Nyírvidék, 1933 (54. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

1936. január 1. fSSSCWMSn jhátmwíx. 3 nyos megjegyzéseket tesz. Nem is maradt sokáig velük, aludni tért. Sehogy sem birta só­gora csúfondáros beszédjét. Másnap reggel, a mikor Ella nyitotta szemét, már János ott ült az ágyon fél kezére támaszkodva s mosolygott. Az asszony első pillanatten nem tudta, hogy hol van. Az a bozon­tos, orr nélküli arc ott a másik ágyon iszonyattal töltötte et. De legyűrte iszonyatát s bólintett feié kedvesen. Megkérdezte, hogy mit álmodott ? Hogy egy fehér ruhás szüzet lá­tott álmában mondta —, aki ma­gasan fölötte lebegett- Szólt hozzá, mint az Ist,?n Jákobhoz, vagy Mó­zeshez. Lesznek lábaid, lesznek ke­zeid. Orrod is lesz — mondta a fehér szüz. Csak vesse el magától a földi élet minden nyűgét s lesz min­dene. Azután eltűnt a fehér szüz, csak egy nagy folyó maradt s a"on tul bárányokat legeltetett az asz­szony, EJla. A szózat azonban to­vább hallats ott. A nagy folyó­ban hömpölyög az emberi szivek : nedve — mondta a hang —, az ér­zelmek nyugtalanító eleme, melyein emberi kéz nem verhet hidat. El nem éred az asszonyt, hallatszott to­vább — amig..­Csak eddig hallotta s fe'ébredt­Most aztán olyan rossz igy, mintha tudatlan volna. Mintha az asz­szonyt csakugyan elvesztené és soha • el nem éri többet. Az asszony vi­gasztalta. Ne adjon erre semmit, csak álom volt. Vannak kínzó ál­mok, melyeknek azoríbamj íierrímfl jelentőségük. Semmi. Ismételgette • ezt magában továbbj de már ő ií/ félt az ura álmától. Hát el nem éri. Ez igaz. Nem tudja magához való­nak érezni ezt az embert igy sem Igv nyomorékon és tehetetlenül sem- Ez épen aranyira eltaszítja tő­le, mint az a gyalázatos műit. A titkos, kinzó szorongás, mely gyak­ran elfogta azelőtt, most újra jelent­kezett. Pedig megbocsátott. Meg 1. Mit akar mégis ez a szorongás ben­ne ? Meg kell nyugodnia. Arra gon­dolt, amivel az apja útnak engedte akkor. Gazdag lesz és nem fog nél­külözni. Minden anyagi jóléte meg­van..- anyagi-.. anyagi... csak anyag és lélek ? Az nem fontos. A lélek, az semmi. Semmi. Az öregek nem érzik á fiatalok lelkét. Hogy szeretet kell, hogy odaadás kell, ami egybefonja valakivel, arra nem gondol az öregség. Az nincs. Szere­tet most sincs. Csak szánalom vaui és semmi más. f;s nem is lesz. Nem lehet soha. G m eg van fosztva min­dentől ami az élet legszentebbje. Vájjon tudná-e s'éretni valaha azt, aki-.- És ez az ember... vájjon érzi-e ei az eipber telies visszataszító való­ságában a mult gyalázatát ? Tudnia kellett. Igaz, szemérmesen elhall­gatta utálatát, de láthata arca tor­zulásában, tiltakozó félelmében, t'ndorodásákaa s/erelm eske^ése för­telmeit. £s látta is. De ebben az undorban is örömet talált, a szadis­ták halálos, vad örömét. Most már nem.birta megállítani gondolatait. Az elhesegetett mull megrohanta és szennyesen höm­pölygött át lelkén. Eltaszította tőle a nyomorék emberi és undorral teli­tette. Egyre ujabb képek tolultak elé. Látta önmagát a múltban. Moát látta tisztán, mmt egy markáns vo­na'u rézmetszetet. Görnyedt vala- j fmifci s az ma jött be. Ez az ember! Megállt és nézett rá. Nem mert visszafordulni, csak érezte magán az ördögi tekintetét, mintha a husíá- [ ba mélyedne, mintha rostokra bon­taná teste szövetét, behatolna az idegek útjába s minden idegszálba megkapaszkodik. Az idegek olyan­ná válnak, mint a megfeszült hu­rok. Rezegnek ést megbomlanak. Fájnak s az agyba lüktető rángá­sokat küldenek. Az agy zakatol és feszíti a koponya csontjait-. Még mindig áll és néz mozdu­latlanul-.• ott áll a háta mögött... Az idegek... jaj, az idegek... Valami nagy szakadás történik... A lemyü- , gözött lélek feszültsége Végibe ; megmozdult az ember és kiment a szobából. ! Hát ez csak volt. Volt s mégis milyen erővel megélte mo|t is. ; Mintha a jelenbe ültette volna egy , titkos kéz. Vájjon tudta-e ez az ember akkor, hogy tekintete gyil- ' koló erő ? Tudta-e ? S t-udja-e most ? Tudnia kell! Látja a megbánásán, hogy tudja. £s... ez az ember az) Ez... ez, akit ő visszahívott 1 Ö hivta vissza... Miért? Miért...? Talán on­nan messziről is hatalmába ejtette idegeit és kényszeritette a kezét, hogy iríon? Nem a saját lelkével hivta. Hiszen gyűlöli! Gyűlöli őt! Így nyomorékon is, alázatosam is. Gyű öi és elmenekül előle. Gyiilot ezt és vele minden férfit. Mindönkit. Önmagát is. -— Ella — szólalt meg most csen­desen az ura —, mire gondolsz? Milyen furcsa a szemed..- Nem ha­sonlít az ő szemükhöz, akik nekem megbocsátottak. Ella! A szemeden árnyékok szaladoznak átal. Reá m gondoltál? A múltra...? Ámult meg halt, szivem- Meghalt. £s többé fei ne m támadhat. Légy erős, hiszen magasan fölöttem ál;sz. Nagylelkű vagy. Onnan messziről megláttam nagylelkűségedet. Qtíi \ tágítottál nekem- Isten-küldötte fényességein voltál s megmutattad a saját lel­kemet- Lelkemnek ocsmány fekete foltjait, melvek eneey eléktelenítet­tek. Szöges ostorom voltál s ió-l es­tek a kinok. Tpvistoronám voltál s íól esett elcsur<ió véreiét látni. Lá a> tekintete az asszonyon csün­gött. £z asszonv^i^y drezte. mintha minden si'ó erős lánc volna. , »ietv testére csavarodik s lenviieözi íag­iait. Már szinte fizikailag .érezte a láncok szorítását s fáradt megadás­sal uázett vissza a férfira. Könnv i^'űlt a szemébe s lecsurgott forró arcán. férfi aicedöbbent. Sirsz...?! Gyűlölsz engem? zCivülölszz... Akkor menj uradra! — mondta keményen. Feje elsulvosodva a párnákra zu­hant, ép kezét a mellére tette s "be­hunyia szemeit. Torz arca mozdulat­lanná vált s meghalt rajta minden kifejezés. Az asszony fölkelt, összetört ben­ne minden s csak a gyűlölet korbá­csa suhogott és elvakította. Nem szólt, öltözött gyorsan. Hát igen... pljmegy. El, el. Az ember maga küldi. Hogy menjen, ha gyűlöli. Hát gyűlöli. Hiszen ez az e mber csak azért akart jobbá lenni, mert nyomorék. Nem a bünt utálta meg, hanem szüksége van reá! Nem a iniiiiiwi f\ ni iiiHm n "i « 1 lelke kívánta a jót és a bűnbánatot, csak az érdeke. Már felöltözött. Szokni... szokni mégegyszer és örökre a mult elől, az élete elől, mely most uj formá­ban lopná tőle az igazát. Tétován indult. A ragyogó ki­lincsre nézett. Már gondolatban megélte az ajtó nyitódását és bezá­ródását- A zár nyöszörgött és fel­üvöltött. S ő kivül van már. örökre kivül a bezárt ajtón. De mégis... megáll-.. Mintha valamit itt felej­tett volna-.• megfogták a csönd kar­inai 6 a szivébe mártódtak... igen... a férfi lélekzése. Lélekzik a férfi hangosan. Ziháló, boldogtalan hal­doklással ... lélek-haldokássa- Va­lami kényszerítő erő akarja, hogy oda nézzen. Oda néz. A férfi moz­dulatlan. Ugyanolyan, injjiif előbb volt. Csak az arca vonag­lik... vad kínok gyünk ráncokba. És nedves az arca... Könnyes. Igen, könmyes... szegény... szegény. E pillanatban a sógornő lép be. No, mi van, hogy vannak ? Kérdezi. A férfi felel. Felkönyyököi s néz a könnyes szemével. Mintha ártat­lan volna megint, az előbbi naivitás világit benne. Valami gyermekei jóság. Hogy a műláb megjött... — mondja a sógornő s a mükéz is nemsokára... Beszélgettek. Mintha semmi sem lett volia köbben, az asszony is bele­szólt. Szégyelte a gyávaságát, hogy nem merte a sógornő dőtt mutatni a valóságot, de nem tehe­tett róla. Valamit érez. A lelkében bűvös idegen hangok nyílnak. Ele­venen izzó suttogás támadt a han­gok nyomán. £rzi a suttogása gyó­ze.mes er ejét. Tisztán hali válam'' beszédet. Megriad. Valaki a lelké­ben beszél. Vele a saját lelke be­szél... Azután mintha vinné a hang... Szárnyakat ad neki... Lépni kény­szeríti... Csodálatos erős akarat— S már ott áll az ura ágya mellett. A kezét fogja. A homlokát simo­gatja. Nagyon érzi a Szivét. Puha a szive és fáj. Nagyon fáj. Mégis mo­solyog. S hogy ő volna az, aki szökni akart ?-.- Nem, nem- Itt van. És >t marad. És ezt az embert so­ha el nem hagyja. Soha. A nyíregyházi' kir. járásbíróság, mint te ekkönyvi hatóságtól. Tk. 176S1 —1932. szám. Árverési h:rdetmény; kivonat. ?Nyi egyházi Taka ékpénztár Egye­sület végrehajtatónak Szí ágyl' De­z ső gégényi'lakos végrehajtást szen­vedő ellen indított végrehajtást ügyében a telekkönyvi' hatóság a végiehajtató kérelme következtá ben az 1881. LX. t.-c. 144. 1^6. és 147. §-ok értelmében elrendeli a végrehajtási árverést 1400 P tő­kekövetelés, ennek 1928. évi ápii is hó 2. napjátó- járó 80/0 kamata, 303 P 17 t'. eddig megállapított 51 P 80 t. költség, va'amint a csat­lakozottnak kimondott Illés Jó­7.seí 114.05 P, Dombrádi Népbank Rt. 157 P - - 157 P, 254 -f 2,4 P, Nagy Imre 480 P tőkekövetelése és járulékai behajtása végett, a nyíregyházi' ktr. járásbíróság területén lévő Gégény községben fékjei s a gégény1 677. számú telek könyvi betétben A- I. i—6. s o r, 1034—2, 1035—2, 1036—2, 1037, .1038, 1039. hrSzimok a'att fevett 3 kat. hold 198 hégy^zögö 1 te.üie , ta a Ma;omér dűlőben fekvő Szántó és rétnek Pócsi Jenő és »ieje ŐSz Erzsébet tu'ajdonát képező egyhar­mad részre a C- 1. sorszám alatt özv. Szilágyi istvánné szü 1. Szabó Ju'ia javára bekebelezett haszon­élvezeti jog sérelme nélkü' 803.50 P kikiáltási árban, az ugyanezen betétben A- -f- i. sor, 90c hrsz. alatt fe vett 2 kat. hold .500 négySzögö' területü a Tármyhegy dűlőben fekvő Szántó­nak PócSi Jenő és neje Ösz Erzsé bet tulajdonát képező egyharmad részére 575 P kikiáltási árban, — a fenti haszonélvezeti jog sérelme nélkü', az ugyanezen betétben A- 4- 2. sor, 920—2. hrszám alatt felvett 1 kat. hold 1445 négySzögö 1 terü­letü a Szaró dü'őben fekvő Szántó­nak TócSi Jenő és neje Ösz Er­zsébet tulajdonát képező egyhar­mad ré szére a fenti haszonéivezeti jog séielme né-küi 625 P kikiáltási árban. A telekkönyvi hatóság az özv. Szilágyi istvánné Szül. Szabó Ju­lianna javára bekebelezett haszon­élvezeti ' jogot mege ;őző jelzálog­jogos kö\«te'ések kie'égitésére s zük séges összeget 2100 P-ben álla­pítja meg, s kimondja, hogy amennyiben az ingatlan a Szolgai­mi jog fenntartásával oly á von adat­nék e', — amely a f;nti "összeget meg nem üti, az árverés hatályta­lanná válik, és az ingatlan a szol­galmi jog fenntartása hé-küt a ki­tűzött határnapon ujabban elárve­reztetik. A telekkönyvi ható ság az árve­résnek Gégény fczöségházáná' meg tartására 1933. ev ; "január hó 2b. napjánaK délelőtt 1U óráját tűzi ki és az árverési föltételeket az 1881. LX. t.-c, 150. §-a alapján a következőkben állapítja meg: 1. Az árverés alá eső ingatlano kat a kikiáltást ár kétharmadánál alacsonyabb áron eadni nem lehet. (1908. XLI. t.-c. 26. §.) A te.ekkönyvi hatóság azt a leg­kisebb vételárat, amelyért az írf gatlan a z 5610—1931. M. E. ren delet érteimében eladható, ha az árve.és megtartását a csatlakozott­nak kimondott Il'és József végre­hajtató kérné 4400 P, ha a domb­rádi "Népbank végreliajtató kérné 5080 P, ha Nagy Imre végrehajtató kémé 5278 P 60 f-ben állapítja meg az árverés a!á kerülő mind­egyik ngatlanra nézve, míg a Nyír­egyházi" Takarékpénztár Egyesület végienajtató kérelmére megtartan­dó árverésen az i-ső bekezdés ren­de.kezése irányadó. 2. Az árverelru Szándékozók kö­teesek bánatpénzül "a kikiáltási ár 10 Százalékát készpénzben,, Vagy az 1881. LX. t.-c. 42. §-ában meghatá­rozott árfolyammai "számított, óva­dékképes értékpapirosban a kikül­döttnél íctenni, vagy "a bánatpénz­nek éfőlege^en bírói letétbe helye zésérő' kiá íltott letéti "elismervényt a kiküldöttnek &adni*£ s a z árve­rési feltéte éket aláírni. (1881. LX. t.-c. 147. 150. 170. §-ok, 1908. XLI. t.-c. 21. §.) Nyíregyháza, 1932. évi" Szeptcm' ber hó 28-án. D/. Nagy, sk. ömkf. titkár­A kiadmány hiteléül: Benedek, kiadó. Erzsébet királyné-szálló Budapest, ÍV., Egyetem-utca 5. (K Bilváros közpoatjában) ÖO éve a fővárosi és vidéki uri középosztály találkozó helye. 100 modern kényelmes szoba Az étterem és kávéházban cigányzene Leszállított árak í Az Erzsébet-pince a főváros legszebb sörözöje Szabó Imre tulajdonos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents