Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 173-196. szám)

1932-08-18 / 186. szám

1932. augusztus IS. jftflWlDÍIL Talán ez az igazság ! Válasz Nagyváthy József „ni hát az igazság ?" c. cikkére Irta; BÁLINT MIHÁLY. . * Nagynevű volt kultuszmwiszte- j a jelenlegi helyzeten mi semmit sem rünk, Klebelsberg Kunó gróf irta 1930-ban egyik cikkében: »Ma mm denkinek, akinek gondolatai vannak, a nemzet felvirágoztatására írnia kellene, mert érvekre van szükség a nemzet va.ódi érdekeinek feltárására, valódi szükségleteink tiszta megmutatására és nem temperamentumok lendületes kitörésére, csengő-bongó frázisok hangoztatására.« Ezzel a vezéreszmével küldöm meg válaszomat Nagyváthy József cikkére, mely »Az ujuság és a jövő« cimü cikkemre ie.cletül megjelent. Cikke semmiféle konkrét cáfolatot nem tartamaaz, sót az én érveléseimet igazolja, de mégis szükségesnek látom a válaszadást azért, mert a cikkirónak sok olyan dologra nem terjed ki a figyelme, melyek nagy súllyal jönnek latba a magyar ifjúság problémájának tárgyalásánál. Kétségtelen, hogy a magyar' ifjúság problémája olyan probléma, mely szinte kimeríthetetlen. Kötetekre rúgna azoknak az okoknak és okozatoknak a boncolgatása, me-yek e nagyszabású,, mondhatnánk világ jelentőségű prob Iémát felszínre hozták és az érdeklődés homlokterébe állították. És éppen ezért figyelmet érdemei minden olyan irányú törekvés, mely e probléma megoldását, a nyomorúság megszüntetését és a magyar ifjúság szebb jövőjének megalapozását célozza, mert hiszen tudnivaló, hogy közérdekű problémák nyilvános megvitatásától, érthető okokból, csaknem mindenki tartózkodik. Ha bajokat állapítunk meg, akkor vizsgálnunk kell a bajoknak az eredetét, kutforrását is. Mindenki tudja, hógy ezek a mai bajok és nyomorúságok, melyek polipkarként körül ölelnek bennünket, az igazságtalan trianoni "békeszerződésbőt erednek. A Felvidék, Erdély, a Délvidéknek az anyatestből való kiszakitása, iletve területeink kétharmad részének elrablása az igazi ok, mely a magyar ifjúságot a jelenlegi válságos helyzetbe sodorta és azonkívül a gazdasági megélhetés elé áttörhetetlen gátakat emelt. Ha az elfogultság látszatát kerülni akarjuk, tárgyilagosan- meg kefl állapitanunk azt, hogy semmi körülmények között sem tételezhetjük fel azokról az államférfiakról., akik a magyar nemzet sorsának irányítását a kezükben tartják, hogy szándékosan törekednének arra, hogy a magyar ifjúság érvényesülését következetesen akadályozzák- Feltételezhetünk róluk annyi hazafiságot, hogy tennének, cselekednének ők a magyar ifjúság érdekében, ha módjukban volna. Mindent gondolhatunk róluk, csak azt ne, hogy szándékos rosszindulattal akarnák megakadályozni az ifjúság érvényesülésre irányuló törekvéseit. Meg lehetünk győződve arról, hogy azok helyében, akiknek intézkedéseit, működésének eredményét bírálgatni szokták, más sem tudna nagyobb, eredményesebb és döntő változást előidéző működést kifejteni. Mi, a közéleti ügyek intézésének távoli, passziv Szemlélői, csak tényeket állapithatunk meg, anélkül, hogy e -tények megváltoztatásában és az intézkedések irányításában közremü ködhetnénk. Hiába sorakoztatjuk fel a tényeknek, a nemtörődömségnek, a méltánytalan bánásmódoknak egész arzenálját,, a suxyos argumentumok egész tömegét, ezen változtathatunk. Éppen ezért nem is soroltam fel cikkemben semmiféle megoldási módozatot, ami az ifjúság problémájának megoldásával kapcsolatban lenne, mert tisztában vagyok azzal, hogy az is csak pusztába kiáltott szó lenne és semmiképpen sem vinné előre a magyar ifjúság kátyúba jutott szekerét. Nem érzem magam hivatottnak arra, hogy bármiféle olyan gondolatot, vagy tervet pendítsek meg a nyilvánosság előtt, mely az ifjúság problémájának megoldásával kapcsolatban volna, mert tudatában vagyok annak, hogy a magyar ifjúság sorsának jobbraforditására irányuló törekvésekben olyan jelentéktelen és szerény képességekkel rendelkező személy, mint én, csak másod-, vagy harmadrendű szerepet játszhat. Semmiképpen sem akarom azt a látszatot kéltem, mintha kétségbeesett kaiimpá^ássai mindenáron ujat akarnék mondani. — Teljes mértékben osztom a cikkíró véleményét abban, hogy »nean elé f csak írni..., írni, mint az egyes, Is

ten jóvoltából nagyra póffesz-; kedett gomba lelkek» teszik, Az írás tettek nélkül még soha setminif sem vitt közelebb a megoldáshoz. Természetes, "hogy nem csak a bajok diagnózisát kelt aisgáUapitani, hanem keresni keli a megoldás, a gyógyulás felé vezető utakat is. Nincs olyan prbléma, Melyet meg ne lehetne oldani és nincs olyan baj, mely egyszer véget ne érne. Az bizonyos, hogy sok baj>van az országban., sok társadalmi probléma foglalkoztatja a közvéleményt, azonban ezeknek vizsgálata és a bajok orvoslása szorosan a - szociológia "feladatai közé tartozik. Ha abszolút jóindulatot a vezetők részérői meg is állapíthatunk, azt azonban nem hallgathatjuk el, hogy ugy a felsőházban, mmt az országgyűlésen és az egyéb gyűléseken az ifjúságnak a sorsáról nagyon kevés szó esik. Miért van ez? Azért, mert ímeg-megujuló magyar bajok és problémák kerülnek állandóan a vezetők "és a társadalom e]é, (mfelyek az érdeklődés hom, lokterébe kerülnek és mindig elterelik a közfigyelmet a legfontosabbról: a magyar ifjúság problémájáról. (Pl. az utóbbi hetekben a lausannei konferencia, magyarosztrák vámhátboluj, k<(mínium

5taper, stb.) Talán az egész országban, — mint azt a cikkíró is ejnjfitette, —- vitéz Bajcsy Zsilinszky Endre küzd jelentőségének megfelelőd az ifjúság sorsának jobbraf ordít ásáérf. Ahol csak teheti, mindenütt szót emei az ifjúságért, s megoldási lehetőségeket keres, hogy legalább annyit segítsen az ifjúság sorsán, amit ebben a helyzetben, az adott viszonyok között segíteni 'lehet. Ez év május 31-én Nyíregyházán is volt egy nagy iparosgyülés, — melyen szőnyegre került minden probléma, mely a közvéleményt foglalkoztatja: adó, Társ^dlombiztositó, boltbérefc, ' közszálhtásokj stb., csak az ifjúság sorsáróí jftí jövőjéről nem hallottunk egyetlen szót sem. < Míg nem lesz revízió, addig csak a magyar sors szomorú blzo-i nyossága marad mieg számunkra, kivezető utat sohasem találunk és a magyar ifjúság probl<|mfcí'ja to

J vábbra is nyílt kérdés, megoldatlan probléma marad. Csak a trianoni békeszerződés revíziója tudna változtatni a helyzeten, mert a magyar nemzet a jelenlegi belső erejével sotfaaemi leajtf képes a helyzetet annytr

a jobb ratoyfitam, hogy a munkanélküli "ifjúságnak az életet és megélhetést jelentő létminimumot biztosítani tudja. Egyetlen megoldási lehetőség van: vissza kell kapnunk a trianoni határokat s akkor »Az ifjúságé á jövő« tradicionális alapokon nyugvó jelszava nem lesz semmit sem jelentő jelszó, vagy üresen kongó frázis, hanem örvendetes valósággá válik. A reményünket azonban nem szabd teljesen elveszítenünk. Példaként lebegjen szemünk előtt az, hogy volt már a magyar nemzet életében a jelenleginél sokkal 'tragikusabb idő is, (tatár dúlás, török hódoltság, osztrák elnyomás) mikor a honpolgároknak h'cfmtes>aity a jóléte, hanem az élete is veszedelemben forgott. Ennek ellenére, ha gúzsba kötve, megbénítva, m

eg rabolva is, de mégis élűnk, bizonyítva azt, hogy Magyarországnak helye van a Nap alatti Csák á revízió volna az, ami változást hozna létre és megnyitná az utat azokba az elszakított vármegyékbe, ahot most az utódállamok fiai foglalják ei & hivatalokat, űzik az ipart és foglalkoznak kereskedelemmlel. S ha ez bekövetkezik, megindul a jmiunfca s egy csapásra megszűnik a munkanélküliség. Harcoljon az ifjúság a maga érdekeiért, míg a revízió várvavárt ideje elkövetkezik, de csakis a törvényadta keretek között, mert az ifjúság nem fogja céljait megvalósítani, ha olyan utakra téved, melyeket a felforgató eszimléket hin dető és megvalósítani törekvő lelketlen agitátorok jelölnek ki számára. Az ifjúságnak s

aját céljai legyenek. Ha a sors mostohasága arra kényszeríti, akkor önmaga, —• külső és belső segítség nélkül tör-' jön az érvényesülés felé, de csak a törvény keretein belül és a ma* gyar nemzet érdekeinek figyelembe vétele mellett, mert ma, samU' kor a magyar nemzet utja szakadékok felett, keskeny hegyi ösvényeken vezet, a lovak minden megbokrosodása zuhanást jelent a mélységbe.« (Dr. Klebelsberg Kunó.) A cikkíró a többfizetést 'húzó álláshalmozókat s a imflattuk halálba indult öngyilkosokat is említette. Bizony szomorú'tény, hogy az élet hajótöröttjei, mmt egy kifacsart citromot, ugy dobják el maguktói az életet s uy mádon akarnak az élet gondjaitól szabadulni. Az öngyilkosok egyre Szaporodó száma azt bizonyítja, hogy az emberek a kenyérért való őrületes ,idegölő harc következményeként elfásultak, elvesztették éietídealizmüsuka't s az Isten által adoményezQtt életet nem

1 értéknek, kincsnek, hanem tehernek tekintik. Az ifjúság elkeseredését indokoltnak keli tartanunk, hiszen azokat a szürke tényekét, melyek a mai magyar életben szemünk eí£ kerülnek, nem lehet fátyolba bur-' kölni. Hiába próbálnánk napirehdre térni fölötte, hiába akarjuk elhessegetni magunktól, valamilyen formában újra elénk kerülnek és kényszerítenek bennünket arra, hogy foglalkozzunk velük. Hiába indul a magyar ifjúság az életbe a tudás hatalmas fegyverével, a törekvések utján áthatolhatatlan kőfalként emelkedik előtte a fiatalság vágyainak és reményeinek kerékbetörője: az egyharmadára összezsugorított magyar nemzet kétségbeejtő helyzete és nyomorusága. £s oz a tudat lehűti a lel^e-i Ma szerdán utoljára Dolly Haas Uj operett filmje DOLLY Holnap csütörtöktől Lilian Harvey, Willy Frltsch Meseabenzinkutról nj fotocellás feldolgozásban 5o, 3o és 2o filléres helyárakkal APOLLÓBAN sedés lángját, íetön az erőteljes törekvések, nekifeszült . akarások hatalmas erejét. Azt ira a cikkíró, hogy kerülgettük ezt a problémát, mint macska a forró kását. De kerülgetnünk is kell, ha nem akaruk, hogy a forró kása megsüsse a szánkat. Ezzel a cikkemmel, a probléma körül támadt, de koncifláns vitatkozó formában és talán tárgyilagos keretek között is mozgó vitát a magam részéről befejezettnek tekintenu A kérdés tovSbbi boncoígatását talán bizzuk azokra, akiket illetékesebbeknek lehet tekinteni. Mi mindketten fiatalok vagyunk még s igy az egész kérdéskomplexumot csak a saját nézeteinken keresztül és a mi szempontjaink szerint bírálhatjuk el. Hátha az öregek másképpen látják ? Hasznára lenne az ügynek, ha az öregek közül is megszólalna valaki és elmondaná : miképen fest a helyzet az öregek szempontjából ? A vidéki városok szeptember elején országos kongresszust tartanak és megoldást keresnek a téli Ínségesek megsegítésére A magyar városok országos kongresszusa Kőszegen tartott országos értekezletének határozata alapján -a közeledő téli ínség egységes levezetésének megbeszélése és részletek megtárgyalása céljából szeptember 4. és 7. napjain Pécsett szakértekezletet tart. Az értekezleten a városok Szociálpoliti' kai előadóin kívül a Vörös Kereszt Egyesület, Szociális Misszió, Stefánia Szövetség, Patronázs, to: vábbá az egyházaknak e téren dolgozó szervei, püspöki biztosok is részt vesznek. Az értekezlet óriási anyaga a beküldött munkaprogram szerint 82 pontból áll. A külföldi 'és belfq dl szociálpolitikai kérdések gyakori lati és irodalmi tanulmányainak isj mertetésére való tekintettel, nem is annyira értekezletről, mint szociálpolitikai tantoiyamrói van s^ft, amellyel kapcsolatosan az ország szociálpolitikai élőadói megállapodnak a fóntosabb népjóléti kérdések egységes ellátásában. Programon van az ínségesek gondozásának ügye, a munkanélküliséget és ínséget ebid^zó okok, környezet tanulmány, mte figens 111 ségesek támogatása, munkaképes ínségesek ellátása, beteg és elaggott ínségesek támogatssa, elaggottak gondozása, gyermekgondozás, külföldi és belföldi rendszerek stb. Pálfy József dr polpoIgármesterhelyetteC a (ragyfojv tosságu értekezletre vitéz Szabó Géza dr. tanácsnokot és pálfy György dr. aljegyzőt, a szociálpolitikai osztály előadóit küldte ki, V