Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-29 / 170. szám

1932. Julius 29. jrtfRYIöélL MMI Munkahiány és telepítés Irta: dr. Ángyán Béla ny. államtitkár, országgyűlési képviselő A jövő feladatok egyllt legégetőbb kérdé

se a termelés átszervezése, nemcsak a mezőgazdaságú ban, hanem ipari téren is. A kereskedelmi mérleg alapján egy átfogó programnvot keli kidolgozni, hogy mit, Mennyit és hogyan termeljünk, mert csak igy lehet a gazdasági "élet egészséges funkcionálását biztosjtani és az áralakulást Szabályozni. Az áralakuíá

sra féltétlenül befolyással van az, hogy bizonyos gyáraknál és a gyánpar bizonyos részeiben nincs meg a bátorság arra, hogy az életképtelen részeket a mérlegből kivessék, leírják. Itt holt tőkét cipelnek magukkal, holt tőkébői akarnak rentabilitást kitermelni és az ezáltal előálló rezsijük olyan horribilisen nagy, hogy ez kétségtelenül 'jelentkezik az áralakulásban. Az irracionális üzemeket be keli c

sukru, a nem rentábilis yzemeket pedig te keli írni, akár tetszik ez a magángazdaságnak^ akár nem. E

s ezt az átszervezést nem a törvényhozással, néma rendeletekkel 'keli megcsinálni. Ha az élet ne

m c

sinálja meg magától, vannak vámpolitikai, adótechnikai és tArifális eszközök, amelyek ezeket a magángazdasági" üzemeket erre a

z útra rá fogják kényszerír teni. , ^ { Kétségtelenül jelentkezni fog ennek az átszervezésnek a rendjén egy fokozott munkanéHvüljsí^gr ' a* mellett a taunkaluány mellett, amely már jelenleg l

s megvan. Bizonyos gazdasági ágazatokban feltétlenül c

sökkenni Tog a munkanélküliség, viszont, más ágazatokban emelkedni fog. De, hogy nw 'esz ennek a konzekvenciája, hogy ugymondja®, a saldó-ja, azt előre nem láthatjuk. De akár bekövetkezik^ akár nem, mégis számolnunk keli ebben a korszakban egy munkanélküliséggel és ezt valamiképpen ie kell vezetnünk. Ennek levezetésére én az egyetlen helyes ut^t egy megfelelően átgondolt telepítési politikában látom, ameiy telepítési politikán belül, bizonyos termelési politikát is fettétüenXil meg lehet valósítani. Ezt netmi lehet ötletszerűen és nem lehet a la földreform c

sinátoi. Tervszerű telepítési programtmot kel[ kidolgozni és e p rogramimon belül, bizonyos termelési, szervetési kérdéseket,— különösen a mezőgazdaság vonatkozásában — meg keir oldani. Ha arra gondolunk, hqgy ez a telepítési programim mi'yen magból induljon ki, hogy mi "legyen az a földtömeg, amely elsősorban erre a célra szolgáljon, akkor rá kell mutatnunk á kötött birtokokra, amelyeknek érdekökben is áll, hogy történjék valami ezen a -téren, mert a kötöttforgalmu birtokok, a mai termelési rend mellett, képtelenek mCgíeie;ni annak a rendel, tetésnek, hogy a anezőgazdaságl kulturát megfelelő intenzivitássai fejlesszék. Meg leeH jegyez'nem, hogy a kötöttforgalmu birtokok közé Sorolom a hitbizományi "és egyházi Vagyonokon kivüi az összea alapítványi, az összes vármegyei éa városi ingatlanokat is. Megbízható statisztika ifzerfrtt Magyarországon 3,786.000 kat, hold kötöttforgalmu birtok van, amelybői 1.000.000 holdnál va aml

J vei több az erdő, ugy, hogy körülbelül 2.700.000 kat. hold kötöttforgalmu birtokkal keli számolnunk. Nem gondolom, hogy ezt a területet, mmt egészet, üyen telepítési programon' kiinduló pontjává flegyük. Ennek bizonyos százaléka azonban^ amely a heiyi s

zükségie. tekhez képest váltakozik, — Cz már részletkérdés — e telepités\ programm kidolgozása rendjén, mindenesetre tekintetbe veendő. Ez a telepítési programm, ha helyesen \-an kidolgozva, a munka-" nélküliség, még pedig, nemcsak, elsősorban a mezőgazdasági, ha, nem az ipari, sót bizonyos fokig a • szellemi munkanélküliség levezetésére is alkalmas. Mivel pedig, az ilyen telepítési programm feltétlenül megközetelit azt, hogy a termelőhelyek a piacokkal megfelelő összeköttetésbg kerüljenek, hogy a termelőhelyek megfelelő intenzivitássat toüvethetők legyenek, hogy bizonyos, a helyszínen foganatosítandó föld" munkák is elvégeztessenek: gondolkodnunk kell azon is, hogy vájjon nem volna-e helyes a munkakényszer be

vezetése, különösen talán azokban a fiatai kategóriákban, amelyek ma a munkanélküliségnek igen tekintélyes hányadát teszik. Miután végeredményben pénzkérdés az egész és a munkabérek íizetésére kellő tőke m^g hosszú ideig nem fog rendelkezésre állani és ilyen invesztíciós programínok hitel" utján meg sem valósithatók, ennek következtében, a munkakénys

zer gondolatával íehet 15 "."I—« Szerintem — keli is foglalkoznunk. Természetes, hogy ezekkel a kérdésekkei kapcSoatban még sok egyéb kérdés ís megoldandó, da a munkanélküliség" csupán a magyar földön keresztül vezethető 1<3 és ezzel egyidejűleg még azt a magasabb szociális célt is biztosíthatjuk, hogy ebben az országban minei több önáiló életképes porta legyen. Szibéria végtelen hómezőitől Nyíregyházáig Tizennyolc év szomorú története dióhéjban Egy most hazatért nyíregyházi

1 hadifogoly elbeszéli oroszországi élményeit XII. Igen... Már mindenre Omlék-. Szem... Hát kérem, egy napon hnül hozta nekem az orosz asszonykám, hogy: „v — Jaj, nagy baj van jó uraml — Mi áz, te? — Itt varinak a vörösek és szedik össze az embereket. Mit csináljak én most veled ?.„ Az egyik beste lélek besúgta a parancsnoknak,' hogy te fehér vagy és nem akarsz közéjük álam, hanem elbújsz előlük! Mi ies

z 'veled? Elhurcolnak erővel, s talán iffeg is ölnek, nem

1 tesz a gyere-, kéknek apjuk. (Ekkor már tudniillik meg volt mmd a három-J Elkezdett simi az én fe eségem keservesen, majd sírás közben tekintete véletlenül az ablakon át az utcára tévedt. Egyszer csak fölkiált: — Végünk van, jönnek a vörös katonák! El vagyunk veszveI Nmei idő a menekülésre 1 Ijedten ugrottam föl a helyemről erre a kiáltásra, s kitekintett, tem az ablakon. Csakugyan jött is, két marcona alak, Sapkájukon a vörös esik messziről virított. Egyenesen a mi házunk fed\ tartottak. — Tudod mit ? — kiáltotta az asszony. — Bebujtatíak a kemencébe Ez az egyedüli ut, nincs mást unit tenni... Ránéztem a kqmencére... Nem haboztam sokáig. Egy szcmpil antás sem telt belé, már benn voltam. A feleségem gyorsan odatolta a nyíláshoz az agyagtáblát... Elrendezett mindent, majd odaült a gyerekek közé. A legkisebbiket a karjába fogta hirtelen, mintha szoptatni akarni s ugy fogadta á belépő két pribéket. Alig hogy lezajlott a hirtelen jött elbujtatás, durván kivágódott a

z ajtó és a küszöb előtt megállva megszólalt az egyik vörös: — Hol van az embered? — Nincs itt... — Hazudsz I — kiáltották azok, most már belépve a szobába. — Megmondod azonnal, vagy fölkoncoliak a kölykeiddei együtt... — Mondom, hogy nincs itt... — Na megállj, ha megtalálóik, megdögölsz... Erre dübörgő léptekkel megindultak keresni. A feleségemet durván félrelökték. Odamentek a bevetett ágyhoz és teljes erejükkel mindketten keresztüldöfték a párnákat a szuronyukkal. össze-vJssza táncolt az ágyon a cSiilfOjgrö szerszám. Azt hitték, hogy a bevetett ágyba bujtatott el áz asszony. Ha véletlenül csakugyan odabujtat, végem van, gulyássá aprítanak. Mikor látták, hogy csa'ódtak, a Sublódhoz léptek. Kidobáltak belőle mindent. Miután a háznak min den zegét-zugát átforgatták, ujr3 visszajöttek a szobába. — Ra

vas

z vagy, asszonyi MoSt jut eszembe, hogy a kemencét nem néztük 1 Odabujtattad az en> béred, mi?... — Nem igaz! £n nem bujtatta^ sehovaI Megölhetsz, ha megtalálod benne —• Megölhetlek? — kérdezte vésztjósló hangon, előreszegzett szuronnyal a vöröskatona. — Ugy hát készülj 'a halálra! Mert az urad ott van.,_ Amikor én ezt odabenn meghallottam, kivert a verejték.., Végem van... — moimogtam magam elé, De ebben a pillanatban eszembé jutott egy mentőötlet. Most már immdegy, — gondoltam — élei vagy halál... £s cselekedtem... Közben hallottam, hogy a vöröskatona el'ódította a kemence szájától ti fedőt és bekiált: — Bujj ki, vagy átszúrlak, mint egy disznót I S miután a felszólításnak nem lett eredménye, belelőtt a sötét üregbe és várta a hatást, illetve; várta a jajveszékelést, mert holtbiztosra vette azt, hogy én egyedül csakis ott lehetek. El nem szökhettem, annyira jól voltak ínfoimá'va Muy nagy lőn a meglepetése, amikor a kemencéből 'semmi sem hallatszott kJ. Nem akart hinni a fülének. Behajolt a sötét kemencébe é

s tapogatni kezdte kezével a kemence fenekét. Miután nem talált semmit, fogcsikorgatva tor-dult a feleségemhez, akit az egész kutatási jelenet alatt az ájulás környékezett, de azért látSzól&g valahogy tartotta magát. r — Kifogtál rajtunk De vigyázz, mert nem élsz soká*. AmBt előkerül, lógni fogSz az embereddel.. öklüket rázva otthagyták asszonyt. Amint becsukódott ai ajtó, az én feleségem a nagy kimerüléstől összeroskadt. Ocla

váns

Zor» gott a kemencéhez, sehogy &em tudta megértem a dolgot. — Hogy tudtál megmenekülni? — kérdezte. £n aztán elmondtam neki mindent. Amikor hallottam, hogy jönnek a kemencéhez, lábamat és fejemet megfeszítve fölkusztaín a kemence azon részéig, ahoí a kemence tetejének a belső szükülete a test hosszával egyezett, ott erősen megfeszítettem magam és így vízszintesen fekve, kényelmetlen helyzetben vártam tféglg, mag alattam a tapogatódzást elvégezte a vörö

s katona. Közben attól rettegtem, hogy a kemence fafca .nqrtl bírja ki azt a nagy nyomást, amft a testsúlyom fenntartására a iáb^ii és a két kezem, meg a fejem .gyakorolt a kemence falára • i Szerencsére nem történt semmi baj. Azonban négy napig csak nem jnertem előbújni a ke(me|ncéből, EjjeJ-nappai állandóan bent tartóz* kodtam. Ott et«m, aludtam> mm. dent ott végeztem. Féltünk a rajta" ütéstől. Tudomással "birtiínk ai». ról, hogy figyelik a házunkat. Az utolsó napon, amikor elvo nuft a sereg, mégegyszer odajott a katona s azt mondta az asszonynak: — Még most se tudódj hol a« embered? — De igen — mondta a feleségem. — Megszökött, engejn meg itthagyott a három gyermekkel. — Látod, buta, — mondta, a vörös oroSZj — minek kezdtél ka fogollyal! Nem is zaklattak engem többet. Ugy Szerepeltem a katonai hatóságok előtt, mint aki eltűnt. £n pedig tovább éltem a m&garri életét a faluban. Végig prób&tam minden mesterséget. Orvos voltam. Tudniillik orvost fcz orosj falvakban nem i

smemek. Csakis nagyvárosban" vannak orvosía^. föld népe még mindig a lgiruzsiasnái ta

rt. Masszíroznak, sebekre dohányt, bagót raknak. Ha meghűlnek, akkor lejsszák ugy magukat pályinkávai, hogy nem tudnak sokszor magukról két napig, vagy a másvilágon ébrednek fei. Turcsjinkán, a szomszéd közegben jártam égy

szer, az egyik ott élő bajtársamat meglátogatni. Beszéd közbe paoiaszkodtam oeki, hogy nincs mit enni, éhezik a családom. Azt mondja nekem; — Te, fogadjunk,' hogy lesz ennivalód egy órán be ül annyi, hogy alig tudoa hazavinni"... — Hogy, hogy — "kérdeztem. — Hát ugy, hogy van itt egy, nagyon gazdag asszony a faluba, akinek van egy egyetlen fia, 1a most nagybeteg, kétségbe van esve, hogy meghal. Oda elviszlek és azt fogom nela mondani, hQ(g#; te odahaza Magyarországon dokrtor: vagy és azért hoztalak el, m«rB meg akarod nézni a fiut. Nesze itt ez az aranykeretes szemüveg, ezt tedd fei az orrodra és a többrt, bízd rám. Úgyis volt. Elmentünk a gazdag asszonyhoz. Amikor a barátom megmondta neki, hogy én doktor vagyok és azért jöttem, hogy meg akarom gyógyítani a fiát, azt se^ tudta, hogy hová tegyen. Mindjárt pájyinkát hozott, hust, szalonnát, hogy csak falatozzak, lakjak jó* és majd megmutatja a fiát 1 £n kétszer sem kérettem mar gam, ugy jóllaktam, mírt 3 dada*