Szabolcsi Hírlap, 1933 (1. évfolyam, 75-97. szám)

1933-06-04 / 78. szám

r 6 oldal SZKBOLCSIHIHLJIP 1933 junius hó 4. Életművészek Nyíregyháza utcáin Fiatal gyerekek, suhancok, felnőtt férfiak a legkülönbözőbb agyafúrtsággal szereznek pénzt. A trükkökkel aránylag könnyen jött pénz éppen olyan könnyen megy is el Nyíregyháza sok tízezer dol­gozóján sok száz ember él mint élősdi. Ezek a legrava­szabb, körmönfont trükkökkel csalják, sőt valósággal zsarol­ják és molesztálják az amugyis ezer gonddal küzdő utcai já­rókelőket- Ezeknek az élős­dieknek két nagy csoportja van, a nagyok és akik csak „ki csínyben" űzik ezt a molesz táló üzelmüket. Most csak a „kicsikről" van szó, akiket tö­megével talál az ember az ut­cákon és mindenült, ahol meg­fordul. Ebben a csoportban 3 éves gyermekektől felfelé minden korosztályba tartozó működik. Bácsi, tessék adni két fillért •• Pöttömnyi, rongyos ruháju kis gyerekek állnak elénk. Néme­lyik alig tudja még elselypiteni, de rendithetetlen szorgalommal hátrálnak áldozatuk előtt, amíg az végre is megunja a mo­lesztálási és ad ket fillért. Meg­unja. mert akármilyen erélyes is, a kis „zsaroló" nem tágit. Ez eddig nem volna baj, de mig az „áldozat" végigmegy az utcán, számtalan ilyen kis utonálloval találkozik s ha vissza talál fordulni, kezdődik élőiről minden. Ezekre a szem­telenségekre mi sem jellem­zőbb, mint pl- az alábbi eset: Egy urat a szinház előcsar­nokában „megvág" két fillér erejéig egy gyerek. Ez az ur egy negyed óra múlva a Diadal mozi előtt áll, ahova akkorra már a gyerek is áttette műkö­dési szinterét. A kis fiu ismét megrohamozza. Amikor az'án az ur megismeri és rászól : — A színháznál már adtam. A gyermek visszavág : Az ott volt, most tessék itt is adni. Hogy ezeknek mire kell a pénz — azt nehéz megmondani. De hányat látni, hogy szájaban cigarettával vigan füstöl- A kis utonállóknak egyetlen rémük van: a rendőr. Ha a rendőr megjelenik, mintha a föld nyelte volna el őket, eltűnnek. Itt a piros, ott a piros A legveszedelmesebb élőskö­dők. Ezek már korosabbak. Ál­dozatuk legnagyobbrészt tudat­lan, naiv emberek, de akad a horogra a középosztályba tar­tózó is, akiket elvakit a könnyű nyerési lehetőség Tanyájuk, a vásárok környéke, a temetők, a kerlek, különösen a vasút mel­letti népkert. Nagy tétbe játsza­nak. Sok ember tehenének az ára és heti fizetése úszott el már. És mire a kifosztott, rend­őrért szalad, mire visszajönnek, már csak a letiport gyep árulja ei, hogy ott játékbarlang volt, a játékosok közben odébb ál lottak és másutt ütöttek fel ta­nyájukat. De a könnyen jött pénz, könnyen is megy el. Az üzlet napi bevételét, a falazók­kal együtt egy éjszaka elmulat­ják valamelyik kültelki kocsmá­ban. Másnap azután kezdődik élőiről a vásár. Ha elfogják őket, a büntetés után folytatják tovább. Szegény szerencsétlen ember Ott ül az utca sarkon, torzon­borzosan, rendszerint szakállal. Egyik karjában kis gyermeket szorongat. Szakállas arca és orra paprikavörös s már a kör­nyékén érzik a pálinka bóditó bűze. Minden előtte elhaladó­nak mint egy gép, monoton hangon elmondja: — Szegény, szerencsétlen em­ber. Szerepét azonban azonnal, a leggyorsabb tempóban elhagyja, ha feltűnik a rendőr. Este 9 óra körül, fáradtságtól elcsigázott gyermekét hazaviszi, s egy fél­óra múlva a napikereset már a korcsmaba kerül. Családjával mit sem törődik, számára csak egy van: az alkohol, ennek él. Az erdő fantomja A legveszedelmesebb zsaroló idénymunkát végez. Most van a szezonja. Terepe, az erdő, áldozatai az ott sétálók, akik azonban nem mernek feljelen­tést tenni, éppen a hölgyekre való tekintettel. Ezek az aljas típusok az erkölcs, erkölcstelen vámszedőié, akiket fillérekért ké­pesek gyanúsítani, ártatlan em­bereket kompromitálni. Számos ingyenélő kering nap­hosszat a Korona környékén, akiket a kifogyhatatlan humor . koronaőröknek" keresztelt el. Évek óta reggeltől napestig ott állnak s napi munkateljesítmé­nyük legfeljebb, ha akad valaki aki elküldi őket a zálogházba lejárt cédulájuk hosszabbítása végett, vagy egy-két csomag el­vitele. Minden produktív munka nél­kül élnek az úgynevezett „Tarhások," akik a társadalom jószívűsé­gére apellálva, ma jótékonysági intezmények zászlószögeit, hol­nap már más célra „dedikált" levelezőlapokat árusítanak. — Rendszerint annak a 150—200 embernek ajtaján kopognak minden alkalommal. — Vasalt nadrágjukkal, simulékony mo­dorukkal és egy kitalált élet­regénnyel varrják rá magukat lerázhatatlanul áldozataikra. — Ezeka tarhások valósággal vám­szedői saját zsebükön keresztül a jótékonykodásnak. Szomorú paradoxon, mennél rosszabbak a viszonyok, annál több az életművész. Ha majd eljön a bőséges munka ideje, azzal együtt le fog hanyatlani a mai kor szomorú embertípu­sának, az„életmüvészek"-nek is. Saját érdekében Szabolcsvármegyei Központi Tejszö­vetkezet nyíregy­házi üzemében ké­szült teavajat vásároljon. Egy egeszen u j szappan — egészen rendkívüli könnyítés A nagymosás nem gond többé. Végre egy szappan, mellyel a ruha fáradság nélkül és kíméletesen mosható hófehérre —- ez a Hutter ABC szappan. Már a pompás illat is meggyőz arról, hogy egy egészen kivé­teles minőségről van szó. Szavatolt tiszta­sága dús habzóképssséget, könnyű és olcsó munkát biztosít. Most tényleg gazda­JfÖW ságosan moshatunk — j^ss^^J^i és a fehérnemű még­I JÍM: egyszer annyi ideig tar bedztatás Asszony­dicséret mosóporral mosás ABC szappannal kifőzés ASCvzopponnol HUTTER

Next

/
Thumbnails
Contents