitikai és gazdaságpolitikai tevékenységgel, amelyet az elmúlt 10 hónap alatt a vezetésem alatt álló kormánv teljesített.