Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 222-247. szám)

1932-10-19 / 237. szám

1932' október 21. JflrfRYisáK. s A vidéki építkezések fellendítése "Irta: Püssz er János. Az Országos Alföldi Bizottság Nyíregyházán tartott vándorgyűlé­sén, gróf Ki íbelsberg Kunó ny. kuítuszmmiszter, elnöki megnyitó­jában azt a kétségtelen igazságot hangoztatta, hogy az ország min-i den részében ugy kulturális, mmt gazdasági téren is, kiegyensúlyozott helyzetet keli "teremtem, hogy egyes vidékek, mások rovására ne nyomuljanak elő, illetve ei ne ma­radjanak. Amit országos vonatkozásban gróf Kiebeisberg "Kunó mondott és amit minden városrendező a kisebb közű etekre is vall, az a foglalkozást ágak tekintetében is igaz. Ezirány­ban a foglalkozások egész egye­teme veendő figyelembe, mert hi­szen azok egymásba olyként fonód­nak, mmt á láncszemek, melyek egyikének sem szabad elszakadnia. Vájjon mmő összefüggés van a mondottak és a lakbériüetmények és az ipar egymásrahatása között? Közelebbi vizsgálat igazolja a fen­nebb em'itett igaz'ságokat és terje­delmes perspektívát nyit a kérdés helyes megoldása felé. Az ország különböző vidékeire miiködő tisztviselők lakbérü etmé­nyei között differencia van. Ez, a fővárossal 'szemben vidékenként 25 —3°°/o-tiyi eltérést is mutat. Ha ez, a háború előtt talán még helytálló is lehetett integer Magyarorszá­gunkban, ma, cSonkaságurikban nem tartható fenn, mert ez az egyenlőt­ien mérték, egyben egyenlőtlensé­get teremt az ipari "foglalkozások területén is és végeredményében olyan contripetális erő fellépését eredményezi, amely elsorvasztja a vidéket. Az ország különböző vidékeire érvenyes tisztviselői Iakbéril etmé­nyek differenciái 'akkor volnának megokoitan alátámaszthatók, ha az építés, a lakástermelés is, ezeken a vidékeken, a kisebb íakbérfletmé­nyek arányában olcsóbb lenne. Az építmények rentabiitása ugyanis, a fővárosival szemben c'sak igy le­hetne arányos. Ez az első piflanatra jeéntékte lennek látszó kérdés érdemes köze­lebbi megfigyelésre. A 'akástermelésre szánt tőkének érdeke, a befektetési összegnek mi­néi nagyobb hozamát elérni. Ha ezt a vidéken nem éri el, ugy oda húzódik, ahol ezt biztosíthatja. De érdeke a tőkének az is, hogy a be­fektetés kisebb 'egyen, egyenlő ho­zam mellett. A házépítés azonban, a mai kar­teimegálfapodások mellett, a vidé­ken nem olcsóbb, mmt a főváros­ban, különösen, ha a vasuti fuvar­díjak felemelt mértékét tekintjük. Ma az árak legnagyobb része bu­dapesti paritásban érvényes és eh­hez a főváros-vidéki fuvardíj szá­mítandó. Á'i ez a vasra, a mészre, a cementre, a téglaégetéshez szük­séges szénre, talán a fára és egyéb afiyagokra is, de a vidéken nem termelt egyéb és a fővárosban be­szerezhető más anyagokra és áruk­ra is. Ilyen körülmények között, minéi távolabbi vidéken történik az építés, ha a közelben épitő­anyagtermelés kartellen kivüi nem folyik, annái többe kerül az épí­tés. Viszont, a lakbéri'letmények ezzei 'fordított viszonyban vannak. Ebbői természetszerüeg követke zik, hogy az építmények rentabi­litása vidéken kisebb, mmt a fő­városban. A fejlettebb ku<turáju városok és különösen a főváros, olcsóbb la­kást, jobban felszerelt otthont, a hygienikus és ku'turá'i-s igényeknek jobb kielégítését nyújtják, mint a fentiekbői folyóig is természet szerü'eg elmaradt vidék. Előbbiek tehát nagyobb vonzóerőt biztosíta­nak még a nyugalomba vonult tisztviselők és más foglalkozásúak számára is. Tőkévei rendelkező em­berek is inkább választják a fővá­rost lakóhelyükül, mint a sokkai kevesebbet nyújtó vidéket, ha el­foglaltságuk a vidékhez nem kö­ti "őket. De a vidéki tisztviselői házépítéseket sem segíti elő a vá­zolt állapot. Mindennek folyománya a vidék elmaradása, elsorvadása, a vidéki iparnak a fővárosival szemben hát­térbe szorulása, a vidéki iparosok­(nak is a főváros felé tolulása, a fő­városban nagyobb konkurrsnciája, általában az iparo'sság életstandard jának alászáílása nemcsak a vidé­ken, hanem a fővárosban és a .na­gyobb vidéki empónumokban is. Az utóbbi idők kamatpo'ltikája is, a fővárosi intézeteknek a vidék­ekkel Szemben fél "százalékkal ol­csóbb árát áüapitotta meg. Tehát az állami *€s KÖzüfeti• költségveté­seket hátrányosan befolyásolnák' mert termelőtőke is drágább a vi­déken. Karteílpolitika, vasutitarifa-diffe­rencia, termelőtőkeár, a vidéki "vá­rosok és közületek magasabb pót­adói, a lakbéri'letmények differen­ciája a vidék rovására, más ezekkei kapcsolatos költségek, stb., stb., mind közrehatnak a centrumod felé gravitá'ó erők kifejlésében, vége. ed ményben tehát a nemzetgazdasági egyensúly megbontására vezetnek, amiknek következménye azután az általános ipari pangás fokozódása. A lakástermelésnek ofcsóbbá té­tele a vidéken, a házak olcsóbb, lé­tesítését eredményezi A tisztviselői lakbéri'letmények egyszmíbe hoza­tala, a vidéken-iakást is kedvei­tebbé teszi, a házak rentabilitását növeli a bérértékek emelkedettebb nívója a házbéradó révén megtérül a közületek s zámára, miként ezt Bud János ny. pénzügyminiszter egyik régebbi parlamenti beszédé­ben is kifejtette, amikor a tisztvi­selői lakbéril'etmények niveüálását vitte keresztül az akkori kormány­zat. A vasúti tarifapolitika is hat­hat az árnivó egyensúlyba hozata­lára. Mindezek a'aposabb megfonto­lása arra késztet, hogy annak a gie-i nerá'is igazságnak, hogy a nemzet­gazdaság belső egyensúlyi helyze­tét megteremteni nemcsák általá­nos, hanem specifikusan ipari ér­dek is, elismerést és érvényt sze­rezni, az ország minden lakosá­nak, de különösen az iparosoknak is érdeke. Létrehozható p>edig anél­kül, hogy ebbői károk származná­nak. 1 A fakbéri'letmények terén ez az egyensúly leggyorsabban és kár né'kül helyreállítható, ami az építő­ipar fog'alkoztatását, ezzef legalább 30 iparágnak és az ezekhez csatla­kozo más iparoknak, kereskedelem­nek foglalkoztatását elősegíteni, a munkanélkü í'séget csökkenteni van hivatva, ezen a terü'eten is megin­dítandó a háború után megbillent •egyensúly helyreállt ása. ^árom perces \xi\erju a WdWás 9\\ágW}tvoVá>ta\ Leves... Igenis hozom... Sört.,, Tessék... Azonnal. Még nincs itt..'. Pontosan három óra ötvenöt... Szervusz... Van még idő... hogyne' majd Pesten... Kedves volt... Az oiympikonok asztalától haltatszik ez a zsongás, mely néha egyetlen zajos hangzavarrá olvad. Poharak csengése, itt-ott egy-egy kacagás fűszerezik ezt a folyton ismétlődő monoton lármát, mely betölti "a vasúti étterem minden zugát... Egy asztalhoz támaszkodva né­zem a sürgölődő, forgo'ódó pincé­rek hadát, a csendesen iszogató vendégeket, a sarokban ülő fiatal, párt, akik néha-néha rámvetnek egy gúnyos pillantást. A szájmoz­gásukról letudom olvasni, hogy mit mondott a férfi a nőnek és vi­szont... Nem sokára észreveszem, hogy többen futó pillantást vetnek rám, mindegyik tekintetben ott ül ez a kérdés: Ki ez az ember és mit akar?... Nem mondom, magáin is elismerem, hogy egy jnozdu'atlanul á'ló szphynxszerü jei*enség, aki csak folyton a mennyezetet és az ajtót nézi, cSudabogár számba megy, pláne akkor, ha egy étterembe van, ahol mindenki ül, iszik és eszik. Önkéntelenül is az ajtón csüngő táblára téved a tekintetem, hol rö­viden, de velősen ez áii felírva: »Az étteremben csak fogyasztó vendégek tartózkodhatnak.« Amikor elolvasom ezt, valahogy ugy érzem, hogy elpirulok, találva érzem magam, de hát Istenem, mit tegyek, ha egyszer már ebéd után vagyok és nem izük semmi... Né­mán hallgatom a kint tolató moz­donyok füttyét és figyelem az aj­tót, hogy mikor nyíik, figyelem az óra mutatóját, nyugtalankodni kezdek, várok valakit, aki még mű­dig nem jön, nemsokára indui a pesti gyors. Amikor megteszem ezt a megállapítást, nyílik az aj­tó s belép rajta Pillér György, a kardvívás világbajnoka. Á... á... hangzik az olympikonok asztala fe­lől — csakhogy itt vagy, mi már las San ebéd után vagyunk... A szá­lás, impozáns alak ledobja a fo­gasra köpenyét, az asztal felé siet, közben észrevesz engem... s ugy látszik, eszébe jut délelőtti megbe­szélésünk. Barátságosan int felém' majd hozzám jön. — Legyen szerencsém — mond­ja, s az asztalához invitál. Követem is, de amikor meglátom, hogy még nem evett, s most készül hozzáfog­ni ehhez az elmaradhatatlan mű­velethez, visszavontok. — Majd később, százados ur — mondom sietve, csak tessék. Szívesen veszi ezt a megjegyzé­semet, há'ásan néz rám, látszik raj­ta, hogy ki vai fáradva... Vissza­vonulva elfogla'om e'őbbi őrhelye­met és végignézem, hogy eszik a világbajnok. Mértékletes minden­ben, Ételben, italban. Ritkán tölt és csak annyit vesz, amennyit gon­dolja, hogy meg tud enni. Kese­rűen állapítom meg, hogy hiába való volt az udvariasságom, én nem zavartam, de zavarja más. jó­formán enni sem hagyják. A'ig merít egy pár kanái levest, alig eszik egy kis sültet, alig iszik egy kortyot, máris odatolnak eléje egy papírost. Szíveskedjék ezt aláírni —mond­ják a körülötte levők — s 0 ren­dületlenül irja a nevét levélre, le­velezőlapra, csupasz papírra, min­denünnen ostromolják. Az ajtón diáksapkás arcok kukucskálnak be, vágyódó pillantással tekintenek arra a helyre, ahol ' a világbajnok üi. Az arcuk egy efeven kérdő­jel: — Vájjon aláirta már?... Aláirta. Már hozzák is a kártyá­kat, levél papirosokat és csupasz iveket, szétosztják a künn várako­zók tömege között. Pillér György mosolyog. Hiába, ez a hirmév átka. Ez van az arcára írva... Nemsokára elkészül ebédjé­vel s felém int. '—- Tessék, várom a kérdéseit. Leütök, bort tölt a poharamba s "megindul a diskurzus: — Hogy mikor fogtam először kardot a kezembe?... Hát kértm megmondom, 1914-ben, mint a pé­csi katonaiskola növendéke. — Akkor természetesen nem hittem, hogy... Mik a terveim a jövőre vonatko­zólag?... Természetesen a vívással kapcsolatban érti ugyebár?... — Igen. Elsősorban a nevelés. A fiatal tehetségeknek a kikeresése. Min­den vágyam az, hogy egy olyan vivógárdát neveljek, mely méltó lesz tovább vinni azt a nevet, me­lyet elődeink szereztek a kardvívás­ban. — Milyen érzésekkei távozik a százados ur Nyíregyházáról? — volt a következő kérdésem. — Igazán mondom, nagyon bol­dogok vagyunk mindannyian mi olimpikonok, hogy a Nyíregyházi vivóakadémián résztvehettünk. Na­gyon meglepett bennünket az a, szeretetteljes fogadtatás, melyben mindannyiunkat ugy az állomáson, valamint a honvédszobornál része­sítettek. S az a meggyőződésem, hogy Nyíregyháza rövidesen fog hallatni magáról, ahol ennyire ra­jonganak a Sportért, az feltétlenül előbb-utóbb azt hozza magával, hogy értékeket fog nevelni, értékeket fog adni az országos Sportnak. — Milyen benyomást tett a jszá* zados úrra Amerika?... — Amerika?... Nagyon Sok ér­dekes impressziót szereztem... — Amerika.,, nagy dimenziók, semmi Külszm, semmi szív... és ninc® lélek. Amerika a bussines és a ro6ot örök hazája... Eddig tartott az egész mtervjüj egy meleg kézszorítással elbucsu­zunk, a robogó pesti gyors már ott toporzékol az ablak előtt, hogy elröpitse a magyar nemzet büsz' keségét az ország fővárosába. Visszanézek... Pilfer György százados szá'as alakját most nyelte £i ^ szárnyas ajtó.. — HÖLÜYEK FIGYELMÉBE! Ondoláiás, vizondo'álás a leg­szebb és legjobb kivitelben készül KOVACS-nái Bessenyei-tér 2. — Ondoláiás 60 fíílér. Bérletbe 40 fil­lér. 5219-10 fi földmüvesember ritkán jut színházba, szórakozóhelyre, mert a nagyvárostól távol él ós vlrradattól alkonyatig leköti őt a föld, De egy jó rádiókészülék min­dent pótol. Szórakoztatja az egész családot és azonfelül hasznos gazdasági tanácsokat nyújt Próbálja meg a 2 + 1 lámpás, 7016-os Orion Rádiót Gyártja: Orion Izzólámpagyár.

Next

/
Thumbnails
Contents