Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 197-221. szám)
1932-09-10 / 204. szám
JSÍYÍRYIDÉK. 1932. szeptember 10. Vay Miklós báró tiszalöki képviselő a mezőgazdaság legégetőbb problémáiról beszélt az Alföldi Bizottság nyíregyházi vándorgyűlésén ni. Az Alföldi Bizottság nyíregyházi Vándorgyűléséről irt beszámolónk mai részében befejezzük Kálay Miklós dr. ny. m. kir. kereskedelemügyi államtitkár nagyhatású előadását s folytatjuk a kongresszuson történtek feiíását. Nekünk, Alibidnek és Tiszántúlnak — mondotta Káüay .Miklós dr. — ragaszkodnunk kell ahoz, hogy az a csekély export lehetőség, amit ez az annyi munkával'kivívott egyezmény nyújt, a mi részünkre biztositassék. Az egész bécsi, osztrák, olasz, svájci,_ német, szóval az egész nyugati "exporton fekvésünknél fogva úgyszólván teljesen elvagyunk zárva, fuvarkűlönbö-t zettel megterhelve, ez a pontingen, keli hogy nekünk jusson. Az Alföld gazdasági' taipraáilásának még nagyon Sok teendője van, a priust a teherrendezésben állapítottam meg, ezután a földbirtokpolitikában látott teendőket és egyidejűleg oldandó meg az a sok technikai feladat, amelyekre bevezető szavaimban utaltam. A végső cél, amely jó részben a termelés problémáját is megoldja, a jólét az életnívó emelése és ezáltal a fogyasztás fokozása. Népünk ma rosszul táplálkozik, lakása nem megfelelő. Ruházkodása is rossz, főleg egészségte en, de ennek igazán nagyrészt maga az oka^ m'ert ahol megtartotta a népviseletet és háziipart üz, ott sokkal kisebb a baj. A birtokos kérdések tárgyalása után a gazdasági "cselédek - és napszámosok problémájával "is szembe keli néznünk. Ha a gazdának jobban megy, jobb sorsot keli biztosítani a cselédjének is. Érdekközösség teremtése a feladat, amit ha gazdasági élet magától ki ne m alakit, intézkedésekkei'keli biztosítani. Egyrészben áh "ez a napszámosokra is, de a közmunkák mie'iőbbi megindítása el nem odázható. A föld szegényes megélhetést ad a falu népének, a földnélküüeknek is, de a jobbléthez szükséges munkaalkalmat is biztosítani kell. Itt mutatkozik azután a létesítmények, az útépítés és csatornázás, stb. nagy, kétszeres jelentősége ezek megvalósítása felé kelt törekedi. Megemlékeztem a kézműves iparosságról is a'legnagyobb egybeforrásban éf gazdálkodó népünkkel. Vele sir, ve-e nevet. Kiegészítője kiegyensulyozója a falunak. Egész magyar és nagyon intelfgens. De sorvad, pusztul, mert egy titáni ellenséggel Tcerütt szembe és ez a modern világ gazdasági fejlődése, a nagy tőke, a nagy ipar, a korszellem a kapitalizmus. Ezzel- küzd, de már nem győzhet, de megfelelő egyezséget köthet. Biztosítani azt a munka terélumo't a kisiparosok részére, amit legalább is olyan jói eltud látni, mmt a nagyipar kötelességünk, amelyet minden más nagy érdekkel szemben teljesítem kel.. Cipész, a szabó, az as ztal 0s munkái "teljesen pótolni tudja a nagyipari termelést és ezzel megmenthetnénk a falu és ^város kultúrára legfogékonyabb és legjobb "fogyasztó polgárait, a kisiparost. Szociális problémákról kellene még beszélnem- Ha munka van, ha kereset van, ha a megélés szerény is, de remény van a Javulásban' ami 'alföldi "házainkban békesség lesz. Itt nyoma sincs az asztájyelienségnek, a nyomorgó és dúskáló ellentétek ne m osztályélíentét és nem osztálygyü'ölet, a természetes elkeseiedésbő'' fakadó igazságtalan ság talán, de a szocializmus által hirdetett osztályeliensé'ghez semmi köze. Nem foglalkozom már tovább evvel 'a témával, csak "r$£g egy megvalósítandó intézményt szeretnék megemlíteni. 'Ha megnézzük a tönkrementeket, az elárverezettek eseteit csak nem kivétel nélkül meg" lehet állapítanunk, hogy a legtöbb bajnak az oka a tájékozatlanság, a tanácstalanság sokszor a rossz tanács is Vo|t. Nem szabad a bajbajutott falusit magára hagyni. Minden ügyes-bajos dolgábak legyen tanácsadója. Nagyon elismert, hogy a jegyző, szolgabirc^ igazán humánosan áli a n<fp rendei kezésére és hacsak tehetik, mindij ott vannak, ahol segítem 'lehet. De más dolguk is van, sok olyan kérdés előfordul, amihez ők maguk sem értenek. Az a nézetem, hogy minden járásban lega'ább egy néptanácsadóia lenne szükség, aki minden felvilágosítást megadna. Nem azt gondolom, 'hogy e* is járjon az emberek dolgában, nejn helyetesithet ügyvédet, hiszen a felelőséget sem vállalhatja minden vonatkozásban, de vigyáz arra, hogy a járatlanság, gyámoltalanság, törvényt nem tudó hibái é? hátrányai elkerülhető legyenek. fs nincs szociális probléma, ha lehetővé tesszük a megélhetést, mert az Alföld népé akkor azonnal teljesíti á kötelességét. Nyugalmat jelent, ha azt látják hogy azoknak a földjei, akik "menekülni akarnak attól, azoknak a kezébe kerül, akik azon élni akarnak és nem le'het békétlenség, ha a nép vezetői ismerik a népet és ismerik a nagy világ kérdését. £ s lezt a nagy két hatalmasságot nem egymás eben uszítják, hanem megismertetik őket egymással. Ez néhány fegaktuá ísabb alföldi probléma, ami 1 előadni bátorkodtam- Az Alföld problémái az egész ország problémái is, mi nem követelünk mást, minthogy megadják nekünk a módot, hogy avval áz erővel vegyük ki részünket az ország gazdasági 'és k^ilturá.is fejlődésében, amilyet indokol a földünk jósága amunkánk nagysága és a szivünk, lelkünk nagy szeretete. Mert az Alföld másoknak lehet csak probléma, de nekünk' maga a szépség, amely megihlet, leköt; amely kopárságávai, egyhangúságával megihlette Aranyt, Petőfit, Jókait és a maga egyszerűségében a magyar misztériumok földje. — Nekünk kenyér, nem gazdagság' Inem jólét, de a legnagyobb do'og a világon á minden napi kenyér. És* 1 az Alföld ami egész életünk, nem' megélést jelent ez, nem vigasságot, dc nekünk ez az élet, mert ezt szeretjük, mert ez a mindenünk. Kál ay Miklós dr. előadását ho' zszantartó taps és éljenzés fogadta, majd Vay Miklós báró liszalökl képviselő emelkedik szólásra és a következőket mondja: Nagyméltóságú Elnök Ur! Igen tisztelt Alföldi 'Bizottság! Vármegyém részéről az a megtisztelő s Ze. ren cse ért, "hogy az Alföldi Bizottság előtt előadást tartsak a kisbirtokos kérdésről és a mezőgazdasági munkások kérdéséről. Ne vegyék rossz néven, hogy nem elméleti, hanem gyakorlati "kérdésekről akarok beszélni. Az egész Alföld s aiz Alföi'dnek ez a íésze oly nagy bajban van, hogy bármennyire fontos és szükséges ezen elméleti kérdésnek tárgyalása, nélkülözhetetlen, hogy ebben a fontos és nehéz órában az Alföldi Bízottság már első szervezkedése pillanatában kardot rántson azokért az eszmékért és kérdésekért, amelyekért mi harcolni akarunk. Az Alföldi Bizottság alkalmas erre, de különösen önagyméltóiságánák személye afkalm'as, akit ismerünk a múltból, aki 'bár eddig nem a mi élünkön harcolt, mert akkor az Alföldi Bizottság kérdése már rég megvalósulhatott volna. Fel " akarom hívni 'a Bizottság figyelmét arra a körülményre, hogy nekünk szabolcsiaknak, egyáltalán a kisbirtokosoknak segítségére siessen, mert ne n lcsak bizalmi válság van a bank és adósok között, hanem mi csak beszélünk és nem tudjuk céljainkat elérni. Sajnálattal meg kell" állapítani az Alföldi Bizottság szine előtt, hogy Magyarország az Agrár ál-, Iamok között a legutolsó helyen van és az ál'ami intézkedésekben és az agrár-kérdésekben mi másodrangú szerepet játszunk. Amíg Ausztria a mezőgazdaság talpraál'itására mindent még tesz, itt nálunk alig történik valami. Az Alföldi Bizottságot alkalmasnak tartom kitűzött feladatai megoldására, mert politikai kérdések nélkül mezőgazdasági ' kérdésekkei foglalkozik. Szükséges talán mint elméleti kérdést megemlíteni, hogy az Alföld az ország legsűrűbben lakott része. Az Alföldön 35 százalékkal több ember lakik, mmt másutt. Eladósodottságunknak egyik oka a népsűrűség. A Dunántúl 1 kat.' holdra 112, az északi vármegyékben 115., az Alföldön 158 pengő adóság esik. Ha pedig csak a meg terhelt ingatlanokat vészük tekintetbe, ugy 1 kat. holdra átlagban 237 pengő ádóság jut. A kamatteher országos átlagban 18.9 P holdanként, ha pedig csak áz 50' holdon aluli birtokokat vesszük alapul, ugy az eijry holdat terhelő kamatteher 26.6 pengő. Az adók az 50 holdon aiuh gazdaságok alapul vétele mellett kb. 20—25 pengőt tesznek ki, összesen tehát cca 45 pengő az, amit á földnek ki kell hoznia. A hatóságok 50 arany koronában állapítják meg egy hold átlagos jövedelmét. Hogy a föld a mai körülmények között kihozza-e ezt az összeget, abban nem 1 vagyok bizonyos," azonban a mai nehéz áriamháztartási viszonyok mellett bizonyos az, hogy igen kívánatos volna,,hogy a kivetett adók 100 százalékban be is folyanak. Ha az íijdók elviselhető mértéke redukálva lepnének, bizonyos, hogy sokkal nagyobb mértékben folynál nak be s erre az elviselhető niértélíre azért is szükség volna, hogy az adómorál javuljon. Kívánok még egyébről is beszélni. Kérem, hogy a megalakuló bizottság eme kéréseknek már most élére "álljon. Itt van a termelés kérdése, az a kérdés, hogy hogyan fogjuk az idén földünkét buzávai bevetni. Ebben a tekinteti- t aj intézkedés rendkívül sürgősen kell, hogy bekövetkezzék, hogy ugy ne járjunk, miként a példaszó mondja, hogy aki ocsút vet, gazt arat. Jelenleg a Tiszavidék vetőmag ellátása biztosítva nincs a Jptdet bevetni nem tudjuk, felkérjük tehát űnagyméltóságát, hogy álljon a vetőmag-buza beszerzés akció élére. Eredeti "álláspontunk az volt, hogy azokon a vidékeken, ahol nem 'termett egyéb, mint 150 200 kg. ocsu, ott' haíasztliatat • lan szükség van állami vetőmag akcióra. A inai viszonyok között ez elgondo'ásunkat nem vihetjük keresztül illetőleg célt nem érünk vele, mért üres az ÁHa m kasszája. Mégsem mulaszthatjuk el, l 1 0gy ezzei a kérdéssel foglalkozzunk s ennek megoldására két gondolat vetődött fel, iii-etve két módot fogok javasolni. Először: mindazok a gazdák, akik vetőmag támogatásra vannak rászorulva, égy jutányos ár mel ett, mondjuk 7 -8 pengőért vehessék meg a búzát, a termelők pedig az árkülönbözetre adótérrtményt kapjanak olyan összegekről, hogy érdemes legyen nekik búzájukat piacra hozni. Felmerült a terv, hogy ezt a vetőmag-buzát kölcsön vagy más későbbi fizetés kei telezettsége mellett Szerezzék be, azonban el "kellett vetni a tervet, mert a mai viszonyok mellett ninc* biztosítva az, hogy a gazdák mérsékelt ár mellett szerezhessék be vetőbúza szükségletüket. A másik javaslat szerint célszerűnek tartanám azt, hogy boletta visszatérítést kapjanak azoI$, akiknek buza vetőmagszükségletük van. Bármelyik javaslat valósuljon is meg, mindegyiknél legfontosabb szempont az, hogy a feladat szükséges és sürgős megoldásra vár. Ugyancsak szükséges és sürgős feladat az Alföldi Bizottság előtt a szemes termények termelésének kérdése, ami jelenleg nagy veszteségbe ütközik a túlságosan magas vasúti tarifák miatt. Szükséges, hogy az előállót vasúti tarifája viszszaállittassék abba a helyzetbe, mmt volt Battyányi 'idején, a mikor a gazdák élőállataik számára 50 százalékos vaíu'i ta'ifakedvezményben -részesültek. A sertéshizlalás jelenleg a magas vasúti tarifák miatt egyhuszad részére zsugorodott össze. Természetesen, ebben a kérdésben igen éles harcot kell indítani, mert ha mi elérjük azt, hogy olcsón tudunk Pestre szállítani, ennek a nagyipari hizlalók egyáltalán nem fognak örülni. Sür_ gős ennek a feladatnak a megoldása a munkanélküli "kérdés szempontjából is, mert ha kisgazdáink sertésbizla'ássai sikeresén tudnak foglalkoznj, ezzef számukra munkaalkalmat teremtünk, mert egész tél folyamán, a mikor egyéb munkája ugy sincs, sikeresen foglalkozhat 1—2 sertés hizia'ásával és nem keli, hogy munkanélküli segélyt vegyen igénybe. Tudjuk azt, hogy nagy hizta/ók olcsóbban és kedvezőbb feltételek mel'ett tudnak hiz'iatni, azonban a kisgazdaságok sertéshiz'a'ásánnk kérdése már csak a munkaalkalmak; teremtésének szempontjából seml hanyagolható ei és reméljük, hogy ezek a kérdések október 30-ig még ; a tél beállta előtt radikálisan meglesznek o'dva. Felkérem az elnök ur űnagyméltóságát, hogy a sertéshizlalás és vasúti tarifa kérdésben álí- ' jon 'mellénk. Kisgazda társadalmunk ní a olv nehéz anyagi "helyzetben van, hogy bár a mai naggyüíésre elég szépj számmal*jelentek m'eg, megvagyok győződve, hogy a megjelenteknek többszörössé itt volna, ha azt a 2—3 pengőt előtudta volna kentem, amibe az ideutazás költsége került. Kérem a Rizotfság figyew mét, támogatását, hogy kérelmünket valóra váthassuk. (Hosszantartó taps és éljenzés.)
