Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-31 / 172. szám

J^fÍMldélL 1932. julius 31. Értesítem a n. é. közönséget, hogy a Kállői-ufca 4« sacárnu 4030-? bútor üzletem megszűnik. A s-akt&rtn Sóvö összes kárpitos ós butoráruk olcsón kerülnek eladásra. Suhanesz bútorcsarnoka, Luther-u. 1. tani a főtt krumplival lelt zsákot. Küszködtünk az idővel, vergődtünk, kínlódtunk. Nagynehezen eljutot­tunk egy vasútállomásig. Most mar elhatároztam, hogy nem kínozom tovább a családomat. FölszáUunk a legközelebbi vonatra, nem bá­nom, ha egy kopekem sem marad­Elhelyezkedtünk a hideg váróte­remben. A fűtést, amióta vörös ura­lom van, sehoi sem ismerik a vá­várótermekben. Olyanok az állo­mások, mint a kutyaorditók. Iiyen hideg helyen hajtottuk álomra fe­jünket, Miután előzőleg teletömtük magunkat csonttá fagyott főtkrump lival. Másnap kora hajnalban már vo­naton ü'tünk, Markomban szoron­gattam a Moszkváig megváltott je­gyeket. Ráment egy jó csomó pén­zem. £ppen ;innyi maradt c^ak meg, hogy tudtam venni 6 rubel­ért égy negyedliter RuSzki-horkojt és a zsebembe maradt néhány ko­pickci. Esett & hó, amikor megérkez­tünk Moszkvába. Első teendőm az volt, hogy szállást keressek a csa­ládomnak. De minden igyekezetem hiábavaló volt. Egy aranyért nem lehetett kapni egy talpalattnyi he­lyét sem az egész városban. Moszk­va nyüzsög a vidékiektől. Azok szegények mind idetódulnak a vá­rosba, azt hiszik, hogy talán itt jobb a niegélhetés, pedig egy ku­tya az, tessék elhinni. Miután láttam, hogy a helykere­séssel nem megyek semmire, ott hagytam a családomat az állomá­son. Én meg elmentem a Lengyei Vöröskereszthez. Itt bejelentettem hogy haza szeretném vinni a fele­ségemet, járjanak közbe valahogy. Meg is ígérték, de azt mondták, hogy ez nem megy olyan könnyen sok időbe teUik, addig én menjek munka után, adjam meg a címe­met és majd ők értesítenek. Olyan jószivüek voltak, hogy ad­tak óo rubelt. Én tehát mit tehet­tem mást, mint újra fölkerekedtem családommal és elmentem munkát keresni. Moszkvában sehol sem tudtam elhelyezkedni, vidékre kellett újra mennem, ha nem akartam éhen­halni. Ugyanis Moszkvában csak az kap ennivalót, aki szervezet mun­kás. A szervezett munkás kap cu­korjegyet, husjegyet, fűszer jegyet, ruhajegyet, tejjegyet. Ezekért a holmikért már hajnal­ban 3 órakor odaállnak az állami élelmiszer és ruhaelosztó elé. Itt ácsorognak egész nap az asszonyok gyerekek. Az arcukra rá van irva a szenvedés és nélkülözés. Rongyo­sak, sápadtak, beesett szeműek és koravének. Ezer ránc van az arcu­kon. Panaszkodni egymásnak még titokban sem mernek, mert minde­nütt ott settenkedik a besúgó- Aki politi/ál és véleményt mer nyilváni- j tani, azt az ólorribányákba küldik. " Onnan pedig nincs visszatérés so­ha többé. Láttam a kiosztott élelmiszereket, penészesek és ehetetlenek s amel­lett nevetségesen kicsi adagokat kapnak. Hogy mást ne mondjak, i font hust adnak i személynek 6 napra. Cukor egy családnak i font jár 6 napra. Akadnak olyanok 'js, akik üzér­kednek és visszaélnek a jegyrend­ki Iparos líjnság Önképp Egyesülete augnsztns 7-én nagyszabású kirándulást rendez Debrecenbe Az Iparos Ifjúság Önképző Egyesülete, mely hagyományaihoz híven, évről-évre nagyszabású ki­rándulási programmokat szokott lebonyolítani, egy ujabb kirán­dulás megtartását határozta el. Augusztus 7-én a kálvinista Rómába, a civisek városába, Debrecenbe rendez kirándulást, hogy tagjainak egy ujabb víg, gondtalan és kellemes emlékeket hátrahagyó napot szerezzen. Meg­tekintik Debrecen országos hiríi nevezetességeit: aDéry muzeumot, a Krematóriumot, azután pedig fürdés egész napon át a nemrégen felfedezett melegvizforrásu strand­fürdőn. A kirándulásra a vezető­ség az egyesület barátait, jóakaróit is szívesen látja. Menetdíj autó­buszon oda-vissza 2.30 P. Jelent­kezni a menetjlij lefizetése mellett augusztus 4-ig lehet az egyesület gondnokánál. szerrel. A befolyásos kolomposok eladják a kiváltott adagjaikat, amim. nagyszerűen keresnek. Végig megy sokszor egy kiló kenyér Száz ké J ; zen is, a végén már fantasztikus árat keli 'fizetni érte. Egy féliiter tej, amit c sak szoptatós anyák (kapnak 2 rubel 50 kopek. A cukor jegyre 1 font, "1 rubel 25 kopek, első kézből megyévé pedig 25 ru­bel. A villamos 6 kopekért visz el bárhová. Vendéglők' vannak, de ételt csak azok topnak, akik­nek jegyük van. Érdekes ez a kép akkor, ha összehasonlítást teszünk a munkabérekkel, Moszkvában egy tes l ti munkás '2 rubel és 5a kopeket keres egy nap, £s ugyan­csak 2 rubel és 50 kopekért adnak egy font kenyeret. Egy font ke J nyérért keli tehát izzadni, gürcöl-' ni annak, aki "kenyérrel akar jó laknj. Azonban visszatérek előbbi mondamvalómra, mért már na­gyon elkalandoztam. — Tehát vidékre mentetni mun­kát keresni. A szegény családo^ már nagyon ef volt csigázva, de hát ;nem tehettünk miást. Újra gyalo­goltunk 27 km-t, Okcsenykába ér­tünk. Olyan állapotban értünk eb ­(be a faluba, hogy megszánták min­ket és elvittek az egyik közeli ta-' nyára ,ott maradtak gyeijmiekeiimi addig, mig munkát nem kaptam. Ami -pk utánjárással nagynehezen sikerült. Fölvettek 'az állomásra havat hányi a feleségemmel együtt. £ö kaptam naponta 2 rubel 20 kope­kát, a feleségem 1 rubel 90 ko J pekát. Mikor a hó elolvadt, Sze­rencsére nem eresztettek Szélnek minket, ott maradtunk' továbbra is a vasútnál. A feleségemmel ' együtt vasúti 'talpfákat cseréltünk ku Hordtuk a nehéz fákat, majd összeroskadtunk alatta. Sajnáltam 1 szegény asszonyomat, de hát nem tehettem semmit. Szovjetoroszor­szágban az asszony éppen ugy ül a' sínen és javítja a pályát, kalapá­csol, fur, farag, mmt egy ember; Reggei ^-tői este 7-lg szakadat­lanul dolgoztunk. A .gyermekek gondozására alig maradt idő. Itt ezen a helyen jegyeket is kaptunk. Sőt egy kis befolyásra is tettem! szert ,aminek az lett az eredménye, hogy sós heringet kaptam 2 dara­bot 1 hétre az egész családnak.; Azután meg olajat is adtak, ter­mészetesén' ezt is jegyre, 2 evő. kanállal egy hónapra. Ugy, hogy én és a feleségem nem is hasz J náltuk hanem a gyerekeknek hagytuk. Hadd egyék ők — gon­doltuk — mert már nagyon ei vol­tak gyöngülve a zsírtalan ételtől. Közben beteg is lettem. Nem mehettem munkába, A feleségem rendületlenül kitartott meiletteta. Dolgozott tovább. Pedig akadtak olyanok is a munkahelyen, akik azt mondták neki: — Bolond vagy, hagyd ott azt a nyavalyás osztrákot. Hiszen úgyis" meghal. Gyere élj" velem. A gyere­keket ereszd! szélnek. Menjünk iratkozni. Mer t tets zik "tudni, ott a házassághoz elegendő annyi, hogy az ember eímegy az asszony­nyai az irodába és azt mondja én ezzei az asszonnyal akarok éaxa .Beírják az embert egy könyvbe és kész. Már házastársak is. Ha pedig ei akarja hagyni az aSz­szonyt, hát az is ugy megy. Ez ember, aki hívta a feleségemet, mmden héten asszonyt változtatott. A gyerekkérdést is hamar elintézik. Ha megszületik a gyerek, bead­ják a menhelyre. Nevelje fel az állami — mondják — az anya meg odébb áll. A szovjet apák nem' is i smerik gyermekeiket. De nem' i s kiváncsiak rá. Mire arra kerül a Sor, hogy megszületik, addig már ők régen az Ötödik vagy hatodik asszonynál tartanak. Apai érzés nincs. Most tessék elképzelni milyen élet folyik ott... ...Mikor kilábaltam a betegség­ből, miután lilába vártuk a postát, magam mentem Moszkvába az út­levél miatt, — Családomat nem akrtam törni, mert hátha hiába megyek, D© hát hál' Istennek, < nem volt hiábavaló ut. Megkönyö­rültek rajtam és végre kezemíbs volt az utievé]. Most már néni volt semtai akadálya annak, hogy ne jöjjünk. A Lengyei Vöröske­reszt 250 rubelt adott az útra és megváltotta a jegyünket Varsóig, AlexandrovSzkán ültünk fel a varsói vonatra. Útra valónk Volt. mert 4 kiló szalonnál, 1 kg cukrot, 8 kg .kenyeret és 2 pakü cigaret­tát adott a vöröskereszt. A "határon megállott a vonat* Minden pénzt eis 2 edtek az utasok­tól a vöröskatonák. Átkutatták a zsebeket. Egy cseh kereskedőtől 10.000 rubelt vettek el. Lármázott, kiabált, Azonnal a ^parancsnokhoz sjetett.' Azonban hiába. A végm amikor látta, hogy nem hallgat­ják meg a kérését, azt mondta a pamcsnofcnak, hogy legalább adja­nak érte valamint, ha már elvették a pénzt. 1 Kiállítottak neki egy ebédjegyet, 10.000 rubelért egy ebédjegy! Drága mulatság. Azonban^ hogy ez se vészen kár­ba, a cseh dühösen megette az ebédet a határállomás éttermiében. Fenyegetőzött és azt mondta: Megálljanak, majd kibeszélem én magukat, hogy hogy bánnak az idegenekkei a maguk paradicso­mában ! Ez volt az utolsó emütésre méltó esemény. Amikor elhagytuk a határt megkönnyebbültem. Ugy éreztem, (mintha mázsás teher esett volna le a vállamról s hálát adtatni a/ istennek, hogy otthagyhatom) a s zen vedések földjét. Mit mondjak még?... Talán azt, hogy amikor kiszáll tam a vonatbót! a magyar határon, sírva csókoltam meg az édes ha­zai földet?,.. Ha ezt mondom, ta­lán el 'se m tetszik hinni és talán azt tetszik gondolni, hogy azért monaom, hogy egy hatásos pon­tot tegyek életregényem végére* Pedig ugy volt... — sóhajtja Raska András, Ezzel az utolsó mondattal le is pergett ez az izgalmas háborús film. Mielőtt mindannyian elhagy­nék a nézőteret, három dolgot je­gyezzünk meg: "Ezt a darabot ren­dezte a sors, kísérőzenéjét Szer­zette az élet és Raska András el­beszélése nyomán- irta: LENGYEL ANTAL. Vasárnaptól a legszetb tan­gó t mutatja be az Apolló filléres helyárafckal Holnap vasárnap és hétfőn Vere­bes Ernő, Fee Malten, WiUy Forst, Mmaszenthy Tibor együttes szereplésével kerül bemutatásra Stolz Róbert és Bolváry Géza pom­pás operettje, a legs'zébb ' tangó (Em tangó für dich) Vet ebes Er­nő "és Mindszerthy ' Tibor ebben a filmben magyarul beszélnek és énekelnők. \x Apolló a legszebb 1 tangó cimü hangosfilmet is 50, 30 és "20 filléres helyárak mellett mu­tatja be közönségének, pompás kísérő műsor keretében. Jegyek­ről ajánlatos előre gondoskodni, Az Apoilo jeüentí! Ma szombaton utoljára A füíTóíérii Yáros Jan Kiepura, Brigltte Helm csodás hangos filmje 5o y 3cb és 2o filléres helyárakkal Vasárnap, hétfőn Verebes Ernő, Willi Forst hangos operett filmje ALEGSZEBB TANGÓ Róbert Stolz zenéjével Bolváry Géza rendezésével. Egy teljes felvonás magyar beszéd és ének­számok. — Szintén 5o f 3o és 2® filléres helyárakkal

Next

/
Thumbnails
Contents