Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-26 / 143. szám

1932- junius 26. jrtÍMflDÉR. Ó mmm** Pázom intimitások és a vadember Irta. Erdélyi Farkas. A kalendáriumba belepillantot­tam. megláttam, hogy január 31-áii Balázs napja szokott lenni. lEz & név juttatta eszembe ezt a pár kedves históriát. A szomszédos községnek volt •gy mosolygós szemű, nagy ba­juszú jegyzője, akit Balázsnak ke­reszteltek. Joviális ember volt. A munkát nem szerette, de annál szenvedélyesebben for^pattja a 33 levelű bibliát. Vele történt meg, hogy a fő­•zolgabirája kiment hozzá hivatalt vizsgálni, de olyan rendetlenség; volt a hivatalában, hogy azt abba­hagyta és kérdezte tőle: — Mondja már, jegyző ur, Sze­reti maga a munkát? — Hazudnám, főszolgabíró ur } ha azt mondanám — Igenl Ezért az őszinteségéért nem kapott még birságot'sem, hanem azt mondta neki, hogy elhalasztja a hivatalvizsgálatot s ha rendben lesz a hivatala, jelentse s akkor fog kijönni. — Nagyon köszönöm a jóindu­latát, főszolgabíró ur, de mivel magam is beismerem, hogy solq pótolni való van, magam azt rö­vid idő alatt helyrehozni nem tu­dom : nagyon szépen kérem, le­gyen szíves a szomszéd község­ből segítségemre kirendelni egy segédjegyzőt. Az arany;elkü főszolgabíró ezt 19 megtette és kiirt hozzám, hogy 1 vagy 8—10 napra adjam oda köí­csön egyik segédjegyzőmet Balázs kollégámnak, hogy Iiozzák rendba a hivatalát: lelkére kötve, hogy dolgozni keli és én is nézegessek át hozzájuk, hogy nem topják-e a napot? , | 1 H. Andor sánta segéd jegyzőmet kejlő utasítással ellátva, útnak indítottam P. községbe. F,z az eset a Nyírség akácvir5g­zás hónapjában írörtént, mikor 4-5 nap e;teltévei magam is átrándul­tam P.-ba, hogy az úrfiak munká­ját ellenőrizzem. Gyönyörű májusi nap volt. Telve a i'evegő akácillattal, még a levél sem moccant a fákon, mikor be­léptem ü szerény kis falusi köz­ségházába. Nem találok senkit. Kis várakozás után előkerül 4 falu kisbirója, az öreg Juh nem, kit a fa]u »kis angyalnak« titulált s kérdem tőle, hoi vannak a jegy­ző urak? Bök egyet az ujjával s, mutatja, hogy a nagybajuszu amo­da a szomszédban kártyázik, a sánta jegyző pedig az irodában diszte;enkedő siffonban alszik. Kinyitom a siffont, hát csak­ugyan ott horkol az én segédjegy­zőm. Persze lehordtam a sárga­földig. Azzal "védekezett, hogy nagy meleg volt s ebéd után rájött az álmosság és a legyek eiői bujt el a siffonba. Majd a »kis angyalt« elküldtem a jegyző úrért, ki nemsokára jött is az ő elválaszthatatlan partnerei B. Icíg és K. Mátyás kíséretében. Azt ís jól összeszidtam, hogy mun­ka helyett naplopással töltik az időt. Most kezdődik voltaképen az én kis történetem, melyet érdemes­nes tartok megörökítem. Volt, vagy talán most is meg­van abban a faluban egy vályog­vető cigány, Buza Pistának hív­ták. Ennek a cigánynak mását még az éltemben nemi láttam. Olyan szőrös volt minden testré­sze az arcától a lábáig, hogy az ősemberek, vagy még a majmok sem bírnak külömjb pamaccsaj, mint ez hordott magán. Beszélgetésünk közben cigá­nyunk egy jól kiöltözött ember­rel jelent meg Balázs kollegám hivatalában, ki kérdi tőle: — mit akarnak, — hát te, Pista? Ez a becsületes url émber az én kíséretemhez tartozik, — szó­lalt meg a fejedelmi ember. — A jegyző úrhoz van szerencsém? — Igen! — Azért jöttünk mi kérem, hogy tessék Írni Buza István ur és én közöttem egy szerződést. Én ké­rem szépen ^gy országoshlrü mu­tatványos bódé tulajdonolja, va­gyok, ki Buza urnák felfedeztem kiváló testi szépségét éá felfogad­tam mutatványosbódémlba »vad­embernek«. Havonta fog kapni tő;em 30 forintot és teljes ellátást. Neki mindenben az én utasításom­hoz ke;i alkalmazkodnia. Be lesz a mutatványos bódémba 2 árva egy vasketrecbe; ott fogcsikorga­tás és üvöltés mellett, az elibe­dobott nyershust és szárnyasokat köte;es lesz megenni. Emberi' han­gon, mig a bódém a mélyen tisz­telt nagyközönség szemléletének van kitéve, senkivel sem szabad beszélnie. Ezt kegyeskedjék .írás­ba foglalni. Uriasságomhoz mérten fogom megfizetni 'a jegyző ur nagybecsű fáradtságát. Összenéztünk. Még ilyen csu­da szerződést sem irt senki a világon és senki sem gondolta, hogy Európában, egy magas kul­túrával rendelkező államban vad­ember is létezzék. Pestát Balázs kartárs le akarta beszélni vademberségéről, cfe a» már e;őre is megörült a 30 forint­nak és ő is kérte a jegyzői urat, hogy csak »tessik megirnyi azt az irást.« Mit volt mit tenni, minit hogy megíródott az írás; felolvasás e3 megmagyarázás után aláíratott, illetve kézjeggyel elláttatott és 2 tanú aláírásával hite'esíttetett. Az aktus befejezése után Buza Pesta urat a bódé tulajdonosa a» egylovas fedeles kordéiyába beül­tette s elrepítette, hogy P.-nek ,hirt és dicsőséget szerezzen, mint a legsetétebb Afrika benszülött vadembere. Az aktus befejezése után én még egy kevés időre ott marad­tam a jegyzői hivatalban, leikök­re kötöttem a jegyző ur és segéd­jegyzőmnek, hogy most már ne jopják a napot, hanem dolgozza­nak és azután elmentem egyik jó barátomat, K. Lajost meglátogat-, ni, ki mikor odaértem, egy fene nagy kancsóval éppen akkor in­dult a pincébe borért. — Isten hozott, de jó, hogy jösz. Gyere le már velem a pin­cébe. Lementünk., Meggyújtotta a mé csest s látok ott éktelenkedni egy. lene nagy hordót, mely lehetett vagy 800 literes. Elővesz egy logótök lopót, ideadja, hogy legyél olyan jó, szívjál egy kis bort mert én már nem érem a hordó me;iett álló zsámoly székről sem. Bizony nekem is nehezemre esett, míg a kancsót teleszívtam, mert a hordónak már csak a fenekén volt egy kis bor és mikor húztam a'lo­s o >> oí ct V Nem fog szenvedni a hőségtől, mart már 10 P- tői vásárolhat vászonruhákat. Nagy választék férfi-, fiu és gyermekruhtkban, me'yek a legkényesebb igényeket is kielégítik. Tászon joppek 2 50 P-től SCHVARTZ JAKAB férfiruha áruházában. Róm. kflth. templom oldalánál. (Kir. törvényszék szomszédságában) 3192 ns »t a e » o 3 •n a o w «< 2. a pót kife;é, annak fele mindig visz­szafolyt, míg a végit be tudtam fogni. De mégis nagysokára tele lett a kancsó. A müveiét után előveszem La­jost, hogy: te bortermelő vagy, hát hogy lehet valakinek a bort így kezelni? Ha már nem húztad is le a seprűről, legalább csapra verhetted volna. Ha pedig erre is lpsta voltál, miért használsz tök­lopót? Tönkreteszed -z't az Istenál­dotta nedűt! Lajos erre elkezdett édesdeden kacagni, hogy kis hordótermetén levő mosolygós ábrázatán csak ugy ömlöttek a könnyek. — Hát még azt se tudod, hogy mások is járnak a pincébe. A há­zilag készített lopóért meg pénzt nem kell kiadni, mert a iqpótök indája felfut a diófára s ott nevelj ezeket a szép példányokat, melye­ket gyönyörű nézni, hogy csüng­nek a fáról lefelé' Aztán ha nem tartjuk a lopót a pincébe, idegen nem nyul a borhoz, nem ugy ^mint­ha csapon volna. Multak a hónapok. Egyszer be­jöttünk Nyíregyházára dióve.ő vá­sárra s ácsorgásunk közben lát­juk, hogy egy mutatványos bódéra nagy betűkkel ki van írva, hogy: »Itt látható a világ legveszedei­| mesebb vadembere! Szenzáció! Uj­I donság! Ezt mindenkinek látni kell! Belépti dij csekély lo kraj­cár!» Három P.-i kedves barátommal voltunk együtt, kik szintén ismer­ték a Buza Pesta szerződését, el­határoztuk, hogy ml'is megnézzük ezt az emberi' csodát, hátha 'a ml emberünket fogjuk meglátni? Csakugyan, mikor a bódé füg­gönye előttünk széttárult, látunk egy vasketrecet, benne exotikus leplecskévet takarva egy meztelen szőrös embert, ki mancsaival fog­csikorgatás és üvöltéssel rázta k|( t­récének vaspálcáit. Rögtön meg­ismertük a mi "Buza Pesta bará­tunkat. Éppen akkor dobták be neki a tollas csirkét, melyet a ml Pestánk ketté szakított s nagyi morgás közt elkezdte rágni. Ekkor K. Lajos barátunk a vadember »urat« többször meg­bökte a botjával, ki suttogj mondta neki: ne tessék tekintetes ur, mert nem kapok pénzt és ak-í kor nem lesz többet pazonyi vad­ember. A következő őszön azonban, nem tudom mi miatt, Kaposvár vagy Nagykanizsáról 'Pestet hazatolon­colták s így vége lett »yademberí« hírességének. Vertse E. ándorné Volkmann Róza zongora­iskolájának záróvizsgálati hangversenye A napokban zajlott le nagy­számú előkelő közönség jelenlété­ben Vertse K. Andorné Volkmann Róza zongoraiskolájának évzáró vizsgahangversenye a Korona nagy termében. A növendékek bátran, biztos fellépéssel ültek le a zon­gora mellé és va amennyien olyan meglepő technikai tudásról tet­tek 'tanúságot, hogy sok esetben bámu'atba ejtették a hallgatósá­got. < | A zenepedagógia modern elveit ültette át a gyakorlatba Vertse K. Andorné Volkmann Róza, aki amellett, hogy alapos művészeti és szaktudással rendelkezik, me­leg szeretettei, megértő lélekkel vezeti be kis növendékeit a ze­nevilág misztériumába. Talán ez a magyarázata annak a szinte ra­jongó szeretetnek, amellyel az is­kola növendékéi "tanárnőjüket a vizsgán körülvették. Valósággal vi­rágoskertté varázsolták a Korona nagytermét a vizsga napján azok a pompás csokrok, amelyekkei el­halmoztak a növendékek szeretett tanárnőjüket. A növendékek közül félszázán vizsgáztak a hangversenyen és né­hányan jelentős tehetséget árul­tak el. Különösen egy keltett nagy feltűnést bravúros játékávai, bontakozó tehetségének felcsil­lanó szépségeivel. A közönség a vizsga után lelkesen ünnepelte az iskola kiváló tanárnőjét és a szü­lők boldogan mondtak köszönetet gyermekük feltűnő haladásáért. A hangverseny délután 4 órától fél 7 óráig tartott. KÉSESNÉL ff- Még pünkösd előtt vásárol­tam maguknál ezt a kést. — Igen, emlékszem rá. Valami baj van vele? — Az anyósom majdnem le­vágta a nyelvét, amikor utoljára evett veie. — Igazán sajnálom, de használt tárgyakat már nem vehetünk visz­sza. — Ki 'beszél itt visszavételről? Azért hoztam be, hogy jobban kö­szörüljék ki. CIRKUSZBAN — Mi az? A legdrágább helyek hátút vannak? 1 — Igen.'A jobb közönség érde­kében. — Hogy-hogy? — Gyakran elszabadulnak az oroszlánok és ilyenkor mindig az eiső sorban ülőket eszik meg. RÖPLAPOKAT feitönő felvitelben Részit a JÓBA-nyomtía. Szabadalmazott, TJ Jt YJ JT m m a gombásodást teljesen kizárja! betonbarakott JT Ja. JE1 JX JO JL X Szavatosság mellett! Felvilágosítás, költségvetés díjmentes. Képviseli: Oláh E. Zsigmond S'r^onj-^^Si'ö

Next

/
Thumbnails
Contents