Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-30 / 171. szám

1932. ]'uQQ3 30. jffltNVB&L Olimpiai játékok Krisztus születése előtt 776-ban rendezték először a szabad görög* törzsek az első olimpiai játékokat, melyek hamarosan olyan népsze­rűek í ettek, hogy az időszámítás­nak is alapjává váltak. Bár akko­riban örökösen csattogtak a fegy­verele és a férfiak megmutathat­ták erejüket, ügyességüket és bí J torságukat azokban a küzdelmek­ben v amelyek vérre mentek, mégis keresték' az olyan alkalmakat is, amelyek a közönség előtt békés ve­télkedésben döntötték el az első­ség kérdését. Csak szabad embei és görög polgár állhatott be a ver­senyzők közé, akik futásban, ko' rongvetésben, ugrásban, birkózás­ban, kocsiversenyben, lovaglásban, ökölvívásban mutatott ügyességük­kel szórakoztatták a nézőket, akik között azonban nő nem fog­lalhatott helyet, annyira férfiasnak tartatták a küzdeímeket. Később a tudósok, költők és szónokok is 'küzdöttek azért az egyszerű olajágért, amely a győztes jutalma volt, igy tehát a szellemi és testi tehetség egyaránt számított a já­tékokban. Egész ^könyvtárakat írtak már össze az o hmpiai versenyed indító okáról fontosságáról éa a görög­ségre valő rendkívüli hatásáról. A négy esztendőnkint megismételt versenyek a legszebb 'emberi esz­me a kalogagathia vagyis a testi és lelki tökéletesedés szolgálatában áltak; Erre vall az is, hogy a győz­tes nemzeti hős lett, szobrát felál­lították, szülőfaluja diadalmenetben fogadta, adót nem fizetett, sőt dolgoznia sem kellett, mert köz­pénzen tartották el. Az olimpiai játékok nemcsak az időszámítás­ban, hanem a társadalmi, politika; és szellemi 'életben is döntő ha­tásúak Voltak és jórészt nekik kö­szönhető, hogy a görögség olyan csodálatos művészi 'fokra emelke­dett,'amely mai műveltségünknek is alapja. Az olimpiaieszme tartot­ta össze a tö'rzsekrp szakadozott és 'egymással 'többször hadakozó országrészeket, melyek azonban mindig egymásra találtak, amikor közö s hazájuk veszedelemben for­gott. Amíg megrendezték a játé­kokat, addig semmi" hatalom nem bírt a görögökkel, de mihelyt el­kényelmeskedték és az ujabb nem­zedék lenézte a stadionban vlas­dokó atlétákat, megkezdődött a hanyatlás kora is. Ekkor kényte­lenek meghódolni a rómaiaknak: t* 393-ban (Krisztus születése után) a rőmat császár megtiltotta az olimpiai játékok rendezését, hogy ezzei ÍS tompítsa a görög önérze­tet és az öss*etartozandóság tu­datát. A görög példán felbuzdulva a XIX. század végén Coubertm fran­cia báró évekig tartó szrvös mun­kával végre felélesztette a modern ember lelkületének megfelelően át­alakult olimpiai versenyeket és 1896-ban Athénben megtartották az első nemzetközi " versenyeket, amelyekben természetesen nemzet­re való különbség nélkül részt, vehetett, minden olyan ország at­létája," amely belépett a Nemzet* közi Olimpiai" Bizottságba^ A mo­dem olimpiai versenyek tehát ugyanazt a célt s z olgálják, mmt az ókoriak, csak a* egyénre nézve teljesen önzetlen alapon, mert a győztesek ma nem fogadhatnak el semmiféle anyagi' ellenszolgáltatást sem. A szellemi és testi műveltség most ís egyenlő fokban szerepel a versenyekben. A 'lelki "és testi "tökéletesedés félé való törekvés pedig csak az ember ja vát Szolgálja- A kiválasztó-' dássaí javított és kifinomodott ember élő .példája a nagy több­ségnek, hogyan lehet okosan, terv­szerűen és kitartással elérni, vagy legalább is megközelítem a^t a fokot, amely e földön mindnyá­junk 'célja lehetőleg szel'em.i 'és testi "fogyatékosság" nélkül morzsol­ni Te napjainkat. A testileg edzett és lelkileg kicsiszolt ember köny­nyebben boldogul, esze és ereje át­segíti olyan akadályokon is, ame­lyen a gyengébb és műveletlenebb elvérzik, mentesebb a betegségek­től "és "emellett utódai ís rendsze­rint öröklik jótu'ajdonságaít, tehát a .kalokagathia nem egyes szemé­lyekre, hanem nemzedékekre is érezteti hatását. Ezekből" is láthatjuk, hogy mi­1 lyen rendkívüli hatásuk és fon­tosságuk van ezeknek a nemzetek közötti vértelen csatáknak, ame­lyek s zmhelye ezen a nyáron Los­Angeies ies Z ) ahova Európa mi J den valamirevaló nemzete elMildte legjobbjait. Most is nemzeti hős a győztes és egyre elterjedtebbé vá­lik az a modern meghatározás, hogy az olimpiai játékokon elért sikerek az egyes nemzetek mű­veltségének, erejének és életrevaló' ságának legbiztosabb jelei. Ezért nem maradhattak távof Losange­Iestől az élni akaró és ezeréves műveltséggel "dicsekedhető ina' gyarság legjobbjai' sem. » végtelen hómezőitől Nyíregyházáig Tizennyolc év szomorú története dióhéjban Egy most hazatért nyíregyházi hadifogoly elbeszéli oroszországi élményeit XIII. 1 Csakhogy az volt a baj, hogy nem Sokáig érezhettem m agamat jól, mert futótűzként terjedt a vörös uralom. A tudatlan nép, mely elnyomva, elhanyagolva élt a cárok alatt, megörült a pillanatnyi szabadságnak, s azt hittej hogy most már övé á világ. Azt hitte^ hogy most következett ei 'az az idő, amikor a mennyország már a földön kezdődik, Séregestől jöttek a népboldogi­tók. Mmaen lépten-nyomon uj apostol támadt, ígérgettek, hátaid aranyat csillogtattak meg a nép szeme előtt. Hangzatos, (miertsz ideákkal jöttek, s a jámbor orosz firkaként" Szaladt nyájástul az uj kolompos után. Nem "volt aki ve­zesse őket, évszázados magukra­hagyottságukban senki sem jött feléjük, senki sem kérdezte meg, hogy mi bajuk, mit akarnafcf, s most egyszerre ezek az »Uj uraka előbukkannak az éji homályból, kö zéjük ülnek s tanácskozni kezdenek velük. Hogy is volna há(t jó?... Hogyne dűltek volna be szegények. Hiszen közöttük is voIt egy néhány nagyhangú, szerepelni vágyó em­ber, ezeknek igazán nem kellett Sok... Vesszen a cárizmus! — ki­áltották mindenfelé, — Kjjsp ^ forradalom 1 £ s élt... De milyen szomorúan,.. Elrendelték, hogy mindenkitől ei keh venni a földet. Nincs többé magántU'ajdon* Mire való ez? Mmden az államéi Az állam pedig ím vágyunkI Nagyszerűen hangzott ez, A pa' raszt, aki akkor még nem tudta, hogy végeredményben mi fog az egészből 'kisülni, é'énken helyeselt. Nem keh *a vallás, nem keíi a templom! — hangzott további sk furcsa program. Népbutltás az egész! — Erre is helyeselt a jó nép, hqgyne helyeselt volm% IhlP szen papot igy is csak "azelőtt egy esztendőben egyszer látott* Nem volt pásztora, aki fölnyithat­ta vofna a szemeit^ nem volt sen­ki, aki "törődött volna a lelki életévei, aki kigyomlálhatta volna belőle a dudvát, a gazt. Most ez a gaz elhatalmasodott, naggyá nőtt és kiáltott benne : Ugy van! Mi­nek ez? Idáig is nagyszerűen meg voltunk nélküle! A könnyelmű, eizüi lött felszínre került söpredéknek, sokkal jobb, sokkal kényelmesebb volt ez az uj 'hit. Mely abban tom­bolta, abban élte ki magát, hogy szabadszerelmet hirdetett. Azzal élsz, akivel akarsz! — mondták^ Keli ennél jobb ?,.'. ...£ s amikor mindezek az uj ta­nok életbe éptek, gyökeret vertek, megerősödtek, ámulva nézett szét az orosz nép: Mi "ez? Hiszen én nem igy gondoltam I Falun a paraszt arra ébredt eg? szép napon, hogy beáfitottak hoz" zá az uj" apostolok végrehajtói "és azt mondták: — Add át az összes jószágaidat, gazdasági fölszereléseidet, földe­det, házadat az államnak. Nincs rá szükséged I Jegyezd meg, hogy mától "fogva nincs semmid! Minden az államul Ha dolgozni akarsz, szv vesén látunk! Miután minden egyes háznál igy le vizíteitek és elmondták'a mondó­kájukat, másnap kiadták a paran­csot: — Mmden jószágot összegyűjti ni, mmden gazdasági felszerelést egy halomba hordani f A'ó! Egy" kettő! Senki se m akart engedeímlesked 1 ni. Erre erőszakoskodni kezdtek, Fenyegetőztek, £s ha ez sem hasz­nált, egyszerűen legjobb esetben Jean Kiepurát látni és hillani A forróvérű város cimü hangos filmcsodában egy élmény l 5o, 3o és 2o filléres helyárak mellett Pénteken, szombaton az APOLLOBAN lecsukták, de legtöbbször puskacsd elé állították. Kíméletet nem is­mertek senkivel szemben. Szerencsétlenségemre, amikor e» a világ beköszöntött, volt egy kis tehenem, malacom és nőhápjyj pá* tyúkom, amat keserves munkámmal (akkor már suszter mesterségemet folytattam) kapargattam öss'ze. Hát nem elvették tőlem? Szegény fe­leségem, amikor a tehenün^etf (el-) vezették, sírva ment a jószág Után és kérte a község uj' urlafl^, hogy; adják vissza. Amikor látta, hogy a sírás ne*» használ, egyszerűen vissza akarta vezetni a tehenet, — Ez az enyém I — kiáltotta indulatosan, v t | — Csak volt, barátocskám I — Csak Volt! £s ha a tejéből inni akarsz, dolgoznod keh í^ggeltői estig az államnak! Megértetted? — Sohasem fogom megérteml — felelt vissza az asszony és az lett a vége a dolognak, hogifl ]ö< összeverték és elcsukták két hét­re, D e nemcsak ő volt igy, hanem sok száz más, alak mind tiltakoz­tak ez ellen a furcsa terv ellen* 'Ai végén azonban mégis csak ők diadalmaskodtak. Nekik volt iga­zuk, A falvak lassan átalakultak egyet len gazdasággá. Senkinek sem volt már földje. Mindenkitől 'elvették. Közösen -kellett Szántani, vetni* aratni. A jószágokhoz csak annyi közük volt, ameddig dolgoztak vé* le, azután semnu. Magánházaknál nincs jószág, A parasztoktói eltu­lajdonított állatok nagy hatalmas istállókban vannak elhelyezve. Kü­lön a lovak, tehenek, stb, A nép az amolyan cseléd szerepet tölt be. Amikor learatnak, betakarítanak, ott teremnek a hivatalos köze­gen: s elveszik az államnak jánj dézsmát s a maradékot oda lökik a népnek. Nesze, egyedi Ugy, hogy valósággal koplalnak, éhezlxeks Hus, tej, zsír mnes! Art mind el­szállítják a paraszt orra elől a vá­rosokba. A vörös uraknak. A nép olajos kásán és főtt krumplin éU Akinek nem tetszik az élet az egyik faluba, az elmehet az öro^z 1 birodalom bárjttilelyik részébe, A háí is az államé* Akárhotvía b'efauehetj csak annyit keli mondania: — £n itt akarok most lakni t — és "él van intézve. A "szerencsétlen orosz nép most egyébből sem áü la, rmnt állandó vándorlásból* Bolyonganak össze­vissza, Próbálják, hogy hátha itt, vagy ott jobb lesz. Azonban á helyzet mmdenüt egyforma* A "nép nem egyéb, mmt egy igavonó állat, dolgozik verejtékezve reggeltől nap Értesítem a n. é. közönséget, hogy a KáEióf-utca 4. számu 4030-t bútor üzletem megszűnik. A raktáron 9óvö összes kárpitos és butoráruk olcsón kerülnek eladásra* Suhanesz bútorcsarnoka, 1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents