Nyírvidék, 1933 (54. évfolyam, 26-47. szám)

1933-02-09 / 32. szám

Nyíregyháza, 1933. február 9. m Csütört

ök g»iy. évfolyam 32. sa POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hóra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 L Egyes szám óra: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította: JÖBA ELEK Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi-út 9. szám. — Telefonszám: 1 — 39. Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2•- \ • " ... APPONYI ALBERT GRÓF Meghalt. A nyíregyházi utcákon a genfi katasztrófa után néhány perccel már ezt mondták egymásnak az emberek és a városháza ormára felszökkent a gyász fekete lobogója. Meghalt. Nem kellett azt mondani, ki halt meg. Ugy adták hirűl egymásnak a járókelők, mint közös nagy halottról szóló fájdaimas emlékezést. Mint amikor a gyász viharfelhője befeketíti az otthont a megtörten virrasztó családtagok felett s a bekövetkezett végről könnybefulló sutogással csak annyit mondanak : meghalt. Tudja mindenki, hogy a család feje, koronája hullott le, a kedves távozott, akinek betegágya mellett féltő aggodalommal várta a halált mindenki. Apponyi Albert gróf a nemzetcsalád feje a nemzet halottja. Felfelé, a csillagos bolt felé nézve kérésük tovatüntét a fénylő névnek, amely fehéren égett, izzó lángolással a csonkán vérző haza égboltozatán Fény, amelyet mindenki bizakodva nézett, fény, amelyből jutott egyegy melengető sugár minden magyar otthonba, minden magyar szívbe, mágnásnak és proletárnak, kereszténynek és zsidónak, katolikusnak és protestánsnak. Voltak itt fényes névcsillagok, de ő volt a nap. Vannak ívlámpái a városnak, de ki látja Páris, Newyork, Berlin széditő fénykévéit a távolból. Am a sarkcsillagra rátalál minden távolság embere. A sarkcsillag magassága a kozmosz gigászi méretében ott izzik, ahonnan számítva kis porszem a Föld és láthatatlan féreg az ember. Apponyi személyiségének magasan fénylő napját csodálattal nézte az egész világ. Ennek a fénynek a fehérsége olyan erkölcsi tisztaságból kapta szinét és melegét, amelyet az életszentségben élő emberfeletti ember lelke sugároz s melyet a történelem távlatából is csillagképnek kell tekinteni. Európának és a messze nyugat, a messze kelet államf.Vfiainak, politikusainak, gondolkodóinak ez a fény a goethei nagyság lángolása volt, amely előtt ellenség és jóbarát lenyűgözötten állt meg. Nekünk ez a fény börtönükbe sugárzó világítás volt, amely a magyar igazság házi oltártüzeit táplálta Vestalánggal A genfi szószékről, a nemzetgyilkos triánoni nagy per védőasztalánál Európa grand old mann jét csodálta a világnyelvek bármelyiken lélekbezengő harangszóval szónokló Apponyiban az elvakult gyűlöletesen át is hódolni kénytelen kis és nagyantant, de nekünk árva magyaroknak az ő próféciái történelmi dübörgő igéi voltak és kenyerünket, gyermekeinket, életünket, ezeréves jogainkat és igazságainkat védő harcost láttuk benne. — Achilles vértje, kardia, paizsa hullott porba ma, a magyar Achillesé, akit gigászi küzdelmünkben a magyarok istene küldött ... Meghalt, Apponyi Albert. »Élünk-e hát mi búsan kérdezők". Élünk-e hát mi abban az energiaadásban, amelyet a nagy harcok genfi vívója fejtett ki aggastyánéveiben is izmos szellemi kardcsapásokkal, merev ércfalakat tört Toldi-birkózással ezer ellenféllel szemben. Igen, élünk, élnünk kell, Apponyi titáni küzdenitudása, fenséges etikai és intellektuális erejének töretlensége nyolcvanhat esztendejének ellentmondó lendületében, kötelességtudása, amellyel nemzetének igazságáért pihenésre intő évei ellenére is harcos útra kelt, ideálizmusa, amellyel sziklaóriásként állta a materiálisztikus kor szennyes hullámverését, imazsámolyra boruló vallásossága, amelynek bensősége intimen tiszta é3 mélyen áhítatos maradt zsenijének magasbatörő szárnyalása mellett is, demokráciája amelyet fenkölt bátorsággal hirdetett akkor is, amikor fagyosan zárkózott el nemzetének uralmonlévő nagyságai a népfenség eszméjének gyakorlati konzekvenciái elől, nevének arisztokratikus csengése, amely elvesztette hűvös lehelletét és becsülten a népért küzdő vezér nevének meleg varázsát "udta árasztani még a szociálisták táborában is, egész ragyogó lénye, egész félszázados politikai államférfiúi pályafutása olyan magyar pozitívumok, amelyek felemelő következtetésekre jogosítanak a nagy nemzeti gyász fekete drapériái alatt, a könnyek égető fájásában, a lelkeket betöltő mély részvét pillanataiban is. Apponyi ott halt meg a magyar igazságért való harc porondján olyan küzdelemben, amelyben a nemzeti gondolat védelmében nagy emberi igazságokat, a nemzeti eszme viadalában örök emberi ideálokat védett és a magyar népének megtiport jogait követelve az emberi szabadság és igazság diadaláért is sikra szállt Elete is, halála is a magyarság erejét és életjogát, a magyar feltámadás győzelmének hitét és eljövetelének bizonyosságát dokumentálja. Genf és Apponyi, ez a két fogalom a világ lelkében párosulva újra és újra elementáris erővel zúgja a készakarva süliét fülekbe Trianon viharmagjának veszélyét a világ politikai rendében. Mint Endresz és Bittay római mártírhalála, Apponyi genfi ravatala is félreveri a világ lelkiismeretének harangját és ott kisért a világ urainak szemében egy megtépett ország véres csonkja, amely revízióért sikolt szivettépő fájdalommal, Mindezek a külpolitikai élet pozitívumai, de Apponyi a magyar éiet számára is aktív erő, az átalakulás mementózása mindaddig, mig ez a magyar élet támolygásából, bizonytalan útkereséséből meg nem találja egyensúlyi helyzetét azon az erkölcsi fundamentumon, amelyen Apponyi Albert gróf élete olyan monumentális nagyságban, olyan imponáló szilárdsággal állt. Ez a gigantikus életkijegecedés tagadása annak, hogy a magyar faj elvesztette a regenerálódás előfeltételeit. Apponyi zsenije, világverően hatalmas szónoki ereje, nyelvtudásának szinte döbbentes mérete, dinamikája és árnyalati gazdagsága, kultúrájának a filozofia magasságába nyúló napsugaras ormai, művész és iróereje hirdetik, hogy ez a föld, az a faj őserők forrását rejti és vílágnagyságok remekbeszökkentésének titkait hordja méhében. Az az erkölcsi világrend, amelynek rendithetetlensége olyan szentté avatja a nemzet szivében megcsodáltan nagy fiát, amely egész pályafutásban tisztult magasságba emelten tartja emberi és államférfiúi cselekvéseit, azoknak ad igazat akik hirdetik, hogy a napjaink dekadenciája a közéleti morál terén, a panamák és visszaAra ÍO íillór