Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-10 / 154. szám

8 JSÍYfRYIDÉK. 1932. július 10. A Nyírvidék hadirokkant postája Rovatvezető: Sándor A világháború hós rokkantjaitól irni, siralmas helyzetülcet feltárni mindig kitűnő témája volt az emberi Szenvedések iránt fogékony irónak. Az utca kövén tompán koppanó mankó valahogy fájdalmasabb muzsika, komorabb ritmus minden melódiánál, mert szivünk mélyére hatol, mert akaratlanul "is ugy érezzük, hogy ennek a furcsa hangszerszámnak részben mi is készítői voltunk. Talán ez az ösztönös érzés, a bűntudatnak ez a lappangó érzete az oka annak, hogy'nagyon sokan valósággal menekülnek á rokkantak elől, mint a bűnös, aki ugy akarja kitörölni agyából tettének tetemrehivó emlékeit, hogy kész' akarva másra tereli gondolatait. A roklcantkérdés elől azonban nem lehet és nem Szabad senkinek elmenekülni. Nem szabad kitörölni agyunkból a világháború véres em-'ékeit és azokat a hősöket, akik vérüket áldozták mindnyájunk ér aekében. c ' ' Franciaországban a hadirokkant nemzeti hős, akit mélységes hála és tiszteiét vesz körül. A legyőzött Németországban a hadirokkant a polgárok kczött a legküiónib, s az ő és családja nyugodt megélhetését az áfiam biztositja. De hasonló glória veszi körül 'a kis nemzetek hadirokkantjait is, csak: nálunk vész el á közöny iszapjába a dicsőséges műit tragika hőse minden nemzetek'hőseinél is hcsebb hő

s: a magyar hadirokkant. A mágyar áfiam képtelen a mai viszonyok között véglegesen és megnyugtatóan rendezni a hadirokkantak ügyét. A társadalomra hárul teh£t ^ magasztos feladat, Dezső ügyv. igazg. hogy enyhítsen a s

uiyos bajokon, hogy segítsen a hadirokkantakon. A hadirokkantak ügye nemzeti ügy és a hadirokkantak támogáása, — mindnyájunk legsznetebb kötelessége. ÜZENETEK K. I. Nyíregyháza. Kérjük, jöjjön be mlné előbb irodánkba. Kiss János. Kisérje figyelemmel a - »Nyirvidék« Hadirokkant-posta rovatát. Rövidesen megküldjük a választ. Varga P. Sajnos, ebben az ügyben nem tehetünk semmit. Ez anvjnyira magántermészetű 'dolog,! hogy bármennyire is Szeretnénk, segíteni, ügyébe nem avatkozhatunk bele. Maganak is azt ajánljuk, gondolja jól meg a dolgot, mielőtt elhatározná magát a végső lépésre. ^ Türelmetlennek üzenjük, hogyj kérését illetékes helyre juttattuk. Csoportvezető. Ha csak egy mód van rá, kövessen el mindent, hogy azt ^ pár fillért össze tudják szedni a »Nyirvidék«-re. Mondanom sem kell, ti is láthatjátok, kedves bajtársaim, hogy éz a lap elejétől "kezdve a mi ügyünket szolgálta. De meg azután nekünk is érdekünk "az, hogy mi minél olcsóbban, minéi gyorsabban tudjunk egymással leve.eznt Ez a legbiztosabb es

zköz. Itt ezen a két hasábon, melyfet a lap rendelkezésünkre bocsát, eltudjuk intézni ügyes-bajos dolgainkat. Ezt az áldozatot meg keli hozni mindannyiunk érdekében. Kü'önben is, ha ügyesen c

sinálják a dolgot, alig jut egyre két fillér, ezt igazán kibírjátok, kedves fajtársaim. Eltekintve attól, hogy egész hónapban minden na_p kaptok egy helyi lapot, mely mindenről 'beszámol. A levéi többi részére jövő héten válaszolok. Bajtársi üdvözletemet küldöm az ottani csoportnaic. Haüfhzvegy. Panaszát tudomásut vettük és megpróbáliihk valami/ tenni érdekében. Világtalan. Legyen nyugodt, a kért dolgot megsürgetjük. H. I. Azt tanácsoljuk, hogy még most várjon vele. Trafik. Kérvényét iletékes hely- 1 re juttattuk. Jóslásokban nem bocsátkozhatunk. Mindenesetre 'rterrlénye lehet. Tornyospálca Szent Istvánkor hiába megy a kérdefíeítt ' ügyben Budapestre. Nincs hivatal. Azonban ha akar menni, nem beszéljük le. Próbálja meg. Hátha fogadja. Buj. A kérdezett ur megszóitaía: Kegyelmes uram! Levelének második kérdésére most még nem válaszolhatunk határozottan. A cséplési veszteség csökkentése A mostam űöhéz gazdasági viszonyok mellett a már megtermetx i rincr\vmennyiség veszteség nélkül való betakarítása ép oly fontos nemzeti érdek, mint maga a terme és. Tehát minden gazdáinak elsórendü érdeke, hogy termén nyét a legkisebb veszteséggel tudja elcsépelteim. Az idevonatkozmó "földmivelésügyi miniszteri rendelet a bércsépléssei foglalkozók és "a gazdák érdekében lényegileg az alábbi módon intézkedik. ' Általános panasz az, hogy a bércséplő vál alkozók igen sok helyen régi, karban nem taitott és ki hem javított gépekkel válalnak munkát, amiből "kifoíyó-'ag a csép lésnél igen sok 'Szem maraa a szalmában, törekben és polyvában. A fennáló jogszabályok s

z<ennt minden ipart üző egyén a megbízója által 'neki átadott javakért felelőséggel tartozik és amennyiben a munkát az iparos rendes gondosságával éf nem végezné, és ezáltal kárt okozna, — tartozik az okozott kárt megtéríteni. Dgyanez áü a bércséplésre :s, tehát ha a vállalkozó önhibáia, mulasztása folytán kárt okozott, 0 kárért törvényes uton is felelősségre vonható. Hogy a szemveszteség nagyobb-e és a gazdát károsodás érte-e, az szakértői Szemle alapján mindenkor megállapítható. Szakértők által megejtett vizs-> gálatok adatai szerint a s

zemveszteség, ami "a s

z

almában, törekben és polyvában maradt szemek gondos kiválasztása és Ierriér-'egelése által akár a cséplés folyamán, akár a cséplés befejezése után, mindenkor pontosan megállapítható. Eléggé jó'karban levő gépnél és eléggé gondos munkánál még kedvezőtlen külső körülmények feö-i zött is á szemveszteség <Cpl. nar

1 ves gabona cséplésénél) sem szokta megha'adni a "két százalékot. A csépe-tető gazda tehát nagyobb szemveszteség előfordulása esetén azonnai a községenkénti kijelölt; szakértőhöz forduljanak és vizsgáltassák meg, hogy a ' nagyobb szemveszteséget mi okozta. A kijelölt szakértők név

sora a járási rr\ kir. gazdasági fe ugyelőnél, vagy a , községi elöljáróságnál (Nyíregyházán a városi gazdásági hivata.nál) mindenkor megtudható, Ugy a bércsép'ést végző vál alkozók, mmt a csépéitető gazdák közös érdeke a szemveszteségnek csökkentése, mert nagyobb szemveszteség esetén a,gazdát s

u'yo3 károsodás érheti, á válalkozó ps.dig kártérítés esetén a már megkeresett jövedelmét is elvesztheti. SZENVEDŐK. Nektek az élet szenvedés és bánat, lassan hordjátok szívetek sebét;. napról-napra a sorsotok alázat.-. ...megkönnyeztek egy tovatűnt regét. Panaszos jajra nem nyilik a szátok, nem átkozódtok, könnyetek se hull; nektek nem nyílnak kis pipacsvlrágok • •. lassan elhulltok — siratatlanul Az életetek nem ér egy fabatkát, _ az álmotok : — a csöndes temetők . •. a szép szerelmet nem tinéktek hagyták ti félhalottak... csöndes szenvedőkRadványi Sándor. INDULÖ HARCOSOK. •. Mikor ti, vének, kehtül, nyavalyától A lázas-Ma glédájából kikoptok: Kélnek nyomotokba ifjúi butasággal, De kemény hittel az induló harcosok. Eszméje, álma ezeréves múltnak Gondozatlan halmán pipacsot termel, Messzire mutogat lesújtó vaskeze, Ha a lusta nap párnái közül "felkel. , Nagy csodára ébred majd fel újra Árpád! — Elmúlik még addig egy fél emberöltő, — Az új magyar játékszín keresztelőjét Mutogatja sovány ujjakkal a költőVének, ha kikoptok kehtül, nyavalyától, — Ez az egy a vigasz, lörömke is vajmi, — Induló harcosok jövünk nem leghátul Harcba, tűzbe, ahol meg is lehet — halni! III ' . 1 1 1 1 Szabolcsy Lajos. á jövő, a jeleo és a moll (Irta Kovács Erzsébet) Az Opera színpadán a halhatatlan Verdi mester szerzeményét, a »Rigolettót« adják. Amint a pompásan leomló bíborszínű bársony függöny félrehúzódik, Mantua hercegének palotaterme látható- Vidám báli mulatság folyik, tánczene szól, a herceg elmeséli Borsa udvaroncnak ,hogy szeret egy lányt, kit csak látásból ismer. Szállnak a csodás dallamok, lenyűgözi a hallgatóság lelkét az emberi ész eme fenséges '• alkotása. Mantua hercege énekli: »Bájos nők közt szemem úgy röpköd szerteszét«- Cseng a lirai tenor diadalmasan, zengőn, frissen. Az énekes, szép fiatal férfi, ez az első alkalom, mikor ezt a nagy szerepet rábízták. Ugyanis beteg lett az Opera híres művésze, Richárd és az igazgató a tehetséges, fiatal Tárnayt léptette fel, aki meg is felelt a reá bízott feladatnak. Fiatalsága, szépsége, gyönyörű csillogású hangjának varázsa elkápráztatja a közönséget, míg énekel, szinte viszszafojtott lélekzettel hallgatják .Amikor befejezte az áriát, az elragadtatás moraja zúg és feltör a hatalmas tapsvihar, ami szűnni nem akar. Tárnay többször meghajlik a nézőtér felé, arca a festék alatt a boldogság lázától bíborpirosan ég és ismétli a dallamot. Újra zúg a taps az új kedvenc felé, aki elindul a nagy remények országútján- ő a jövő embere. Az Operát zsúfolásig megtöltő közönség kíváncsian leste az új énekest, aki arra mert vállalkozni, hogy Richárdot helyettesítiTalán arra készültek, hogy a vakmerő ifjú kudarcot vall... és mikor feltűnt a rivalda fényében, hideg, figyelő arcok fogadták, — de mikor énekelni kezdett, a hang melegsége belopódzott a szívekbe, egy csapásra meghódítva a hallgatóságot és ezek lelkesedtek az új emberért. Az egyik emeleti páholyban meghúzódva ül Richárd, a híres tenorista. Ül és figyelCsak ürügy volt a betegsége, inkább fáradtnak érezte magát és .lemondta az előadást Az utóbbi időben úgy vette észre, mintha hangja elvesztette volna nemes csengését, állandóan fátyolozott volt. Hiába vigyázott és lemondott mindenről, egy cigarettát sem mert elszívni, ködben, szeles időben ki sem lépett az utcára, — a megszokott bormennyiséget is leredukálta. De hiába volt mindenA hangja nem csengett, nem szárnyalt olyan könnyen, mint régen és a tapsvihar sem volt a régi- A taps, ami annyira életszükséglet a művésznek, mint napsugár a virágnak, mint harmat a szomjas földnek. Richárd szíve ilyenkor erősebben dobogott fel arra a gondolatra, hogy vége lehet egyszer hosszú évek óta tartó uralmának az Opera színpadán- Szívesen vette, hogy szerepkörét pihenése ideje alatt a fiatal Tárnay vegye át, aki eddig csak jelentéktelen szerepeket játszott. Ugy gondolta,, hogy a kezdő, lámpalázzal küzdő színész hangja után őt majd ismét a régi tapsorkán fogadja. Ma eljött, hogy titokban meghallgatja Tárnayt, amikor az üde, csengő hangot meghallotta, arca elsápadt és szívében ismeretlen fájdalmat érzett, feje zúgni kezdett. Szinte lélekzetét is visszafojtva várja, lesi, hátha egyszer megcsuklik a szép hang, de nem ... és most felzúg a taps ... Tárnay nevét kiáltják elragadtatva százan is, aki most büszke mosollyal meghajlik. Richárd visszahúzódott a páholy mélyéreŐt is így ünnepelték egykor, ő is beugrott egyszer nagy elődje, Róbert helyett és győzött, — Róbertet is elfelejtették ő érte —~s engem is elfelejtenek majd az új csillagért, én is eltűnök a színpadról, mint ő, csak a jelen embere vagyok. Holnap ?... Jövőm nincs — és szomorúan sóhajtott- A jövő a diadalmasan előretörő fiataloké — kíméletlenek, átgázolnak rajtunk ? Csak azt teszik, amit mi az ő korukban. (Folyt, köv.)