Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 222-247. szám)

1932-10-23 / 241. szám

1932. október 23. j^áímimz. i —O WW W WV WW /WMMIO O) H€l7 RRÖNIKfl. A fájdalom Géniusza Haiaványan járt közöttünk, Hajtott fővat, könnyes szemmai Temetésre összejöttünk, Régi "kedvnek, régi dalnak Távozott ei jó magyarja, Meleg szivét, deriis arcát Szelid homok eltakarta. i I | Ugy simult rá a lelkünkre Szava és a mosolygása, Mintha csak ott ültünk volna Vén diófa árnyékába'. Szerette a magyar földet összárnyu nagy s ze re'emmel, Nem volt nagy ur, de több annál; Becsü'etes, igaz ember. A jelennek hitvány vásznát Kedélyévei 'becsipkézte, A pásztortűz igy mosolyog A méla hold ezüstlére. öscsillagunk eltűnt fényét Szárnyas hittel visszavárta... Kakuk madár elhallgatott... Lehullott a-rezgő nyárfa­Nem zendit már öreg Farkas V&dgalBmbos nótájára. De az elszállt méia akkord Most ís, mo st is szivünk szállja. Soká fogufifc az emlékén Borongani s elmélázni! . 'Jó éjszakát creg "kuruc! 'isten ve'etf, Farkas "bácsi! A fekete ingeseknek Zengett, szárnyalt indulója Tíz esztendő obe'iszkjét Nézte büszkén örök Róma. A fascizmus tiz esztendős, Trianon már tizenkettő! Tizenhármat bár ne ima Minekünk az égi jegyző. Valahára bokrosodsz már Te hűteken horvát testvér, Keservesen megbántad te, Hogy a rácért melegedtél. Azt hitted, hogy tisztán marad A »szabadság« s zép nemtője, A belgrádi kioákában Festett ringyó fett belőle. Tapos, cibái s multadra köp S megaláz a bitang Balkán. Bosszutüz a Térfiszemben S átok van az anyák ajkán. Ne türtj tovább horvát testvér! Mi mellettünk a te helyed, A wilsoni rögeszme már Igyis-ugyis elvérezett. Lenditnek a magyar boron S az akció vájjon mit hoz? Akkor lesz ez eredményes. Hogyha 'észen kormánybiztos. Szakértelem keli mindenhez, Frütyő komám jói ismertek. Érdekedben express írok Még máma a miniszternek. Egy barátom van Káflóban, Pompás mint egy virágváza Erényeit csillogtatni Gyakran bejár Nyíregyházra. Ne titkolózz kedves Béla, A tervedet tudjuk itt mi, Legközelebb Nyíregyházán Tyukfarmot fogsz aiapitru. Ha Kálióról peng a koboz, Mondd mi "történt szilaj Antal? Energiád kit vert kupán Szobosziói hajdú lanttal? Mit csináltál tüzes dóró, Hogy idézést kaptái rája? Miattad most megőszül a Fontos Jóska parókája. \ Loyd Dzsordzsom a letűnt héten Hírnevében nagyot ugrott, Indiából most a Gandhi Küldött neki medvecukrot, Világválság oldó 'terve Londonnak js ígeii tetszett, Nemsoká a ve'szi "herceg Együtt lő már vele snepfet. Tündérálom irogáim A postai asztalkákon, A tordaf hasadékba Bökdös bete palajbászom. E dicső és fenlcö-it tárgyak Mikor lesznek renoválva? Mert bizony most ódonak mini Krasznahorka büszke vára. HOMÉRROSSZ. Több mint félmillió pengő a vármegye háztartási szükséglete A szaboícsvármegyei 'háztartási alap költségvetésében a jövő évi szükséglet 679.633 pengő. Ezzel szemben a fedezet erre 106.714 P. A költségvetés hiánya 5772.919 P­A hiány fedezésére 18.13 százalékos vármegyei pótadó kivetésére van szükség, amely pótadó Nyíregyhá­za várost, valamint a vármegye nagy és kis községeit egyenlő arájiy 'ban terheli. A nyugdíjalap 1933. évi szükséglete 533.294 pengő, a fedezet pedig 45.760 P. A hiány tehát ennét az alapnál 487.534 P, amely hiány fedezésére a Nyíregy­háza megyei * várost terhelő 1.008.873 pengő állami adó alapul­vétele mellett 2.39 százalékos vár megyei pótadó kivetésére, továb­bá a kis és nagyközségeket terhelő 2.152.230 pengő 41 fillér állami adó figyelembevétele mellett 21,54 százalékos vármegyei pótadó kive­tésére van szükség. Naplemente a n?írpazonyi Liptay szólótelepen A kisvárdai országúton robo­gunk. A sebességmérő 60 és felet mutat. Előttünk kígyózik a végte­lennek tetsző kövesut, itt-ott egy nagyott zökkenünk. Az utat mosta­nában javították. A frissen terí­tett kő fekete foltként o'vad beie'a mélyedésekbe, már csak néha egy­egy rakoncátlan követ utasítanak rendre a szédítő iiamban forgó ke­rekek... •Porzik az ut, cikk-cakkban ka­nyarog, ködfátyolszerii réteg von­ja be a láthatárt. Valahol messze, a fátyoion tui, gépjármű robog. A mi motorunk bugása andalító álomba ringat, oidalt a nap gyen­ge fénye fon koszorút az utat sze. géiyező eperfák koronája mögé. Félig behunyt szemem megpihen a tájon. Színek és fények ezer ár­nyalata köti ie a figyelmet. Fölrá­zom magam az álmok birodalmából és kitágult pupillákkal tapadok az elém táruló nem mindennapi "képre. A füves part egyik oldalán a sárga riap fénye á'tai befestett aranysző­rű bárány íegei, Ijedten kapja fei fejét, amikor elrobogunk mellette. De mintha okos kis feje megérezné azt, hogy mi nem akarjuk bántani, megcsodálja a huszadik század ör­dögszekerét és tovább legel... Az ut másik oldalán egy lecsüngő ba­juszú ősmagyar atyafi két kis üszőt hajt maga előtt, valahol vásár le­hetett s onnan viszi haza két sze. mefényét. Most egy szekér jön velünk szembe, a sztekér elé két tán­coló paripa van fogva, kecses s mondhatnám kényes lépésekkei földre szegzett büszke fejtartással röpítik a könnyű parasztszekeret. Amikor melléjük érünk két lábra ágaskodnak, idegesek, még nem szokták meg a motor bugását, ők a konzervatív vi'ág táltosai. A'ig hagyunk ei egypár fehér kilométerkövet máris utóiérjük a port okozó gépjármüvet, egy oldal­kocsis motorkerékpár bajlódik az ut mentén, hiába na, kár vőít any­nyira sietni, most egy defekttel kínlódnak, a földre hasalva kémle­lik a gépet, hogy lehetne a hibán mielőbb segíteni. Nemsokára a myirpazonyi határra érünk. Békés szántó-vető emberek nógatják tehe­neiket, egymásra borul a homokos föld, csillog az eke a kiborított | föld nyomán. Készül az éltet adó f mag ágya. Békés nyugalom uralja a látóhatárt. Ez a hely, ahol most robogunk ,mind Liptay birtok. — Nemsokára lelassít a gép, biztos parancsoló kéz lépésre kényszeríti, kanyarodunk, fordu'unk, egy diadal ívhez hasonló kapun megyünk be, fönt ez a feürás ékeskedik: Berta sző'őteiep. Mire beérünk a haragos zöld fenyvesek közé, a nap eltü­Inik a szemeink elől. Elnyeli vöröses színben ragyogó korongját a luc és veres fenyők csodálatos színben tündöklő csoportja... Leáh a gép... — Megérkeztünk — mondja mögötem egy kedvesen csengő hang. Liptay Jenő gazdasá­gi főtanácsos titkárjával, 'Hermli Jakabbal kaiauzoí minket ebben az őszi 'színekben pompázó paradi­csomban... A borház falán rőttszinü vadsző­lő kapaszkodik a magasba. Távol a messzeség"ben most küldi "bucsir sugarait felénk a nap, véraláfutáSos arcával "befesti az eget. Tündöklő szint kapnak a halastó előtt áll­dogál ó jegenyék, va'ahonann szeflő kerüi elő, megmozdulnak a levelek halk susogás támad körülöttem, előjönnek az est árnyai, bólogat­nak 'a lombok s itt-ott zizegve le­hull égy-egy könnycsepp, egy-egy nyárt sirató falevél... ösz van... sóhajtom magamban, mindent letaroló ősz... A szőlőtő kék megfosztottan, gyümölcs nél­kül "állanak... A távoli dombok ol­datán a csupasz földeken sóhaj kél szárnyra s minden zörrenő ág, minden susogó levél "a tegnapot siratja... Lassan befejezéshez közeledik a szüret — kapom a felvilágosítást. Tessék megnézni a munkásokat, most ép-em a kútnál vannak, haza._ felé készülődnek. Odaír,együnk mindannyian . •. Vihogó gyerkőchad . .. Mosolygó­szemü lányok, suhancok, legénykék, incselkedve mossák a vedret, jó­ízű kacaj veri fel az est csendjét, va'aki elkiáltja magát: Nézzétek az eget: Tűz van!... ' Mindannyian arrafordufunk... s csakugyan ... az égalja lángoj-. •. A napkirály pa'otáját felgyújtotta az ólálkodó idő... A felhőrongyok iz­zó ,áttüzesedett arca bevilágítja a látóhatárt. De nini, amott jönnek a tűzoltók fekete sapkába... lila VIRÁGZÓ KULTURÁIVK MÉLTÓ TERMÉKE Standard Dynamifeus hangszóróval egybeépített 3+1 lámpás rádió­Vezérképviselet : ICafz Miksa cég Nyíregyháza, Takart-kpalota. fecskendőkkel... s lassan-lassan mindjobban alább hagy a lángolás. Kialszik a tűz... és sötétség borul mindenre, már csak 'a tárgyak kör­vonalai látszanak. ...A borház ajtajában kigyúl egy pisla mécses, elénk' áli egy szálas magyar és belépünk a he­lyiségbe. A motorprés még min­dig "bug, zakatol, gumicsöveken ke­resztül szalad íe a domboldalak; nedve a pinjíbe, édeskés mustszag kísér íe nífchket a föld gyomrába, lent járunk már az egymás tetején fekvő hordók között, némelyik olyan nagy mint egy kisebb fajta kunyhó ,most bor lakik benne, itt ó, amot idei'... a sarokban jnust zubog ,csak ugy reng a hordó. Orvos barátunk előveszi a s zetoSz­kopját és a jajga tó paciens Szivé­re illeszti... 'hallgatózik s azután egyenkint meghallgattuk a dobo­gást, a diagnózis csakhamar el­hangzik, nincs semmi "baj, a vastag erekben vigan kering a hegy leve Kisvártava előkerülnek a poharak, az inas, csapzotthaju magyar lopót kerít elő és javában folyik a kós­tolgatás... igyon^még eggyel titkár ur, hang zik ei örvös barátunk ajkáról a kiáltás... ...Köszönöm, nekem kettőnél töb bet nem szabad innon... Nekem vissza fs keü vinni az urakat... És visszavitt... Három perc múl­va már a kisvárdai országúton ro­bogtunk. Herm'i Jakab keze biztos kézzé 1 fogta a kormányt s harsogó bugással furtuk bele magunkat a sötétségbe... Megnéztem a sebesség jelzőt, visszafelé azért már 75-öt mutat!?... (ia.) — FILLCRES HöLCiYrODRA­SZAT! Ondoiáíás 40 fíTér. Hői­gyeim! Szíveskedjék egyszer meg­próbálni "Kovácsnál, Bessenyei-tér 2. szám. 5651-5 Végleg kíárusi minden elfogadható árban a még raktáron levő gyapjúszöveteket, egész finom asztal­neműt, törülközőket, damaszt és vászonárukat, Sztorokat, szövetfüggönyöket. Zöldhelyi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents