Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-12 / 155. szám

4 j&imtin. 1932. július 12. H V Ma hétfin Filléres helyárakkal! TRADER HORN a világ legizgalmasabb hangos Hímje APOLLOBAN Páholy és zsöllye ... 50 fillér Támlái v. számozatlan 20 „ lámpái mindmegannyi bolygóként ragyognak. Apró játékházak, kúszó világító hernyók másznak tova, biztosan autók, víUamöSok tehetnek. Mákszemeket látóik: szétszórva, álldogáló emberek \a'zok. A megyeháza, a katliolikus temp-> lom nevetségesen kicsinyek, a Sóstó vize nem nagyobb, mint egy lavór viz. ötszáz méter magasan járunk. Keringünk, siklunk, össze-vissza. A fejemet próbálom kidugni, de nem lehet, majd le-, viszi az erős szél... Aléltan (Jülök hátra az ülésen, igen gyengének érzem magam. Szín te piru'ok a kutyám előtt, aki változatlan nyugalommai üt helyén, néha-néha ő ís lenéz a csillagos égboltként tündöklő városra, látom meg van elégedvfc s ha beszélni tudna, ezt mondaná: Szép, nagyon szép. Egyszer csak 'azt' veszem észre, hogy mmd lejjebb és lejjebb Szállunk, A gép nagyon libeg. S egyszer csak azt látom, hogy oldalt, kigyu'iadt az egyik szárny. Sziporkázik, lángol. Te jó Isten, itt a végi Zuhanunk! Isten veled élet! Isten veied világ! Hátranézek, látom hogy a pilótái kapkod". Ideges. Behunyom a s

ze-, mem, várom a halált. A motor néha néha kihagy, pattog, a szárny tovább ég! Szikrázik! Vég, vég, mikor jössz, ne kinozz. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a zuhanás elmarad és nagyokat ugrálva Tőidet érünk. Jobbról is, balról is emberek szaladnak a gép szárnyához, oltogatják, 'alul piszkálnak valamit... ' . Aléltan dűlök hátra az ülésen, érzem, hogy megmenekültem, nemsokára megszabadítanák a szijjaktói, szabad vagyok! AUg tudok "kimászni & gép"ből! A "kutyám nyugodt. Vígan csahol, ugrái. < ' A 'géptet bevontát a sátorhangárba és mindent körülves^ a sötétség. Mi felülünk 'az autóra és visszarobogunk a városba. ...Egész éjjei rossz álmom volt. Repültem és re|gg(Jí 'a idunyhávai, együtt a földön találtam magam... Valószínűleg zuhantam... Az Erzsébet kórház előtt fényes nappal lopta el egy asszony retlk&ljét egy orosl tolvaj legény A napokban vakmerő lopás történt Nyíregyházán a myilt utcán. A kórház bejárata előtt a felvételét várta egy asszony. Közben a csomagját, retiküljét maga mellé tette. Egyszerre egy 'ismeretlen férfi az asszony mellé ugrott, a retiküit felkapta és a kórház közelében húzódó bokrok sűrűjében jeltünt. A feljelentés után a detektívek a tettes kézrekeritésére megindították a nyomozást, amely rövidesen eredménnyel járt. Egy szemtanúnak, a torvajról adott pontos személyleirása aápján elfogtak egy Boros János nevű 19 éves orosi legényt, aki a rendőrségen • hpvallotta, hogy ő volt a tettes. A lopás után egy bokor mögé bujt, a retiküíbőf kivette a pénztárcát, amelyben 25 pengő volt, maj'd a retiküit elásta azzal, hogy majd; visszatér érte. Azonban erre már nem volt ideje. A detektívek közben elfogták és "'már az ügyészség fogházában várja büntetését. A szabad fürdőzők közfii ismét két áldozatot követelt a Tisza A fürdés ujabb áldozatairól kaptunk ismét jelentést. E Ró 7-én este Szenes Jolán 18 éves tiszakanyári leány többed inagáy^-ív'a Tiszában fürdött. Vidám lubickolás közben egy mély gödörbe lépett, hirtelen elvesztette lába alatt a talajt, és még mielőtt a segítségére siethettek volna, elmerült. Holttestét néhány óra múlva ugyanazon a helyen vetette felszínre a viz. Néhány nappal élőbb Német József 19 éve

s gergelyí legény fulladt a Tiszába fürdés közben. A legény gyenge uszó volt s mégis a mély vízbe merészkedett. Közben az ar elsodorta, Német eTves!ztette 1(6lek jelenlétét, kapkodni kezdett és a viz alá merült. Holttestét 2 nap muiva halászta ki Bodnár Sándor gergelyí lakos. ! t Felvételi feltételek a debreceni Todományegyetemre A Debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem Rectora, « következő beiratkozási hirdetményt adta közzé: A debreceni m. kir. Tisza Istv*n-i Tudományegyetem mind a "níéjgjy; ('református hittudományi-, jog- éS államtudományi, orvostudományi és bölcsészettudományi) karán. a rendes beiratkozás az '1932—33.tanév I. félévére 1932. szeptember hó i-én kezdődik és bezárótag 15-ig tart. Aki az egyetemre elsfg iíb'Oq iratkozik be, valamint aki — ka-> tonai szolgálat kivételével — 'bármely okból egyetemünkön tanulmányait megszakította, a felvételért 50 fiHéres okmánybélyeggel ellátott folyamodványt 1932. aug. hó 1. és 31-ikcközt annak a kar-i nak & 'dékánjához nyújtja ' bej amely karra beiratkozni kíván. 1. A felvétel iránti lo'yamodványt a következő eredeti 'okiratokkat keli Teiszeremi: ' a) születési "bizonyítvány; t b) középiskolai érettségi bizonyítvány; más hazai 'fő^kolárón beiratkozó részéről távozási bizonyítvány; c) erkölcsi bizonyítvány folyamodó nemzethüségérői és erkölcsi megbízhatóságáról;' d) ha folyamodó hadiárva, ennek közhatóság! igazolása; e) ha folyamodó atyja harctéri szolgálatot teljesített, a Károlycsapatkereszt elnyerésének Igazolása ; f) közhatósági bizonyítvány folyamodó szüleinek foglalkozásáról, vagyoni helyzetéről és arról, 'hogy szülei mióta laknak jelenlegi lakóhelyükön, hol laktak azelőtt; amennyiben több helyen laktak, régebbi lakóhelyükön mi volt 1 a IGE. 1 ; ' 1 11 : J ! Mindig a saját sebedre gondolj Ember! S a kezed, ölelni fog csak, de ütni soha nem mer. Bárki fiának kerül sorsa a 1 ' te kezedbe vigyázz rá, össze nem törjön. Az anyád jusson az eszedbe. — ; | | : '

1 ; i ' ! 1 Próbáld emberül az igaz "útat végig járni. — Csak magadban; a szív helyén tudod az Istent megtalálni. í 1 Andai Cornélia. ! ( KISLÁNYOMNAK. 1 1 * i A lelked legyen tiszta eol-hárfa, a gondolatod, mindig hófehér... , Olvadjon ajkad édes-imádságba, | ... így mindennap az Istenhez felér. Szíved legyen egy kis rubin-szelence, , j az akaratod példátlan erős! Szerény, mint kertünk egyszerű virága; ...s csapások során te maradsz a hős! ; • ' 1 l 1 . ; , • Szeress nagyon, az álmok csodaszépek; \ ! ...és nagyon erős legyen a hited! Ölelje át a lelked e világot! : 1 í ..,s a szenvedőkért dobogjon szíved! , j ' l 1 ' : t ; 1 i , .,; . Radványi Sándot. A jövő, a jelen és a mnlt i Irta : Kovács Erzsébet. 1 Az élet forgandó, a sors kegyetlen, de törvénye örök. Az öregek helyét elfoglalják a fiatalok. A nézőtéren még egyre zúg a taps... Richárd nem bírja tovább hallgatni, feláll hehelyéről, kabátját felveszi és csendesen kilép a páholy ajtaján. Meghajlott vállakkal, fáradtan ment le a lépcsőn, míg a kijárathoz értAutója ott állt, amint a soffőr meglátta, felugrott a volán mellől, Szolgálatkészen nyitotta ki a kocsi ajtaját. — Hazamegyünk Nagyságos úr ? — Nem — szólt a művész — át Budára, kerülővel... A sofőr bezárta az ajtót, visszaült a kormány mellé és indultakRichárdnak jól esett a tovasuhanó autó rohanása, a tűnő villanyfény, emberalakok, házak. Jó ideig tartott a száguldás. Mikor észrevette, hogy a hídon mennek át, már a budai oldalra értek. A kormánynál ülő férfi lassított, a művész megkopogtatta az ablakot, a kocsi megállt és ő kilépett. — Itt várjon meg — majd visszajövök. — Parancsára — megemelte a sapkáját, mint jól nevelt alkalmazott, de egy kis huncut mosoly ott bujkált szeme szögletében. Valami gáláns kalandot sejtett. Richárd elindult a dunaparton céltalanul sétálva. Jól esett a hosszú ülés után a mozgás. Egy mellékutcába fordult- A közelből zene szólt és rekedtes énekhang ütötte meg a fülét- Önkéntelenül arra vette lépteit és egy kis vendéglőhöz ért. Kíváncsian belépett. A teremben füst és gőz terjengett Most nem törődött vele, egyik üres asztalhoz ült és szétnézett a helyiségben. Az asztalok között egy kopott ruhájú, züllött kinézésű öreg férfi járt, hosszúra nevelt művészhaja egészen ősz volt már, arca vörös, kezében gitár, azt pengette és rekedtes hangon énekelt hozzá. Most Richárd asztalához közeledett és elivott hangon dalolni kezdte a Rigolettóból: sAz asszony ingatag, úgy hajlik, mint a nád « A művész felkapta tekintetét. Ma

1 üldözik ezefi a dallamok és ismét a ma esti szívfájást érezte. Már ott állt az öreg gitáros egészen a 1 asztalnál, most hirtelen abbahagyta énekét és szemeit az ott ülő férfi arcára meresztette. Richárd visszanézett rá kutatóan, csodálkozva. Egy név tört fel a kopott alak ajkán : Richárd. -. koppanva ütődött az asztalhoz a hangszer... A művész agyát megvilágította az emlékezet és ő is egy nevet mormogott az öreg felé: Róbert! A gitáros megfordult és el akart menni, — Richárd megfogta a karját és a vörösre gyúlt szemekbe nézve megkérdezte: hogy kerültél ide ? Keserűen kacagott fel a gitáros — te kérded ? akit örökömbe léptetett a hálátlan, felejdékeny "közönség. Mit keresel itt te, ff finom előkelő úr, a divatos, istenített énekes? Richárd remegő ajakkal ismételte : divattos, istenített! Fáradtan rázta a fejét: csak voltam... ma már az én örökömbe is más lépett. 1 A kopott alak csodálkozva nézett a lehajtott fejű szomorú emberre, már nem kacagott, — hát téged is ? — Engem is... De nézd, már ide figyelnek az emberek, ülj le egy kicsit mellém és mesélj. Richárd bort hozatott, mikor a pincér eléjük tette, töltött Róbertnek. Ez mohón kiivott két pohárral egymásután, majd beszélni kezdett. Tudod, azután -.. külföldre mentem. Hosszú evek óta haza sem jöttem, nem kívántam látni azt a várost, ahol... tündököltem és lehulltam. Ott kint még volt egy pár sikerem, volt vagyonom, de aztán könnyelmű voltam, mindent eltékozoltam... aztán kezdtem egyre lejjebb csúszni a lejtőn ... ejh, nem érdemes róla beszélni- Okosabb légy nálamnál! Látod hova jutottam, korcsmai énekes lettem... Egy hónapja jöttem haza Olaszországból. Elmúlt a dicsőség, taps, vagyon, szerelem, én is a múlté vagyok ... A két férfi keze az asztal felett önkénytelenül egymásra talált. (Végei ' ' '. 1 í l |