Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 248-271. szám)

1932-11-05 / 250. szám

1932- november 5. J^fÍRYIDÉK. 3 Az 53. §. Ir'.a: Lukacs G>örgy dr. v. b. t. t. nyug. miniszter. Nemzetközi fórumokon tizenhárom év óta csak je'^avakat hai' lünk a lefegyverzés kérdésében! Azt mondották: előbb tessék megállapítani, hogy az összes konfliktus, amely a nemzetek között felmerülhet, bitói uton intézendő el, azután tessék a békeszerződésekbea megállapított határokat ujó ag biztosítani és ha ez a két eiőíe'tétei remiben 'esz^ akker következik — a leszerelés. Ami ezeket a feltételeket illeti, az e ső feltétel, az arbitrage tekintetében az elmúlt tizenhárom év a att nagy haladás történt, mert az egyes államok között egymásután jöttek létre nemzetközi szerződések, egyfelől a békéltetés, másfelől pedig a vitás kérdéseknek bíróságok e:é utalása tekintetében. Igaz, hogy nem sikerült az a genfi protoko lum, amely egyetemesen akarta rendezni ezt a kérdést, akép pen, hogy az össze; á'famok ugyanegy szerződésben köte'ezzék magukat arra, hogy a fennforgó vitás kérdéseket bírói "útra terelik, az egyes államok között azonban az arbitrage kérdésében folyton ujabb és ujabb szerződések jönnek létre, sőt az államok nagyrésze aláirta a hágai alandó nemzetközi bíróságnak úgynevezett fakultatív klauzuláját ís, amelyben kötelezik magukat arra hogy a nemzetek között felmerülő vitás kérdéseket bírói útra tereik. Aláírták egy páran közöttük Magyarország is, feltétlenül, a többség pedig, ebben a győzők, fe-tételesen, a kérdések bizonyos kategóriáját kirekesztve a bíróság á-tal való eldöntésből. — Akármikép á íjon 'a helyzet, tény az, hogy tizenhárom év alatt az arbitrage, a vitás kérdéseknek bírói útra való tera'ése, nagyot haladt előie. Ami a második feltételt, a határbiztosi'ást íMeti, leglényege ebb részében ez is ikerii't, amennyiben Németország Locarnóban újólag biztosította a tő e nyugatra fekvő államok határát. Amidőn tehát egyfelől "az egyik feltétel, az arbitrage te'i itetében nagy haladás történt, a második fellétei, a határbiztositás tekintetében pedig jelentékeny eredményhez jutottak a hatalmak, a vüág közvéleményének nyomása alatt végre mégis kitűzték a leszerelési konferencia határidejét a folyó esztendő februárjára. £s a nemzetek szövettégének tanácsa áitai kiküldött előkészítő bizottság elkészítette azt a tervezetet, ame:ynek alapján ez a leszerelési 'konferencia tanácskozik. Ennek a tervezetnek 53. szakasza azonban elfogadhatatlanná teszi az egész munkálatot 1 Azt mondja ez a szakasz: »Az a megállapodás, amelyet a hatalmak a fegyverkezések korlátozása tárgyában kötnek, legkevésbé sem érinfti a korábbi szerződések azon határozmányait, amelyek szerint bizonyos hatalmak ^ezek az úgynevezett legyőzöttek) már elfogadták szárazföldi, tengea és iégi "haderejük korlátozását é* igy már megállapították más hatafrrí&kkai'szemben eziránt való jogaikat és kötelességeiket. A szerződő hatalmak a leszerelési konferencia határozmányait annak tudatában fogadják ei, hogy az említett korábbi szerződések kérdéses határozmányai hatályban maradnak és ezt a hatályban maradást a konferencia megállapodásai megtartásának lényeges feltételéül tekintik.« ' Éz a szakasz tehát, mereven be eütközik a békeszerződéseknek azokba az alapvétő határozmányaiba, amelyek a lefegyverzést szabályozzák, abba a rendelkezésbe, amely szerint a legyőzötteknek a védképtefenséglg menő lefegyvereztetésc csupán bevezetés, csupán átmenet avégből, hogy az egyetemes lefegyverkezés elkészíthető legyen. Ezzel az ünnepélyes ígérettel szemben kodifikálja az 53. paragrafus azt, hogy a Vi ágháboru legyőzőt temek a védképtelenségig va ó leszerelt :té e örökké tartó, annyi a állandó, hogy a többi hatalmak csak amellett a feltéte meiett hajlandók a konferencián rájuk vonatkozó'ag megália, 1 andó. n;érSéke t eszerelé-t teljesíteni, 'ha a legyőzötteknek a védképíe enségig való eszere tetése mindenkori a változatlan marad! A paktum va amennyi nemzetre, minden államra, — tehát a gvő

: zőkre és legyőzőitekre egyaránt, — megállapítja a fegyverkezések mérséklésének legalsó határa gyanánt áz önvédelmi ''lehetőséget és nne, ez a?. 53. paragrafus kimondja, hogy az úgynevezett legyőzött nemzeteknek nincs joguk a nemzeti önvédelemre, az önvédelem lehetőségéig való felfegy^erzettség re, hanem ez a nemzeti"önvédelem csak az úgynevezett győzők kiváltsága. Ez a szakasz, tehát, beleütkö.i'c a szerződések a'apvető rendelkezéseibe, beleütközik a nemzetek szuverénitásának, egyenlőségének elvébe! Mi pedig csak o'yan egyezkedéshez járulhatunk hozzá, amely a nemzetek egyenlőségének, a nemze'e v teljes egyenjogúságának alapjára van helyezve, ameiy egyezkedés a/okat az alapelveket, amelyeket a szerződések ál'apitottak meg, tiszteletben tartja, tehát teU 1 tétbe veszi "azt, hogy a védképte'enségig va'ó iefegy\éreztetésünk csupán bevezetés és csak addig tartható fenn, amig az egyetemes leszerelés előkészítése meg nem történt. Mi "tehát azt követeljük, hogy azokrak, akii az önvédelem határán alul "lefegyvereztettek, megadassék a lehetőség az önvédelemre és azt, hogy akik támadásra vannak felfegyverezve, fegyverkezzenek le az önvédelem határáig. Mi "kitartunk a nemzetek egyenlőségének, a nemzetek szuverenitásának éi\-e mellett. Ha ránk való vonatkozásban nem tartják tiszteletbe 1 azt az alapeset sem, hogy az önvédelemre minden nemzetnek joga \-an és hogy a lefegyverzésnek az cnvédeiem lehetősége szab határt, akkor hogyan fennénk ml köte e

sek tiszteletben tartani a mi eejyverez'.e é üikre, védképtdenné "tete ünkre vonatkozó határozmányokat - Ha vetünk szemben megs. egík a szerződéieket, akkor mi meg "felszabadulunk fe téte e^en vá'at köte ezettségeink alól, viszSzanverjük szabad kezünket és ezt elsősorban arra keli' fordítanunk, hogy az önvédelem határáig biztosítsuk nemzeti létünket. á vármegyeháza dísztermében több száz tanító vett részt Tesléry Károly <k kir. tanfelügyelő szemináriumán Azoknak a magas színvonalú pedagógiai Szemináriumoknak Során, amelyeket dr. Tesléry Károly kir. tanfelügyelő rendez, az uj tanter\i utasítás szellemének gyakorlatbavitele érdekében^ tegnap délelőtt 9 órakor kezdődött meg a nyíregyházi tanítói körzet Szemináriuma. Erre az alkalomra tebbszáz tánitó sereglett össze Nyíregyházán, a vármegyeháza impozáns dísztermében, ahoi a Magyar Hiszekegy imájával kezdődött a pedagógiai szeminárium. A megjelentek sorában oft láttuk Énekes János prelátus róm. kat. és Ruttkay Gyula gör. kat. kanonokot, Lukács Béla áll. tanitóképző-infézeti igazgatót, Gálffy Ferenc és Deésy" Sándor kir. tanlelügyelőket, dr. Bánkövy Kornél rakamazi róm. kat. plébánost. Megje'entek a szemináriumi előadáson a Káivmeum tanítónőképző intézetének és a nyíregyházi kir. áii. tanítóképző intézetnek felsőbbéves növendékei is. A szemináriumon dr. Tóth Antai lanítóképző-intézeti tanár magas színvona u előadásban e evemtette meg a nagy magyar kulturpoi ikusnak, gróf Klebelsberg Kunónak emiékét. Behatóan és kuiturhistoríai háttér festésévei méltatta Klebelsberg Kunó hatalmas épitőeszmcií, a magas kultúra intézményeinek, az egyetemeknek fenntartásá'.a í'ányuló nemzetnevelői és nemzetvédelmi eszméjét, a iülföldi co égiumok. a tudományos intézmények, a Gyüjteményegyetem, kultúra decentralizációja, a népiskoai objektumok ezreinek megalkotása, életrehlvása, amelyek kei "nemzete létéért vonult vezéri hivatottsággai a nagy kultuszminiszter, akinek emlékét a história őrzi *a legnagyobbak halhatatlan em'élíe között. A felkes tapssai fogadott előadást Iesíéry Károly dr. kir. tanfelügyelő köszönte meg. K'ébelsberg emlékének méltatása után Tesléry Károly dr. kir. tanfelügyelő tartotta meg háromórás hatalmas előadását az uj tantervi utasítás mm'den részletéről. A tanítóság feszült figyelemmel hallgatta a magvas tanítást és a kedvfes kcz\etienséggér'. a tanítóság iránt kifejezésre jutó végtelen szeretettel áthatottan nyújtott útmutatásokat. Megelevenedett a nagy férfiak portréiver díszített teremben a magyar iskola napsütéses képe, mosolygó gyermekarcok fényvetése sugározta be a termet, amikor a kir. tanfelügyelő a beszédérte emgyakorlatról, az olvasmánytárgya ás művészetéről, a fogalmazásról, a történe em-müvé'ődési multunkat feltáró modern anyaggyűjtésről beszélt ékes szóvá. "a kir. tanfelügyelő, akit lelkesen ünnepe tek a tanítók. Szabó Pá i "a/gató, a SzaboicSvármegyei yttalínos Tanítóegyesület elnöke ennek a lelkes és hálás örömnek adott kiSejezést meleg szavakban, majd PetrikovicS fái igazgató fü zött reflexiókat a tantervi utasi. tásokhoz. , Ezután Téger Béia, a kir. áflv mi tanítóképző-intézet tanára. Arany János és a tamtóság cimü előadásában a nagy magyar nenr zetneveiő költőnek em'ékét e'evemtette nieg. Félszázad mindent megsemmisítő vihara után is ott él felettünk Arany tündéri világa, a töret'en magyar föld, a töretfen magyar léiek tisztasága, a

mely felé Szomjas vágyakozással tekint a megcsonkított ország magyarsága. A váltakozó nemzedékek lelkének nagy vetélője, az ujuló magyar élet szövedékébe átvitte az ő lelki javainak aranySzáait. A magyar tanítók büszke önérzettel mondhatják, hogy Arany emberek és idők fe'etti erőforrásának őrzői a magyar iskolák voltak. Ez a szeminárium

1. "összejövetel Arany Jánosé", mert az uj utasítás a mo-. dem kc.teménytárgyaíás finom hajszálereit nyittatja meg, amelyeken a relkí hatás közvet enségévei sugározhatja be az iskola a lelkekbe a magyar erkölcsi világrendet hirdető költő etikáját. És Arany János ezé a szemináriumé, a magyar tanítóságé, erkölcsi hatásának inspirációja, gofgotás utjának nem egyszer Veronika kendője. végső diadalának prófétálója. Az előadó azt fejtegette, hogy Arany, a bihari magyar kisgazda fia és áldó émlékezéssei idézte meg azoknak a tanítóknak emiékát, akik meglátták a magyar föld munkás fiában a lángész titkos betűit. Aranyban a titkok remekbepatta.iása a tanítóság küldetési hitét erősíti, mert az iskola padjaiban, a leventék soraiban, az fakó ánkivüu oktatás halfgatói között fokozottan hat újra a magyar faji erők szépsége. Majd sorra vonultatta Arany neve

;ci erejű alakjait, történelmi vásznait és idézte az elnyomatás korában felsikoltó jajszavát, bus emlékezését és ércesen üengo jóslatait az Eszme győzelméről. Végűi mint az erköic'si ígtizság-gondo.'at költőjét mutatta be Aranyt 3 méter j

ó p°

szt

ó, hallatlan olcson! Közvetlenül posztógyárunkból. Évtizedes gyakorlat ts racionális gyártás eredménye ez a meleg férfi ruhaposztó, mely köznapi strapára kiváló, de ünneplőre is megfelel. Tiszta magyar nyírott gyapjúból, minden pótanyag nélkül készült, nogyon tartós és 140 cm. széles. A gazdának, iparosnak, munkásnak, de a turistának és vadásznak is egyformán jó szolgálatot tesz. A termelési költségek csökkentése miatt csak egy szinben, kékesbarnában gyártjuk. Az ára ? Egy teljes rend ruhára Kg ft J tO|| utánvét ellenében. Kérjük elegendő három mét er ára • ^ - vágja le alanti rendelőjegyet és küldje hozeánk. Vigyázzon, hogy a címzésnél a Trunkhahn név líZ

yZid Ön mondjon ítéletet! Nem kockáztat semmit, mert ha a posztó Önnek nem tetszik, mi a teljes összeg térítése mellett azt visszavesszük. Trunkhahn Posztógyár Budapest, I. Üzemben 1922. óta, 300 munkással. Vágja kl ts ragassza i|j ImlezSlapu. Megrendelőjegy. Trunkhahn Posztógyár Budapest I., Lenke-ót 117. 1-b. Küldjön nekem 3 méter kékesbarna posztót P 24 80-erf. — Ha a posztó nekem nem tetszik, jogom lesz azt az átvétel után 3 napon belül visszaküldeni. Név: Foglalkozás: Lakás: