Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 173-196. szám)

1932-08-30 / 195. szám

í93 2- augusztus 30. - m /nTWWBt A kisipar bajai Műiden osztály és foglalkozási­ágazat tefe van bajokkai és pana-f szókkal. Valamennyi erzi a gazda? sági válság pusztítását, súlyosnak jtartja a közterheket. A széles réte J gek fogyasztóképességének csök-i kenése, gazdának, iparosnak, ke­reskedőnek egyaránt megnehezíti az életét. Csak természetes tehát* hogy valamennyije összeáll szerv«z J kedik, hogy együttes eljárással á maga gondjaira gyógyulást keres-* sen. Ma már nem lehet arróí be­szélni, hogy a gazdafront felsora­kozik az í^rosokkaf, a kereskedők­kel, a lattinerekke szemben, avagy megfordítva. Utóbbiak a mezőgaz­daság ellen száDanának sikra. Mert a nagy válság során valamennyt rájött arra, hogy a gazdasági elet egy nagy szerves egész, amelyben a természetes összefüggések ugy hatnak egymásra, mint a s zi v be­tegsége a gyomorra, a gyomoré a a légzőszervekre. Ha mégis azt látjuk, hogy az egyes termelési ágazatok a kormányhoz és ható­sághoz fordulnak panaszaikkal, mintha a bajok csak az övéik vol­nának: ez érthető, mert hiszen mindenki maga érzi önmagán, hogy hol szorít a cipő és a másnak a baját hajlandó kisebbnek, köny­nyebbnek látni. A kormányzat azonban nem té­vesztheti Szem elő' 'a gazdasági életnek ezt a szervességét. minden­re kiterjedő összefüggéseit és ezért kötelessége arra tör^-edm, hogy mindenfelé va'amennyi osztálynak és ágazatnak arányosan mérje kl a segítést és a támogatást. Az ipa­rosság mostanában különféle de­monstrációkkal" akarja felhívni a közvélemény és a kormány figyel­mét a maga óhajtásaira és sérel­meire. Hol' eg/ík, hol másik város­ban tartanak gyűléseket, zárják be néhány órára műhelyeiket és most szeptember hó 12-én az országos íparoskongresszuson akarnak egy­séges ál ásfog'a ást produká ni óhaj­tásaik hango s kinyilvánítása vé­gett. Ezeket az óhajtásokat memo* randumba foglalva átnyújtották Kenéz Béia kereskedelemügyi mi­niszternek azzal'a kéréssel, hogy az emlékiratba fog alt kérdésekről hív­jon egybe a miniszter ankétet. Ke­néz Béla kiátásba helyezte, hogy ezt a szaktanácskozást még a kongresszust megelőző időben szep­tember hó elejére egybehívja és ezzei tu ajdonképen fe estessé is vá ik a demonstrációs iparosgyü­lekezet. A kereskedelemügyi mi­niszternek a küldöttség előtt tett nyilatkozataiból azonban kiderül az. is, hogy az iparosok e demonstrá­ciója tulajdonképen már csak nyi­tott ajtókaí dönget, mert mindazok a kérések és kívánságok, amelyeket memorandumukban felsoio'nak, a kormány gondoskodásának tár­gyal és egy sincs a felpanaszlott sérelem között olyan, ame'ynek orvoslására maga a kormányzat is ne törekednék. Pe sze azt az óhaj­tást, hogy a közterhek az iparosok­ra nézve csökkentessenek, az ál am pénzügyi helyzetére való tekintettel nyomban és jelentős piértékben tel­jesíteni nem lehet, mert hiszen az adóterheket egyformán érzik nem­csak az iparosok, hanem a többi fogali'kozási "ágazatok is. Ellenben Jrnár a legközelebbi időben rende et fog nagy könnyítést hozni az adó­hátralékok behajtásában és 3 szo­ciális terhek, vagyis a szociá is biz­tosítás járulékainak beszedésében. Semmi esetre sem helyeselhétő az a felv'etatt terv, mely szerint az iparosság a kongresszus napján ak­ként tüntessen a járulékok mai mérve ellen, hogy egy napra kije­lentse összes alkalmazottait és munkásait az OTI-nál, a másik napon pedig ismét bejelentse őket. Ez feltétlenül "helytelen volna, mert a szociális biztosítás intézményeit rengeteg adminisztratív teendők­kel terhelné meg, aminek semmi értelme sínes. De azért is célszerűt­len és káro s volna ez a szociális flotta-tüntetés, mert nem Szorul "bi­zonyításra az, hogy ezek a sociáhs terhek súlyosak és inert e terhe­ken való könnyítés és enyhítés szükségességét a kormány is tudja és ismeri. Mire való tehát nyitott ajtókat döngetni ifyen kirívó és komolyta'an demonstrációkkal ? Kenéz Béla felsorolta mindazo­kat az intézkedéseket, amelyeket a kormány az iparosság érdekében már eddig is megtett, vagy ame­lyeknek megvalósítá^a máus fo'ya­matban van. A közüzemek elég gyors ütemben való leépítése, a kisiparosság részesítése a közi számításokban, a kartelek ellen fo­lyamatba" tett akciók, hosszú soro­zata, a forgalmiadé fázisrendszeré­nek bevezetése, a generálvállalko­zás megszüntetése, egy-egy mért­földkő az iparosság megsegítésének utján és az OTI, valamint az adó­hátralékok méltányos törlesztésé­nek lehetővé tétele hamarosan "be fogja tetőzni ezt a kisipar tárnoga­1 tását célzó gazdaságpolitikát. Mi­re a kongresszus összeül, a hangos demonstrációnak nem lesz már mit követelnie, mert a kereskede­lemügyi miniszter által'megtartan­dó ankét az egész anyagot már ad­dig feldolgozza és ezekben a kér­désekben nem lesz már mit tár­gyalni. Persze megrendelőt, fogyasz­tót, forgalmat semmiféle kormány nem tud teremteni az iparosnak ak­kor, amikor a fogyasztóképesség és a vásárlóképesség a gazdasági viszonyok álta'ános leromlása fo'y­tán oly csekély és gyenge. Árpádkorabeli csontvázakat találtak a nyíregyházi repülőtéri mnnkálatok közben A nyiregyházi repülőtéren a nr­vcl á ásí munká'atok s Qrán péntek délelőtt az egyik munkásnak az ásója emberi csontvázat vetett felszínre. A leletről 'jelentést tet j tek a munkavezetőnek, ki azonnai értesítette a hatóságokat. Rövide­sen bizottság szállt ki á helyszín re s a bizottság jelenlétében fel­színre hozták a csontokat. Két em­ber csontváza került elő a frissen felásott földből. A bízottság véle­ménye szerint a Föltárt két emberi csontváz többszáz éves s az sincs, kizárva y hogy koruk az ezerévet is meghaladja. A két értékes lele­tet beszál itották a múzeumba. Két évi fegyházra itélt a nyiregyházi törvény: szék egy többszörös falbontó betörő! Bertók Lajos 47 éves, volt nyír­bátori lakos áiott a nyíregyházi kir. törvényszék Brenner tanác sa előtt. Bertókot azzal vádolta az ügyész, hogy 1930 évtől egészen ez év januárjáig, összesen 6 külön­böző üzletet fosztott ki )"ai- és mennyezetbontás utján. Bertók La­jos nem tagadta a terhére ró;t bűn­cselekményt, mindent beismert. Mentségére különös és ejüdig még szokatlan védekezést kisére t meg, azt mondotta ugyanis, hogy a világháborúban, a nyűtt agyánál súlyos serülést Szenvedett s azóta bizonyos meghatározott idők­ben nincs tudatába^ annak, hogy mit cselekszik. Minden egyes betö­résnél iiyen állapotba volt és azért nem tudta mérlegelni tettének sú­lyát és jelentőségét. Később mikor ráeszmélt tettéré, átszökött Romá­niába. S mivel nem bírta ott az életet azért jött visSza Magyaror­szágba, hogy bűnhődjék. Bertókot a nyíregyházi kir. törvényszék két évi fegyházra ítélte. — Az íté­letben ugy a vádlott, valamint az ügyész megnyugodtak s igy jogerőssé vált. Mozaikok a debreceni kereskedőkongresszusról írta: N£dor Jenő, az OMKE titkára. Az QMKE minden vidéki dele­gátushoz külön kérdőívet intézett, amelyben egyebek közt az iránt is érdeklődött, hogy a delegátus a rendezőségtől várja-e a szállodai szobáról va'ó gondoskodást, egye­dül, vagy többedmagával *jön-e, egy, vagy kétágyas szobát kér-e? s kit kíván szobatársul. E legutób­bi "kérdésre az egyik vidéki dele­gátus kedélyesen azt válaszolta: szobatársul' kérem — Gréta Gar­bót. * Egyébként az eíső tárgya á^i nap végén rendezett bankett után a jó­kedvű társaság egyik része megis­merkedett a debreceni éjszakai élettel, a iokáökkal is és megá'la­pították, hogy az itt szórakoztató nők nem is éppen Gréta Garbók' de — szintén jól a'akitanak­* Az egy ik lokálban hölgy énekelt. Ez volt a debreceni loKa.-kvartett. * A bankett közben az impozáns terem színpadi részéről a Ijereske­dőifjak dalárdája, nőkből és férfi­akból álló vegyes kórus adott elő müdalokat, melyek egyikével egy dalosversenyen első is lett ez a debreceni 'dalárda. Feltűnő volt a női tagok egy­forma ruhája és a katonasan pon­tos bevonulás a színpadra, majd az elvonulás. Kíderü't, hogy ennek megrendezése #5 Neustadt Miklós­nak, az ÖMKE háznagyának ér­deme, aki egyenesen betanította és többször próbáltatta őket. Ei i 3 nevezték a dalárda nőtagjaít Neu­stadt-görlöknek. * A dalegylet szimpatikus e'nökét röviden — dal 1 ökr.ek 1 e ezték e^ A debreceni nőkön kívül a kel­lemes strand is a hódítók közé tartozott. — Sok hívet hódított el á kongresszus tár­gyalásairól, ami 'a második napon egy kissé me^ is látszott a várme J gye clisztermeben gazdátlanul ma­radt néhány széken. Egye s ismerő­sök, akik az első nap a kongresz­szuSon örvendtek egymás viszont­látásának s másnap is akartak még egymással diskurá ni, már nem a nagyteremben való ta'á'kát beszél­ték meg, hanem egyenesen — »strandevu;a;< mentek. Visszatérve a dalárdára, meg­állapíthatjuk, hogy nemcsak ban­héberekés Négerek Kohn és Kelly kalandjai Afrikában Ken Maynarú: Titkos Idgiú Vakmerő cowboy történet A két hangos újdonság 16 felvonásban egyszerre 5o, 3o és 2® filléres helyárakkal Héttőtől szerdáig AZ APOLLOBAftl kett közben, hanem a tárgyalóte- J rémben is volt kórus. Ugyanis nem egy intézmény emlegetésekor um­sono dörgött a szólam: »Le vélek Igy az OTI, az Országos Társada­lombiztosító Intézet emlegetésénél' is, amelyet a kongresszus később i már csak Országos Társadalom­bosszantó Intézet néven aposztro­fált még a komoly hangú feíszóla- ' lásokban is. A forgalmiadé e lenőrök, ma'om­eüenőrökj OTI tisztviselők között ál itólag még ma is s 0k a ny ugdíjas tiszt, — panaszolta az egyik de­legátus, — akik a meneteléshez ta­lán jói, a paragrafusokhoz is ta­lán, de a kereskedelem sorsának teljes megértéséhez a'igha érte­nek. A panaszost azzal vigasztalta egy másik, hogy igy, tiszti irányí­tás mellett, legalább szép katonás rendben, »Doppelreíhe«-ban me­gyünk -r- előre. Az öregségi és rokkantsági bizto sítás ellen is sok a panasz. Szép az intézmény, illetve az elgondolás, de nem időszerű a kivitel. Az ai kaimazottaknak már az öregkoráról is gondoskodni akarnak, amikor a főnököknek még a jelenéről sem történt gondoskodás. Aggkor 1 biz­tosítás már van, mondták, csak — ekljpri nincs. * A vámok, amelyeket egyes ki­váltságos gyárak érdekében tar­tanak változatlan magasságban, rettenetesen megdrágítják a leg­szegényebb osztály közszükségleti cikkeit is. A legutóbbi hetekben a legszegényebb emberek pap anhe­lyettesitőjének, a flanell-iakarónak. pamuttakarónak vámját emelték fel a többi áru közül' kiemelve, egyik napról a másikra kerek 100 szá­zalékkal. Ennél is hallottuk a kel serü kifakadást: maholnap a sze­gény ember már addig sem nyúj­tózkodhat, ameddig egy pamutta­karó ér! A szövetkezetek el'en is sok volt a panasz. Azzal az ürüggyel támo« gatják őket, hogy altruista intéz­mények. Ezzel Szemben a legtöbb vidéki szövetkezetnek korcsmája i» van, már pedig embereknek alko­hofat való itatása igazán nem al­truizmus. Ez lehet szövetkezeti iszma, de nem szövetkezeti esz­me. Az indokolatlan árrombo'ást, a slejderozá st is élesen elítélték. Jog­gal. Szép jelszó a kicsi haszon — nagy forgalom, de minden elv al­kalmazási lehetőségének vannak határai. Ha haszon nélkül árusít valaki, akkor feléli tőkéjét, sőt a sajátja után a hitelezőjét is, aki azután csődbe kergeti az adóst. Ha túlzásba visszük — mondta az egyik kereskedő — a »Le az árak­kal!« — jelszót, könnyen »Le a zárakkal!« lesz belőle, mert a hl-

Next

/
Thumbnails
Contents