Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 98-123. szám)

1933-07-18 / 112. szám

1983. julius hó 18. smtóssy? 3. oldal. Nyíregyháza kisgazdabérletkisérlete fényesen bevált A telepítési nemzetpolitika gyakorlati megvalósítása a László-tanyán Városi kocsik suhannak az aranyba szövődő dús búzatáblák sorai között a Császárszállás felé. A fogatokon a város képviselőtestületének tagjai,': Bogdán Ferenc, Pisszer János, Hoffer Bertalan, Pápay Mihály, Gyurikovits gazdasági intéző és a Szabolcsi Hirlap főmunkatársa. Átmegyünk az okszerű gaz dálkodás nagyszerű eredményeit dokumentáló Liszkay bérleten, ahol a duzzadó erejű föld szinte kacagó kedvvel osztja áldását a megadással hajló dus kalászokban, a tengeri kemény és büszke erdeiben. Majd ott járunk a László-tanyán, *a 28 nyíregyházi kisgazda által bérelt és a nagybirtok üzemterve szerint müveit 1069 holdas birtokon. Mindenütt üde, tisztán gondozott termés, a bő Isten áldás fénylő jele, a földszeretet szorgalmában sikerben ikifejeződő lenyűgöző ereje. A bizottság a birtok közepén épült kastélyban száll ki. Itt találkozunk Csengery Tiborral, aki a kisgazdabérlék gazdálkodását nemcsak meggyőző tudással, szakavatottsággal, hanem azzal a magával ragadó, tettekre inspiráló elánnal végzi, amely a nemzetpolitikai eszmékért, a telepítési politikáért, a nép gazdasági és kulturális javakban való emeléséért lelkesedő müveit magyar ifjúság tettrekészségét jellemzi. Csengery Tibor Nyiregyháza város polgármesterének, Bencs Kálmán dr.-nak szociális és nemzeti érzéstől áthatott tervét, a feles kisgazda-bérlet gazdálkodási kulturát, tudatosságot sugárzó fáradozással valósította meg. Itt van előttünk az általa készített térkép, amely feltünteti, hogy melyik kisgazdának hány holdja van a bérletből. Vízszintes szelvények szemléltetik a bérletdarabokat, mig a kalászos és kapás vetésforgókat függőlegesen átfutó színes szalagok érzékitik. Jól látható itt a tervgazdálkodás, a jövő gazdálkodási rendszere, az agrárkultura erejével irányított kisemberek munkájának magas színvonala, ökonomiája, felfokozódott eredményessége. A kisgazdabérlők, akiknek Csengery Tibor téli gazdasági tanfolyamot tartott heti hat órában, ragyogóan tiszta, ízléssel berendezett otthonban laknak, istállóik, óljaik gondozottak, modern higiéniával ápoltak. Minden család készséggel hajtja végre az irányító utasításait, de mindegyiknek van külön-külön is egy kis bérlete, ahol tetszése szerint azt termel, amit akar. Az állatállomány több, mint általában a nagybérleteknél látható, a trágyabiztositás elsőrangú- A tanyák közelében nincs trágya, itt kedvesen vonzó, virágos a kép, a tágvát azonnal kiviszik a földek szélére s ott földréteggel konzerválják. A bizottság bejárta az ideálisan vezetett feles tervgazdaságot és a séta után a kastélyban rendezett vendégszerető uzsonnán meleg elismeréssel adóztak Gyurikovits Lajos intézőnek és Csengery Tibornak, a tervgazdaság kitűnő irányilójának, továbbá Pápay Mihálynak, a bérlő kisgazdák képviselőjének. Nem késhet tovább a nyiregyházi országzászló felállítása Levelet hozott ma a szerkesztőségünknek a pósta- Eszmét pendít meg, ami nem uj, ami nem eredeti elgondolás, ami már régen felvetődött itt, de mindezideig még nem került kivitelre. Az országzászló felállítását kívánja Nyíregyházán, azt az országzászlót, amely arra van hivatva, hogy a hazaszeretet magasztos oltárává váljon, és örök szimbóluma legyen annak, hogy mi nem nyugszunk addig, mig a háromszínű trikolor, nem leng régi dicsőségében az elszakított végeken is. Az országzászló felállítása, még anyagi nehézségeken sem múlik — irja a levél mert annak előállítási költségét társadalmi uton, az iskolák a közületek támogatásával könnyen összelehetne hozni. Ennek a szent erekjének a helyét is igen szerencsésen megállapítja a levélíró. A Horthy Miklós-tér és Szarvas-utca találkozásánál lévő köröndöt tartja alkalmasnak, mert az nemcsak nekünk, de minden a városba érkező idegen előtt is mementóként hirdetné, hogy ennek a városnak minden fia megadja zászlónknak azt a tiszteletet, amire bennünket tanítottak, amit érzünk és amiért ha kell áldozatot is tudunk hozni. Hisszük — fejezi be levelét — hogy a magasba emelkedő és félúton meghajló nemzeti lobogó rövidesen itt is fennen hirdeti az elszakított részekhez való tántoríthatatlan és megalkuvást nem ismerő ragaszkodásunkat. >«« »» A szov etparadicsom egy politikailag elfogo at an magyar asszony tükrökén Rövid interjú a nyiregyházi pályaudvaron egy Oroszországból visszatért családdal Kedden délelőtt a Záhony felől befutó vonatról, egy orosz ruhákba öltözött kis család szállt ki a nyiregyházi pályaudvaron. Egy asszony és három 6 — 12 é\ esnek látszó kisfiú- A csomag nélkül érkező, idegen ruhákba öltözött kis családott eleinte idegenkedve állta körül a nézők csoportja, amikor azonban meghallották, hogy az anya magyarul szól kis családjához, felmelegedtek s egymást érték a kérdések, honnan jöttek, mióta vannak uton ? S az asszonv mesélni kezd. Szavai nyomán egy sok-sok kálváriátjárt kis magyar család szomorú életregénye tárul fel. A halkszavu elcsigázott asszony mintha Zilahy Két fogoly cimü regényét folytatná, magyar helyett orosz szereplővel. De ennek a harmadik, meg nem irt kötetnek a befejezése sokkal tragikusabb, mint az előzőé. Kabók Dömötör, mint orosz fogoly került le 1915-ben Magyarországra. A jóviseletü foglyot kiadták mezei munkára a Tolnamegyei Paks községben egy földbirtokoshoz. Itt megismerkedett egy Pávai Margit nevű gazdalánnyal akit 1920-ban feleségül vett. A kis család, amelynek feje a volt orosz hadifogoly, legalább is látszólag tökéletes magyarrá vedlett a legnagyobb megelégedésben élt egészen 1932 szeptemberéig. Szeptemberben ugyanis Kabók kijelentette, hogy őt rettenetes honvágy gyötri és haza akar menni, de magával viszi a családját is. Kabókné bár szomorúan, de követte férjét és igy kerültek ki a nagy Oroszországnak Záprszki nevű kis falujába. Az első megpróbáltatások A megérkezés után két hónapra Kabók eltűnt a községből és többé nem jelentkezett. A kétségbeesett asszonynak pár hét múlva egy hatósági irat ad'a tudtára, hogy Kabók többé nem is fog jelentkezni, mert neki mielőtt fogságba került volna már törvényes felesége és két gyermeke volt és a hatóság kérdésére kijelentette, hogy első házasságát akarja érvényben tartani s igy _a másodikat a Magyarországon kötöttet a szovjet egy egyszerű határozattal megsemmisítette- S a szerencsétlen magyar anya ott maradt három kis gyermekével a fejét vesztett Orosz birodalom kellős közepén. S ekkor kezdődött meg a küzdelem a létért, azért a mindennapi egy tányér meleg levesért, ami a boldog szovjet paradicsomban ma a jólét non plus ultrája. Napi két tányér leves a négy tagu családnak Nem lehet azt elmondani — meséli a szerencsétlen asszony — amiken keresztül mentünk. Oroszországban ugyanis az a helyzet, hogy a népkonyhán csak az kap naponta kétszer, délben és este egy-egy tányér levest és egy-egy szelet fekete kenyeret, aki dolgozik. Az nem kérdezi senki, hogv.otthon hány gyerek várja a betevő falatot, nem törődnek azzal, hogy az ágyban fekvő beteg éhenhalhat, Olcsón nyaralhat Erdőbénye Gyógyfürdőn Teljes napi pensió P 5'20, 650. Prospektust kérjen a fürdőigazgatóságtól. 2174-2 mert nem tud dolgozni. Könyörtelenül betartják a jelszót, hogy csakis az kaphat enni a konyhán, aki igazolvánnyal tudja igazolni, hogy egész nap dolgozott a közös földeken, amelynek termése a közös magtárakba és vermekbe megy. A benszülött családok csak azért vannak valamivel jobb helyzetben, mert a háztelek után kapnak egy-egy kis földet, amit maguknak művelhetnek, amin esetleg egy-egy tehenet vagy sertést tarthatnak, de a tejnek is bizonyos százalékát s a saját maguk által müveit földek termésének a felét bé kell szolgáltatniok az államnak. Abban a családban azonban ahol csak egy munkaerő van, ott az egész család a legnagyobb nyomornak van kitéve, mert ez természetszerűleg kényszerül közmunkára menni, hogy legalább azt a napi két tányér levest hazavihesse a családjának. A tejfü és a vadsóska szerepe Könnybelábadt szemekkel mondja a szerencsétlen anya, hogy a három gyereke közül talán a legnagyobb a 12 éves Jánosnak volt a legjobb dolga, mert ez felfedezett a község határában a réten egy bizonyos füvet, amit ő tejfünek nevezett el és néha napokon is elélt ezen a takarmányon, amit nálunk előszeretettel a nyulak fogyasztanak. A hatósági kosztfeljavitásra a vadsóska szolgált, amit száraz kenyérhéjból és őrölt lisztből készített rántással tettek némileg élvezhetővé. Heti kereset 20 rubel, egy kiló kenyér 22 rubel A kereseti viszonyokra vonatkozólag elmondja Kabókné, hogy nagy protekcióval bejutott egy iskolába takarítónőnek, amiért a napi két tányér levesen és két szelet kenyeren kívül, heti 10 rubelt kapott. Hogy azonban ez mit jelentett, arra elég magyarázat képen az, hogy egy kiló kenyér óra a szabadforgalomban 22 rubel. A sok-sok szenvedésen keresztül ment kis családnak hoszszas politikai huza-vona után megengedték, hogy visszatérhessen Magyarországba. A több mint egy hónapos szenvedésekkel teli ut után a szerencsétlen kis család végre megérkezett a régi hazába. Az élénkszemü tömzsi kis fiuk, már csak ugy beszélnek a sok-sok szenvedésről, a tejfüről, a vadsóskáról, az ehetetlen fekete kenyérről s arról a sok ezer kilométerről, amelynek jó negyedrészét gyalog kellett megtenniök, mintha csak egy rossz állom lett volna-