Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-23 / 165. szám

1932. julius 33. _ jédmniiL 3 Séta a gyümölcsösben Irta: Bory Endre. Mostanában Sokat olvasunk az osztrák vámháboruval "kapcsolatosan, hogy mi lesz a sora annak a napi 20—30 vagon barack s aimanak, melyet azelőtt a bécsi piacra szállítottak volt, Kecskemét s vidékéről Hála Istennek ez már nqn» prob'éma, mert exportőreink megtalálták az összeköttetésit s az utat a kontinens más centrumaival, melyen keresztül könnyen elhelyeződhet egyik legizescbb gyümölcsünk feleslege, a kajszinbarack ts. Ugyanekkor akaratlanul is arra gondolunk, hogy megyénkből mely nek klímája, talaja legalább oly jó, ha nem jobb, mint az Alföld legtöbb vidékén vájjon jjnönnyvb termelt s ebből amennyi kerül exportia. Piacon látszatra van va'am annyi, de nem" annyi, hogy a szükségletet fedezze, eszerint még gondolnunk sem lehet arra, hogy a szabolcsi b^ rack a külföldi piacon is helyet foglaljon. Ez évben sem ez, sqm| más, még alma sem, pedig ebbőt megyénkből évről-évre gyarapodó többszáz vagonnali kivitelünk volt, most meg behozatalra fogunk szorulni. < Miért ? toiui ajkunkia önkéntelelenüi a kérdés, mert még a kritikus esztendőben sem részesitet

J tük kellő védelemben fáinkat, maiért sokan fittyet hányva minden rendeletnek, sem ápolásban, sem vé1 delemben nem részesítik őket. A nyíregyházi piac az a tükör, mely a gyümölcstermelésünk mai állapotáról igáz képet nyújt: lássuk tehát, hogy miből van feleslege a termelőnek s mit akar pénzzé tenni. Ez esztendő kivételesen kedvező volt a csontmagvu gyümölcsfélék virágzásának, ezért jól kötődtek. Nem volt ta\-aszi fagy, nem volt köd, egyik is, masík is elmaradt, ahoi a hernyótól is megóvták a fái kat, ott régen nem látott mennyiségben láttunk a piacon cseresznyét, meggyet s a mostani szezont gyümölcsöt, a kajszinbarackot. Legtöbbször ezek kézül egyikmásik nem Szokott sikerülni^ eiviszí a fagy, megüti az öböl, amint köd, vagy hideg éri a virágot. Ez évben az időjárás könyörületes volt irányukban s a korai gyümölcsféléket mi szüretelhettük te s vihettük a piacra. Alig hiszem, hogy a Kis- és| Nagykőrös üy portékától lett hires, avagy Kecskemét ily barackból fexportál szerte a világba, naponta 20—30 vagonnal. Ilyent aligha vihetne tut & határon akár egy kocsivai is, mert ez az apró, legtöbbször vad tengeribarackot még leszedni sem igen érdemes, nem pedig árusításával félnapokat tölteni a piacon. Pedig nagy a kereslet a szépáruban, nagyobb mint. a kínálat és jóáron cserél gazcflt s mégsem okulnak a termelők s nem igyekszenek nemesfaju, nagyobb gyümölcsű terményt neve.ni s árusítani. Itt a helyi szükséglet sjncS biztosítva, nemhogy nilég exportra gondolhatnánk, jó éhet, hogy fánk volna elég, de gondozatlanok s olv hitványgyümölcsüek, hogy tmásra, mmt tűzre nem valók. Cseresznye s meggynél nem kevésbbé vigasztalan a helyzet, annak idején oly meggy s madárcse.esznye pironkodott a terme'ők kosarában, a Bessenyei-féren, melyet talán még a madár ís szégyelt lelopni a fáról. Nem lehet restelkedés nélkül arra gondolni, hogy ilyet árulnak s hogy vain a megyének nem egy oly községe, mely vagy 30 holdnyi területen ilyent termei s ezzet kereskedik. Sok esetben a nemesfaju gyümölcs is csenevésszé válik a kezelés hiánya folytán. Ez áll többek közt a sárgabarackra is^ melynél a legnagyobb fajú gyümölcs is apróvá zsugorodik. s fejletten Iesz

4 ha akár a téli, akár a nyán gondozása elmaradt. TOáshoi a gyümölcsöt nemesítik, nálunk a meglévőt is elnyomjoritják. Hogy szemléltetően is lássuk okát annak, miért apró a iegnqmiesebb rózsabarack i's, s miért van tele a piac már miost hullott s férges almával, nézzünk be egyegy község gyümölcsösébe s meg kapjuk rá a feleletet. Már a bejáratnál ís megdöbbentő látványban lesz, részünk. Dante poklának stílszerű keiete az, amit látunk, minden fa ugy néz ki. imíntha láthatatlan kéz forrázta volna egyrészét, míg a másik csoport levelei mint a iá?as' betegek kiütései izznak, pirosló foltoktól tarkázottak. Haragoszöld, egészséges levél sehoi, gyümölcs még ke\e:ebb. ami volt, az már legnagyobbrészt a faalatt a földön, rothadtan, férgesen. Torzója mindegyik az egészséges fánaK. Egymástól' "koszosodnak, még az ápolt is alig menekül a férgek 'özönétől. Amily Szép iátniva'ó, s

zrmet ^lelket felemelő egy szép, virágzó,

1 vagy gyümölccsé' telt, ápolt gyümölcsös, ép oly lehangoló látvány a lombjafosztott, nyár e;ején le. ágott levelű, gyüjmölcsnélküh gyümól-f csös. ös szüleink, a 1 eísőemberpár a paradicsomban éltek, mely a biblia szerint nem volt más, mmt a csodálatosabbnái-csodá atosabb virágok

%keitj"e pompá

cabbnál-pompásabb gyümölcsöt teiinő fál«»gyüjteménye, melybői száműzve volt a gond, a bün, csak a boldogság, szeretet, napsugár s A& élt. Ez évi gyümölcsösök neol bitorolhatják a paradicsom nevet, mert ezekben minden van, csak az nincs, ami "a gazdáját boldoggá és megelégedetté tenné. Itt bajosan esne kísértésbe, bűnbe, Éva anyánk^ ha aimávai 'akarná megkínálni AdSmot, ha csak meg nem elégednö azzal, amit a párja a faalói Szedne fei, ebbe viszont ősapánk nem harapna bele. Más években ha paradicsomhoz nem is voltak hasonlatosak, mégis örömünk tellett bennök, mert zöld ívott a tevéi,tik s piros, vagy másszinü gyümölcsöt takart, imiost meg a pusztulás s enyészet levegője árad belőle, minfha nem is gyümölcsösben, de temetőben járnánk. Valóságos rovartani és kórtani állomás egy-egy nagyobb gyümölcsös, melyben feltalálható mmd

J azok gyűjteménye, melyeket a puszi tulás ördöge keltett életre. Béna karokhoz hasonlóan nyújtják felénk ruháitói megfosztott tagjaikat, védelmet kérve a rágcsá ók, szívód s egyéb álati ellenségek s gomoabetegségek míliárdjai 'ellen. Beteg a tüdeje, nincs egy egészséges vele, nyomorék, fo'tos, fertőzött és férges a gyümölcse; szánalomra keltők, amint igy lombjuktál megfosztva magárahagyat ottan segítségért könyörögnek. Vajha minél többen hallanak meg az élősdiek tengernyi hadától kedvenceinket, hogy ujCrő.e kelve gyümölcseink, ne a Sodomja-Gomorha, de a paradicsom képét kölcsönözhessék gazdáiknak. Sok panasz, sok szó szűnne meg a jövőben, ha megértjük szavukat, ha nem tagadjuk ,m

eg tőlük segítségünket, még annak a lehetősége sem lesz elérhetetlen, hogy a vidék gyümölcsének becsületet 3 külföldön is e ismerést szerzünk. Szibéria végtelen hómezőitől Nyíregyházáig Tizennyolc év szomorú története dióhéjban Egy most hazatért nyíregyházi hadifogoly elbeszéli oroszországi élményeit VIII. Mire magunkhoz tértünk, becsapódott az ajtó... Hallottuk, amint a kozák odakinn tovább folytatta ordítozását. Tdrsaiért siethetett. — Megálljatok gaz rablógyilkosok! — kiáltotta minduntalan. A helyzet valóban kétségbeejtő volt. A látszat ellenünk szólt. — Hogy fogják nekünk elhinni ezek a barbárok aztj hogy mi a ket elhunytnak az utolsó akaratát teljesítettük akkor, amikor a pénzt magunkhoz vettük. — Tünődtünk magunkban. Minderre nem

1 tudtunk feleim. Lestük a fejleményeket... , Nemsokára visszajött egy őrjárat értünk. Hármunkat összekötöztek és átvitték egy fáskamarába. Ránk1 zárták az ajtót. S felénk sem néztek két napig... Mi ezt a két napot ásandó rettegésben töltöttük el. Minden neszre, minden zajra összerezzentünk, azt hittük, hogy most jönnek értünk, most ütött az utolsó óra. A nyirkos földön feküdtünk, alattunk nem volt semmi. Minden szórakozásunk az volt a homáiyo? helyiségben, hogy hallgattuk a hófergeteg gyászos dalo'ását, aléltan néztük a kicsiny ablak előtt táncoló hópe yheket. A második nap estéjén kinyílott a cellánk ajtaja s belépett rajta egy kozák. Mi ugy tettünk, mintha aludnánk... Odajött 'hozzánk, mindegyikünkbe belerúgott: — Na, föl! -— rikácsolta rekedten — átkozott szerencsétek van. Mehettek \issza a többiekhez aludni. Mialatt kikötözte kezeinket, dülöngélt jobbra-balra. Oak ugy dült belő e a páfinkaszag. Bo'dogánmen tünk társainkhoz. Ők aztán elmon1 dottak nekünk mindent. A miiszkák, miután minket elcsuktak, orvossal megvizsgáltatták a holttesteket, aki kétségtelenül megállapította, hogy a halált szerencsit enség okozta. Igy menekültünk meg. Az elmondottakhoz, c

;ak azt kívánom hozzáfűzni, hogy az elhunytak összekuporgatott fiTérelt vége.edményben az igazságot kereső ko-' zákok tulajdonítottak el. Nvoic hónapot huztunk ki egyhuzamban ezen a keserves helyen. Innen aztán elvittek Ufába. Az életünk itt sem volt rózsásabb. Kivágott nagy fenyőfákat szállítót1 tunk a vasútra. Hat hónap letelte után, azt hittük, hogy végre talán ránkmosolyog egyszer a szerencse csillaga. Ugyanis ekkor kiválogatták a foglyokat mesterség szennt és azt mondták, hogy most már ezentúl mindenki cSak olyan munkát fog végezni, amihez ért. Mü" helyekbe fognak elhe'yeini minket' fizetés.t fogunk kapni és a többi, örültünk nagyon. Előre ittunk az élnem ejtett medve bőrére, pedig kár volt", mert a végért, a nagy hü1 hóbói hem lett semmi. Az sült ki az egészbpl, hogy elvittek mindannyiunkat Nadas-dmszkibe bányamunkára. Reggel hattöi este hatig a föld gyomrában robotoltunk. Agyongyötörtén kutattunk arany után. Vájtuk az üregeket, robbantottunk, élet-hafár küszöbén álltunk állandóan. Az erős bányamunka teljesen kivetkőztetett emberi formánkból. Ugy néztünk ki, mint egykor régen a barlangokba buj1 káló ősemberek. Hosszú lobogó hajunk, melig érő szakáHunk, a lelógó harcsabajuszunk cafatokba lógó ruhánk visszataszító külsőt kölcsönzött mindannyiunknak. Volt is eszünkbe akkor az, hogy törődni is kel;ene a külsővel. De meg ha eszünkbe is jutott, nem volt ra időnk, nem lehetett... < Hét hónapig nem láttuk a • napot! Sok szegény magyar fiu otthagyta a fogát a bánya mélyén. A legborza'masabb cm ékeim közé tartozik az, amikor hat honfitársam velőtrázó sikoltását kellett végighahgatnom anélkül, hogy segíthettem volna rajtuk. Az én megmenekülésem is igazán csak a védetlenen múlott. Etaondom, ha nem

1 untatom vele a szerkesztő urat... ...Egy napon, amint lestük a robbantás eredményét az egyik sötét, tárnában, arra lettünk figyelme^ sek, hogy az előző robbantás ereje megrepesztette a tárna egyik oldatta át, amit idáig nem vettünk észre, s ennek a repedésnek az aljánál belső laöm'ás következtében egy olyan nagy nyilas támadt, atactyepi k' t em&er egymás meLett kényelmesen bebújhatott. í . 1 ! Mi, amikor ezt a nyílást fölfedeztük, azonnal lecsaptunk rá. H^ ten egymásután bemásztunk SBét» nézni. , Egy nagy üregbe találtuk ma- ' gunkat, akkora Jehetutt kőrülbeKif, mint egy kisebb szoba. Elhatároztuk, hogy hozzáfogunk á feltárásához. Engém kiküldtek, hogy értesúseím a többieket és egyúttal intézkedjem az alátámasztó polcok iránt i=. Hosszas tanácskozás után kibújtam a nyíláson át a tárnába, a társaim bennmaradtak. Még elmenőben hallottam, hogy kopácsolnak, hozzákezdtek a fejtéshez. Ro^sz előérzetemtői hajtva visszafordultam és legugoiva bekiáltottam hozzájuk; 4 — Gyertek kí, hé! A tárna > túlsó felén mos| robbantanak! Nem hallották a nagy jajban? Vagy nem akarták?... nem tudom* Annyi tény, hogy én meguntam a kiabáiást és elmenteim a dolgomra, végrehajtani azt, amit velük megbeszéltünk. Egész xitCon^ míg csetlettem-botlottam a sötét tárnában, az járt az eszembe, hogyi' sehogysem jó, hogy azok ott vannak abban az üregben. .GyanuS volt nekém ott az egész talaj. Azután meg olyankor, amikor a tár*