Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 197-221. szám)

1932-09-11 / 205. szám

JNfVfRYIDÉK. 1932. szeptember n. Becker ádám miniszteri tanácsos előadása | az Alföld vízügyi problémáiról az Alföldi Bizottság 9 vándorgyűlésén , .; , _ IV.. f 1 i Grőt"Kíebeisö«rg elnök ezután felkéri Becker Ádám miniszteri "ta­nácsost, az Alföld vízügyi kérdései­ről szóló előadásának megtartásá­ra. [ Becker Ádám: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen tisztelt Nagygyű­lés 1 Nagymagyarország összeom­lása óta 12 esztendőt hivatásomnál fogva az Alföldön tölttötem el "és mmt miniszteri megbízott és ke­rületi felügyelő, megismertem a Tiszái és mellékfolyóit s megismer­tem a magyar-román határt. Mint az OFB tagja, alkaima m volt arra, hegy a földbirtok vi­szonyokat is megismerjem. Mint az Országos Talajjavító Bizottság tag­ja és végül mint a folyammérnöki ügyosztály vezetője tisztában va­gyok a legszükségesebb teendők­kel. Tekintettel arra, hogy azokról a nagy feladatokról, melyékről meg lehetne emlékeznem, a magam vé­leménye szerint csupán a legfon­tosabb kérdésről akarok csak jje_ szélni'és hogy nagy09 ei ne kalan­dozzak a tárgytól, kérem, enged­jék meg nekem, hogy előadásomat felolvashassam. Az idei tavaszi árvíz után a Tur torkolata közelében egy geienda­szerkezet került napfényre, 4—5 méter mélységben, amely 6—7 mé­terre nyúlik be a Tisza medrébe. Mit jelent ez vízügyi szempont­ból? A 4—5 méter vastag iszap jelenti a folyóvíz alkotó erejét, az építmény felszínre kerülése pedig a víz romboló erejét, amellyel egy hónap alatt 10—15 méter széles szalagot mosott ei erős partjából. De ipég egyebeket is jelent ez a lelet, amely a tudósok véleménye szerint valamely alépítmény, amely­re mocsaras talajon van szükség. A Tur vidéke e szerint régen mocsaras volt, akár a közeli Szer­nye és az Ecsedi 'láp, vagy a Bod­rogköz és az ezzel szemben fekvő Felsőszabolcsi és Nyírvíztársu'ati területek. Mindezeken az itt jói" ismert kö­zeli terülteken a magyar álam és az érdekeltségek egyesült erővel kult urát teremtettek a Tisza, a Számos, a Kraszna és a Bodrog, va lammt a nyíri folyások árvizeinek átmetszésekkel és felfogó csator­nákkal "történt levezetésévei, az ár­védelmi töltésekkel és az ezek mi­att is szükségessé vált belvfzle­vezető berendezésekkel. De ezeket a berendezéseket ál landó veszély fenyegeti azért, mert az árvízi szabályozás után anyagi eszközök hiányában még a mai na­pig sem történhetett meg a Tiszá­nak és mellékfolyóinak rendszeres mederrendezése. BáJtniIjen erősek is ma már a védtöltések, nem beszé'hetünk azok tiak 'teljes biztonságáról addig, míg azokat egy -árvíz álámoshatja és elseperheti még olyan szaka­szon is, ahol" a laikus sem^i ve­szélyt sem sejtett. A védtöltéseket a felső Tiszán az 180Ö. évi rendkívüli árvíz színé­nek. megfelelően késett annakide­jén felemelni. Az 1919. évi 'árvíz beigazolta ennek szükségét és a társulatok igyekeztek az esetleges hiányokát pótolni. Az 1925. évi jeges árvíznél csak eze^ a magas tejtések menthették meg a társu a­tokat. A rendkívüli 'árvizek ritkán je­lentkeznek, azért az érdekeltség el­bizakodik és néha már szinte fe­leslegesnek tartja az árvedelmet. 1925 karácsonykpr a Feisősza­bolcsi "társulat érdekeltjei er sem akarták hmm a társulat igazgató főmérnökének, hogy veszély van, holott hacsak egy nappal "állt vol­na tovább a jégtorlasz, Balsán menthetetlenüí átszakadt volna a töltés és a társu at egész területét elöntötte volna a jeges árvíz. Ezután a próbatétel ütán ez "> társulat ismét megemelte a véd­tcltését és ennek köszönhette, hogy a folyó év tavaszán nyugodtan vé­dekezhetett és nem kel ett nyúl­gátakat hevenyésznie. £s mégis .p,saK az [sten őrizte iezt a társulatot attól, hogy tökéle­tes védtöltése ellenére az árvíz tel­jesen tönkre ne tegye, mert hasz­talan a magas töltés, ha annak a lábát elsodorja a Tisza, be'ebu-i kik az a mederbe és az árvíz sza­badon hömpölyög be az ártérre. Az történt, hogy az átellenes ponton a Tisza a nem védett par-r tokát Kanyárral szemben nagy­mértékben elsodorta, ezzel 'lefelé vándorolt és derékszögben vágó­dott neki ugy a felső, mmf az' al­só kányán partvédmünek, amely­nek mindegyikét — elkésve — köz­vetlenül 'a töltés lábánál építették. A meder ilyetén elfajulása kö­vetkeztében a már előbb is nagy, 8 méteres kis víz alatti medermély­ség néhány nap alatt 15—20 mé­terre fejlődött és a védmü a mély­ségben eltűnt. Csak egy-két napig kellett volna még tartam az árvíz­nek, hogy a töltés utána zuhanjon a partvédmünek mind a két sza­kaszon. Egészen hasonló volt az eset a Bodrogközi társulatnál a cserme­lyi parton és a Tiszas zamosközi tár jj su'atnái "Olcsvaapátiban. Az 1925. évi karácsonyi árvíz I hasonló rombolásokat végzett a 1 Felsőtiszán és a Szamoson körüi­I belül 40 helyen. Mint akkori vízépítési kerületi felügyelőnek nekem volt feladatom a szükséges védelmi munká atokat megál apitani és irányitarii. A nyíregyházi "és sátoraljaújhelyi I hivatalok szemé'yzetének rendkívül odaadó munkájával és a kormány jóindulatú pénzügyi poétikájával lehetett csak azt a temérdek véd­müvet néhány év alatt elkészíteni és ennek a munkának az eredmé­nye volt az, hogy a folyó évi rend­kívüli árvíz, amely az 1919."'évit is elérte, több társulatra nézve pótolható nem volt és sok 1000.000 kat. hold termőföld termése és a községek egész sorozata el nem pusztult. Mi ebből a tanulság? Az, hogy ha azt akarjuk, hogy az Alföldön a mezőgazdák nyu­godtan gazdálkodhassanak és ér­demes legyen nekik a többtermeés érdekében nagyobb beruházásokat eszközölniök, hogy érdemes legyen a mélyszántásra, trágyázásra és öntözésre áldozníok, akkor mind­enek előtt el ke'l végezni a félben maradt Tisza és "Szamos-szabályo­zást. Ez a szabályozás pedig ma már nem áll másból, mint a már jói kiképződött kanyarokban a par­toknak egymásutáni megkötéséből. A sátoraljaújhelyi' m. kir. fo­lyammérnöki hivatal már elkészí­tett egy ilyen sorozatos partvédő­müvet, nem messze Nyíregyházá­tól a bodrogközi, ruszkahomokji, fényeslitkei és leányvárt egymást követő kanyarokban. Ezen a hat kilométeres szaka­szon ideálisan kanyarog a Tisza és most levonult rendkívüli árvíz semmi' kárt sem tett ezekben a müvekben, és ott a jég levonulása is zavartalan, mig amint fentebb előadtam, ugyaneü az árvíz a nem rendszeres (nem sorozatos) de egyébként épen ol>an erős müveket tönkretette. Ezen a szakaszon az árvédelmi töltések te:jes biztonságban vannak |és a mederben a hajózást nem te­szik lehetetlenné & partokkai a •mederbe szakadó fák, jégtorlasz pedig nem keletkezik. Ezzei'kapcsolatban most rá kell mutatnom ennek az árvédelmi szempontból 'feltétlenül szüksé­ges mederrendezésnek a hajózás szempontjából való fontos ágára és ki "keli je entenem, hogy a tiszai hajózás "kérdését csakis a fentvá­zoft mederrendezéssel lehet meg­oldani. 'Amig a Tisza szabadon kóborol, medrét hol "itt, hol ott, kiszélesíti, eízátonyositja, amíg a szakadó partokról egész erdők dűl­nek bele a mederbe, addig a Ti­szán rendszeres hozásról nem lehet szó. Ha ellenben a fent vázolt soro­zatos partvédőmüveket megépítjük lazaz a mederrendezést elvégezzük, akkor egyszerre hajózhatóvá tet­tük a Tiszát, sőt a Szamost is és a gazdáknak nemcsak földjeiket biztosítottuk, hanem lehetővé tet­tük számukra terményeiknek ol­csó elszállítását is. Ismerve az alacsony terményára­dat, a határzárjakat és a nagy szál­lítási távolságokat mindenki be'át­hatja annak a z óriási jelentősé gét, ha a_ drága vasúti fuvar he­lyett annak alig harmadát letevő viziszálitást költséggel' kell szá­molnia. Bizonyítani kívántam mindezek­kel 'azt a véleményemet, hogy az Alföld lege", sőrendubb érdeke a Tiszameder rendezése, mert ter­meim csak ott érdemes, ahol bizto­sítva van az aratás és a termények olcsó elszállítása. Sajó Elemér miniszteri taná­csosnak most már általánosan is­mert nagy vizgazdasági tervezete^ amelyhez a földjniveiésügyi mi-* iniszter ur is hozzájárult, akkor* amikor Sajó Elemér vízügyi főosz­tályvezetői "állását elfoglalta, ezt a feladatot szintén felöleli és ki­egészíti a Duna - -Tisza csatorna kérdésével, ameiy ezidőszerint ' még csak tanúimánny tárgya lehet, de ezek a folyamatban levő tanuull mányok befejezendők, hogy-alkal­mas időben minden ekörül felme­rülő kérdésre megadhassuk a vá­laszt. A Tisza mederrendezése azon ban mmt a fentiekből is látható, máris folyamatban van az 1929. évi III. t.-c. a vizi beruházási törvény alapján, de csak részlegesen, mert Íz a törvény a teljes rendezés költ­ségét nem fedezi. Legsürgősebben végrehajtandók a munkálatok azokon á folyószaka­szokon ahol a töltések védelme azt kívánja. Erre a munkára 5 év alatt összesen 7,000,000 pengőre volna szükség, az egész műre pedig elég volna mintegy 30 miliő pengő. Ha ez a nagy munka megvalósul, ak­kor megtörik a Tisza romboló ere­je, eleven ereje pedig a leggazdasá­gosabban hasznosul. Az említett vízügyi progra mmi szerint hasznosítani" is keli a vi­zeket nemcsak védekezni elle­nük, de csak ha a két feladatot együtt tudjuk megoldani", akkor tudunk igazán gazdaságosan dol­gozni. Tehát épen ugy, amint a partvédmüvekkei egyutta' a hajó­zás érdekeit kell "szolgá'nunk, a belvizievezető müvekkel szolgál­nunk kei. ott, ahol az lehetséges a vizel átás tehát az öntözés érdekeit. Az Alsószabolcsi "Ármentesitő Társulat balparti belvizlevezető be­rendezésével lehetővé tette azt, hogy a Hortobágyot körülölelő te­rületeken, például Büdszentmihá­-lyon és a Tisza mentén összegyűlő káros belvizek a Hortobágyra ve­zettesenek és ott a Hortobágy és Mérges, Arkusér csatornák össze­torkolásánál megfelelő kiegészítő munkálatok létesítése után tárol­tassanak. Kiegészítheti ezt a tervet a tár­sulat a Hortobágy skatulyázásával is és ezzei ismét két feladatot oldhat meg egy csapásra. Megtarthatja a szikes legelőn a vizet és mentesítheti a Hortobágy Berettyó-csatorna alsó szakaszát. (Folyt, köv.) AL APÍTVA 1914. ÉVBEN ALAPÍTVA 1914. ÉV BEN RUHÁT MŰVÉSZIESEN FEST, VEGYILEG TISZTIT, PLISSÉROZ ' © GALLÉRT, KÉZELŐT HÓFEHÉREN MOS, TÜKÖRFÉNYESEN VASAL Papp Liáiszlő 3Sr-yir egyháza Üzem: Tay Ádám-utca 65, Telefon: 5—10. Olcsó árak ! Felvételi üzletek: Széchenyi-út 2., Véső-utca 3., Kiss-tér 2. szám. Gyors kiszolgálás!

Next

/
Thumbnails
Contents