Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-08 / 152. szám

4 JNtlfífWIDáK. 1932. julius 8. mód van: a kutya! 0 az egyetlen lány, aki kitalálhat ebből a

z útvesztőből. " f Körülnézett... Ijedten vette észre, hogy leszállott az este, aj hó is alábbhagyott. Azonban nyomába jött a félelmetes ellenség: aó köd. Igen a köd, mely S'ürü, áthatolhatatlan akadályként terpeszkedik minden élő és holt tárgy elé egyaránt. Mit csinálok? — kéri dezte magától nem egyszer^ — Előre megyek vájjon most ?; Lehet... Vagy talán hátra? Azj' is lehet... Vagy körbe forgok? Minden lehetséges!... Te jó Isten, mikor lesz ennek vége? Hol a kutya? Hol & kutya?... — kérdezte magától hem egyszer. Ez az egy. szó, hogy: »kutyás, ez volt a reménység. Ez "az egy szó, hogy: »kutya«, ez volt az utolsó mentő kötéi... Füttyentett. A' füttyszó tompán csengett vissza a téli éjszakában. Nyomában süket csönd támadt. Nem vé't utána mást hallani, mint saját szivének dobbanását és tüdejének egyenletes, monoton zenéjét... t> 1 Nem adta fel a "reményt. Ujjait szájába illesztette is jpég az előbbinél is élesebb vé&Zes jajsíkítáS reszkettette meg a levegőt... Semmi válasz... Sehol e^y hang, csak ide.oda tápogó lépteinek zaját hallotta... ; Kétségbeesetten Jciáltofz'níl [kezdett... — Cézári Cézár! { Azonban semmi Válasz. Drámai erejű'hangját elnyelte aiköd. M(?ységes némaság mindenfelé... — Cézári Cézár! — Tiaíjgzott még kétségbeesettebben. A földbirtokos feszült várakozással figyelt... Mi ez? Hallucinál? Képze

J lődik?... , Valahonnan messziről, az áthatolhatatlan ködfalon keresztül egy fafcó hang itatódik át... — Va

u!... Aaul... ' , A földbirtokos minden idegszálával figyelni kezdett. — Nem, ez még sem képzelődés... Ez eleven hang, mely onnan jön valahonnan a mélyről... ' De merről?... i j — Cézár!... Va

u... Vau... — Merre vagy?... Megismétlő-; dött az ugatás... f A földbirtokos megindult a hang irányába... Ment, közben a kutya nevét kiáltozta, tájékozódni akart... Ment... De nem akadt az ut végére... Í —• Cézári Ide, Cézár! Miért nem jössz? — hangzott a szélesváliu; magas ember melléből a keserű szemrehányás. — Ha te akarnád, hát nyomban itt teremhetnél m'eilettem. Hó!... Hahó!... Miért nem; jössz? 'ÍM — Vau... Vau... A mindenre elszánt ember, 1 a földbirtokos, aki már megunta a körbe-körbe való eredménytelen járást, ledobta magát a fagyos hó-" ra és rendezni próbálta gondolatait... — Miért nem jön a kutya? Pedig itt van a közelben... "£s mégsem akad Tá... Persze ez a nyomorult köd, ez az oka mindennek. De nem, mégsem! A kutya előtt nincsen köd! A szimat! Mire való a szimat? Eh, mit!... Mire való ez a töprengés — gondolta magában, — mire váló ez a tétenségl Elindulok egyenes irányban, nem

1 várok a kutyára, nem keresem, ha jön úgyis jó, ha nem jön, ugyls jó. És elindult... ' Kemény elhatározottsággal, fér-' fias erővei haladt utján. Kiválasztotta képzeletében a falu irányát, egyenesen ment, ment előre... Mögötte még egy néhányszor fölsírt Cézár hangja: Vau... Vau.,, Minél jobban távolodott, annál keservesebben vonyított, de hangjat elnyelte a sötét, ködös téli éjSzaka; .. , A gazdája pedig robaj* ide-", ges léptekkei sietett a képzelt) irányban és érzéke nem csalt, mert eljutott a faluba, otthonába, melyet már elveszettnek "hitt... A szörnyű, örökké emlékezetes napra fénnyel t'eli világosság jött, A köd felszállt és másnap a földbirtokosnak eszébe jutott újra hűséges kutyája... Biztosan eltévedhetett a szegény pára... Ki tudja, merre van? £i-e még? Talán megfagyott... Eindult a keresésére. Ropogott a hó... Táncolt a téli nap fénye, A 'tegnapi jjord napnak híre, se hamva... Merre lehet Cézár? Tegnap erre járt... Igen, itt a lábnyoma... Itt járt körbe-körbe a ködben, itt kiáltozott... — Cézári'Cézár! -.- kiáltott a földbirtokos és megjött a válasz, csak ugy, mmt tegnap. Körülnézett... Ni, onnan jön az akácos felőli ott van a kutya! Most bukkant elő a csupasz bokrok "közül. Ugat felé, de nem mozdul... Mi lehet ott?... Megszaporázta lépteit, sietett; fu'iadozva rohant és amikor odaért,; majd hanyattvágódik meglepetésé ben: egy nagy odvas akácfa aljában egy fehér rongyokba bugyolált valamit talált és ami'a legkülönösebb ez a fehér rongyokba burkolt vala

ml sir, jajong... Mi 'ep? HÍSÍJ ez egy gyermekTójásgyermek! És te Céz'ár ? Itt "hasalsz mellette? A könjny csordult ki a földbirtokos szeméből... A meghatottság könny ej... " * • , így találtak rá ott arra a kislányra, — mondja Ilona n£vér elcsukló hangon. * | — De hát hogyan volt mindez ? Hogy nem fagyott m«(g a kicsi? Ki) voit a lelketlen szülő, aki kitette? Feleljen kedves nővér? , — Mindjárt, azt is elmondom... (Folyt, köv.) , Falusi virtnsfeodásból súlyos sérülés Falusi vtrfuskodásfoóí könnyön végzetessé válható steteiyefncsétlenség történt a napokban Tiszaviden. Koszta György odavaló füszerkereskedő néhány barátja segítségévei megrohanták Nagy Zoltán tlBzaadonyi legényt, a földse teperi ték és elvették pisztolyát. A jólsiícerjjlt támadás után Koszta György az elkobzott pisztolyból ki akarta szedni a töltényeket. A fegyver közben véiet-i lenül elsült és a golyó az ott ácsorgó Koszta Béla lábába "fúródott. Sérülése s

ulyos, de nem életveszélyes. A virtuskodó' kereskedő ellen az eljárás megindult. Gustav Fröhltch Renate Miiller legújabb hangos filmje A LEÁNYANYA Irta: Luigi Pirandello. Nápoly és Róma szépségeit és a legromantikusabb cselekményt egyesíti magában ez az újdonság I Premier ma csütörtökön az AFOI^IBOBJLM A nyírségi futóhomok problémája Irta: Vertse Albert (Folytatás.) A homokgát gerincvonalának ívelése szabályosan megismétlődik. A hullámvonal következetesen egyforma méretű amplitúdói, a megfelelő gátrészlet garmada-jellegzetességével tökéletes harmóniát alkotnak, az ovális alapú garmadák hosszanti iránya pedig minden esetben konzekvens a homokgát gerincvonalának irányával. Épen ez a megfontolás, hogy a gerincvonal függőleges hosszmetszetének hullámos volta törvényszerű jelenség e homokgátakkal kapcsolatban és a hullámvonal szabályos ívelését a fejlettség minden árnyalatában föllelhetjük anélkül, hogy a benyergelések konzekvens folytatásában, vagy magán a gáton a pusztuló düne roncsaiból keletkező másodlagos formát találnánk, nyilvánvalónak látszik, hogy a hullámvonal maximális fejlettsége nem egy pusztuló düne utolsó fázisát, hanem épen egy épülő homokgát első stádiumát jelenti- Kétségtelenné teszi ezt a megfontolást a nyírségi homokgátak gerincvonalának az a tulajdonsága is, hogy a hullámvonal amplitúdóinak csupán fölfelé szálló ágai haladnak ívesen, a hullámvonal egyes amplitúdói tompa szögben érintkeznek. A gerincvonalnak ez a sajátsága ismét ellentmond a nyugati szél teóriájának. Ha a benyergelések kifuvások következtében jöttek volna létre, akkor a gerincvonal ívelése olyan hullámvonal rajzát adná, amelynek úgy a föl-, mint a leszálló ágai megközelítőleg egyforma méretűek volnának. Ez a megközelítőleg szabályos hullámvonal rajz a defláció kritériuma, a homokgátak hosszanti metszetében sohasem kapjuk meg, megkapjuk azonban akkor, ha a gátakról és a velük párhuzamos hoszszanti völgyekről keresztmetszetet készítünkA kidomborodó maradékgerincek és a köztük húzódó bemélyedt, homorú szélbarázdák keresztmetszetben olyan hullámvonal rajzát adják, amelynek méretei normális körülmények között egyensúlyban vannak- Ezek a megfontolások a nyírségi homokgátak északi szél hatására létrejött deflációs eredetének kétségtelen bizonyítékai. Amikor a düne kezd szétszakadozni; a gerincvonal amplitúdói maximális fejlettségükhöz közelednek. Ebben az állapotban a7 a jellegzetes különbség, amely a düne szélfelőli és szélárnyékos oldalainak meredekségében mutatkozik, a legkifejezettebben. A nyírségi észak-déli irányú homokgátaknak, legyen bár gerincvonaluk amplitúdója maximális fejlettségű, a nyugati és keleti oldaluk meredekségének a különbsége elhanyagolhatóan kicsiny. Ez a sajátság is általános jellemvonás és minden esetben kimutatható. Kisebb, nagyobb, jobban vagy kevésbbéjól kifejlődött garmadák követik itt egymást északdéli irányban, ovális alapjuk legnagyobbik átmérőjének két végével összekapcsolódva mint a láncszemek. A benyergelések szabályos megismétlődése is ellentmond annak a felfogásnak, mintha ezek a homokgátak dünék lennének. A pusztuló düne szétszakadozásában szabályosság nincs. A nyírségi észak—déli irányú ~homokgá

J tak föntebb vázolt szerkezeti sajátságai általános érvényűek, kivételek azonban nagy számban találhatók. Azonban a föntebbi forma dominál. A Nyírség meteorológiai viszo- « nyai híven tükröztetik a Nyírség domborzatának sajátságait. Ebből a szempontból épen az volna a csodálatos, ha az oly különböző irányú, erősségű és csapadékhozam szempontjából oly ellentétes és változó értékű szélviszonyok mellett, egyetlen morfológiai bélyeg volna uralkodó. A lokális jellegű eltérések, eltorzulások, a formák helyenként kúszált, elmosódott volta nem játszanak szerepet. Félig kötött futóhomokterületen vagyunk, ott a munkaképességét csak IqJ^lisan és időszakosan kifejthető szél a növénytakaró talajkötő képességéhez igazodva végzi a maga következetes, részleteiben azonban talán nem mindig meggyőző erejű munkáját. Ennek a munkának kézzelfogható nyomai a munkaképes szél irányában elhúzódó hoszszabb-rövidebb gátak, mint a folyók vizében a szigetek. A nyírségi homokgátak föntebb tárgyalt sajátságai a topográfiai térképen nem ütköznek ki morfológiailag helyesen- A homokgár tak horizontális kiterjedéséről ugyanis jó képet kapunk, de a magasságbeli eltérésekről csak abban az esetben, ha azok nagyon határozott megjelenésűek s egyben igen nagy méretűek is. Ez az oka, hogy a topográfiai térképeken a nyírségi homokgátak düne-jellege túlzott mértékben domborodik ki- Nyírmeggyes környéke 1:75 000-es topográfiai térképén különösen jól kivehető a homokgátak észak-déli iránya és a gátakat összetevő garmadák szabályos sora, amint ovális alapjuk legnagyobbik átmérőjével konzekvensen az észak-déli irányban helyezkednek el. A buckaközöket elzáró keresztgátak, és a magános garmadák határozott észak-déli iránya élesen jellemzik az északi száraz szél munkáját. Ettől a területtől délre a homokgátak mindjobban megnyúltak, a dünejelleg határozottabb lesz- Keleti és nyugati oldaluk közti meredekségbeli különbség erősebben kidomborodik s a gerincvonal közel vízszintes volta is feltűnő- Mindez a nyugati szél domináló hatásáról tesz tanúságot, amelynek kétségtelen bizonyítékát legfőképen azokban a magános garmadákban láthatjuk, amelyek ovális alapjuk legnagyobbik átmérőjével észak-nyugat-délkelet irányban helyezkednek el-