Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 146-172. szám)

1932-07-22 / 164. szám

4 tünk is aratott a halál. Az UraH ban méteres hó alatt sok magyar fiu alJasza efrök álmát. Kit a betegség vttt el, kic a nagy robajjal ledüló fa temetett maga alá. Különösen az elején történt sok ilyen szerencsétlenség, akkor, amikor nem voltunk még 'tisztába a favágás titkaival. Mert bizony ehhez is értem "kelt. ^Amikor az első két haláleset történt, nagyon megvoltunk ijedve. Azok a nyomorult kozákok avval gyanúsítottak minket, hogy mi "tettük ei láb alól a két társunkat azért, mert azoknak a pénzét meg akartuk kaparintani. Ugyanis reggel, amikor elindultunk a munkába, a két kassai -ftu mintha megérezték volna, hogy nem jönnek viWaj, mondták nekünk: — Fiuk, ha minket agyon talál csapni a 'fa, hát ott vaií a pénzünk, vegyétek magatokhoz é

s értesítsétek hozzátartozóinkat. Amikor a szerencsétlenség után hazatértünk és a két Fiu ágyának zsákjából elszedtük a pénzt, hogy megőrizzük, akkor lépett be a kozák, aki már tudta, hogy odakinn két fogoly meghalt. — Ti öltétek meg őket, kutyák 1 — kiáltotta féldühödve a hatalmas szál ember. — Ezért meglakoltok! (Folyt, köv.) — Vertse Albert: A nyírségi tutóhomoK problémája. Ara 60 fiu. Kapható a »Nyirvidék« szerkesztőségében. X — Nyárt divatlapujdonságoü nagy választékban órk

eztek az Ujságboltban. jSjfVfwripgic. Véres éjszakai kaland Nyírmihálydiban Lelőttek egy tolvajt a Hangya szövetkezet padlásán Szombaton éjszaka Nyirmihályíü községben véres kaland játszódott le a Hangya szövetkezet padlásán. Katona Lajos 35 éves debreceni) textilgyári i'nunkás éjszaka felszökött a szövetkezeti ház padlására, ahol egy vassal" feszegetni kezdte a padlót, hogy az így támadt résen keresztül 'az üzletbe hatolhasson. Azonban a házban figyelmesek lettek a zajra és többen, közöttük a Szövetkezetnek egy debreceni főelvenőre, felmentek a padra, Jjiogy lefüleljék az éjszakai látogatót. A csoport élén, egyik kezében égő gyertyát, másikban revolvert szorongatva, a Jőellenőr haladt. AÜg nyitották ki a padlás ajtaját, Katona állítólag egy hatalmas tuskóvai támadt rájuk, mire az el enőr elsütötte a revolvert. A .golyó talált és Katona 'jajgatva rogyott össze. A csendo.ük a súlyosan sérült tolvajt a nyíregyházi "Erzsébet kórházba számították, ahol megállapították, hogy a golyó a hasába fúródott. Életét <jsak sikerük operáció menthet*, mfeg. A nyomozás mejpnduít, hogy a főellenőr^ akinek a nevét még nem sikerült megállapítani, jogosan használta e a fegyvert. Beszámoló a tiszalöki cserfeésztáborozásról A tiszalöki táborozás mindenik napja eredményes munkában s jó hangulatban telt el. Mindig volt mit tenni. A 800 cserkész ugy dolgozott, mint yalami pontos gépezetj amelyet gondos megfontolással irányított a táborparancsnokság. A tábori "élet egyik jelentős moz-i zanata a segédtiszti és tiszti vizsgák voltak. A cserkészek ts megerősítették azt, hogy a jól képzett is megfelelő tudással rendelkező vezetők a jövő évi jamboree színvonalát nagyban emelik majd, ezért) szép számmal jelentkeztek ezekre a vizsgákra. Nyíregyháza cserkésze^ közül többen dicséretreméitóan szép eredményt értek él ezen á vizsgán. Elsősorban örömmel keü| kös/öntenünk Sztoklász Ferencet, aki eredményes segédtiszti működése. után cserkésztisztté lett. Segédúszti vizsgát tettek: a 80. sz. Szabolcs cserkészcsapatból: Tamás ka Endre, a 285. sz. Szt. Lászlói csapatból pedig: Gartner J

enő, Szalió Sándor, Szethmáry István és Tóth Ferenc. Már maga ez a momentum is jelentőssé tette a közös tábort. A közös tábor nemcsak a táborterületén lejátszódó belső munka volt, haaem ennél sokkai többi A környező szép vidéket is megismertük, jól megrendezett kirándulások keretében. Igaz, csak mi 1932. julius 2 i. -mmammm szabolcsiak voltui.fc ilyen kírándu^ Iásokon. * Jól sikerült s >rsdményes kirándulást rendezett a 88. s

z. Szabolca csapat Máczay J j

0s parancsnok vezetésével, akik T-zaes^láron voltak. Útközben főzt :k, megfigyelést és alapos menet g\ akoríatokat végeztek. Egy má ti alkalommal po dig KoHonay Zoitán vezetőtiszt kezdeményezésébe ninden szabolcsi csapat bizonyos megadott feladat tal más-más cÖ":ségbe ment. A

1 85. s

z. Turul Ti'szadobra, a 285. sz, Szt. László Büdszentmíháiyra,' a 971. sz. Tisza pedig Tokajba ment. A kiríndulások után volt mirói "beszélgetni a csendes percek alatt. ' r Nagyon érdekes része Volt a táborozási, au az a nap, amelyen a szabolcsiak és hajduiak harcba' keitek egymással. A harcijátékot Vincze lájos parancsnok vezette. A feíada* a; volt, hogy a »Bátrak« .törzséne . (Szabolcs) megkeltett támadni? az »Alaposok« törzsét, (Hajdú) a ;ik a .hegyekből leszivárog: a r.iár 18 napja bitoroljál a »Bátiak« földjét. A »Bátrak« Tamáska Endre h. elnök és KoHonay Zoltán vezetőtiszt eigondo á*-a szerint déli, keleti és északi irányból támadtak, a mitsem sejtő »Al

aJ posakras, akik szintén szépen védekeztek'. A déli oldalról "Máczay parancsnok az apródokkal támadt, a "keleti oldalról Kiss János a Szt, Lászlót vezette, északról *a Tisza csapat Dohanics parancsnok vezetésévei támadt. A csata minden perce rendkívül izgalmas ^ptt, Telefon, jelentőkutya, kémek, stb. modern harci' színvonalra emelték a nagyjelentőségű csatát, amelynek pr EáDETT EI8HSSZOMY ^ííaí Filléres helyárakkal az Apolloben •>- .a •-'^c'^'wb Az olvasó, mint kritikus (Az irodalom és a költészet az olvasó szemszögéből) ! I : ;-i Irta:- 'Bálint Mihály. í ' II. Az olvasók táborában nagyon sokféle kritikus van és éppen ezért rajtuk keresztül irodalmi munkáról egységes véleményt alkotni nem lehet. Ami az egyik tábornak tetszik, az a másiknak nem és viszont. A legtöbb olvasónál a téma a legfontosabb, a tárgyhoz tartozó mondani valók, párbeszédek, jellemrajzok, tájképek és leírások nagyon sok esetben csak másodrendű szerepet töltenek be. Ha a téma figyelmet érdemlő és érdeklődést keltő, akkor az írónak kevésbé jó kidolgozás mellett is sikerre lehet reménye, míg a lapos, érdekességnélküli témájú írásmű a legragyogóbb és leggyönyörködtetőbb stilus mellett sem kecsegtet sikerrel A téma az, mely az olvasó emlékezetében a leghoszszabb ideig marad meg, az alakokat, részleteket, s a sarokból kicsillanó szépségeket hamar elfelejtik s így azok elmosódó és feledésbemeriílő ködképekké alakulnak át. Az olvasó kritikájára író is és ki§dó is egyformán sokat ad, mert ha ez megnyugtató, akkor az irodalmi munka tömegsikere biztosítva van. Ha az olvasók legnagyobb részének kritikába elismerő, akkor az a legjobb bizonyíték a munka értéke mellett és egyben a legjobb íjjánló levél is. Az olvasó lelke kitűnő érzékű és csodálatos szerkezetű szeizmográf. Felfog, megélez és magáévá tesz minden szépséget, minden jót, ami az író lényéből az írásművekben létrehozott embereken keresztül kiárad. Az olvasó az írásművekben olvasottakból, vagy az abban megszólaltatott személyeken keresztül nem fogadhat be mindent, úgy amint írva van, nem fogadhat el minden nézetet úgy, amint azt az író eléje állítja- Nem fogadhat el mindent adott és megváltoztathatlan tényeknek, neki is kell mindenről, Istenről, világról, emberről, természetről, lélekről, filozófiáról és minden egyébről egy egységes, s (önmaga által megformált véleményének lennie s ha ez megvan benne, akkor nem fog olyan elveket és nézeteket elfogadni és magáévá tenni, melyek az ő meggyőződésével ellenkezésben állanak. Az olvasóban megvan a hajlandóság arra, hogy az író egyéni véleménye alapján eléje került elveke tés világnézeteket elfogadja és ahhoz csatlakozzon, feltéve természetesen, hogy nem rendelkezik olyan kulturált és széles skálájú tudással és kritikai érzékkel, hogy a felvejett problémákat a maga nézeteivel összeegyeztethetné és megállapítaná, hogy az író nézetei mennyiben térnek el az ő nézeteitől és a különböző dolgokról és xelenségékről alkotott fogalmaitól. Az írónak és az olvasónak különleges viszonya van egymáshoz. Más az olvasó és más az író lelki világa. Testvéreknek kellene Ienniök és mégis áthidalhatatlan űr választja el őket egymástól. Ebben a viszonyban az írónak a felsőbbrendű, az olvasónak az alsóbbrendű szerep jut. Az író sok esetben szellemi felsőbbségben van az olvasó fölött- Ennek Így is kell lennie, ez természetes is, mert ha ellenkezőleg volna, akkor az író nem volna méltó arra, hogy ezreknek nyújtsa azt, amit az agya, illetve lelke kitermel és a keze papírra vet. Az író hatalmas arányú szellemi fölényét maga az olvasó is érzi és innen származik az a respektus, amelyet az olvasó akár szóval, akár gondolatban az író személye iránt kinyilvánít. Ez nyilt elismerése annak, hogy az olvasó az írónak bámulattal, hálával és elismeréssel adózik. Az írásművekből életsorsok és nagy küzdelmek elevenednek meg. Feléled a gyermekkorban olvasott mesék bűbájos világa, megjelenik a boldog, gondtalan gyermekélet sok-sok bohókás, délibábos álma és szemünk elé kerül az ifjúkor reményekkel és illúziókkal teljes csodaszép világa- A kis apró, fekete betűk betöltik lényünket, a benne levő jóság és szeretet szivünket, a szépségek pedig lelkünket melegítik fel. Megindít a fájdalom, mely elénk tárul és gyönyörrel töltenek el azok a szépséges virágok, melyek az írásokban, mint zoldelő pázsiton, színpompás kertekben nyílnak. Uj világokat, új embereket, új eszméket ismerünk meg bennük és űj ismeretek jutnak belőlük tudjunk felszíné-e. Az olvasó, mikor olvas, egy külön világion él, abban a világban, melyet az író a m íveiben életre kelt. ügy képzelt biroaalomnak passzív szerepet betöltő tagja, aki csak szemlélője az abban történő eseményeknek. Ltlki élményei révén részese azonban az abban levő szenvedéseknek, küzdelmeknek, de részese a benne levő örömnek, szeretetnek és boldogságnak is. Végigéli Ádámmal az emberiség sorstt, együtt töpreng Hamlettel a két nagy kérdé-én: lenni, vagy nem lenni- Együtt lelkesedik a társadalmat nemesebbé formáló erkölcsi eszmék diadalra jutásáért Borkmann orvossal, Ibsen egyik legszebb színművének, »A társadalom támaszai -nak hősével, együtt szenved Raszkolnyikovvaj, Ivanov diákkal és a többi orosztárgyú regények tragikus sorsú hőseivel és mennyi igvással tölti el az az idealizmus, mely Jókai, Csathó, Vagy Eschtruth-nak az élet szebb és kívánatosabb oldalát bemutató regényeiből kiárad és Tolsztoj Leó mély éietbölcsességgel átitatott és nemes embersze.f.tettől áthatott regényein átvonul. Ezek csak kiragadott példák a sok közül. Hosszan folytathatnám így, de további sorolás helyett röviden is befejezhetem : az olvasó reagál mindenre és részese mindannak, amit az író az írásában megelevenít. (Folyt, köv.) ; ,