Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 173-196. szám)

1932-08-05 / 176. szám

jivmmwL Ábrányi Emilt Jelölik a debreceni zeneiskola p. Nagy Zoltánnak, a debreceni Városi Zeneiskola felejthetetlen Igazgatójának halála után megindult a kombináció, ka töltse be a Tiszántúl legfontosabb z®nei pozícióját. 'A választás a jelek szerint Ábrányi Emilre esik. Ábrányi Emil íieve nCm ismeretien a debreceni zenevilág közönsé

: ge előtt. Nemcsak magyar, hanem európai viszonylatban kiemelkedő zenei talentum Ábrányi, ki a Magyar Királyi Operaház zeneigazgatója, az Országos Zenemüvé6zett Főiskola volt tanára, A debreceni zenekedvelő loörök előtt pedig már annál inkább ismert szaktekintély, mert nemcsak a Budapesti Bankok Zenekarának és a budapesti MÁV, hanem a debreceni MAV Füharmoniku

3 Zenekarnak is közszeretet ben álló karnagya s mint ilyen, sok műélvezetet és kelleimies órát szerzett á debreceni közönségnek. Ábrányi Emil egyike a legnagyobb magyar zenei kapacitásoknak s az ereje javakorá(ba(b Idvá illusztris egyéniség, muif kiváló ze' neszerző is közismert nevű. Nem érdektelen nevével kapcsolatban megemlékezni arról, kogy Ábrányi Emil a hires Ábrányi Kornéi zeneszerző, zongoravirtuóz, akadémiai tanár, néhai Liszt Ferenc bizalmasának unokája, — Cdefiapja pedig Ábrányi Emil, a<haí; hatatlan emlékű magyar költő, — anyja a híres Weih Margit opera(énekesnő volt. Egyik legtekintélyesebb neme si család sarjadéka, amennyiben az Eördögh-Ábrányi Ábrájnyi csalidból származik; Ábrányi Emilnek 'debreceni zenedei igázgatói jelölésévei kapcsolatban, mint személy kiválasztását illetőleg c

sak a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozhatunk, — Ugyanakkor megállapíthatjuk azt, hogy nála méltóbb és rátermettebb egyéniséget keresve sem találhatna Debrecen város zenekedvelő és a zenei kultúrát Szível ,vípe(lő közönsége. mmmmmmmmmmmmaummm SPORT Buj—Tlszaberqel 1:0 jo:o) A tartalékos bujl csapat csak a II. félidőben tudta megadásra kényszeríteni a végig lelkesen játSzó tiszaberceh csapatot. A mérkőzés ~t)o-ik percében a buji csapat volt mindig a játék irányitója, de a csatárok lövései Borra célt tévesztettek. A második félidő 25. percében a buji csatárok gólban is> kifejezésre juttatják fölényüket, amikor is Bániczki alig 5 m gyönyörű védhetetlen gólt lő. A mérkőzés hátralévő részét is Buj uralta. Jók voltak: Orbán, Stlma I—II., illetve Polák, aki szép védésével sok tapsot nyert. Nyate—Dvsc 5:1 (1:0 \ 1 Nyírbátor, Bíró: Glückmami Z. A fiatalmuitu Nyaíe az e:

mutt| vasárnap a debreceni Villanygyár együttesét látta vendégül. A respektabiüs eredményekhez, melyeket a bátori fiuk a kerület legjobb csapataival szemben is elértek, méltóan csatlakozik ez a vasárnapi eredmény, habár a szájmszerüség nem fedi tökéletesen az igazságot. Része van ebben egyrészt ama makacs bírói felfogásnak, amely felette szereti a 11-est és a bátori legénységet következetesen a szabadrúgások so rozatához juttatja. (!) Másrészt ajna sajátos hibáknak, megyefa a kezdőcsapatokat jellemzik s •ame

> Iyek abban kulminálnak, hogy a tnennyire a tudás, annyira a szerencse dönti el a mérkőzést. Kü Iönben a hibákat illetően a két csapat egyenrangú ellenfél volt: a komoly helyzetek sorát hagyták ld pund a debreceniek, mind a bátoriak. Hogy mégis olyan imponáló eredmény alakult ki, azt a Dvsc a közönség nem mindenben kifőf

ástalan viselkedésével s még in' ább a gólokat bevezető n-ess

el magyarázza, amel'ett, hogy kisebb arányú vereségre már eleve számított. A Nyafét viszont, ha nem is az ominózus 11-es, a második félidő egy perc alatt megszületett a gólja szemmel láthatóan frapp! rozta ugy, hogy a magára talált csapat itt-ott szép futballt is játszott, Apropo a közönség | Noshát egy nem egészen fair meccsen szoK ványos dolog, hogy a publikum el1 ragadtatja magát. Ez a mérkőzés n|em volt a legfairebb, ám a bátori druckerek fanatizmusa mérkőzésről' mérkőzésre indokolatlanul, ' tofokó" dík. Ezen pedig változtatni'keli a Sportszerűség, — de feltétlenül a dédelgetett Nyafe jövője érdeké-, ben! A csapatok így ,álltak fel; Dvscj Kmecz — Radics, Gorzsás — Erdélyi, Turánszky, Patai — Bírkner, Elek, Szabó L, Nógrádi, Magyar. Nyafe: Kínál, — 'Grünstein, Leve less Est^k IJ., Takács I., Papp — Staub, Hernádi IIU Farkas, Hernádi'II., Hódi. Nyafe kezdés .után széteső iá.-; ték némi Nyafé fölénnyel. Fari sokat hibáz. 13 perc: Hernádi 'III íöivését vetődve remekül fogja a 'debreoeni kapus. A Dvsc idegenül mozog a pályán, szórványos akciói eredménytelenek. Szabó I. méltó társa a bátori centernek, de tehetetlenek mindkét résznV a csatá rok is

: kapu előtt nagy helyzeteket hagynak ü 19 p: Kmecz öss

zefutá

sban egyideíg harcképtelen fesz, Elek helyettesíti. Sokat mozo^ debreceni térfelen a labda. 38 p: MegáH ti játék. n-es[ A játékosok tanácstalanok. A debreceniek pro< testálnak. Ne rugd bel Ne rugd be! — Mellé! Melléi — -biztatja; több öblös haijg Levelest, aki mégis bevágja. £1 :o) A biró szerint 16-oSon belül kézzel lefogták az egyik Nyafe-csatárt! 44 p: Hernádi 'III-at faultolják 16-oSon belül, de a biró sípja most néma marad, mlgném a félidő végét jelzi. Uirakezjjés után már az j percben kavarodásból Elek öngólja ér hálót. (2:0) Móst rákapcsol a Nyafe; Hernádi IL a 6. percben hosszan szökteti Hódit, Kmecz kr fut, de a balszélső előbb éri és szögből üres kapuba küldi a lab

J. dát. (3:0) 9 p: A mérkőzés szenzációja! Hernádi"III. félpályán kap. ja a Iabdát

4 halfot, bekfcet ügyesen kicselez s hatalma* lövése máns | 1932, augusztus 5. védhetetlenül Tcapuban ül Remekbe szabott profigőlnak is beillenék! £4:0) A debreceniek s

Zépfteni s

zeretn& az eredményt, de óhajuk mmdössze a tíszteletgó^gi teljesül. 14 p

: Kinái hibáz, Szabó I, résen van és a kiejtett labdát gól

J ba vágja. (4:1) Erre s^p <báton hosszjáték a válasz, de gól ne

m esik, A debreceniek tudása ls c'sak a kapuig terjed. 30 p: Hernádi II. kap jó labdát és végre jól lő kapura. Gól! (5:1) Dvsc finisej, de szerelik. A bátori védelem," élén Ta* Kács 1-gyeI, nagyon éi. ^9 p

: Farkas és Hernádi III. egyszerre star< tol labdára, mire kapu mellé romlik a biztos helyzet. Váltakozó mezőnyjátékkal telik el a hátralevő idő. ; Kornerarány 2:0 a Nyafe javára. Jók voltak: Gorzsás, Radics, Elek> Magyar üietőleg Grünsteín, Takács I., Estók II., Staub, Hernádi IIL Garas vonat Sárospatak és Sátoraljaújhelyre Folyó hó 7-én vasárnap reggel 7 órai mdulássai a Bessenyei-tért rőt GaraSvonatot mdit a Menetw jegyiroda a sárospataki 'úszóverseny alkalmából Patakra és Sátoraljaújhelyre. Vasúti költség odavissza p 2.20. Jelentkezni a Menetjegyiródába n , — Fényképez^ a rajkőt. Ugy történt, hogy a cigány-Soron beteg lett a kontrás csemetéje. Egyetlen gyerek volt, s<5t már a művészethez is konyított valamicskét 8 az ócskábbik hegedűvel bucSu alialmá* val végigjárta a falut, Pnmásnafc szánts, az apja. Hogy ágynak esett, a "família orvost hivatott hozzá s a doktor megállapította: sarlachos a rajkó. NoSza, sírás kerekedett s alighogy a doktor kihúzta a lábát a rezidenciából, tanácskozni kezdett a család. Végre is a kontrás hátára vette a csemetét s beballagott a fényképészhez. "Ráhúzta a rajkóra a családi zsakettet s lei fotografáltatta. Ugy okoskodván, hogy ha meghalna netán,. valami emlék maradjon utána. Mi volt a csomagban ? r.l — A Nyirvidék eredeti tárcája- — f | Irta: Lengyel Antal. , | , ' - (Folytatás,^ Hogy hova ment, art nemsokára megtudtam: ' : . i | : IJ M í : A kalauzzal tért vissza- íj;,! 1 — Kalauz úr, — mondotta heves gesztusok kíséretében — ragaszkodom hozzá, hogy ezt a csomagot, amelyet az imént leszállott úr hagyott itt, most hármunk jelenlétében bontsuk fel — Megtehetjük uram, — mondotta a kalauz — legalább nem érhet gyanúsítás senkit sem amiatt, hogy valamit kivett a csomagból. i 1 (. 1 i':

1 ; i 1 A kalauz hozzáfogott a bontáshoz- Izgatottsággal párosult kíváncsiság ült ki útitársam arcara. S megvallom, most már magam is érdeklődni kezdtem a dolog iránt. - De a dobozban nem volt semmi rendkívüli, egy hatszögletű fali óra került elő. Az az úr, aki itt hagyta, nyilván valami órás lehetett... f— Uraim, Önök látták, hogy mi van benne, én ezt így, amint van, beszolgáltatom a vasútigazgatósághoz. A kalauz elvitte a csomagot. Útitársam láthatólag megkönnyebült, újból elfoglalta helyét az ülésen, majd kisvártatva egy nagyot sóhajtott s a«4 mondta! - Az iménti viselkedésemért némi magyarázattal tartozom önnek uram- Mert máskülönben egykönnyen azt hiheti, hogy tán' valami őrülttel akadt össze... Pardon még be sem mutatkoztam: S bemutatkozott... A nevére már nem emlékszem. , ; — A csomag miatt voltam olyan Izgatott — mondotta azután — mert egy igen kellemetlen esetet juttatott az eszembe. __ S őszintén szólva, azt hittem, hogy az a régi eset, most újra megismétlődik. — Ugyanis én őt évvel ezelőtt egy csomagot találtam ezen a vonalon- Hogy kitette az én fülkémbe, azt a mai napig sem én, sem pedig a nyomozó hatóságok nem tudták megállapitaniNem szégyenlem bevallani, igen megörültem a gazdátlan elegáns holminak. S az az őrült gondolatom támadt, hogy miután nem látta s nem keresi senki: megtartom magamnak. Azonban nagyon fúrta az oldalaidat a kíváncsiság. Ugyan mi lehet benne?... Elhatároztam, hogy nem otthon, hanem még a vonaton megnézem, mit rejt a csomagé i S ez volt a szerencsém! Mert ha történetesen hazaviszem azt a sátáni podgyászt, olyan bajba kevertem volna magam, amibe biztosan belebolondulok! — Uram, tudja mi volt a csomagban? Egy véres emberi csonti Egy oszlásnak induló fej! — Jaj — mondta, — még most is dobog a szívem, ha visszagondolok azokra a rémes napokra, amit akkor én kiálltam amiatt a csomag miatt... Reszkető kezekkel csomagoltam Össze, visszatettem a helyére, ahol volt s menekültem abból a fülkéből... Másnap aztán a lapokból is értesültem, hogy megtalálták a rémes csomagot a vonatban-. — Azóta uram, •— mondta végül ideges útitársam — ha gazdátlan csomagot Iátok, mindjárt képzelődöm, nem bírok magammalígy történt ez most is..., •; , j ; l , 3 — Nos, eddig tartott az egész történet. Mit szól ehhez a furcsa históriához?... Kérdezte tőlem szórakoztató útitársam, a sovány német. 1 — Megtörténhetett — mondtam meggyőződéssel. ' | ! i ' | — Hát hogyne, — felelte — ma a huszadik században minden lehetséges... Csak aztán, ha az éjjel nem tud nyugodtan aludni ne engem okoljon! — Öh — feleltem egy nagyot ásítva s már aludtam is... 1 : .1 * 4 [ í ' J : ! -Azonban az éjjeli nemalvásért mégis csak szimpatikus szórakoztató útitársamat okoltam: Ugyanis tizenkettőkor felébredtem^ s ijedten vettem észre, hogy a pénztárcáim s £> eltűnt! Hiába, csak igaza volt, »Ma, a huszadik században minden lehetséges!« (Vége;)