Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)
1932-07-02 / 147. szám
Nyiregyháza, 1932. juUus 2 Szombat falIJ. évfolyam. 147. sz POLITIKAI NAPILAP blót'izetépi arak helyben és vidéken Egy hra 2 P 50 f. - Negyedévre 7 P 50 f. Egyes S7jjm fira: hétköznap 10 {., vasárnap 16 f. Alapította: JÖBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe Sxéchenyi-út 9. szám. — Telefonszám: I 39. Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. B^mmmmmmmmmmmmmmmmmamm A tiszapolgári rablógyilkos töredelmes vallomást tett bírái előtt A felbujtó mindent tagad — Izgalmas jelenetek a szembesítés során Mint ahogy már a tegnapi számunkban röviden megírtuk, a tiszapolgán rablógyilkos, Kocsis József és felbujtója, Barna István bünügyének tárgyalását csütörtökön délelőtt kezdte meg a nyíregyházi fcir. törvényszék Illés-' tanácsa. A második emeleti esküdtszéki terem padsorait már reggel féi 9 órakor zsúfolásig megtöltötte a közönség. Az érdeklődés feltűnően nagy a tárgyalás iránt, hiszen I a szörnyű bűntény ismertetése itíegoorzongató részleteket ígér, ^ | . ' i» < Pontosan 9 órakor megjelenik két szuronyos őr kíséretében Kocsis József, az elsőrendű vádlott. Sápadt, soványarcu legény. Rongyos szürke felsőkabát, bársony bricsesz-nadrág és csizma van rajta. - , Előugró homloka állati kitee zést kölcsönöz arcának. Sötétbarna haja melyen bentülő rémült szemébe hull. A bírói emelvény bal oldalán Borbély Miklós kir. ügyész foglal helyet, míg távolabb egy kétüléses hosszú asztaf mellett dr. Hunyady László, Kocsis védője é9 dr. Kerekes Pál, Barna védője helyezkednek ei. A közönség érdeklődése közben belép a terembe a bünper másjk vádlottja, Bama Ist. ván ís. Alacsony, zömök termetű, vöröshaju, ravaszképü fegény. Sunyi, ijedt arccal néz körül. Stuccolt, vörös bajusza remeg az izgalomtól. Sötét munkásruhában, a nyakán nyitott ingben, mezítláb áll hirái elé. Bevonni a bíróság A vádlottak némán, mereven ülnek egymás mellett a széles, támasznélküli padon, míg hátuk mögött a szuronyos őrök vigyáznak minden mozdulatukra, 9 óra után néhány perccel bevonulnak a taná s tagjai. A? ejnöki S/éket Illés Andor a törvényszék * elnöke foglalja el, jobbra Horváth Dezső előadóbiró, balra dr. Rácz István szavazóbíró helyezkednek el. Az elnök halálos csendben nyitja meg a főtárgyalást. Figyelmezteti a közönséget, hogy a tárgyalás aiatt csentibe.i viselkedjék. i Maja Kocsis Józsefet szó'itja maga elé. Kocsis halk, fahangon .beszél, sápadt arcának egy izma sem ránduf. Nádudvaron született 1907 áprilisában. Református, nőtlen, napszámos, katona nem volt, írni, olvasni alig tud. Legutoljára Polonkay Gábor tanyáján dolgozott. — Volt már büntetve? — kérdezi az elnök. > , 1 — Nem emlékszem kérem. — Dehogy is nem. Lopásért máf volt két, napra büntetve, mert .19 éves korában az állomásról ellopott egy lópokrócot. Ezután Barna István személyadatait ismerteti az elnök. Barna 1903 április 26-án született Tiszapolgáron. Róm. kath. vallású, két gyermek atyja, feleségétől" különváltan éí, földműves, katona nem volt, két elemit végzett. Súlyos testisértés vétsége miatt egyízben már volt büntetve. A tan uk és a másodrendű vádlott ezután elhagyják a termet éá Kocsis kihallgatására kerül a sor. A z ejnök felolvassa a vádiratot, mely szerint a kir. ügyészség rabló gyilkossággal vádolja Kocsist, merÉ ez év május 3-án délelőtt Nagy Imrénét előre megtonío.t "izándé'kikal nyolc késszurássai megölte, maja a lakást felkutatva, 2.40 fülért magához vett, azzal a szándékkal, hogy a pénzt eltulajdonítsa. — Bűnösnek érzi magát? — Kérdezi vádlottól az emök? — Igen, — válaszol "Kocsis halkan. • Ezután az elnök a vádlott életkörülményeit firtatja. « — Nekem mindenki jóbarátom volt, — mondja önérzetesen a vádlott. — Barna Istvánnal is jóba voltam és jártam hozzájuk.' — Május elsején, mikor együtt voltak Barna Istvánnal, mirői beszélgettek? A vádlott ajkáról egyhangú, monoton hangon peregnek a szavak; Megtogamzik a gyilkosság gondolata Kocsis agyában — Este elmentem Barnáékhoz harmonikázni. A konyha küszöbé" ré 'ültem és játszottam a harmonikán. Később kihajtották a marhákat a legelőre. Ott szólt | nekem Pista a NagynéróL »Hallod, mondok én neked vaiamít« — súgta Pista, amikor bátya nem volt a közelünkben. Jó voína azt a Nagynét megötn\ mert most sok pénzük lehet, az ura most kapott tűzetést. »Nem lehet azt Pista, — vála1 szóltam, — mert, ha megtudják, felakasztanak.« »Ne félj semmit; nem jönnek arra rá soha — biztatott tovább. — r Adok én egy nagy kést, eredj és intézd ei az asszonyt, aztán a pénzben majd meg osztozkodunk, c — Ismerte maga Nagy Imrénét már előzőleg? ' — Ismertem. Voltam egy ízben már náluk. — Nos, aztán mi történt?— Barnácktól haza mentem, leíeküatem, de nem tudtam aludni egész éjjel, mmdig arra gondoltam, amit Pista mondott. — Akkor mjír foglalkozott a gondolattal, hogy megöli az aszszonyt? 1 A vádlott egy másodpercig hallgat. Nem akarja bevallani;, 'hogy már az első éjszaka elhatározta és kitervezte a gyilkosságot. Az einök azonban a fejére olvassa a vizsgálóbíró előtt tett vallomását, ameiyben beismerte, hogy akkor mar k'alakult benne az elhatározás, hogy végez az/ asszonnyal, magához veszi a rohamkést, kölcsönkérés ürügye alatt meglátogatja Nagynét és ha kedvező alkalom kínálkozik, megöli. — Igen fgy volt kérem — ismeri cl végre alig hallhatóan. És másnap reggel ponto^u aa előre elgondolt terv szerint felkészült az útra. A pádíásrói előkerítette a sz uronynak beillő, hatalmas rohamkést, zsebrevágott egy hatalmas forgópisztolyt és elindult Nagyék felé, hogy pénzt kérejn az asszonytól. j — Ez volt az a kés? — rt^utat fel az elnök egy széiespengéjü Szuronyt. „Egész éjjel a gyilkosságra gondoltam..." Kocsis felismeri a gyilkos szerszámot, majd tovább foíytat ja vallomását. — Az őrház közelében egy kocsi állt a kerítés mellett. Láttam, hogy Nagyné áz ólajtónái egy széken üi és beszélget valakivei. Begyalogoltam Polgárra a kocsmába, ahol egy üvegbe másféldeci rumot kértem, majd visszafordultam, hogy tervemet végrehajtsam. De a kocsi még mindig az őrház előttállt, hát haza mentem. — A forgópisztolyban volt töltény? ' : , — Igen, egy töltény volt benne. — Mi volt a célja a pisztollyal? — Az, hogy ha észreveszi valalíi a gyilkosságot, fejbelövöm magamat. — Nos, aztán mit tett otthon? — Éjjei 'piegint csak azon törtem a fejemet, hogy míképen hajtom végre a ^gyilkosságot. Elhatároztam, hogy másnap megint elmegyek Nagyékhoz. — Akkor éjjel tudott aludni? — Nem tudtam. ' i Egész éjjel arra gondoltam, hogy Nagynét megölöm. Ezt tervezgettem mindig. Másnap reggei ismét elindultam az őrház felé. Közben betértem Forgó Sándornéhoz, akivel elbeszélgettem. — Hát Forgóné megölésére nem gondolt, Hiszen ez szintén vasuta* felesége? — Nem, ez a gondolat nem járC a fejemben. Forgónétói egyenesen az őrház felé mentem. Közben meg ittam az el2,0 napen vásárolt ru-< mot. Az őrház udvarán a kútból ittam vizet, majd za asszonytól, aki a konyhában tartózkodott, 1 pengőt kértem kölcsön. »Jól esett a viz? — kérdezte tőlem Nagyné, Sok an ]ártak arra, n em mertem cseiakedtr. Megkaptam a pengőt, elköszöntem az asszonytól és Polgáriba 'mentem. „Előkaptam a kést és kétszer beleszúrtam!" — Ott a korcsmában egy félüter bort rendeltem. "Iszom egy kicsit, — gondoltam — hogy erőt ment-> sek. Megeredt közben az eső. Bejött Varga András postakocsis, akit megkínáltam borral. Együtt iszogattunk. Egy liter bort fogyasztottunk ei. Déli 12 óra lehetett, amikor otthagytuk a kocsmát. Varga elvitt a kocsiján a vasút: töltésig. Onnan gyalog folytattam az utamat az őrház felé. uton nem találkoztam senkivel. Ara IO íiliér