Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-31 / 172. szám

1932. julius 31. JíVíRVICÉK. Egyis nagyhercegnő lépett talán jegybe? Táit a törvényszéket megkapta Harangod? Vagy a zsidóegyház öntetett harangot ? Tán az agglegények ellen hoztak tönényt? .', Ejh! ez mind cSak bliktri! Más esemény történt. Másért lett vértanú vagy hét derék kappan, Másért szunnyad a tószt a bogát) papban. Azért van huSz csirke szószban é» kirántva, Mert név-es tét tart a »dahák gyémántja.« Félisteni 'Farkas dicső cár és' nagy ur, Kiért Oros állam lelkesedik vadul. Felséges Farkas cár! Szavam hozzád száll hát, Hintvén szép tejedre dicsőség virágját. A sorstul pazarul tel vagy Te szerelve, Páratlanul 'álISz, mint hadvezéri elme. A nagy hősök kgzüi "elsőnek lépsz elő, Caesar hozzád képest csa. tan­felügy elő. Napoleon pedig egy zupás őrmester, Mit a francia nép Szörnyűm ód is restéi. A 'nagy KoSciuSzkó, Moltke, Garibaldi, A mennyben előtted »haptákban<i fog. állni. Felséges Farkas cár odafent az égbe, Te leszgi hadúrnak első szárny­segédje. Epp oly kitűnő vagy, mint nagy államférfi, Cromvellt se Tehetne véled'össze­mérni. Washington melle ttcd számításba se jő, Bismarck hozzád képest holmi segédjegyző. Pit t a vármegyénél újdonsült gyakornok, VUmoS császár pedig szegényházi gondnok. Bölcsesség dolgában felérsz három Kanttal, Kitelnék belőled kilenc Günther Antal. Felséges dicső cár olyan bölcs a k éped, Hogy felfedezhetnéd a repülő­gépet. Szóval dicső marad mindörökké neved, Biri, Pócs, Pincse Szobrot állit neked. Örökre áld OroS és Borbánya kanton, £nekeln ek rólad guzSlicán és lanton. íme ez esjén is e szép uri asztal Te legdicSŐbb Farkas tégedet magasztal. Sok jó kívánságot hoztunk el tehozzád, Örökifjú legyen a Te fenkölt orcád. Légy te olyan erős, mint a mádi ó-bor, Ne legyen bajtársad szegény görög sógor. Mint mmden jó lovat ne s ujtson a végzet, A nyolcvan évet is jó erőben érjed. Tartson még sokáig cári nagy­hatalmad, Tedd még híresebbé Oros birodalmat. Szorítsd meg a hurkot az osztrák? 1 nak nyakán, Legyen hübére sed muszka, Britt és Japán. Mint döntő hatalmat tekinsenek téged, VUágpo itíka, hadügy, tengerészet, Har sogtasd meg zordul dörgő cán hangod, Megkapja a magyar a nemzeti bankot. Ha te fellépnél, mint keresztelő János, Kereszténnyé lenne egész < Lipótváros, Hogyha kanc sukádat megcserget­néd nyakán, Nem rázná a rongyot lent a ronda Balkán. Felkent Fejede em! Felséges nagy cárom, A hő si éneket immáron bezárom* Hullott már fejedre borostyán és >> ti a v u E Oxletáthelyezés! Felhalmozott vászon férfi, fiu- és gyermekruha készletemet üzletáthelyezés miatt beszerzési áron is árusítom Férfi szövet öltönyök is már 22 P-töl! SCHVARTZ JAKAB férfiruha áruházában. Róm, kath. templom oldalánál. (Kir. törvényszék szomszédságában) 3826 o » 3 » o 3 «-s (P O cm « rózsa, Megfürdöttél immáron a dalnoki, szószba. Az üres kelyhekbe ömöljenek borok, Háromszoros éljent kiáltson a torok. Tüzes lelkesedés legyen most itt úrrá Éljen Nagy Farkas cár! Vivát{ Hipp! hipp! hurráh! Szerzetté: Helikóhnft ArmiH. cári udvari dalnokcég. (alias : Keéky István.) Az »0rosi "Orkán« megjelenésé­nek örömére dr. Jósa András bá­tyánk meghívott bennünket az ő J felséges »polyhos« borának meg­kóstolására, hol "Prok Gyula egy fokmérővel (hogy honnan vette, nem tudjuk) megállapította, hogy a víz egy fokkal erősebb voft, mmt az Andris bácsf bora. "Ki e»­nek a megállapítása után soha töb­bet nem hívott meg bennünket borkóstolásra. Ezen lapnak megjelenése a vi­déken is óriási szenzációt keltett, ugy, hogy rövid idő múlva két; riválisa is keletkezett, az egyikj — Menjünk, igyunk egy pohár pezsgőt, ugy megszomjaztam. A lány amíg a szájához vjettie a pezsgős poharat, elmosolyodott. — Mm mulat, édes? _ kérdezte a férfi. Éde's? _ lepődött meg Ágnes* Hogy mondhatja nekem, hogy édes? De milyen lágy ez a s zó, nekem igy imiég sohase mondták — gondolta. — Hogy min mulatok? — felel­te. — Titok! Ha tudnád királyfim, hogy kávét vacsoráztam és ott bent a gyomroimban ne m tudja el­gondolni a tejes kávé, hogy mi az az édes, amivel ugy nyakon ön­töttem. Nem olyan volt a vacSo^ rám, mint neked, amit ezüstben, kristályban tett eléd az másod éa amíg vitte az asztalhoz, nem hal­lottad a lépteit, rneift a perzsák és a szmirnák "felfogták azt. A szobáy hosszú sora nyitva volt és az író­asztalodról "Beethoven szobra né­zett rád "komolyan. £s a könyv­szekrényekben a bőrbe kötött könyvek várták simogató kezedet, hogy melyiket ve szed ki. Mit tu­dod te azt, hogy mit tes z kávét ebédelni é s vacsorázni? Te csak a tüll-fo'dros ruhámat látod, meg az ezüst cipőmet, amihez olyan oi­cSón jutottam. A 'fcetóe a kirakat­ban volt, a nap kiszívta és én újra festettem és anost oíyan, amilyen­nek te látod, ta vaszi "bárányfelhő... — Ági. £n most elmegyek és te-, lefonáiok az autómért. Itt várjon rám. Haza kísérem, hogy tudjam, hogy hof Jakik és holnap tisztelete­met tehessem-. Most, hogy meg­találtam, nem' engedem el 'többé* Egymá shoz tartozunk. Erre gon­doljon mindig, hogy hozzám' tar­tozik egy életgn keresztül. Meg­ígéri ? Igen ? • — Mindig magára fogok gondol­ni. £ s amig a férfi után nézett, azt gondolta: hogy holnap három­kor hazamegy az irodából, meg-* ebédei 'és "mindjárt ntosogatni fog és a rózsaszín körmök fakók lesz­nek a súrolástól 'és a mosogató­viztől. £s az egyetlen kis szoba rongyszőnyeggel van beborítva, hogy ne kelij cn mindig súrolt a< padlót. £s a fotójökbői kilátszik: a ló szőr. Ide nem szabad eljönnöd királyfim, nem szabaa ?n egtudnod, hogy milyen nagyon szegény vá­gyok. — Margit néni "drágám. — Sza­ladt az asszonyhoz. San. Hívcf ide a tanárt^ de gyor­— Ugy-e, n-em mondod meg ne­ki, hogy hof lakom, hogy hogy hív­nak és hogy szegény vagyok? — Kmek ? — A királyfinak! Az asszony belenézett a lány szemébe, melybén ott tündöklött egy n agy fényes könnycsepp és odaintettejmagáhdz . a tanárt: — Tanár far Kérem. — Szólt Ági fitfl ép a f^pnnyek elbori"toi,tá(a ff ,szómét, — meséljen nekem Pytha­górásról... ,'!.'; »Pazonyi futár«, a másik pedig »Lev-eleki lágy zephir« cimtmel, melyek azonban rö\id é etüek vol­tak s tudom ásotm szerint az első szám megjelenése után kiadták sze­gény ieíköket és meghalának:mig az »OroSi brkán« 16—20 Szám után jutott erre a szomorú, meg nem érdemelt sorsra. A múltról való megemlékezése­met azzai "fejezem be, hogy akik­ről emhtést tettem, azok emléke legyen áldott s örök. — A kerek szép nagy Magyarországba pedig ismét költözzék be a jólét, bési és vigkedély. » Nekem bocsássa meg és ne ve­gye szerénytelenségnek a mélyen tisztelt olvasóközönség, hogy ezt a a Személyemre vonatkozó dicshim­nuszt az mtun dolgok kihagyásával leközöltem, mert ezt nem azért tettem, hogy magamnak népszerű­séget, dicsőséget hajszoljak, ha­nem egyedüf azért, mert bűnnek tartottam volná, ha Keéky Pistá­tának ezen szellemessége és ver­selése nem látott volna napvilá­got s a padlásra, vagy kályhába kerüljön s örökké ráboru t volna a feledés sírja. t. F. Szibéria végtelen hómezőitől Nyíregyházáig Tizennyolc év szomorú története dióhéjban Egy most hazatért nyíregyházi hadifogoly elbeszéli oroszországi élményeit Miután láttam, hogy senkitől sem várhatok segítséget, 1931. decem­ber 24-én elindultam a családom­mal Moszkva felé. Egy jó hosszú darabon gyalog mentünk, mert bi­zony pénzünk nagyon kevés voit. Mindössze 11 zSák eíadott krumpli árával rendelkeztem. Ez pedig ál­lott 660 rubelből. Tudniillik ahol kondáskodtam, ott elvállaltam 13/t hóid krumpűföldet megmunkálni. Ezen a darab földön termett 59 zsák krumpli, ebből nekem meg­hagytak 11 zsákkal, a többit elvet­te az állam. Ezt a 11 zsák krumplit adtam én el. Egy zsákért adtak 60 raíbelt. Nagy ára van ott a krumplinak kérem, ugy kezelik, mint a gyémán tot. A napi étrend káposztával, ve­res répával és köleskásával válta­kozik, zsír nélkül. A hus szerepét a krumpü tölti be, az, a csemege. Mi is, amikor Moszkva-fele men­tünk. Fölvoltunk szerelve krumpli­val, meg voTt főzve. Egy jó nagy batyut cipeltem a hátamon. Tessék elképzelni azt a szomorú látványt, amit a mi vándorlásunk nyújtott. Félig összefagyva, kézenfogva ve­zettem a családomat a végtelen hó­mezőkön keresztül, közbe-közbe el­tévedtünk. Hózivatar fogott körűi mindet, percekig nem láttunk sem­mit. A gyerekek sjrtak, nyöszörög­tek, az én kezeim alig tudták tar­XIV. Majd azt mondták, hogy négy hónap mülva jöjjek el, akkorra ké­szen lesz, a feleségem útlevele. Mit tehettem mást, mint vártam... Hogy ezalatt az idő alatt éhen ne haljak, beálltam kondásnak. És őriztem a disznókat addig, mig le nem esett az első hó. A fizetésem 25 rubel volt havonta. Ez az összeg csak ép-t pen arra volt elég, hogy a családom szükségleteit fedezze. Négy hónap leteltével elmentem a hatóságokhoz a beígért útlevélért. Nem volt ké­szen. Éspedig azért, mert a fe­leségemet egyszerűen nem akarták kiadni. Azt mondták, hogy ő orosz állampolgár, annak itt á, helye! Később, amikor látták, hogy én mindenáron kiakarom vinni az or­szágból, az egyik szovjet hivatal­nok egyezkedni kezdett velem. Azt mondta, hogy Ö megcsinálja azt, hogy kiengedik a feleségemet, ha 240 rubelt fizetek. , A szemébe nevettem neki és azt mondtam: Ugy nézek én ki, mint akinek 240 rubelje van?... Azt vá­laszolta rá a vörös hivatalnok: — Nana! Ne tetesd magad. Ki tudja mennyit Ioptái Össze a parasztoktól. Erre már nem szóltam semmit, ott hagytam. Féltem, hogy még össze találok veszni vele és akkor csak nekem gyűlik meg a bajom-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents