Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 173-196. szám)

1932-08-09 / 179. szám

4 1 1932. augusztus 9. Deák, Vörösmarty és az apagyi pap Deák Ferenc 1845 májusában Vörösmarty Mihállyal beteg barát­jok: báró Wesselényi Miklós láto­gatására utazott. Útközben Téthen betértek Bónis Sámuelhez és on­nan megírták Apagyon lakó barát­juknak, Zoltán János követnek, hogy jöjjön értök. Ugy is lett. Zol­tán János Deák Ferencet kocsm vitte Apagyra, Vörösmarty, mmtc szenvedélyes vadász, gyalog, va­dászgatva ment át Bónis szakácsá­val. Apagyon azt kérdi tőle Deák: — No Miska, , mit lőttéi? — Mint látod, egy szalonkát. — Tudom, ei is puffogtattái ér­te jó s 0k töltést," S megvizsgálva a tarisznyát, lát4 ta, hogy 9 töltés hiányzik belőle. Zoltán János ez alkalommal, meg­hívta magához az apagyi refor­mátus papot, Császár Imrét is> hogy a .fcét jeles férfiút ő is szemé­lyesen megismerhesse. A tisztele­tes megkérte Deákot és Vörös­piartyt, hogy írnáK 'le neki örök emlékül egy papirosiapra a nevő­ket. Deák F.erenc a következőket irta; 1 »Aiább irt ezennel bizonyítom, hogy U Vörös marty Mihály ur, ki egyébiránt s 0kkai 'jelesebb költő, niint vadász^ mai napon Téth és Apagy között 9 lövésre egy sza­lonkát lőtt. Apagyon, május 3-án. Deák FCrenc.« Aztán e szavakkai nyújtotta át Vörösmartynak a papirost: — No Miska, írd alá te is. Vörös ( marty tréfáin '.jegyezte ímeg: , — Megállj csak, ha ennek a jó 1 tiszteletes urnák néhány ezer fo­rintról szóló kötelezvényt Krtájl, amiben inkább módod volna, mert nincsenek gyermekeid, de nekem nincs, rjiinthogy gyermekeim van­piak, — várj, "hadd olvasojrri e) előbb, mit irtál. S átolvasván, a következőket ir­ta alá; • 1 »Alább is m'egiít Vörösmarty Mihály, azon különbséggel, mint az egyszeri ember, la két órai csa­holás után végtére kiütött és azt imondta; ejnye be egyszerre ki­[ütöttem 1 s így aj én szalonkám js egy lövésre, még pedig jó tá­volból esett'el — a föltebb elő­iaJdottak valószínű részét nem ta­gadom. Kelt mint föntebb. Vörös­I marty Míhály.« > A jó tiszteletes — bár Deák­tól valami politikai bölcs mondást Vörösmartytól szép, epigrammát várt — örómmei fogadta a drága tmléket, a .papiros' hátsó lapjára felírta keletkezésén^ tört: áriét ét, fálmába tétette, hogy holtáig ke­gyelettel őrizze. í Országos jellegű lesz a nyíregyház! lovasmérkőzés A nyíregyházi Hadik András huszárok augusztus 13-án és 14-én tartják országos Iovasmérkőz£sü-» ket, amelyek nevezései a buda­pesti mérkőzések' méreteit érik el. Az olimpia team-ben a legjobb ur-, lovasaink és urlovasnőmk vesznek részt. A női hehéz ugratásban 22, a 140-es ugrószámban 28, a 1.20 —1.30 méteres kategóriákban 60— 90 az indulók 'száma. ' Augusztus 13-án szombaton dél­előtt az olimpiai military terepio­yaglást tartják meg Császárszál­láson. Délután, a nyeretlen lovak ugratása, nő »0« kat. x.io és va­dász »F« kat. 1.30. Augusztus 14-én délelőtt lesz az altiszti military díjugratása, az olimpiai military díjugratása, a díjugratás »B« kat. 1.28. Délután díjugratás »H« kat. 1.40, uríovas­npk »P« kat. 1.20, .vigasz-szeren-' cseugratás 1.20. ' t „ A mérkőzések szombaton 6 óra 30 perckor, vasárnap 8 órakor kez­dődnek és egész napon át tartanak Belépődíj nincs, a programm |mleg : váltása kötelező. i Liliputi állatkertet létesítettek a berlini gyermekeknek Berlinből jelentik: A' berlinffi .állatkert igazgatósága rájött arra a régi, de fel nem fedett igazság­ra, hogy az állatkert legszorgal­masabb 'látogatói a gyjermekek^ Épen ezért a berlini állatkert újítá­sa kisérletszámba megy és mint ilyen ^ ^Iső a m'aga nemében. Az idén csupa fiatal állatokat szereztek. Apró mukimajmokat, m ama után rívó csimpánzokat. Az elefánt rekruta sem l ehet nagyobb hiásfél méternél.. A madárság képviselői meg egyenesen nedvesek a tojás sárgá­jától. Hempergő cica-oroszlánokat öklömnyi tigriskölyköket, háromig számolni sem tudó, buti medve­bocsokat hozattak. S ezeket a kedves, tipegő, a világgal félénken ismerkedő jószá­gokat elkülönítették a nagy bes­tiáktól. Felállították 'a világ leg­kedvesebb állatkertjét. * Rövid idő előtt nyitották meg —'S cz a gyengéd gondolat — üz­leti ötletnek is kitűnően Jaevált^ Soha annyi gyerek nem tolongott a Zoo-ban, mint, az idén. A liliputi £LUati:ertnek 'a fő vonzóereje ab­ban nyilvánul meg, hogy az apró emberkék bátr/ainj barátkozhatnak az állatokkal. Megsimogat hatják az oroszlánt, belekapaszkodhatnak a tigris-cica farkába, kergethetik a mukimajmot és két lépésnyi távol­ságról irtózhatnak a gyík nagysá­gú krokodilustól. Egész Berlin kint van a Zoo­ban, hogy ezt a paradicsomi is­merkedést megfigyelje. A kis Ádá­mok és Évák'tapsolva futkároznak az eleven játékok között, vagyis sírásra görbült pofival' kiabálnak a mama után... ' S itt megint előlép a statisz­tika, * " « Egy hét elegendő volt annak a megállapítására, hogy a liliputi; állatkert legkedveltebb primadon­nái a mackók. Ezekkel paroláztak össze legelő­ször, ezeket simogatták minden fé­lelem nélkül — még a leggyávább emberpalánták is. * Sorrendben a legnagyobb szere­tetnek az oroszlánkölykök és ax apró csibék örvendenek. Az utób­biakat ki kellett vonni a forga­lomból. Az apró, ártatlan gyér-" miekkacsók naponta megfojtot­tak közülük néhányat —' csupa szeretetből. ( Ebben "a parányi állatkertben a legnagyobb tekintélyi — a sün­disznónak van. Az igazság ked­véért be kell vallani, hogy ez a sündisznó szabályszeuti ^ündísztó és nem holmi »di sznócska.« Ebben az eldorádóban mégis a legzseniálisabb' az a meagoldás, hogy az igazgatóság olyan apró házakat építtetett, melyekbe csak ilyen, egész apró emberkék tud-­nak bemenni látogatóba. Ez az igazi boldogság. Kint 'visít a Fráulein, bent nevet a bébi. < A háttérben pedig a kezeit dör­zsöli 'az igazgatóság. Ha nem té­vedek, Európa valamennyi 'állat­kertje hamarosan utánozni 'fogja a berlini Zoo-t. < Élve temette el gyermeket Mészáros Gáspáné domaszéki asszony, aki "férjétől már három 1 éve kuJönváltan él, juüus 20-án egy házasságot ígérő udvarlótól' eredő újszülött gyermekét élve el­temette. A kegyetlen anyát a szO gedi 'kir .törvényszék szándékos' emberölés büntette miatt másfél évi "börtönre ítélte. KIRÁLY ÉS A BÖLCS. 1 : — Mondd nagy tudós : egy asszony és egy [lányka Szeret engem s én őket szeretem, örökké hű melyik lesz ? hogy válasszak ? Szólj és szavad arannyal fizetem­Az ősz tudós sok könyvet 'átlapozgat. Olvas, jegyez, egy szó, annyit se szól, Majd feltekint és ezerráncú arcán A bú borong, amidőn válaszol: ; _ I i — Nagyúr ! Nagyúr ! a nő szivét örökre Magadnak — hidd el — meg nem tarthatodJ Asszony ? leány ? egyforma mind a kettő : Az egyik csalt, a másik ? — csalni fog ! A[ovács 'Lajos). 1 ; •I ; Y. •"..!".: '-!•... >... Az eleven kisértet (Folytatás.) 1 — Milyen különös itt minden... Áh ! Mi az? ! Valami zörrent... — Jaj te bolond, látod milyen balga vagy Vili — mormogta önönmagához... A főoltár örökégő mécsese sercegett néha attól ijedt meg... Az agya lázasan lüktetett. — Nem ösmerek rád, te vén róka.-. Nem szégyenled magad- Az az ostoba Tom föliz­gatta a fantáziádat... Újra munkához látott. Már úgylátszott, hidegvérrel, magára parancsolta a biztos kéz­mozdulatokat. Egymásután ürültek, csörren­tek a perselyek. Gyorsan, gépiesen dolgozott­Hanem bármennyire is iparkodott biztos kézzel dolgozni, mire a szent Antal persely elé ért, kifáradt... A^dMflÉftni kezdeti­Tekintete a szent szobrára tévedt: — Ez hát a csodatevő szent Antal?..'. No megígérem neked, hogy soha többé nem bántok templomot, csak most az egyszer se­gíts meg ! De még be sem fejezte gondolatát, máris hirtelen elkapta tekintetét, mert úgy tetszett neki, mintha a szelíd tekintetű szent arcvoná­sai fenyegetőleg eltorzultak volna­— Ni, a többiek is mintha mind ide néz­nének ... ; íj Nem mert sehová sem tekinteni- Minden erejét, bátorságát megfeszítve rohant a főol­tár felé. Már nem látott rémképeket, nem látott szenteket, csak a célt 1 Érezte, hogy sietnie kell, mert ha nem, hát itt vész el. Megöli az a rettentő borzadály, ami elfogta őt abban a pillanatban, amikor először belépett. Felrohant a lépcsőkön. .. Megbotlott a minisztráns csengőbe, mely hangosan csö­römpölve bukott le a kőre. Nem hallotta, vagy nem akarta hallani .!..' Kapkodva feszegette a feszítővassal a kegytartó szekrényt... Egész ízében reszketett. — Arany !... Arany !.. • — ezt hajto­gatta félőrülten. 1 ] Végre kipattant a gyenge kis zár és ott ra­gyogott az örökmécses reátűző fényétől vörö­ses színben az oltári szentség. v Már-már nyúlt volna utána, de ebben a pillanatban egy érces idegen hang kiáltott a templom mélyéből: — Sátánfajzat! !... í Dencs Vili rémülten visszafordult... A 1 torkához kapott -.. Ugy érezte, hogy meg kell fulladnia.,. Felhördült: — Ott... Ott- Hátul a két padsor kö­zött áll valaki. .. Ni most megmozdul! Jön! Jön felém ! — Hááh ! ! . Egy velőtrázó sikoltással, hosszú ídeg­bemarkoló hörgéssel elvágódott. *. Legu­rult a lépcsőkön. Szemei előtt látott egy ala­kot. . . Aztán egybefolyt minden­Másnap tele volt a város az új szenzá­cióval. A lapok hasábokat írtak Flórián ka­pucinus fráterről, aki bátor magatartásával akaratlanul is meghiúsított egy vakmerő templomfosztogatást. — A dolog úgy történt, írták a lapok, hogy Flórián fráter, aki a sekrestyési teendő­ket végzi, vasárnap este a megszokott időben zárta be a templomot. A főbejárat bezá­rása után, visszafelé jövet beült hátul az egyik padba, hogy rövid esti ájtatoskodását elvégezze, s hogy hogynem mély álomba me­rült. Egyszer csak valami nagy zajra feléb­redt. Hirtelenében nem tudta hol van, de amint körülnézett, tisztába jött mindennel­Tekintete a főoltárra esett, s nagy megrökö­nyödésére azt vette észre, hogy az oltári szentséget tartó kegyszekrény ajtaját valaki feszegeti- Erre hirtelen felállott, s harsány hangon rákiáltott a tolvajra, aki őt talán va­lami eleven kísértetnek nézhette, mert ijed­tében ott a helyszínen szörrnyet ihalt­— Ennyit írtak az újságok­... De hogy mitől aludt el egyhelyben Flórián testvér templomzárástól fél 12-ig, azt nem tudta senki, csak : a rend szakácsa- — Ugyanis neki panaszkodott Flórián fráter, hogy éjjelente nem tud aludni- Erre a jám_ bor szakács testvér, főtt máknak a levét itatta meg Flórián fráterrel — Hogy igaz-e vagy sem, nem tudom; 1 (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents