Nyírvidék, 1933 (54. évfolyam, 26-47. szám)

1933-02-05 / 29. szám

1*33 február S. jétímoéiL A színdarabok között volt beil­lesztve Weisz Lenke és Lengyel László spanyol tangója, amit nagy tetszés mellett meg is kellett' ujrázmók a táncosoknak. Majd a miisor utolsó száiraa Farkas Nándor Szerzeménye: »Hej! Gazduram:; című dalegyveleg kö­vetkezett Bemáth József tenor és Lyachovits Sándor hatalmas, mély és nagyon kellemes basszus szóló betétjével. A műsort reggel 6 óráig tartó tánc követ t*. amikor is imttndenki azzal a határozott megelégedéssel távozott az élvezetes és nagyon jól sikerült mulatságról, hogy tel­jesen igaza volt azoknak, akik jó­előre bíztak abban, hogy a Vá­rosi "Dalárda vigestéfye a' farsang legsikerültebb mu'atsága ies z, most ez imint mindig, most is va­lóra vált. 'De valljuk be őszintén, hogy derék dalosaink meg is ér­demlik a közönség támogatását. S. L. li is az a villamos izzólámpa adó ? Városunkban a drótnélküli táv­írót megszégyenítő gyorsasággal terjedt el az az alapinélküli hir, mintha a kormány a legújabb adó­rendeletével a már meglévő vil­lamos berendezéseket akarná meg­adóztatná. Mindannak dacára, kogy a rendelet időközben megje­lent, lépésről-lépésre találkozunk olyanokkal, akik még ma is ebben) a tévhitben élnek. Szükségesnek tartjuk e helyütt ie kijelenteni, hogy sem a villa­mos áramnak, sem a már meglévő berendezéseknek megadóztatásáról a jelen esetben tnncSen s zó. Az adó a február i-e utáni idő­bem, vásárlandó izzólámpákra vo­natkozik. Tehát ugyanaz történik, mirjt amikor a múltban a dohány­jövedék a dohányfajták árát fel­emelte. Akkor sem sújtotta a kincstár azokat, akik lakásukban valamely dohányfajta felett ren­delkeztek, hanem az áremelés csak a. trafikokban később vásárlandó dohányfajtákra vonatkozott. Az izzólámpák megadóztatása te­hát csak a gyárakban és az üzle­tekben elfekvő készlet-ikre vonatko­zik s a j övőben a gyárak részéről közvetlenül kerül lerovásra. Nincsen tehát ok a félelemre, vagy aggodalomra s azok az óva­tosak, akik első ijedelmükben a lakásukban levő izzólámpákat ki­csavarták és gondosan elraktároz­ták, nyugodan visszacsavarhatják az izzólámpákat, mer. ezek, a már a fogyasztók birtokában levő izzók nem esnek adó alá. A kormámy adórendeletével úgy­szólván egy időben hozta a közön­ség tudomására a Nyíregyházi Vil­lamossági R.-T. az tjj tarifális kedvezményekre vonatkozó értesí­tésé'.:. Ez a kedvezmény minden­esetre jótékonyan tompítja azt az anyagi veszteséget, amelyet az uj izzólámpák megdrágulása előidé­zett. Hiszen a villamos áram inten­zív használata, akár a világitás­nál, akár a háztartásban, a ked­vezményes egységár élvezete által, sokszorosan behozza azt a veszte­séget, amelyet az izzólámpa adó okozott. Az uj kedvezményes tarifa bősé­gesen kárpótolja tehát a fogyasz­tót az uj adó behozatalával elszen­veoetí kárért. Keéky István Most, hogy divatbajött, s itt is, ott is, egymásután kérik fel »humo­ros«« felolvasások tartására s a NylT is futtatva érzi magát, hogy' <ír egy szerzői est keretében Nyír­egyháza város irodalomszerető és irodalom pártoló közönségének be­mutassa, ülik már egyszer erről a «em mindennapi 'iróemberről nyiíl­váftiosan is megemlékezni. Eredetileg újságírónak indult s ka nem a »homokon«« születik, amelyet annyiszor megénekeli s a­mely speciális szabolcsi gátlás már annyi tehetségnek várt jelte-'en temetőjévé, bizonyára más irányt vett volna az ő élete folyása is s ma aligha innám róla ezeket a so­rokat. A homok, ez az ősi gátlás azon­ban ennek az ős-magyar tehetség­nek is a lába alá került, s ^énről aagyobb lendülettel igyekezett ab­ból kikerülni, annál jobban maga alá temette. Első írásai arra az időre cinek, amikor az irodalom szerete'e és ápolása a vidékein még gyermek­korát élte. Amikor kasziimőt, új­ságírót és vásári mutatványost még egy kalap alá fogtak Szabolcsban s egy csendes eklézsiát, vagy egy jó ayugdijas állást többre becsültek a jó öregek a világ minden versénél s a nagynehezen nyakunkba sózott »Klasszikusok««-nak is nem any­nyira a tartalma, mint inkább kö­tésüknek diszessége volt az érték­mérője. A Máriapócsi Naptár ekkor már megszüint ugyan szellemi táplálék lenni, a lelkeket azonban még mindig az u. n. »Klass-zikusok««, meg a 70— 80— 90-es évek Író­gárdája domimálta s a középiskolai irodalmi scholasztika hatása alatt averzióval viseltetett a verselési technika. ^ formanyelv, a gondo­latok és érzések mniden megmoz­dulásával, minden újszerűségével szemben. Az újságírásból és az annyira vágyott párisi útból tehát nem lett semmi. Az édesatyja egyszerűen le­ültette és Sárospatak és Kolozsvár lettek továbbra lelki életének rin­gató dajkái. Arra azonban még édesatyjának katonás keménysége sem volt képes, hogy a fiából papot neveljen. Jogásznak ment. Ügyvéd emberré lett s ezzel a sorsa is meg lett pecsételve. Közel 25 év áll írói múltja mö J gött s emellek a 2 5 évnek a munkás­sága oly változatos és olyan sokré­tű, hogy Keéky Istvánt, mint írót, nagyon nehéz egy rövidke újság­cikk keretében jellemezni. í » m —a ff. /fö&lií 3 Ön büszke szép és elegáns lakására, de no feledje el, hogy otthonát a jó és célszerű vilá­gítás teszi kellemessé és meghitté. A modem gyöngyfénylámpa kiméfi a szemet és gazda­ságos. —- Modern lakásba modern világítási: káprázásmentes és gazdaságos UNG GYÖNGY7ENYLA MPAT3 Kétségtelen, hogy, különösen az első induláson, erősen megérzik a 90-es évek Nyugatistáinak a hatá­sa. Modern., forrongó, szimbolista lélek ő is. Éles határvonalat von mégis a Keéky István és az uj irány költészete közé az, hogy a Keéky István szimbolikája érthető­Egyszerű. Egészséges. ,Ugy érzé­seiben, mint azoknak kifejezésénen igaz és közvetlen. Sem a verselés technikáján r sem pedig forma­nyelvén nem ismerhető fel soha az uj magyar irók sokszor kereset: érthetetknsége s hogy az u. n. szabad versformától verseinek túl­nyomó részében ösztönszerűleg irtó­zik, de nem barátja a kötött, idő­mértékes verselésinek sem. Idő­mértékes versét egyet sem isme­rek. Szabadformáju versét alig egy-kettőt. S eltekintve néhány po­litikai ízü s inkább versbeszedett vezércikkeknek nevezhető költemé­nyétől, a 25 év termése őszinte, mieleg, tisztacseingésü lira, amelynek mélységes valláserkölcsi világfel­fogás, forró faj, haza és ember­szeretet a vezérlő motívuma, a­melyből azonban, mint fojtott, fáj­dalmas tudat alatti elem, itt, ott, élesen csendül ki a szerte foszlott ifjúkori álom és egy eltévesztett! életpálya minden keserűsége. Ez a fojtott fájdalmas keserű­ség a mozgatója és hajtóereje a Keéky István második énjének, a » Horné—Ro3SÍl«:<\ Tar*— Zeriínü r« stb. álnevek alatt írott humoros Írásoknak és alkalmi verseléseknek is. Ez a sok-sok »humoros«' vers mind-mind megannyi atavisztikus visszaüt és és fájdalmas vércsepp az író lelkén. A szűkebb baráti kör előtt már évek hossrj sora óta ismeretes, hogy ebben a hatalmas, robosztus testben egy gyermkeszfv dobog s hogy ez a gyermeklélek kiapadha­tatlan forrása egy a maró gúnynak, mint a jóízű és sokszor borsosán kedvíes mókának és tréfának. A legújabb időkig azonban igen ke­vesen tudták csak, hogy volt idő, amikor a fővárosi vicclapokban s főként a Fidibuszban közzétett ver­sein és egyéb humoros Írásain az az egész ország kacagott s hogy Keéky István volt az is, aki például a Borsszem Jankóban a politizáló B kisgazda humoros alakját megte­remtette s e rovatot hoss z u időn at irta. A magam részéről azonban ezek­nek a csaknem kivétel nélkül ^ álnevek alatt közreadott s elisme­rem sokszor igen Szemes verte­léseknek, a Keéky István i4 egyéniségé és költői s ulya S2e m. pontjából semmi jelentőséget r lűm S é n' ak i hosSu KvS. r kl S^' ren l figyelemmel a Keeky István munkásságát s nem egyszer állottam »komoly«« költ™ menyeinek hatása alatt, csak' bosszankodni tudok, amikor a NylT által rendezett szerzői est programjában is a Keéky István egyéniségének erre a »humoros« ol­dalára van a fős ufy fektetve. Elismerem, sőt bizonyos, hogy épugy, mint a Bessenyei Kör deb­receni kirándulásán, a február 7.-1 szerzői estén Sem fog hiányozni "a szellemesnél szellemesebb vicc, mó­ka, ötlet és sokszor fognak harsogni a nevetéstől a Korona nagytermé­nek falai. Téves utakon jár azon­ban az, aki a Keéky István írói sú­lyát és egyéniségét ebből a szem­pontból akarja értékelni, mert a Keéky István írói értéke és Tagyé­nisége nem ezen, hanem az ' * ő őszinte., meleg és bensőséges 'ko­moly irányu« líráján nyugszik, mig a humor csak álarc nála, amellyel a kollódiumnál is érzékenyebb leiké­inek fájdalmát takarja.' Amolyan; nevess Bajazzó!... A. Z. Fekete Jenő m. kir. törvény­hatósági állatorvos nynga­lomba vonult Fekete Jenő m. kir. törvényható J sági főálíatorvos harminchét évi szolgálata után nyugalomba vo J nult. Fekete Jenő ügybuzgó Szol­gálatává1 nagymértékben hozzájá­1 rult vármegyénk álát«gészségügyé­ne k "fejlesztéséhez és ezen a téren kiváló érdemeket szerzett hosszú munkássága utján. A földművelés­ügyi m. kir. miniszter a nyugalom­ba vonuló szabolcsi főá'latorvos helyére dr. Erdős László m. kir. főállatorvost, a devecsen" járás ve­zető állatorvosát helyezte át Nyír­egyházára. Erzsébet kir Budapest, IV., Egyetem-utca 5. (A Belváros központjában) y 60 éve a fővárosi éa vidéki uri középosztály találkozó helye. 100 modern kényelmes szoba Az étterem és kávéházban cigányzene Leszállított árak ! Az Erzsébet-pince a főváros legszebb sörözője Szabó Imre tulajdonos

Next

/
Thumbnails
Contents