Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-04 / 124. szám

Nyíregyháza, 1932. juntus 4, * Szombat MII, évfolyam. 124. s z POLITIKAI NAPILAP —BBM 'WHIBUI II ' ^IBj MLMUi AJ ^ aHHS blöfizelési arak helyben és vidéken : Egy hra 2 P 50 i. - Negyedévre 7 P 50 f. Egvps szám ára: hétköznap 10 l, vasárnap 16 f. Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime Széchenyi-út 9. szám. — Telefonszám: 1 39. Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. holnap délelőttre várható itélei ísteleki-szőlieli Soltész Mihály titokzatos meg- g között gyilkolásának bünügyét a kir. tör­vényszék Kosinszky tanácsa teg­nap déJ után is tárgyalta. A dél­utáni tárgyalás során mintegy 20 tanút hallgattak ki. A tanuk a vádlott felesége és 12 éve s kislánya kivételével általában terhelőén vallottak Koskával szemben. Sokan hangoztatták hogy a vád­lott több ízben fenyegetőzött, hogy efteszi láb aiói Soltészt. Arra is voltak tanu Kj akik eskü alatt val­lották híjgy Koska és Soltészné nagy volt a szerelem és több­ször látták őket ölelkezni. Koskáné védte a szörnyű vád­dal terhelt urát és tagadta, hogy Koskának Soltésznévai viszonya lett volna. Amikor a gyilkosság történt, akkor ő Soltészné társa­ságában Zvaránénái volt, míg ura, akinek fájt a Iába. otthon maradt. Koska kislánya azt vallotta, hogy a kérdéses időben a vád­lott otthon tartózkodott és egy percre s e m távozott hazulról. A mg délelőtti tárgyalás Ma délelőtt a törvényház kapu sa szigorú rendeí et a;apján csak en­gedély felmutatása mel'ett enged­te be az épületbe az érdeklődőket, így aránylag ke ves en hallgatták végig a tárgyalás izgalmasan ér­dekes lefolyását. A tárgyalás 10 óra után kezdődött^ e már 9 óiakor megtöltötték a folyosót a bünper szereplői. Soltészné néhány asszony társa­ságában egy padon ül. Arca feldúlt, szemei vörösek a sirástói, látszik rajta, hogy az események meggyö­törték idegrendszerét. Pontosan io órakor kisén fel a fogházból Kos­kát a szuronyos fogházőr. A vád­lott intelligens, falusi legény. Arca simSra borotvált, lus, szőke bajusza angolosan stuccolt. Nem néz senkire^ mereven, egyenes testtartással vonul végig a folyo­són, nyit be a terembe és üi ie a vádlottak padjára. Idegességét, bel­ső izgalmát csak az árulja el, hogy időnként kidolgozott, nagy vörös kezeit ropogtatja. Soltész a vallás és a nagybirtokos osstály ellen agitált A teremőr Ko sinszky einö uta­sítására Flott Jánost fuvja tanú­vallomásra. A bűnügy egyik legje­lentősebb koronatanúja, aki egy­ideig mint gyan u sitott szerepeit a z ügyben. Flott lakatossegéd s fog­lalkozását külseje is elaruija. Kék zakóban, világossárga cipőben je­lent meg'a tárgyaláson. E'mondja, hogy december óta politikai okok miatt rossz viszony­ban volt Soltésszal. Egy ideig a párt tagja volt, de miután Soltész a vallás és a nagybir­tokos osztály elien agitált, kilépett a pártbői. Egy alkalommal — kezdte vallo­mását — le vel et írtam egy titkos gyűlés lefolyásáról s ez a levél Soltész kezébe került. A levéi mi­att Soltész nyilvánosan árulónak nevezett és töröltetett a pártból. — Nem volf az 3. le véi feljelen­tés? — kérdezi az elnök. — So­kan azt vaflj'ák, hogy feljelentés volt s a csendőrségnek szánta. — Nem. az csak feljegyzés volt, amit a gyűlésről írtam, védekezett a tanú, azután elmondta, hogy Koskával jó viszonyban volt és gyakran jártak egymáshoz. Aznap délután is Koskánái volt, amikor a gyilkosság történt. Már ott talál­ta Koska szobájában Soltésznét, aki a kemence mellett ült és új­ságot olvasott. Később Koskáné és Soltés zné el­mentek Zvara Andrásnéhoz és a szobában csak 'ketten maradtak. Koska elbeszélte, hogy Soltész­szal összeveszett, mert az a fe­leségét ismét megverte. Koska egy iaeevaSlomás szerint kést emelt Soltészra — Le kellene ütm azt az em­bert — mondta Koska sötét ha­raggal. Flott erre megjegyezte, hogy Soltész nem szokott s 0ha egyedüi járni. Az nem baj —, mondotta Koska. Ha az ember fel­öltözne maskarába és fejbevágná egy karóval, a másik ijedtében el­szaladna. — No s és ön mit válaszolt Kos­kának — kérdezte az elnök a ta­nútól. — Azt mondottam, hogy ha ne­kem valami bajom volna Soltész­szal. akk 0r amikor agitálni megy a tanyákra^ <^jys zerüen szólnék a csendőröknek^ akik majd elintéz­nék a dolgát. — Ezzei kapcsolatban azt be­szélték a tanu f c, hogy a csendőrök 50 pengőt és csizmát Ígértek magá­nak. ha Soltészt megfigyel. — Igaz e'z? — Részben igaz. A csendőrök pénzt nem. csak csizmát ígértek. — Koska érdeklődött magánál, hogy ablakon keresztül lehet-e céiba venni valakit? — Január 20-ika körű' voltam Koskánál. Az asztalon üres revol­vertöltények hevertek. KoSka pisz­tolyával az ablakra célzott és azt kérdezte, hogy a dupla üvegen ke­resztül a golyó nem kap-e gellert. — Nem ingerelte magát Koska Soltész elten? — De igen. Egy sze r azt állítot­ta .hogy Soltész ugy nyilatkozott felőlem, hogy én becstelen ember vagyok. Valahányszor találkoztam Koskával, mindig Soltész ellen tü­zelt. Panaszkodott, hogy Soltész ven a fei eségét és ezért egyszer Kést is emelt Koska az áldozatra. — Milyen viszonyban volt Kos­ka Soltésznévai. — Nagyon meghitt barátság volt köztük. Egyizben láttam is, " hogy Soltésznét Koskát beengedte ma­gához a sötét szobába amikor az ura nem volt otthon. Egy más al­kalommai Koska a díványon ült Soltészné mellett és Szemér|m|etle­nül öleigétt e. F-'ott szinte darálja a vallomá­sát. A feltett kérdésekre nyomban válaszol és minden mondata egy­egy Súlyos terhelő adat a vádlot­tal s zemben. Az elnök azonban hirtelen közbevág: — Maga meg a felesége nem voltak jóviszonyban Soltésznévai ugye? — Nem. A fei eségemet egyszer megsértette Soltészné 3 azóta gyű­lölték egymást. — Ugy látszik a maga felesége is féltékenykedett Soltésznéra. — Nem haragból beszél maga? Nyu­godt lelkiismerettel meg tud* es­küdni vallomására? — Firtatja az elnök. — — Megesküszöm. j*>gy minden­ben igazat vallottam. — felei a tanú határozottan. Soltészné en­gem gyan usit az ura meggyilkolá­sával és azt hangoztatja, hogy könnyű nekem a Szőlőben vígan füytürészni. míg egy ártatlan em­ber a börtönben ül. Ezután ar Lukács János kir. ügyész kérdezi Flottól, hogy a bűnjelek kőzött elfekvő hüvelyek közüi felismeri-e a Koskánái lá­tott hüvelyeket. Flott nem iSmen fei. Maja ar Nyerge s Miklós védő intéz kérdéseket a tanúhoz: — Kmek a megbízásából lépett a pártba — firtatta az ügyvéd. Flott egy pillanatig hallgat, majd za vartan válaszol: ? — A csendőrök kértek f ei rá. Nyerges dr most valósággal a kérdések özönével ostromolja a koronatanút és kimutatja, hogy Foltt sem a csendőrök, sem a vizsgálóbíró előtt nem t ett említést azokról a részletekről, amelyeket a főtárgyaláson felhozott! áz izgalmas szembesítés A védő kérdései után a szembe­sítés izgalmas jelenete játszódott le. Koska kipirult arccal lép a tanú elé és elfojtott indulattal cá­tolja Flott kijelentéseit. Soltészné magánkívül kiabál és hazugnak nevezi a tanút. — Maga nekem haragosom! Ki­találta az egészet! Ékszer már meg akart verni. Hazudik!... Hazu­dik! — ordítja kétségbeesetten, amíg az elnök le nem inti. A védő ellenzi "Flott megeske­tését. mert szerinte a tanúnak, aki vádlott volt é.déke fűződik ahhoz, hogy Koskát elítéljék, másrészt kétségtelen, hogy vallomása za­varos és ellenkezik az előbb tett vallomásával. i / A kir. törvényszék azonban el­rendelt e Flott mggesketését, majd Zvara Pái tanú kihallgatására ke­rült a sor. A gyilkosság napján Zvara rohant be elsőnek Soltész­hez, a£i vérbefagyva feküdt a szoba padlóján, de eszméletén volt és azt hangoztatta vhogy vagy Koska vagy Ftott volt a gyilkosa. Egyébként Zvara vallomása Flott ellen s uiy 0san terhelő. Azt Ara ÍO íillér

Next

/
Thumbnails
Contents