Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 173-196. szám)

1932-08-11 / 181. szám

I93

2« auguSztu* n. jí^fiKf reált m Mi hát az igazság? Széljegyzetek Bálint Mihály „Az ifjúság és a c cikkéhez Irta: Nagyváthy Józseí. i Szó se essék róla, hogy W em* bernek joga nincs ahoz, hogy bujáit-baját elsírja Valakinek, ha az a »Valaki« nem is más, mint — a Köz. Van! De még mennyire, hogy v^n,1 Pláne, ha az "ezer és ezer ember jólétének, boldogulásának érdeket rejtegeti magában. Csak vigyázni kell, mert az nem mindig

1 eredményes, i Sírni mindenki tud s ha csak ez trolna a fontos, akkor a mai,' kátyúba jutott ifjúság problémáját rá feliét ne bizm "egy óvódás gyerekre is, — tán az oldaná meg leghamarabb. Nem elég csak írni... írni, mint azt egyes, Isten jóvoltából nagyrapöffeszkeddtt gombialeikek, — akik teleszíván .magukat bölcsességgel a tudás örve alatt, az erővel ujat mondani "akarók kétségbeesett kalimpálásával, í— [teszik s végre is semmit sem mondanak, mert ettől még a "bugaci csárda mellett elsétáló gólya sem remélhet jobbulást, nemhogy: — a veszendőbe jutott fiatalság! Csak kerülgetjüjk, "körbe-körbe azt a probléma-valamit, mint macska a forró kását, de óvjuk szánkat annak perzselő forróságáltóí. -Nö íjjedjünk meg tőle, hanem harapjunk bele s nézzük már meg: mi hát az igazság? Az ifjúságé a jövő! Tényleg régi jelszó! Ebben igaza van kedves cikkíróm. De kérdem én, nincs igazság benne? Színtiszta igazság az s tagadom, hogy,ez elvesztette volna értékét, 'jelentőségét s •valódiságát, még ha a ijyomorult idő ennek látszatát akarná is kelteni! De hisz ez közhely, ezen vitatkozni fölösleges. Hogy nem Té'nyes egzisztenciát ígérő jövő is az, vagy ha reménynélküli siralmas Golgotha ^tnak az eredője yolna is

:az még nem

1 aggasztana biennünket. Akinek szive és eszO helyén van, — az sohasem kívánt lehetetlent! Nincs szükségünk nekünk egyelőre fényes egzisztenciára, Pató Pálokat teremtő mesebeli "életre, merthiszen: dolgozni mi is tudunk s Akarunk, — ha kell'! Nekünk egyelőre létminimumra vajn Szükségünk! Nem 1

3 itt van a főhiba! A fő hiba ott van, hogy azok, akit ebbeli segítségünkre lehetnének, bekötik szemüket, sárral dugják b e fülükét s hamut hintve'fejükre meghúzódnak egy rejtett zugban, nem látnak, nem hallá nak, mert nem akarnak látni és haliam! Ez az igazság 1 Az eperfát bárhogy gondozzuk is sohasem fog fügét teremni, de a gondos ápolás folytán annál nemesebb lesz az eper s annál többet terem a fa, 'De az osztán meg fog teremni! Á csonka ország megtépett fája soha sem fogja délszaki gyümölccsel kecsegtetni a hozzá m'enekülőt, d« okos gazsdá'koi dás, beosztás és körültekintés mellett egy kis útszéli eper jutha'tna bárkinek! £s még se jut! Miért? Mert vannak, akik zsákkai 'szedik a gyümölcsöt s -Fedrus >»Leo«-ja gyanánt csak magukra gondolnak, sőt mondhatnám) kecskeméti tolvajok módjára még attól sem riadnak vissza, hogy életét yegyék annak'és azoknak, akik ebben őket megakadályozni akarnák! Tir'átok gondolok, kedved — több fizetést huzó — barátaim s áldozataitokra, Szegény tiáltalatoU halálba kergetett öngyilkosokra! — Itt a hiba! Ez az igazság! Régen szekérre ültették a nebulót egy nagy faz^k töltöttká-; poszta és egy kis zsák szántott lebbencstészta ktséretéibén, letet' ték valamelyik konviktu^an a ki9 i»dárdást« s ott maradt mindaddig, míg embert riem faragtak betőle. A mai ifjúság problémája és Golgotha útja már ott kezdődik, mikor az első gimnáziumba beíratják s ott folytatódik hulláma hegyként feltornyosulva, mikor on nan kikerül. Akkor kezdődik, mikor egyetemi "hallgató lét^rce van idő, hogy hetenkénta/!ug egyszter kétszer eszik meleg ételt, 40—50 km. távolságról utazgat naponta az Istenadta, hajnalban oda s v este vissza, mert: tanylni akar! De hisz ez középiskolai problémának is beválik! Ha "még figyelembe vesszük azt is, hogy milyen »szivSzorongva« a milyen »epedve« várnak bennünket, hogy 12—15 évi tanulás, fáradságos munka után, általános és folytonos nincstelenség között éi lemondás mellett oda kerülünk, ahöva 4 elemi után is kerülhettünk voftia, — ez már aztán igazán jótékonyan hat! De hisz már ezt nem is szükség külön kiemelnem* Hát kérdem én: szabad volna ennek így Tenni, ahogy van, mikor máskép is lehetne? Ez hát az igazság? Azt írja, kedves cikkíróm, hogy. »reményótői megfosztott "Sittében megingott ifjúság nem lehet méltó utóda annak a generációnak, mely végigszenvedte a háború pokoli borzalmait és becsülettel, magyar hazafiakhoz méltóaíti ellenállott és leküzdötte az őszirózsá3 idők dicstelen, romboló korát!« Mondjuk, hogy igaza van! De, ha 100 százalékig elfogadjuk is, kérdem, szabad lett volna-é ennek az időnek így bekövetkeznie? Ha ők meg is tették a magukét, ne feledjük el, hogy ők férfiak voltakii bátrak, erősek s főleg: egy jobb, boldogabb hazának szülöttei! £s mi?. Átéltük gyermek ésszek, $yer

J mek szívvel a legborzalmasabb időket. Van közöttünk olyan is, kinek golyó fütyölése volt a bölcsődala. Van aki csaknem első gimrnázista kora óta maga tartja fenn önmagát. Ha ugy esett,' szüleitői távol fekete konviktusi "kenyerén élt, mert jobb nem volt,..,. jobbra nem tellett 1 Kevés volt az életében, diák éveiben a kedves romantikából, gyermekin esébőfi' £desa)tyját alig-alig látta, —. s az édesanyával rettegett a távollevőérti Kell-e ennél idegölőbb, megemésztőbb, borzalmasabb küzdelem? Küzdelem az ellenségnél, a golyónál is kegyetlenebb Sorssal, mely ez uj generációt nyomoruságra hozta, nyomoaruságban tartotta, nevelte... s máris a leg-i borzalmasabb nyomorúság mankóját, a nélkülözés kemény vánkosát kínálja útravalóul ' ez ifju nemzedéknek. Ö, halljátok meg ti siketek, s lássátok meg, kiknél^ szemet adott az Isten, mert a-ti lelketeken szárad, ha véka alá kerül az igazság Világító' mécse! £s még folytathatnám tovább, kereshetném az elveszett, elfelejtett igazságot, — de minek? Aki akarja: ennyibői is megláthatja, hogy miért fáj a mai fiatalság feje. Megláthatja, hogy mi oko» nekünk gondot s mi képezi nálunk a problémák-problémáját. De sajnos, ilyenek még mindig kevesen vg.nnakl Jó néhány hónappal 'ezehí'tit olivastam, hogy a keresztény község* gl p'árt napirendre tűzte az ifjúság ügyét, örömmel* ittam magamba a hetüket, hogy van már valaki) sőt vannak, akik az üggyel, mely

j nek hordereje és aktualitása óriási: — foglalkozni kezdenek. Legutóbb pedig vitéz Bajcsi-Zsílfiiszky Endre emelte fer szavát az ifjúság ügyének érdekében. Vajha meghozná azt az eredményt, amjt sziv

J szorongva vár, — sürü S. O. 'S. jeleket leadva, az élet viharától ösz. szetört, sülyedő ladikjáról, — a mai fiatal generáció! De emlékezzünk rá, — s ez igazság? — hogy minden lépés hiábavaló, s mmden beszéd pusztába kiáltó szó lesz!' Hiába fog'ja ajánlani Spur Kálmán dr. továbbra is, hogy csináljuk Svájc után a »pro Juventute« bélyeget, lr.ába fog elhangzani Zsilinszky é9 mások ékes szózata, — mind gyenge lesz ahoz, hogy' 0 kormány »nem fehert« s »nmcs miből« páncéljait áttörje, s belekiáltsa az illetékesek fülébe: vigyázat, mert zátonyra futunk 1 . J Azt írja, kedves cikkíróm, hogy »a mai' magyar ifjúságnak is önmagának kellene a sorsát jobbra fordítania, de nem azokkal "az eszközökkel, mint a 48-as idők - ifjai tették

A...« ! 1 Meg is tseszkü mi ezt s megteszi mmden igaz magyar ifju. Szépen békésen, tervszerűen, nem: Jázaf dozva, de — fájdalom, — olyan a mi munkánk, mint a szegény ember szerencséje! Krajcárt akarunk, hogy mnukinkat folytathassuk, s fillért sem kapunk; megértést: s kőszivre találunk; együttérzést; s fagyos mosollyal találkozunk ; támogatást, de az elzárkózottság kemény vasfüggönye dia orrunk előtt csapódik alá. ' Meg. vetnek s kikacagnak bennünket; a szegény kicsinyeket. Azt mondják, — ha az ifjúság lelke őszintén megnyilatkozik, — hogy frázisokkal "dobálódzik, vagy dicsérik, fantáziáját! Hát ez az. iigazság, kedvfes cikkíróm? Pedig addig, mig vannak; egyesek, akik nem látják be, hogy egy ország ifjúság nélkül semmi értékkei nem rendelkezi^ hogy az az ország elveszett; továbbá! a'ddjjg, •míg vannak még emberek, lak azt gondolják, hogy betévő falat nélkül is lehet bízni a

z ifjúság helyzetének megjamlásában s nem i-smerik fel 'az ifjúság legnagyobb problémáját Önmagukból; — minden beszéd hiábavaló! Nem mondhatunk másj, azoknak, csak azt, hogy: " ; Magyar, magyar, te bátor, büszke nemzet, Kit megkedvelt és megáldott az Vigyázz! mert utad rossz talajra tévedt; Vigyázz nagyon, mert — elközeig a végi Quod dixi, pro Juventute dixi, et salvavi ammam meam! Kis interjn a mozi igazgatókkal 1. A Szitáló esőn keresztül Szűrődik egy ismerős dallam. Öt lépésnyire vagyok az Apollótól és mindent hangot tisztán hallók. Az ajtó tárva-nyitva, odabenn Fenyvessy £va most énekli "a slágert; Köszönöm hogy imádott, hogy reám vigyázott, de ne küldjön vir?£oT neKem... Dúdolva lépek be az ajtón, az igazgató mosolyogva fogad, Szinte látom az arcán, hogy jó Mapja van, a szeme egy kis változtatással tovább folytatja a slágert; 1 Köszönöm hogy benézett, de iegy kissé elkésett, mert egy k;s dolgom van Uraim... i 1 l { * 1 Szerencsére nem kell sokáig várni. Nemsokára mellettem

1 terem Philipp Zsigmond és megindul a beszélgetés; — Hogy járnak-e a mai nyomorúságos világban moziba az emberek? ... Hát nem nagyon. Amióta filléres előadásokat tartunk, megmozdultak egy kicsit, — Milyen filmet szeret a közönség ? — Elsősorban magyarul beszélő hangosfilmet szeretne-e Sajnos, ez kevés van. Azután az operetteket kedvelik és egyes sztárokat, — Hogyne készülnénk e ujdon

v ságra? A héten jön: Hans Alberts »Három nap szerelexn« és DoUy, Haas »Dolly« operett. Mindkettő nagyon érdekes... — Megszokták-e a hangos "filmet? ...De mennyire, csakis a hangos filmet szeretik A nétma filmnek vége. , — Hogy mi ad erőt a kitartásra? ..A jobb jövőbe vetett hit. Bízunk, hogy csak vi33zajön az a régi vüág, amikor tömve volt a mo< zi. Óriási terhek alatt nyögünk mi mozisok. Adó, házbér, - villany, drága filmek, kötelező híradó. Csoda, hogy még létezünk. — Mit szól a miskolci Apolló bukásához ? — Nem volt szakavatott kézben a mozi. íróasztal mlellŐl "nem lehet dirigálni egy ilyen vállalatot^ Vannak egyes emberek, akik azt hiszik, hogy a m,ozi cSak annyiból áll, hogy üljünk be a pénztárba és már dűl a sok pénz. — Mit gondol, 'hány mozit bii el Nyíregyháza? — Kettőt, az is untig elég. Ott van Orosháza, »okkai nagyobb város, mint Nyíregyháza és csak egy mozija van, — Még egy kérdést kedves igaz. gató ur: Hány éve dolgozik a mozi szakmában? — Huszonkilenc, Pesten kezd tem, aztán Bécs, Berlin. Valami kor a Sztár filrijgyárat és a Szent István filmgyárat is képviselteim, Régi gyerek vagyok én már... Kezet fogunk... Legyen szerencsém minél ei'őbb... ...Odabent Kabos nevetteti a közönséget,.. Még elmenőben i4 hallom a kacagást. Az eső pedig rendületlenül szitál... La. Báesett a lóvasnt ajtaja Különös szerencsétlenség tör* tént a szerencsi cukorgyár tulajdonát képező egyik tanyán Kaszás Erzsébet a tanyáról lóvasuton akart 15-öd magával Szerencsre átmenni. Amikor a lóvasut ^gy Váltó közelébe ért, nekiütődöd a) másik Sínpáron veszteglő kocsik' nak. Ugyanis ezek a kocsik a tolatási határon tul "állottak. Az öiz-" iszeütődés oly heves volt. hogy 3 lóvasut nehéz ajtójja képcső lói dott és Kaszás Erzsébet, alq közvetlenül az ajtó előtt állott, harmadmagával a' földre zuhant, —i Ugyanekkor a kocsi ájtója teljes mulyával a mellére zuhant. Kaszás Erzsébet a gyomrán súlyos Sérülést szenvedett, ugy hogy sérülésével az Erzséoet kórházba kelllett szállítani. Másik három társa köny« nyebb serülést szenvedetté A nyomozás megindulté