Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 197-221. szám)

1932-09-24 / 216. szám

JSÍYÍRYIBÉl-L 1932. szeptember 24. ••mrw Nem akarónk ünneprontók lenni de ennél az ujságoldalnál, melyet a kezünkben tartunk, meg keli, hogy álljunk egy pillanatra. Miről is van szó tulajdonképpen?... Semmi egyébről, mmt arról, hogy egy túlbuzgó pesti lap, egy nemzeti "hős, egy legendás alak és egy rablógyilkos képét egymás­melfé rakta. E|z a nemzeti hős, Simonyi óbes­ter, a legvitézebb huszár, ki előtt most hajtotta meg 100 éves halálá­nak évfordulója alkalmából a ma­gyar nemzet a háromszínű lobogót és a rablógyilkos Császár József, ki két ember életét oltotta ki s aki­nek a számára már sodorja a hó­hér az erősfonatu kötelet. Nem hinném, hogy akadna egy olyan magyar ember, ki szó nélkül tudná végignézni ezt a két egymás melé rakott portrét. Nem hinném hogy akadna egy olyan ember, aki föine kiáltana e szavakkal: — Nahát, ezek jól egymás mel­lé kerültek! Egy nemzet büszkesége! ÉS egy rablógyilkos! Micsoda ötletes ren­dezés?!... De ugyanekkor, amikor ezek a szavak tolulnak ajkunkra, nyomában keli, hogy jöjjön a má­sik kérdés: — Mi akar ez lenni? Figyelmet­lenség?... Guny?.. Támadás',,, A nemzeti hagyományoknak a sárba, tiprása?... ( Mi most, amikor ezeket a soro­kat írjuk, nem akarunk dönteni és feleiétet adni'ezekre a kérdésekre. Mv csak azt a jogot tartjuk fenn magunknak, hogy innen Szabolcs vezér földjéről, "báró vitézván "Si­mányi József szülőföldjéről, azok nevében, akik előtt mindenkor és, minden időben szent a dicső ma­gyar mult, visszautasítsuk ezt az ízléstelenséget! Nagyon csodálkozunk azon, hogy azok, akik ezt az este, vagy ha ugy tetszik késő délután megjelenő ia­pot szerkesztik, nem vették észre ezt a kiáltó Ízléstelenséget. Nem 1 hinném, hogy akadna még egy. olyan felelős szerkesztő, aki neve alatt ki merne engedni egy Hydn képes oldalt, hoi' egy rablógyilkos és egy tiszteletreméltó nemzeti nagyság portréja egymásmellé ke­rül. Épen a napokban olvastuk az egyik ugyancsak pesti, kimondot­tan keresztény lapban, hogy szót emel az e'ien, hogy ez a lap, mely ezt a portrét is közölte, a közer­kölcs szempontjából erő sen kifogá­solható, soha meg nem történt ri­portokban éli "ki magát, hálószoba titkokat és rnás eféle pikantériával fűszerezett cikkeket közöl a köz rovására. Mi, amikor ezt a nagyon is he­lyén való megjegyzést olvastuk, nem szóltunk semmit. Pedig ehhez is lett volna egy pár megjegyzé­sünk, de most, amikor azt látjuk. Jiogy ez a lap nem elégszik meg pusztán a hálószobatitkokkal é s pizsamadobálásokkai, hanem mint­ha csak bosszantani "akarná a köz­véleményt, a megengedett keteie­ken is tui megy, kötelességünknek tartjuk, hogy felemeljük szavunkat és azt mondjük: Eddig és ne to­vább! Elég legyen az izléste.ensé­gekből. Ne hozzátok ki 'a béketű­résből & ketrecébe zárt droszlánt: Mert ugy jártok, mint ahogy Pető­fi mondja: «Ugy széjjel téphet, ugy széjjel tagolhat, hogy a leljed sem ma­iad meg a pokolnak!« — — ESKÜVŐI es bSii meghi/óK minden igényt kielégítően készül­nek a Jőöa-nyOmdánan Nyíregy­házán, Széchenyi-ut 9. Enek az Óbesterhez (A. nagykálló' Simonyi óbester ünnepén előadott költ*mény.) Rejtelmes csillagzat megbontja mély titkát, A rég elszállt íéfek ma vissza suhan, Az ősi várost im lobogók borítják, Kegyelm®d tiszteljük öbester uram! Kürt harsan fülünkbe s látjuk regimentjét, Ahogy égő hídon vadul robog'- át, Csapnak az acélok, szakadnak a menték S ujulnak paripás, turáni csodák! • Östüz lobogása volt Kegyelmed lelke, Bus fajtánknak szárnya, mely égre csapot^ Vér elborította, sötétség ha verte, Kacagva, suhogva gyújtott uj napot! Életösztön volt mely a pokolnak támadt, Színek villogása — "Istent derítő — Doni pusztákról jött napkeleti bánat, Széles, véresmenü örök ős»rő! Hiába voít Kefmeö császár katonája, Olyan magyar maradt mint a Hortobágy, Odaálmodta a csaták viharába A pusztai "hajnal magyar bíborát. Fütyölt Kegyelmed a német praktikára, Többet tett annál "egy szép huszárroham, A regimentjének sohasem lesz párja, De Kegyelmednek sem ObeSter uram! Rács keh a párducnak, i'ánc a sasmadárnak, Magyar végzet volt ez s német régula! Bécsi teleléshez magyar cédrust vágtak! Hőst, férfit kivánt a tömlbcnek fala! Sebaj Öbester ur, császáré a szégyen, Min békítő idő által nem suhan, De szárnyas ősmagyar s kivont kard az élen S legvitézebb huszár: Öbester uram!' Dobajos paripák hajh rég elrobogtak, A cserlevél "lehullt... a hős elpihent... De tovább él titka messzi csil'agoknak S éi az öbester ur s él a regiment... Meddig élt a császár?... Míg nem jött a másik, Ploltaknak nem tapsol 'lakájok hada, Földet bír az önkény, másra nem is vágyik, De hős, nagy lelkeké mindig a Haza! Im ide instáltuk tisztes V egy-dmednek Csillagos mezőkön bolygó szellemét Vitéz Öbester ur itt most cselékedhet', Csak nézzen keményen köztünk 'szerteszét! Szd emSzava legyen meteor szilánkja^ Mely bus vefésünkig véresen rohan, Legyen Iángkasza, mely ősátkamk vágja! Kutya világ van itt öbester uram! Kik bambán őmfek jámbor birkanyájat, Kik azt se tudták rég' mire jó a kard, Kik cin tányért vertek! s akik csak dudáltak, Móresre tanítják most ők a magyart I Csillagmezőnk volt a roppant éghatáron S most egyik fény kiég, másik lezuhan! Azt kérdi Kegyelmed, hoi" üssön s hol Vágjon? Kívül "is, befüi is, Öbester ura mí Vitéz Öbester ur őszös itt az élet, A nagyerdők lombja szomortm pereg... Merengő ősiélek míg felhőkbe nézett, Bibort ölthettek itt léha ntterek! Sváb itt táltos lehet, polyák prófétálhat! Lesz-e az igaz-vér egyszer nyugtalan?! > Van tán még zengése itt egy trombitának? Fúvasson riadót öbester uram! Jöjjön öbester ur most keh igazára A tiszta homlokú s kemény katonai Ha ne m ad világot kardja vű anása, Csapjon az arcunkba akkor ostora! Tisztulni, szárnyalni 's "hinni keh már itten! Jelentő' jövőig tart a nagy futam! Ha kacag a pokol és sz unnyad az Isten, Fúvasson rohamra öbester uram! Mit nem tud kizugni élőknek az ajka, A holtak őslelke most már zengje el'! Vitéz öbester ur szóljon az a rajta, Mitől "érccé váik gyönge hópehely! Jó Simonyi "huszárt fogunk adni "még ml, A harmatcseppből is vizözönt verünk! Apáink fejfáit is fel fogjuk tépni S ütünk azokkal, ha nem lesz fegyverünk! Sikolt a ]iadónk nagy leszámolásra, Még kisded-bölcsőt is az/aí ringatunk, L Mig ennek a népnek nem lesz vfrradása, Tépett, véres zászló fedje magzatunk! Nem: borithat mmket cseh szolgaság szennye, Jöjjön emésztő tüz, legyen véfrfoiyam! »A mennyország sem keli, ha oláh van benné!« Ez a napiparancs Öbester uram! KEÉKY ISTVÁN, Tízezer frontharcost várnak Budapestre Többizben hírt adtunk arról, hogy a Frontharcos Szövetség ok­tóber hó 2-án országos ünnepség keretében rendezi meg a IV. Or­szágos Találkozót. Az elője eket te­kintve a budapesti frontharcos nap hatalmas, komoly megmozdulás (es z a nemzeti gondo'at és a front­harcos érdekek elismertetése mel­lett. A külföldről és vidékről érke­zett eddigi 6ejelentésék szerint ok­tóber 2-án mintegy 8—10.000 front­harcos, vitéz és rokkant fog össze­seregieni Budapesten. Az ünnepség színhelye a Vá­rosliget bejáratánál lévő újonnan felavatandó »Hősök-tere« lesz, aho­vá a vitézi, rokkant és fronthar­cos zártrendi alakulatok a régi Ló­verseny-téren lévő postás pályáról fognak katonás rendben felvonul­ni. A Hősi Emlékműnél & Kormány, zóné az alakulatok arcvona'a előtt ünnepélyesen átadja a magyar tár­sadalom által ajándékozott és a különféle felekezetek áltai megál­dott országos frontharcos lobogót. A »Hősök-tere« előtt lesz a Frontharcos Szövetség autó és mo­torkerékpár szakosztálya által meg­rendezendő »Hősi Csillagturának« i3 a végcélja, melyen az eddigi be­nevezések szerint mintegy 140 bu­dapesti és vidélci autós fog meg­jelenni. Tekintettel 'a nagyszámú érdeklődésre a szövetség vezető­sége a »Hősi Csilíagturának« neve­zési hatáiidejét szeptember hó 28. napjáig meghosszabbította. A Hősök-terének felavatása és az ott rendezendő ünnepségek le­zajlása után a frontharcos alakula­tok a. főváros áltai"feldíszített And­rássy-uton ) gróf Tisza István utcán, Lánchídon keresztül a királyi vár­ba vonulnak, ahoi a szövetség örö­kös fővédnöke a Kormányzó és örökös diszelnöke, József kir. her­ceg díszszemlét tart a felvonult csapatok fefett. Az ünnepségnek igen sok kül­földi 'résztvevője is iesz, amennyi­ben a német Stahlhcm, az olasz és bolgár frontharcos szövetség küldöttségileg, az osztrák front­harcos nemzeti sz ervezet pedig egy 300 főből áUó egyenruházott disz­zászióaijjai fogja képvise tettu ma­gát. Az álamvasutak, valamint a Bu­dapest környék helyérdekü vasutak az ünnepségre érkezők részére fél­áru vasúti kedvezményt adott. A honvédelmi minisztérium pe­dig az elszállásolás megkönnyítése végett korlátoh számú ingyenes fé­rőhelyet bocsátott a frontharcos ve­zetőség rendelkezésére. Ugyanezen a napon, mmt az »Élő Frontharcos Napján« a hon­védelmi minisztérium ,a székes­főváros és több vidéki város ve­zetősége a Frontharcos Szövetség áltai kijelölt többszáz frontharcost fog megvendégelni jelképes elisme­réseként a háborús s ZO i\á'atnak. Az ünnepségek 'után a Vigadó­ban tartandó bajtársi "közebédén kerülnek kiosztásra a »Hősi Csu­lagtura« győzteseinek tisztelet­dijai. Nyomtatványok mindéi izlést kielégítően készülnek a Jóba nyomdában Nyíregyháza, Seehenyi-út 9. szám Telefon 139.

Next

/
Thumbnails
Contents