Nyírvidék, 1933 (54. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

JWYÍRVIDÉK. ma Megbocsátok Irta: Tartallyné Stima Ilona. Egy ócska kastély,, melyet vaskos lábu amorettek díszítenek, ennyi, ami szembe tűnik. Belül pedig várja az ura, aki az ő engedelmét kérte, hogy haza jöhessen a messze fogságból. ő megengedte. Jöhetsz, irta neki, én nem haragszom már. Mert haragudott. Nem lehet jgy egyszerre elmondani az okokat, de voltak: okok, melyekbe belefújt az asszony élete akkor. Megszabadulás volt az ura fogsága. Jó. öröm* S most mégis itt van s nézi az amoretteket. Egyiknek letört az orra, másiknak a sarka. Kopottak, de kövérek, mintha csak az un konyhán hizlalták vofea őket. Tovább ment, de mintha megzsibbadt volna agyveleje, nem változtak benne az impressziók, csak ezök az amorettek foglalták c

1, talán azért, hogy egyéb eszébe ne jusson. — Hát eljöttél, kedves — szólal meg a sógornő nagy szivélyességgel — már János azt hitte, nem akarod látni. Szorongató, vad Szívdobogást kapott az asszony. Ha itt van az ura, mért nem jött ő is elébe ? Hirtelen olyan érzése támadt, mintha «>agy bűne volna s most vezekelné. Furcsa énekek nyilaltak át a Jóikén, sivár és rekedt asszonyi hangok. Egy régi emléket cibált fel emlékezete. Mezítelen lábakkal gyalogló bucsujárók... Batyu a hátukon, szemük sarkaiban s látátojct szájuk szögleteiben sárrá gyűrődött por. Énekelnek. £n

eke'nek. . Mo'H i tózó aizánalom gyötri Miattuk az asz- . Sizonyt. Az egész tömeg fáradtsá- j ga ráhengeredik a szivére s futnai ; elébük, vagy hullana a porba, hogy i rajta átgázoljanak. Nem bizonyos, hogy akkor igy érezte volna, de most kétségtelenül azt hiszi. Közben sodródnak fel a néhány lépcsőn, át a halion s hullanak szemébe a szőnyeg mintájának rajzai. Ag-gancsok, kifényesedve merednek ki a falból, egy kőszobor, kopott, idomtalan. Talán a kertből avandzsált a hallba. Most egy s,.oba. Benne bútorok s mintha Iélekzenének. A sógornőié fo-tyton foeazci s mentiek a vendégszoba felé. Egyszerű, mindennapi csacsiságokat fecseg. Hogy a gyerek, a kis Annika... Anmika megsimogatta a János szakállát. Tehát szakállt visel... ötfött eszébe az asszonynak s gépiesen forgatta tudatában ar ura régi arcát. Bizonyosan fekete a szakála. BizonyosanA sógornő tovább beszélt. Hegy Jánost idegessé teszi a borotva, azért Van szakálla. De hiszen nem is csoda. — N-na, itt vagyunk. ..s nyitja az ajtót és előre engedi az aszszonyt. Azután molnd még va'amit, hogy nem akarja zavarni a viszontlátás pillanatait. És elmegy. És ő egyedül marad, belül az ajtón. Még hallja a sógornő cipője, nek csendülő kopogását, mintha a dermedt szivét ütögetné. Azután könnyen és szárnyasán a neve lebben hozzá: — Ella... Szivem— Az ágyban fekszik valaki. Egy idegen, sápadt arc. Ösz szakállú. A szeme csillog csak a nagy homályból és éhesen és tapadó könyörgéssel néz rá. Es... ésyu oxria nincs... nincs... És... keze sincs. Az egyik keze. — Nincs... nincs kezem, Ella. S lábam sincs. Nincs az egyik lábam... térdig. A te drága lelked vigasztalását esdem- Azért jöttem, hogy megbocsáss. Hiszen ott maradtam volna másképen ezzel a megcsúfolt testtel... De előtted akarok vezekelni, akarom, hogy lássad, mint szenvedem a rám mért szenvedéseket. Vezeklek a te arculcsapott árta'.laneágodért... Ella... Könyörgöm, szólj, meg tudsz-e nekem bocsátani? Az asszony állt előtte és mozdulatlan arcán lassan végig- folytak a könnyek. Most rá kelleme borulni ?rre az ismeretlen jelenésre és sírni és mondani, hogy megbocsát. Megbocsát a gyalázatosért, a könnyekárt, a megalázott ifjúságáért, az sgész eltévesztett életért. De ne

ra hajlott a dereka, ne

m hajlott a feje, a végtagjai megtagadták aZ agy parancsát. Csak állt némán, mereat testtel, bom'ott gondolatokkal. Ennek az embernek csak a hangja volt amazé, egyébként más volt. Az délceg, ez torzó; az gőgös, e'z alázatos; az követelő, ez könyörgő. Hogyan tudjon a »másik« cselekedeteiért »ennek« megbocsátani ? Végre egy megadó mozdulattal a kezét nyújtotta. A férfi mohón, hörgő örömmel a szájához húzta s hozzá tapadt szőrös arcával. Tikkadt szája csókolta, csókolta az aszszonyi kezet. — Megölhetsz, ha akarsz, mint a férget szokás eltaposni, a kártékony férget... Ölj meg Ellám, én drága asszonyom, ölj meg — lihegte s bőségesen csorogtak könnyei az asszony kezére. János... János, hagyjad ezt. Én nem értem az életet. Az én megfciiioztatáíMOm s kettőnk eleiébe a háború is azért jött talán, hogy te jó emberré légy. Én megbocsátok, örülök, hogy megbocsáthatok. Sajnállak. És érzem, hogy szükséged van rámÓvatosan az ágy szélére ül" s behajolt, hogy az ura a ho-mlokát is megcsókolhassa. Közben jóleső tudatlanság borult rá, mintha egész múltja álmok ködévé változna. A jelen összekapcsolódott a m

ies

sze múlttal, a gyermekkori élményekkel. Jöttek az árvák, akiknek mostohájuk volt s jobban szerelte az aranyba'akat, mint őket. Jö'.tek keserves gyern ek-böml ö'é ii'cl el amint összetörték a halak medencéjét, hogy ne legyenek a mostohának halai. Azután az apácák jöttek temploms>agu ruháikban és simogatták az ő gyermekarcát. A jóságot, amit akkor bennük ér ett, most önmagában érzi. Mintha azoknak folytatásaként lépne tovább az életbe és viszi magával gyermekké korcsosodott urát. Egy óra is eltelt májr s még mindig ott ült az ágy szélén. Kezében az ura keze pihent, a térdéhez síimül va. Hallgatott. Csak a férfi bes élt. Va!ami nagy fehér mező terjengett elő a beszédjéből s rajta ködbehulió, béna alakok. Furcsa, ideT93& január 1. gen asszonyok. •—az asszony szeme ugy nézett rám, mint a te szemed. Később aztán gyakran találkoztam a te szemeiddel... Már meggyógyultam, mankókat kapta n s a mankók nagyon törték a hónomalját. Szerencse, hogy ez a kis csonk — s ágival a csonka karja felé mozdult —megmaradt, mert mivel szorítottam volna a mankót ? Az az aszszony, akinél a te szemeid éltek, vattát göngyölt a mankókra... A ért mertem haza jönni, mert ezek az asszonyi szemek mind megbocsátottak. Csodálatos jósággal tündököltek. Miért ne hittem volna a te irgalmasságodban ? Mikor a tán megengedted, hogy ha a jöjjek, őrjöngtem a boldogságtól, megmaradt kezemmel a mellemet vertem és Isten nevét kiáltoztamKülönös naivi'ás sikongott a férfi 1 Míg á' an. Mintha bi ÍÚO/6 gyermek beszélne. Mintha régi magamagát darabokra s agga'oiá és dobná messze önmagától. Az asszony csak hallgatott. Nem voltak s avai csak érzései. A férfi lehunyta a szemét, mintha igy boldogabban átére né az asszonya közelségét. Az asszony pedig azon gondolkozott, hogy nem azzal teszszük boldoggá társunkat, ajnit érzünk iránta, hanem azzal, amit vele érzékeltetünk. Mérő János most joggaL^gondo'hatta: Hívott: s

z«ret engem- Hozzám jött; vágyott a közelségemre. Az ágyam szélére tilt: nem irtózik a torz testemtől- Ezt gondolhat! a, hiszen nem láthatott a cselekedetek mögéKésőbb vacsorálni ment az aszszony. A sógora cinikus volt, gúnyos, ilyennek ismerte. Most sem volt más, nem érezte az asszony borzalmas ünnepét. He-he..- remélem, a viszontlátás örömei nem vették el a jóéívágyadat. Azután, hogy az asszonyok megbotránkoztak és védték a beteget: — Nem magadat sajná'od? Hehe-. • féri helyett egy anatómiai csoda..No hiszen, hogy ilyen emberek is vannak. Ahelyett, hogy meg volna hatva, hát ilyen erős akolt guA nyíregyházi" ki'r. járásbíróság, mint telekkönyvi ható

ságtó'. Tk. 16.793—1932- szátn. Árverést 'Hirdetményi kivonat. Nyírvidéki Takarékpénztár Rt. végrehaj tatónak Ra

víc

s József és neje végrehajtást Szenvedők ellen indított végrehajtási ügyében a telekkönyvi "hatóság a végrehajtató kéretne következtében az 1881. LXt.-c, 144, 146, és 147. §-ok érteimében elrende'i á végrehajtási ár verést 3200 P tőkekövetelése 1760 pengőnek 1931. évi auguSztus hó 18-tói, 1760 ar. pengőnek 1931. Szeptember 4-tőf, 680 ar. pengőnek 1931. évi' Szeptember hó 1 i-től 1931 október i7-ig"járó 80/0, ettől kezdve pedig "ézen összegnek i 2 0/0 kamata, egyharmad o/„ váltódíj 381 P 98 fili. eddig megállapított per- és végrehajtási "és az árverési "kérvényért ezúttal megállapított 55 p 50 fűi. költség, va amint a csatlakozottnaiá kimondott Freimann Henrik 389 P 30 fífi. "Tóth András 35 P, Fned' mann Izraef 500 P, Mész és Műhabarcs készítő Rt- 170 P, Führer Mihály !75- P 87 fH. tőkekövetelése és járu'ékai 'behajtása végett, a nyíregyházi "kt'r. járásbíróság területén 'evő Kemec.se községben fekvő, s a kemecsei 7. s

z. betétben A- I- 1—3. sorszám alatt s 490—1. hrsz. 259 négyszögöl területű rét, 490—2. hrs

z. 283 négyszögöl terű'etü szántó, 490—3. hr, s

z.. 391 négyszögöl te ü etü ház és üdvar a be]te:ckben ingatlannak a Ravfcs Józsefne sz. Pávei'"Regina nevén ál'ó 'fele ré

szére 1475 í* kikiáltási árban, a kemecsei' 580. s/. teekkönyvi' betétben A- I. 1—2. ®or, 2701—-2. hrsz. 90 négyszögöl területű sző'ó, 2702—2. hrs

z. 23 négyszögöl te ü'etü kert a Szőlőskertben ingat'anra 33 P kikiáltási árban, a kemecSei "766. s

z. telekkönyvi ""betétben A- I- 1—2. s

0r, 475-—2. hrsz. 402 négyszögöl le uetü rét, 476—2. hrsz. ház 215. ö, 1. S/. és udvar a beltelekben ingat lannak a 900 P kikiáltási 'árban, á kemecsei 93. Számú te'ekkönyvi betétben A- I. 1—2. sor, 173—1« hrSz. 134 négyszögöf terü'etü ház 54. ö. i! s

z. alatt és udvar, 173—2. hi"S

z. ház 55. ö. i, szám aiátt a beltelekben ingatlannak 'a RavicS József és neje Pávei' Reginát i

rIető t

1 z erih at negyv xi e d részére 200 P kikiáltási "árban. A 'telekkönyvi ható

ság az árverésnek .KemecSe községházánál megtartására 1933. évr január hó 16. napjan a K dflelett 10 óráját tűzi ki és az érverést feltételeket az 1881. LX. t.-c. 150. §a alapján a következőkben állapítja meg: 1. Az árverés alá eső ingatlant a kikiáltási "ár felénél, illetve kétharmadánál alacsonyabb áron el adni n^m feliét. (1908. XLI. t.-c. 26. §.) A 'kir. járásbíróság azt a legkisebb vételárat, amelynél aacsonyabb áron az ingatlanok ei nem adhatók, a következőkben ál'apit ja meg: a kemec

sei 7. s

z. betétben ]évő ha a Nyírvidéki 'Takarékpénztár Rt. kéri az 1. pontban irt, ha Freimann Henrik 4767 P 68 f. a kemecsei 580. s

z. betétben levő, ha a Nyírvidéki Takarékpénztár kéri 180 P 30 f., ha Tóth András 4261 P 90 f., ha Fris

chmann Iziaei 4317 P^io f., ha a Més

z és Mühabarcs Készítő Rt. 4993 P 46 f., ha Freimann Henrik 5205 P 36 f., ha Führer Mihály 5828 P 57 f., a 'kemecSe 1 706. Sz. betétben -'evő, ha a Nyírvidéki Takarékpénztár ké- ' ri az i. pontban irt, ha Tóth And rás 4233 P 68 f., ha Frischmann Izra«! 4288 P 88 f., ha a Mész és Mühabarcs KcSzi'.ő Rt. 4965 P 24 f., ha Freimann Henrik .5753 P 14 f., ha Führer Mihály 6376 P 35, i., a 'kemecsei 93. s

zámu betétben 'evő ha a Nvinldéki 'Takarékpénztár Rt- kén 359 P 6 fül., ha Tóth András 44+0 P 74 f., lia Frischmann Izrael 4495 P 94 f., ha Freimann Henrik 5172 P 30 f. 2. Az árverelni "Szándékozók kötelesek bánatpénzül a kikiáltási 'ár 10 Százalékát készpénzben, vagy az 1881 - LX. t.-c. 42. §-ában meghatározott árfolyammal Számított, óvadékképes értékpapirosban a kíküldettné eténni, vagy a bánatpénznek élő'ege

sen bir& letétbe helyezésérő: kiáiltott eteti elismervényt a kikü döttnek átadni és az árve-trési Teltételeket aláírni. (1881. LX. t.-c. 147. 150. 170. § ok, 1908. XLIt.-c. 21. §.) Nyíregyháza, 1932. évi szeptember hó 20-án. Dr. Nagy, sk. ömkf. titkánA kiadmány hiteléül: Benedek, kiadó. 2131-1