Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-04 / 124. szám

1932- Junius jdfímBÉK. Si. IIIIWWII—[•llfl'IIT r r- -­Mária Irta: Klein Etta. III. Éveken keresztül dolgozott, küz­dött a letért, de frissen, örökké mosolyogva és az ut, a mln elindult még Sokáig si ma volt előtte, ugy, hogy szinte játéknak 'tetszett az azon való fu'tás. Sokszor azt hitte már, hogy közeledik a célhoz és megkettőzött energiával hol lassúbb, hol gyorsabb tempóban igyekezett azt elérni. > Sok régi ismerőssel találkozott az uton, voitak, akjk elmaradtak meiiőue és azokat-, ak.jk előtte vol­tam, szerette voína utóiérni, ami gyakran sjkerüit is. Egyszer egy sápadt, fáradtarcu, szomorú fér­fi jött elébe, a férfi csak árnyéka •olt önmagának. Mária megismerte O'gyay urat, Keveset beszélgettek, a férfi gart ufá't Mária eddigi si­kereihez é s további kitartásra buz­dította. — É s maga Olgyay ur? — kér­aezte. — Ró'am ne beszéljünk, kis­lány 1 . ' De könnyes szemekkei mesélte el, hogy évekig a legharmóniku­sabb családi életet élte, van két gyönyrü gyermeke, azonban felesé­gét gyilkos kór támadta meg és már egy éve őrzi az ágyat. Mária gyengén arcából a rész­vét áradt Olgyay felé, vigasztalta és utjaiK ismét szétvátak. Akkor évekjg megint nem talál­koztak 'és a Mária kijelölt utja kezdett göröngyös lenni". Jött egy férfi gyengén ezüstözött halán­tékkai, gunyo 5 mosollyal és vele jött az első komoly szerelem • Halá­los mé;y szerelem, aim végigkísérte aztán további utján, amit zápor­ként ^öntöztek már a tit 0kban hul­latott könnyek. Süppedékes, sáros volt már a talaj 'a iába alatt és olyan nehezen es ett már a menés. Ruganyos járását elvesztette, s lába mindig meg-megbicsaklott és sokszor fáradtan, ernyedten dőlt le pihenni é s sokszor kérte az Is­tent, gyermekkora egy etien félő alakját, hogy elég légyen. — Nem akarok már célba jutni, tudom, úgyse érem azt ei — só­hajtott. Már felöltötte az Élet Janus arcát, az általa annyit cSóko!t ró­zsás árc sötét foltos íeft és sok­szor ford ult el vonagló szájjal, hogy ne lássa és ne hallja csúfolódó kacagását. Aztán ment tovább. Már ne m futott, hogy első legyen, de rogy­gyanó léptekkei bandukolt és az a fériiarc, a mi az első komoly összeroppanást idézte elő lelké­ben, mo solygó> gúnyos arcával elérhetetlen magasságban lebegett Szemei előtt és fáradt karjait hiá­ba nyújtotta már feléje, Soha töb­bé nem t udt£ elérni. : ' 1 ív. : ' ' i Egy félévvel ezelőtt hallotta, hogy az Olgyay felesége meghalt, elvitte a kór. Már nemi mondta, hogy »Oigyay ur«, hanem "mikor pár Sorban részvétét fejezte ki va haláleset felett, egyszerűen csak ugy irta, hogy »kedves O'gyay 1« . — Szegény, milyen szomorú le­het most, s vájjon mit f 0g csmátni a gyerekekkel? — jutott e szébe egy pillanatra, ae minden utógon­aoiat néíküi. Egy hűvös, őszi nap Mária meg­hűlt é s napokig őrizte a Szobát. Legnagyobb meglepetésére egy­szer Olgyay lépett be hozzá, aki etjött meglátogatni- Félhomály de­rengett a lefüggönyözött szobában^ odaült a lányhoz a kályha mellé és órákig beszélgettek. A férfi beszélt kis árva gyermekeiről, aki­ket imán és büszkén dicsekedett veié, hogy fia már tizenhárom és lánykája tiz éves. — Kis Verám épen ugy buvík hozzám a villámlástól való félel­mében, mint inaga Mána ezelőtt tizenöt évvei — mondta mosolyog­va. ' — Hogy dobá'ózunk a Számok­kai — jegyezte meg szomorúan a lány. * ' És másnap megint eljött a férfi és harmadnap megint és a Jány gyakorlott szeme ho ; egy uj jnyak­kendőt, hol egy divatosabb kala­pot fedezett fei rajta é s; magában mosloygott azon, hogy milyen változáson megy keresztül külső­leg a férfi. Már egész jmásképen beszélt Máriával, már nem nevez­te kislánynak és Mária észrevet­te, hogy férfiszeme meglátta benne a nőt £s nem örült ffieki. 1— Hozza ei egyszer a gyereke­ket is, Olgyay — kérte egy alka­lommal. — Jó, elhozom őket, de ; vi­szont maga megigén, hogy ézen­tu 1 csak Sándornak fog hívni, Íbi­szen olyan régi barátok vagyunk. 1 így lett az albérlő Sándor -bácsi­ból az Olgyay uron és lOigyayn keresztül »csak« Sándor. É s mikor elment, lehajolt és először csókolta: meg a lány üfezéf. Pár nap múlva kérte, hogy (le­gyen a felesége. ! v — Elismerem, hogy fiatai még hozzám Mária, és ahhoz, hogy olyan nagy gyerekek, mint az enyéim anyja legyen, de szeretem és ugy érz :m, hogy .szerete m jaz­óta, "amióta, mint kis gyermek lelő­ször ült az ölemben — Imondta a férfi és egy harmonikus családi élet körvonalait ecsetelte a lány előft, aki egy heti gondolkodási időt kért, amit a férfi szó Jnélküi meg­adott. — Régi áimom, apii isokszor feljajüulásig marcangolta szive­met, a c saládi tűzhely, az 'otthon meghittsége, gyengéd férj, gyere­kek — mondta önmagának hang­talanul Mária. Sötét éjszakákban elboruló hom­lokkal hányszor gondolt rá és mi­lyen másképen képzelte ei az lÉle­tet é s azt hitte, hogy frissen, ka­cagva ugy ér a céiba, ahogy elin­dult. ÉS most itt áll felőle, p. Céi előtt, fáradtan, rongyosan, jriegté­pázott idegekkel, egy gúnyosan mosolygó férfiarccat szívóban és mikor a férfitől gondolkodási időt kért, már akkor tudta, hogy jigent fog mondani. (Vége.) BUSTERKEATO első német hangós filmujdonsága DU5TER A CASANOVA Egy modern nőcsábász rendkívüli mulatságos kalandjai, irta : Paul Morgan. — Hangos Magyar és Metró Hiradó IHa, péntektől kizárólag AZ APOLLOBAN A májusi ünnepek ntán a nyíregyházlak százával keresik fel a Tisza partját Divatos lett Nyíregyházán a tiszaparti weekend kirándulás A gyermekmajális napjára még az isten is mosolygó szemmaei 'te­kint le a magasságos égből- ' A mult napok zora és hűvös időjárá­sát meleg, napsugaras nyári nap váltotta' fel, a csöjppnyi emberkék határtalan boldogságára. Már 9 kora reggei órákban dobszó\*u vonult végig az utcákon egy jgyer­mekcsapat, hogy toborzóra hívja az alvó kis társakat. Reggei 8 óra felé pedig már egy (egész lili­puti hadsereg sorakozott szép rend­ben az utcákon, hogy attarnitók és szü'ők felügyeletével, apró papir­zászlók ezreit lengetve, cigány­zeneszóval vonuljanak ki a Sóstó hűvösen ölelő erdejébe az ujjongó gyermekek. A gyermekerc majálisa a nyár megérkezésének örömünnepe. A gyorsan tovasuhanó szeszélyes ta­vasz nyomába ezen a napon 1 lép ® forrócsóku nyár. Most már la szabadfürdők kedve.ői aggodalom nélkül indulhatnak a bujtosi vagy ököritói "Strandra, a nap egyen­letesen, melegen süt a termékeny főidre. De a pompá s nyári tjaran­du'ásoknak is elérkezett az ideje. Már tavaly nyáron divatos llett Nyíregyházán, hogy ünnepnapokon csoportokba alakulva vidám kirán­du'ó társaságok keresték fei a TiSea partját, hogy a szabadba töltsék az egész napot, mint a no­mádok. Különösen Tiszadadáp fátofejat­ták örömmel a kirándulók, mert ez az erdővel boritott gyönyörű vi­dék, nagyszerű tiszaparti strand­jával a legideálisabb kiránduló­hely. Az idén városunkban még élénkebb érdeklődés mutatkozik a kirándulások iránt s a legfrekven­táltabb hefy megint c sak Tisza­dada lesz, ahol minden yalka­lommai Kráanier Bernát fogadja* a vendégeket pompás halászlével, kitűnő nyárson sült kecsegéve,i olcsó és jó borral. Most már csak azért is jaktu­Blissá vált a tiszadadai kirándulás, mert hiszen junius i-évei meg­szűnt a halásztíiaiom és a ^Tiszán ismét megfkezdődött a halászat. Már pedig Krámer Bernát 36 év-e halászbérlő s így a kiránduló^ akár egy kedélyes halászaton is részt vehetnek. De, aki Nyíregyházán akarja él­vezni a halétkek lukuliusi gyönyö­rűségeit, az keresse f ei a 1 tisza­dadai halászbérlő fiának, Krámer Lipótnak Jókai-utca 4. sz. alatt lévő modernberendezésü üzletét,, ahol állandóan friss hajcsát, ke­csegét, márnát és pontyot kaphat, a legolcsóbb áron. Krámer Lipót minden nap friss szállítmányt kap haíászbérlő apjától, a Tisza ki­tűnő élőha'ait, de aki a horto­bágyi halakat szereti, ott azt jis olcsón beszerezheti. Szóval a nyár végre megérke­zett és bőséggel kináija a ^gazda­sági nyomorúságtól elcsigázott embereknek a nyárt szórakozások gyönyörűségeit. Párisi tanulmányutak A MEFHOSz Idegenforgalmi és Utazási Iroda junius 17-én rendezi első 15 napos rendkívül kedvez­ményes párisi tanulmányútját. Részvétell díj 320, diákoknak 260 pengő- Jelentkezni lehet fiz Utazási Irodában minden nap dél­után 4—7-ig fix., Ferenc körút 38 fsz. 2) levélben is. < Érdeklődőknek prospektust díj­talanul küld az Utazási Iroda (a többi tanulmányutakról is. Majálisok a sóstói erdőben A sóstói erdő újra hangos a ma­jálisok kacajos. boldog muzsikája­tó'. Erre a hajdan olyan telitetten boldog muzsikára azonban most Szorüinót tesz a deflációs világ. Szerdán volt a KoSs uth reálgimná­zium évről-évre nagysikerű majá­lisa, amelyen kevesebb volt a jó­kedv. mint hajdanában, amikor a mai banket-szónokok voltak ? a diákok. Az iskola iránt való elősze­retet jele, hogy ebben a buv-ai árnyékolt világban is élénk látoga­tottságnak örvendett a gimnázium majálisa. A nagy forgalmat, amely már a reggeli órákban megindult a Ki ávas uta'k körültekintő gandos­sággaf mindenkit kielégítően bo­nyolították le s maga Fnea Sán­dor igazgató és Csóthy h. igazgató ügyeltek a megnövekedett forga­lom procizitására. A déli banketten mintegy 80-an vettek részt. A Kormányzó Ur Öfőméitóságára Szopkó Dezső h. felügyelő mondott köszöntőt. Be­íohorszky Ferenc dr tanár az egy házi és világi hatóságokat és a vendégeket, Zwick'Vilmos igazga­tó az iskola barátait, Vietórisz Jó­zsef dr c. főigazgató a höigy«­ket köszöntötte és hangoztatta, hogy a mat uranduSok részvétele a majálison olyan hagyomány, aMe­lyet kár mellőzni. Nagy hatást keltett majtényi Kiss Sándorrend­őrfőtanácsos felszólalása, aki a szülők nevében köszöntötte a ta­nári kar és a szülők osszhangza­tos együttműködését. E ste kitűnően sikerült a hajna­lig tartó tánc, mely a vendéglő nagytermében volt. Csütörtök reggei zeneszóval, nemzetiszínű zászlócskákkal vo­nult ki a Sóstói 'erdőbe az elemi iskolák gyermekhada. A színes mosolyt sugárzó, dalos felvonulás megdobogtatta azok szivét, akik­ben él a gyermekek szeretete, a jövőért küzdés örök emberi len­dülete. A majá'isra özönlő sokasá­got hatalmas szerelvények viszik ki a Sóstóra. Az idén hosszú évti­zedek óta eiószjíör nem lesz ban­kett a felnőttek Számára, de meg­marad a regi szép hagyomány a szegény gyermekek ingyen ebédé. A gyermek majális Nyíregyháza büszkesége, szociális erényeinek szimbóluma, a tanítóság szeretet­tel áthatott szépséges munkájának jutalma egy napra megszépítette életünket ebben az esztendőben is. Térzene adással keresik kenyerüket a fehérgyarmati cigányok Fehérgyarmatról jelenti tudósí­tónk: A fehérgyarmati cigányzené­szek, hogy a mindennapi szükség­letüket biztosítsák, a város külön­böző helyein térzenét adnak és ha­vonta a hó végén egyszer <tányé­roznak, olyformán, Hogy házról­házra járva egy iven gyűjtik jössze az adományokat és azt arányosan Szétosztják a banda tagjai között. A zenészeket err e az elhatározásra az kényszeritette, hogy mi vet a (ká­véházak, vendéglők, korcsmák telj esen kihaltak, üres en tátongnak és a pókok kezdik szőni bennük ezer színben csillogó hálójukat,— jövedelemhez jutni neim tudnak, viszont a kéregetés engedélyhez van kötve, de megélni mégis »csak mu száj, hát az adományokat így köszönik meg.

Next

/
Thumbnails
Contents