Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 173-196. szám)

1932-08-19 / 187. szám

1932. augusztus 19. jóíwfwé^ mm A kartelek túlkapásai A gazdasági életre csupa nyo­más nehezedik-. Nemcsak a közszol­gáltatási terhek, nemcsak a kötött devizagazdálkodási rendszer, nem­csak a külkereskedelemben beáüó folytono s fennakadások és nehéz­ségek fejtenek iká elviselhetetlen depressziós nyomást, hanem a ma­gyar közgazdaság sajátos struktú­rájából az egész vonalon további és ujabb nyomások. keletkeznek. Közgazdíaságunk csucsszerveze­tei, a kartelek, rövidlátó politiká­ból még jobba fokozzák azokat a nehézségeket, melyek a fokozott közteherviselés és az államhatalom­nak a gazdasági "életbe történt be­avatkozásai folytán előálltak. Mi­kor a közgazdaságból kellene ki­indulnia a helyzet jobbraforditá­sára irányuló igyekezetnek, akkor a karteiszervezetek csak még job­ban mérgesitik el a bajt és kapzsi­ságuk, a holnappal sem számolva, szeménmietlenül áll ki Izgatni töme­geket és tönkretenni a foglalkozási és termelési ágak egész "sorozatát. £p e napokban a különböző karr­telkisérletek, tervezgetések és va­lósággal merényletek olyan sorával találkoztunk, hogy joggal vethet­jük fel á kérdést: tulajdonképpen ki az ur ebben az országban? Az összesség, a nemzet egyetemes ér­deke érvényesülhet-e, vagy pedig néhány szervezet magánérdeke? A megrémített 'fogyasztók, az egzisz­tenciájukban megtámadott keres­kedők és iparosok £ömegesen pro­testálnak ugy a Jöldmíveiésijjgyi, mmt pedig' a kereskedelemügyi mi­nisztériumokban a kartelek túlka­pásai ellen. A minisztériumok rend­szerint a hosszas kivizsgálás útjá­ra terelik a kérdést. Karteltörvé­nyünk írja elő azt a processust, melyet be keü tartam. Mialatt az ügy megteszi hivatali útját, l^inn az életben a kartelek tovább dol­goznak és kész helyzeteket terem­tenek. Mméi többet kérdeznek tő­lük és minél behatóbban vizsgál­ják ügyeiket, annájt alaposabban védekeznek, mert ezt aztán miivé-­sziesen tudnak. Nincs olyan intéz­kedésük, nincs áremelésük, melyet a legnagyobb körüitek 1ntéssel meg ne alapoznának. Egy kis bizonyí­tásért sohasem poíennek a szomszéd ba. Valósággal művészei annak, hogyan keh dolgokat nagyszerűen előadni. Így aztán az eljárás elhú­zódik, az árdrágításnak közben már tömegesen voltak ^gazdasági, sőt nem egyszer valósággal "is ha­lottai és a 'végén — legalább 'ed­dig igy volt — a kartetaek volt mmdig igaza. Ennek az önkényuralomnak vé­get kell vetni. "Rövid tiz nap alatt ismételten meggyőződhette^ róla az egyes minisztériumok, hogy mi­lyen tulkapásokra kaphatók a kar­telszervezetek. Ezeknek nincs vál­ság, ezeknek nincs rossz konjunk­túra, mindenkor érvényesítik szálmi­FŰÜO 1930 teherautó kitűnő állapotban, 4 uj gumival és minden felszerclessel eladó. Széehenyi-út 9. szám tásaikat. Ha s 0kat termelnek ak­kor is, ha keveset, akkor is, de ta­lán soha olyan kihívóan nem töm­ték zsebeiket, mmt azt most te­szik. Ki érti azt a müvészfességet, mely napjainkban a szén árának megállapítása körűi folyik, ki ké­pes felfogni, hogy az enyvnek miért kell olyan drágának lennie, hogy mintegy ötven fillért bizto­sítson kg-ként két gyárnak, me­lyek egymássaai összeölelkezve a termelő kisüzemiek egész sorát le­állították és bocsátották el az alkat mazottak ezreit? Elég volt! Kemény kézzel bele ebbe a darázsfészekbe 1 A kormány im meggyőződött piár arról, hogy a karteltörvény intézkedésed na­gyon is szelídek és az eljárás tul hosszadalmas. Nem engedhető meg, hogy ezt a lerongyolt fo­gyasztóképességet a kartelek ön­kényuralma napró'-napra ujabb adó vat sújtsa és minden életet, sőt az élet csírázását is tönkre tegye. Nem érdemei megértést és kí­méletet az, aki a mai "időkben sem tudja átérezni a közösség nagy ér­dekeit és aki hem tud túlemelkedni az önö s hasznon. Valaszt a válaszra A »Nyirvídék« 1932 augusztus io« számában Simon László cikkíró ál­tal tett felszólamlásra. Irta :H- Fejér Ignác. Nem tartozom azon emberek kö­zé, knc ott ís látnak, ahol nincs, vagy akiknek életeleme a mérlege­lés, azonban midőn Simon László t. cikkíró a »Nyírvidéki folyó évi augusztus hó 10-1 "számában: Val­lás és társadalom cttniü közlemé­nyemre felszó'alt — a ko^tatk-ezők' ben kívánom a víszonyát/áj^J. toegi adni: • j Fenti közleményemre t. cikkíró önmaga adja meg a választ, midőn gondolatunk megegyezik és a köz­jó érdekében ut unk találko#ir D«a közleményemben is megvan S vá­lasz, midőn a materiálizmus so­phizmáiröi van szó, vagy aho» a forradai'mositó rubelek a szegények csontujajit zörgetik. Ez ellén küzd cikkíró tiszteletreméltó bajtársi szervezete is. Nyilvánvaló, hogy a ruhát nem ide szabták. Azért is bízik érdemfís cikkírq abban, hogy az általa képviselt fiatalság megértette az időt, er­kölcsi fronton áll, sőt nem végez­nek sisifüsi munkát. Á követ, melyet nagy moralisták emelnek, melynek én is csekély harcosa va­gyok, — a célhoz közel'is látja. Alfréd de Vigny nagy mondása szerint Szabolcs Vezér Bajtársi Törzs fiatalságát, mint helyette? törzsfő: az életkor fix pondján, a nagy életutakon látja. Ezt akarom én is, ezért járom a tövises utat, keresem, ami elve­Szett. De megvallom, nem kere­sem a fentjelzett bajtársi szövetsé­get, mert az nem veszett el. Az élet kánikuláján érett fiatalságban nem a nc|me Eebbrész, legkivált a Turui Szövetségét értem, mert an­nak útjait fenkölt gondo'atok gyön­gyözik, hanem k§resemi a világégés Utáni íendü'etet gyújtogató tü^:­csóvákat, melyek hol "a pincegőz­ben, hol a levegőben járva fertőzik az iskolát, közéletet és szaggatják a magyar nemzeti élet egységét. Azért 1 3 ^angoztattairrf közlemé­nyemben a méregkeverő materiáliz­mus Sophizimáit." Ez teljesen kizár' ja azon intenciómat, mintha én a Jézusi utakon haladó fiatalságot az Ady időkkel'akarnám kapcsolat ba hozni* ; , Azon defektusok, hol á vallási fogalmakat a fényesen kelő és hu­nyó nap, az éjsötétéin nyargaló dörgedelmes tüz képezi, hol az enyém és tiéd közötti "különbségét kevésbbé képes mérlegelni a mély­ség — a társadalom lelkébe talán nem annyira ég be a fájdalom, — de midőn egyes .születéses, int eb ligens egyének lépnek sülyesztőre, iskolázott fiatalok emelnek kést a haza szivére, — a közület feljaj' dul. Ki Vehetné tehát rossznéven, ha a moralista a sötétségre tüzet szór, ha a szmes, csábos utakat kereső hazagyilkosokat, a józan közhangulat a szégyen vérébe füröszti. £s ez helyes. Míg a jobb érzésű fiatalság a magyar földdel szen­ved, nagy munkát végez a haza megmentésében, vannak akik bű­nös utakon haladnak, álmokat ker­getnek, egérutat keresnek. Mintha nem volna zöldebb itt a lomb, vagy édesebb volna az idegen iga, mmt hazánk szerető lelke. Míg a hiu érzékiség szerényebb arcot nem ölt, egyesek lelki vilá­gát a tiszta erkölcs acélosabbá nem teszi, míg a könnyelmű fin atyja élete ellen fegyvert emel, Isten napján az üses templom kö­rül sorra durrognak a vadászfegy verek, a vérgyilkos nem szédül tmieg saját vérétől, vagy forradalmositA tanulók fertőzik a közélet levegő­jét, — mindég van oka a moralis­tának a társadalom jobb felfogású eleméhez appeliálni. Közleményem intenciója tehát távoi'áll a Turul Szövetség tagjai nak kedvezőtlen mérlegelésétől. Sőt örvendetes a gondolat, hogy igaz talajon áll, a haza erkölcsi alapjait egyengeti. De fájda­lom, míg e nemes szervezet magáé vá tette Prohászka nagy moralista magosabb életeiveit, még mindég rejtegetnek a rplpík^fdlaC , szárnyak gondolatokat a Darvm, Marx for­rásokból. Ezért keli küzdeni az eí kölcsi frontokon. Midőn t. cikkíró felszólamlásai alkalmat adott nekem a megnyilat­kozásra, e hínárba került lelkek el­len szeretném küldeni 'Lehei kürt­jét, a véreskardot és ha ez sejn használ: a haragos dörgedelmet az ég minden vü'ámaival. Igaza van t. cikkírónak abban, hogy a tudomány a lélek dolga, ám de vannak lelkek, melyek nincsen­nek az igaz tudomány birtokában. Ezek azok, akik a lelkiségre szem­fedőt bontanak. Jelzett közleményemben, a zsur­nahsztikábn szokás áltlánosfcág mérvén szóltam, azonban örömmel adok végül ís tiszteletet a kivétel­nek, hol a magyar nemze® élet egysége, legkivált erkölcsi nemese­désrői van szó. Végül kívánom je­lezni, nem volt célom a multakba nézni, sem szójátékot üznv legki­vált aranyhomokon nyargalni. Az nem szokásom, már fáradságos is volna, fiatalabb váltakra bízom. Lilian Harvey, Willy Frítsch Mese a benzlnkutról uj fotocellás példányban 5o, 3& és 2o filléres helyárakkal ma csütörtöktől, szombatig az APOLLOBUN Átlag 20 százalékba! lettek olcsóbbak az iskolai tan­könyvek Ismeretes, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium az iskoláztató szülők terheinek csök­kentése céljából rendeletileg kényszeritette a könyvkiadókat arra, hogy az iskolai tankönyvek árát a lehetőséghez mérten mér­sékeljék. Az uj, 1932—33. tan­évre szóló tankönyvjegyzéket a tankönyvkiadók már szétküldték s azokból megállapítható, hogy a miniszteri rendelkezésnek meg lett a kivánt eredménye, mert a kiadók tankönyvkiadványaikat át­lag 20 százalékkal csökkentették. Ezzel szemben a különböző cimeken magánosoknak, vagy viszonteladóknak nyújtott enged­ményeket beszüntették, vagy pe­dig lényeges mertékben korlá­tozták. — így például ingyen tankönyvet tanulók használatára semmi cimen nem adnak, segély­könyvtárak, iskolák, igazgatók, tanítók, községi iskolaszékek, vagy iskolafenntartók által ren­delt tankönyvek bolti árából leg­feljebb 5 százalék engedményt adnak, de ezzel szemben a meg­rendelőnek a forgalmi adót és a postai költségeket is fizetni kell. Olyan városba, ahol könyvke­reskedés van, a kiadók iskolák­nak, segélykönyvtáraknak, vagy más megrendelőknek tanköny­veket egyáltalán nem is szállí­tanak, vagy ha igen, akkor csakis a rendes bolti ár mellett, minden engedmény nélkül. Csökkentették a könyvkeres­kedők részére adott eddigi en­gedményt is, amennyiben az uj tanévtől kezdve az eddigi 25 százalék engedmény helyett ez­után csak 15 százalék enged­ményt fognak nyújtani. Ennek alapján, a leszállított engedmény miatt a könyvkereskedők sem nyújthatnak iskoláknak, segély­könyvtáraknak semminemű ked­vezményt, mert a forgalmi adó, csomagolás, posfai dijak horri­bilis költségei a további ked­vezmény nyújtást lehetetlenné teszik. Amint látjuk tehát, az iskolai tankönyvek eladása terén a 20 százalékos árcsökkentés miatt lényeges változások történtek. (B. M.) A GYÖNGYÖSBOKRETA SZABOLCSAI EGYEI SZEREPLŐI A Nemzeti Színház idei előadá­sán a következő községekből sze­repelnek csoportok: Buják, Kop­pányszántó, Mikófalva, Mező­kövesd, öcsény, Szentisvátij, ön halom, Kunszentmiklós, Kalocsa^ Tiszapolgár, NagykáUó), Bocsát lapujtő, Hortobágy, Boldog Kapu­vár, Püspökbogárd, Kazái és Sanyi A közel 300 szereplőből áhó táncos és daloScsapatban, jelentés szere­pet visznek a szabolcsmegyeiek, a­rmt az is bizonyít, hogy frrís ivár­megyéből nincsen 2 község lakossá­ga szerepeltetve. A Szent István­napi ünnepélyeken tehát; hangod lesz a Nemzeti Színház színpadja a zamatos ImBgyar beszédtől, me­lyet Paulim "Ede művészi "keretbe foglal és Magyan Imre hírneves cigányprímás és zenekara kísér ré­gi jó magyar nótákból összeállí­tott műsor keretében. "Hisszük^ hogy a orádió is közvetíteni fogja legalább az előadások egyrészét*

Next

/
Thumbnails
Contents