Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-02 / 122. szám

4 JNMHSr VIBÍÉSL 1932. junius 2. Tíz perc Fedák Sári öltözőjében Haüó! Világositól Mi van avvai a reflektorral.. Kellékes! A mindenségit magának, hol mász... Lejjebb kérem> még lejjebb... Szaladjon az ügyelőért... Ide hozza... ide... MicSoda dolog ez kérem?... Mondja meg n^ki- Mi az, csak nem lámpaláz?... Hol a kanmiester ut?... VigyeJ... Hozza.., Várjon... Tegye le... A lépcsőt hátra.., Ne aiudjanakl... Ne bosszantson. Mindjárt csúnyát mondok... mag... ..Amikor ezeket a befejezetlen szavakat, mondatokat, hallom, önkéntelenül "is ^szembe j

ut a jó mu'tkori rádióközvetités. Mi is volt a címe?-- »Az Operaház színpada negyedórával az előadás megkezdése előtt.« Igen, ez éppen ugyanígy hangzik, c

sak hogy most nem az Operaház színpadáról hallom ezt a zűrzavaros lármát, hanem a nyíregyházi Városi Színház színpadáról. Az idő ugyanaz... Körülöttem zug a felbolygatott hangyaboly— Folytatódik az előbbi lárma— Merre van a művésznő öltözője? — Itt mindjárt... földszint... Ez AZ... — Hiába is ^etszik menni, nem enged ba az öltöztetőnő senkit...; Erősen kopogtatok. — Ki az? — hangzik belülrőlMajd kinyílik íiz ajtó és kidugja a fejét égy pápaszemes asszony... — Mi tetszik?... — Kérem, szíveskedjék átadni ezt a névjegyet a művésznőnek... Néhány" pillanat szünet... Kinyilik az ajtó. — Tessék... Szembetalálom magam Fedák Sárival. Pongyola v»n rajta. Éppen a tükör'eíőtt ül, süti a haját... — Megbocsát, hogy ülve maradok — mondja kedves közvetlen hangon — de nagyon sietek, isten hozta, foglaljon helyet. Interjú ugye? k— Igen, olyasféle... '— Várom a kérdéseit... ...A kolozsvári űtamtól?... Erről már aranyit -beszéltem, hogy néma tudok semmi ujat mondani. Jaj, maga már irj'a isi Ezt nem) az újságírónak mondtam... — Nem baj, annál érdekesebb leszi... Nahát rémesek maguk- Tulajdonképpen nem i

s rólam van szó, hanem a magyar színészetről. Az ember tudja arra gondol, hogy 1932-ben egy kufturáüamban hogy történhet meg üyesmi? Kitoloncoltak detektivekkei a határra. Regénybs idő valami- Nem? Hogy meddig maradok Nyíregyházán? Sajnos nem "Sokáig, holnap e«te már Szolnokon játszom. De vissza fogok jönni ugy junius 15— 20 körül 8 akkor itt fogok maradni egy pár napig. Nagyon szeretem Nyíregyházát. Kedve

s e

mIékek fűznek ehhez a városhoz. Ha ide jövök mindig otthonosan érzem magam. A közönség is nagyon kedves, — Mi igaz azokból a fantasztikus hírekből, hogy a művésznő ott hagyja a Színpadot és filmezni fog? — Ja a film— a film az nagyon érdekei... Nem, egyelőre nem rendezni akarok. A filmrendezés az a jövő zenéje. Játszani fogok filmen, az kétségtelen, de t

udja, először látni kell magamat, a film az . egészen más vi ág. Hátha nem i

3 leszek jó fűmen? Mi? Hogy kizárt dolog? Miért? Megtörténhet. Van,;, van már megállapodásom »Az" oko

s mamá«-ra és egy mlásik darabra- Az tagadhatatlan, hogy a fíime a jövő--. Hogy a színpad jövőjéről mondjak valamit ? A magyar színpadnak ebben a formájában vége van. Meg ken keresni az uj utat, az uj formát, akkor életképes lesz... — Mit üzen a müvé

sznő a nyíregyházi közönségnek? — Nagyon szeretem őket... Általában Nyíregyházától ugy meg vagyok hatva, hogy ki sem mondhatom- Megértő, aranyos közönsége van... Ez nem frázis... Most is ez a megértő kedvesség, mennyire át tudják érezni azt, 'hogy mi az, egy magyar Színésznőt kidobni Erdélyből... írja meg, hogy nagyon szeretem őket... — Mik a terveim ?-•• Tudja, mmdig c%k másoknak vannak velem tervei. Egyelőre tele vagyok lelkesedéssel a fii

m iránt... Alig várom, hogy játszhassak. — Hogy mikor lesz ez? Azt bizony még nőm tudom... Ezeket mondotta Fedák Sári. Fürge, gyors válaszokat adott. Mialatt beszélt, egy percig sem pihent, a keze állandóan járt, a hajával foglalatoskodott. Festet(te> magát. Fiatalos, üde arcán kedves mosoly ült állandóan. Közbeközbe az öltöztetőnőjévei váltott gyors szavakat. Intézkedett... kért, magyarázott s még elég ideje maradt ^hhoz is, hogy feléigessen kérdéseimre. Éleset sikit a csengő- Odakünn nőttön-nő a lárma, sietni kell... Eibuc

suzunk. Még most is fülembe cseng a hangja: Isten vele... A viszontlátásra!... Elmenőben tekintetem a fogas-, ra esjk, ott függ a Mágnás Miska Marc

sájának takaros ruhája... — Hányadszor játssza művésznő a Marcsát? — isten tudja, talán kétszázadszor.... — mondja. Becsukódik áz aj'tó. A színpadon sürgés-forgás..szállingóznak lefelé á színészek. Mindenki lábujhegyen jár... A va% már fönn van... Suttogva kezdődik élűiről az egésfc lárma: — Hé! világosító! Mi van az zai a reflektorral?... Magda Schneider Bársony Rózsi Hermann Ttiimig legnagyobb hangos filmje ma szerdánésholnapcsütöitökön AZ APOLLOBAN A mosoly országa kirándul Irta: Dr. Kanizsai. Bifcorköntöst öltött a hajnai piro

s pünkösd harmadnapján. A föla szive dobbant és kivetette magából az életet. Tavasz volt a természetben, zenélő, aranyos tavasz, Pattant a bimbó, csattogott a fülemile, rigófütty csengett a fákról s ez üde szimfónia muzsikája terjengett tova a balzsamos légben. Andalító szellők lehelete enyelgett a virág kelyhével. Tavasz volt a szivekben, örömbimbók szirombontása ünnepe'.teaz arcokon a kikeletet. A feslő virágok é

s a ragyogó szemek egymásra mosolyogtak. Negyvennyolc kislány kacagott bele a májusi reggelbe. Sugárzó boldogságuk átragadt a szülőkre is. akiket a féltő 'Szeretet hozott ki a pályaudvarra. Indulást jeleztek s a »mosoly orSzága« felszállt a számukra fenntartott kocsikba és megkezdődött az integetés, a kendők lobogtatása. 8.52-kor futott ki velünlc a vonat Debrecen f elé. Jókedvük pedig tovább kísérte őket. Ott nyüzsögtek a kupéban s nem tudtak betelni az'zai a gondolattal, hogy ők most — köznap 8 órakor — nem az iskola padjain ülnek, de száguldanak valami ismeretlen nagy öröm felé. Volt vidám csevegés, mutatás s hogy a fődolgot ne feledjük, jóízű falatozás, sok-sok cukorral fűszerezve. A színes cukrok ugy röpködtek be a píros kis ajkakba, mint nyiló vírágkelyhekbe a méhek. 91/4-kor érkezett meg a kis csapat. A Svetíts intézet kiküldöttje már várta óket. így látogatott ei a nyíregyházi Angolkisasszonyok feányliceum

3 a debreceni zárdába, ahol nagyon szívesen láttak^ Felüdítő kézimosás után, amely — mi tagadás benne — a XX- században is ráfér a vonatban fafatozó gyerekre, egyenesen a Dérí-muzeum felé tartottak. Már messziről feltűnt a' monumentális épület, amelyet Györ

J gyí Dénes műépítész, az OrSz. Magy. Kir. Iparművészeti'Főiskola tanára és Münich Aladár műépítész terveztek; az előtte le

vő kert is az ő felfogásukat tükrözi. A középső kupolás részen három főbejárat vezet a múzeumba. A főbejárat feiett van Debrecen nagy címere, alatta e felírás": »Épült Debrecen Szab. k»r. város áldozatkészségéből 1920.« Megkapó a kupolaterem és az előadóterem. A gyüjteménytárgyak az épület I—II. emeletét foglalják el. Az I. emelet 15 termét Debrecen városa történetére vonatkozó tárgyak foglalják el. Ugyanitt van az ősrégészeti osztály mindjárt az első teremben. A leánykáknak minden tetszett. Figyelemmel, fontoskodva hallgátták a magyarázatokat. Lélekben végig kisérték az emberiség fejlődését a korokon át. Különösen érdekelte őket az cleméri ,zs

ugoritott temetés, a hajdúszoboszlói leletek. Megcsodálták a mamutfejet. A' néprajzi gyűjtemény kapta meg őket' leginkább. Hogyne, hiszen e férfi figurák élő emberekről vannak mtntázva. Az öreg gulyás évente egyszer be is rándul a Hortobágyró

1 megkérdezni, "hogy hányadik évet irnak s ekkor jói megszemléli saját bábu-alteregoját, mert ki tudja, hogy látja-e még a következő esztendőben. A régi debreceni ház, a berendezett paraSztszoba a kü'önös ággyal s kis bölcsővel, a búbos kemence és a kicsinyített szélmalom mind, mind igen kedve

s játékszernek tűntek fei előttük. A céhtábák küUönböző volta a régiek találékonyságáról tett tanúságot. Hiszen ebben az időben még s

0kan nem tudtak olva&ni, a kifüggesztett tábla aztán útba igazította őket. hogy mi hol kapható. Debrecenben igen virágzott a csizmadiamesterség, de Sokan foglalkoztak pipakészitéssel. i

s< Nemcsak 'a debreceni veries cseréppipa volt hires, de a debreceni könyvkötészet is. A Csokonaiterem é

s a Biedermaier-kor a történelem levegőjét lehelték. A 'II. emeleti Déri-gyüjteményt az egyiptomi "terem imütatja meg. A titokzatosság fátyo'a borítja az emberiség e régi korát, amelyet még c

sak növel az a babonás hit, hogy halálfia az, aki megbolygatja a íáraók nyugalmát. Ugyanis a bebalzSamozás mérges gőzét a sirbontók közül 'néhányat rögtön meg öltek, de csodálatos módon a többi résztvevő Is hamarosan eipu

sztult, mégpedig idő előtt; egyeseket baleset is Srt. A'Tut-AnkAmen sójának feltárása is feltűnő halálesetekkel Volt kapcsolatos é? m

a már az expedíció minden tagja halott. A legutolsó nem régen baieSet áldozata lett. A babonás munkások ebből azt következtették, hogy így teljesedik be a sirok feladata, amely átokként halált kiált a szentségtelen sirbontókra. Igen imponált a kicsinyeknek a két nyitott fakoporsóban egykorú vászonba göngyölt múmia. Végighaladva a többi teameken, látni lehetett azt a lépcsőzetes fejlődést, m-lyet az emberiség története tár elénk. Századokon siklott végig a képzelet, míg eljutott a XIX- Század "pereméhez. A képtárba mentünk. Az idegen űlüvészek közül Cranach »Herodias«-a gyakorolt a leánykákra nagyobb hatást. A magarok közül tetszett Kupétzky, Mányokl, id. Markó Károly, Zichy M. és Madarász Viktor a történelmi festészet megalapítója nálunk. A Biedermeier-kor népszerű festőjének, Barabásnak »Mészáros Lázár tábornok« arcképe volt kiállítva. Az 1870-es é

s So.as képek történelmi festményét Székety Bertalan képviselte a »Znnyi kirohanása«vai. A finom színezetű Báró Mednyánszky László: »Tavaszi aikonyat« aktualitásával is hatott. Wagner Sándor és Liezenmayer, Lotz K. és a du

s színezésű Benczúr szintén képviselve voltak. 'Az ujabbak közű' Iványi—Grünwaldnak é

s Szinnyei' Merse Pálnak voltak képei. Az állatfestők közül PáÜik Béla és Vastagh Géza szerepeit, az utóbbinak igen kedvelt képe: »Ki's legény a csárdában ?« ' A gyűjtemény fővonzóereje Munkácsy 6 festménye. Ezek során jól meglehetett figyelni a művész fejlődését. A »Szegény legény buja« meg fiatalkori alkotás, a »Moncea

ui park« színezésében már bontakozik a nagy tehetség geniaiitá

sa, mely remekművében, az »Ecce homo«-ban már delel. A nagy olasz mesterek példájára Munkácsy saját magát is a vászonra festette, az oszlophoz támaszkodó alakjában. Ö mintegy kivuiállóan tanulmányozza Krisztusjt, hogy elég fenséges-e. Hasonló helyzetben látható Leonardo da Vinci, aki a mi'anoi 'ebédlőben mellszobor alakjában nézi örökbecsű remekét. Az »Ecce homo« a Munkácsy trilógiának befejezése. A »KnSztuS Pilátus előtt« és a »Golgotha« máig is amerikai "magántulajdon. Művészileg igen becses a keresztre feszitett Krisztus képének színes vázlata. A Golgotha árnyéka elsötétítette a mosoly országának látóhatárát, a sok új impresszió komor fellegként ülte meg a derű birodalmát. A kis csapat belefáradt a nézésbe és kivágyott a szabadba, a mosolygó ég alj, elfeledni a múmiákat és versenytfutni a báránykákká'. A nap melegen omló fény kévéi í'sjmlét ajkukra csalták azt a mosolyt, amely előbb a sok komoly hatás alatt eltűnt az üde arcocskákról. A mosoly országa azonban akkor; volt a legderüsebb, amikor a Svetttsben az ebéd elköltése után megjelent a fagylaltos. Szegény ember azt sem tudta, kit elégítsen ki előbb. Három órakor a klinikákra siettek. Már a park is igqjnj teatszett szökőkutaivai, hát még a konyha és a földalatti 'folyosók, a jégtömbök, amelyeket percek alatt, előttük fagyasztottak. Az erdőben