Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-26 / 143. szám

1932- junius 26. jrtÍMflDÉR. Ó mmm** Pázom intimitások és a vadember Irta. Erdélyi Farkas. A kalendáriumba belepillantottam. megláttam, hogy január 31-áii Balázs napja szokott lenni. lEz & név juttatta eszembe ezt a pár kedves históriát. A szomszédos községnek volt •gy mosolygós szemű, nagy bajuszú jegyzője, akit Balázsnak kereszteltek. Joviális ember volt. A munkát nem szerette, de annál szenvedélyesebben for^pattja a 33 levelű bibliát. Vele történt meg, hogy a fő•zolgabirája kiment hozzá hivatalt vizsgálni, de olyan rendetlenség; volt a hivatalában, hogy azt abbahagyta és kérdezte tőle: — Mondja már, jegyző ur, Szereti maga a munkát? — Hazudnám, főszolgabíró ur

} ha azt mondanám — Igenl Ezért az őszinteségéért nem kapott még birságot'sem, hanem azt mondta neki, hogy elhalasztja a hivatalvizsgálatot s ha rendben lesz a hivatala, jelentse s akkor fog kijönni. — Nagyon köszönöm a jóindulatát, főszolgabíró ur, de mivel magam is beismerem, hogy solq pótolni való van, magam azt rövid idő alatt helyrehozni nem tudom : nagyon szépen kérem, legyen szíves a szomszéd községből segítségemre kirendelni egy segédjegyzőt. Az arany;elkü főszolgabíró ezt 19 megtette és kiirt hozzám, hogy

1 vagy 8—10 napra adjam oda köícsön egyik segédjegyzőmet Balázs kollégámnak, hogy Iiozzák rendba a hivatalát: lelkére kötve, hogy dolgozni keli és én is nézegessek át hozzájuk, hogy nem topják-e a napot? , | 1 H. Andor sánta segéd jegyzőmet kejlő utasítással ellátva, útnak indítottam P. községbe. F,z az eset a Nyírség akácvir5gzás hónapjában írörtént, mikor 4-5 nap e;teltévei magam is átrándultam P.-ba, hogy az úrfiak munkáját ellenőrizzem. Gyönyörű májusi nap volt. Telve a i'evegő akácillattal, még a levél sem moccant a fákon, mikor beléptem ü szerény kis falusi községházába. Nem találok senkit. Kis várakozás után előkerül 4 falu kisbirója, az öreg Juh nem, kit a fa]u »kis angyalnak« titulált s kérdem tőle, hoi vannak a jegyző urak? Bök egyet az ujjával s, mutatja, hogy a nagybajuszu amoda a szomszédban kártyázik, a sánta jegyző pedig az irodában diszte;enkedő siffonban alszik. Kinyitom a siffont, hát csakugyan ott horkol az én segédjegyzőm. Persze lehordtam a sárgaföldig. Azzal "védekezett, hogy nagy meleg volt s ebéd után rájött az álmosság és a legyek eiői bujt el a siffonba. Majd a »kis angyalt« elküldtem a jegyző úrért, ki nemsokára jött is az ő elválaszthatatlan partnerei B. Icíg és K. Mátyás kíséretében. Azt ís jól összeszidtam, hogy munka helyett naplopással töltik az időt. Most kezdődik voltaképen az én kis történetem, melyet érdemesnes tartok megörökítem. Volt, vagy talán most is megvan abban a faluban egy vályogvető cigány, Buza Pistának hívták. Ennek a cigánynak mását még az éltemben nemi láttam. Olyan szőrös volt minden testrésze az arcától a lábáig, hogy az ősemberek, vagy még a majmok sem bírnak külömjb pamaccsaj, mint ez hordott magán. Beszélgetésünk közben cigányunk egy jól kiöltözött emberrel jelent meg Balázs kollegám hivatalában, ki kérdi tőle: — mit akarnak, — hát te, Pista? Ez a becsületes url émber az én kíséretemhez tartozik, — szólalt meg a fejedelmi ember. — A jegyző úrhoz van szerencsém? — Igen! — Azért jöttünk mi kérem, hogy tessék Írni Buza István ur és én közöttem egy szerződést. Én kérem szépen ^gy országoshlrü mutatványos bódé tulajdonolja, vagyok, ki Buza urnák felfedeztem kiváló testi szépségét éá felfogadtam mutatványosbódémlba »vadembernek«. Havonta fog kapni tő;em 30 forintot és teljes ellátást. Neki mindenben az én utasításomhoz ke;i alkalmazkodnia. Be lesz a mutatványos bódémba 2 árva egy vasketrecbe; ott fogcsikorgatás és üvöltés mellett, az elibedobott nyershust és szárnyasokat köte;es lesz megenni. Emberi' hangon, mig a bódém a mélyen tisztelt nagyközönség szemléletének van kitéve, senkivel sem szabad beszélnie. Ezt kegyeskedjék .írásba foglalni. Uriasságomhoz mérten fogom megfizetni 'a jegyző ur nagybecsű fáradtságát. Összenéztünk. Még ilyen csuda szerződést sem irt senki a világon és senki sem gondolta, hogy Európában, egy magas kultúrával rendelkező államban vadember is létezzék. Pestát Balázs kartárs le akarta beszélni vademberségéről, cfe a» már e;őre is megörült a 30 forintnak és ő is kérte a jegyzői urat, hogy csak »tessik megirnyi azt az irást.« Mit volt mit tenni, minit hogy megíródott az írás; felolvasás e3 megmagyarázás után aláíratott, illetve kézjeggyel elláttatott és 2 tanú aláírásával hite'esíttetett. Az aktus befejezése után Buza Pesta urat a bódé tulajdonosa a» egylovas fedeles kordéiyába beültette s elrepítette, hogy P.-nek ,hirt és dicsőséget szerezzen, mint a legsetétebb Afrika benszülött vadembere. Az aktus befejezése után én még egy kevés időre ott maradtam a jegyzői hivatalban, leikökre kötöttem a jegyző ur és segédjegyzőmnek, hogy most már ne jopják a napot, hanem dolgozzanak és azután elmentem egyik jó barátomat, K. Lajost meglátogat-, ni, ki mikor odaértem, egy fene nagy kancsóval éppen akkor indult a pincébe borért. — Isten hozott, de jó, hogy jösz. Gyere le már velem a pincébe. Lementünk., Meggyújtotta a mé csest s látok ott éktelenkedni egy. lene nagy hordót, mely lehetett vagy 800 literes. Elővesz egy logótök lopót, ideadja, hogy legyél olyan jó, szívjál egy kis bort mert én már nem érem a hordó me;iett álló zsámoly székről sem. Bizony nekem is nehezemre esett, míg a kancsót teleszívtam, mert a hordónak már csak a fenekén volt egy kis bor és mikor húztam a'los o >> oí ct V Nem fog szenvedni a hőségtől, mart már 10 P- tői vásárolhat vászonruhákat. Nagy választék férfi-, fiu és gyermekruhtkban, me'yek a legkényesebb igényeket is kielégítik. Tászon joppek 2 50 P-től SCHVARTZ JAKAB férfiruha áruházában. Róm. kflth. templom oldalánál. (Kir. törvényszék szomszédságában) 3192 ns »t a e » o 3 •n a o w «< 2. a pót kife;é, annak fele mindig viszszafolyt, míg a végit be tudtam fogni. De mégis nagysokára tele lett a kancsó. A müveiét után előveszem Lajost, hogy: te bortermelő vagy, hát hogy lehet valakinek a bort így kezelni? Ha már nem húztad is le a seprűről, legalább csapra verhetted volna. Ha pedig erre is lpsta voltál, miért használsz töklopót? Tönkreteszed -z't az Istenáldotta nedűt! Lajos erre elkezdett édesdeden kacagni, hogy kis hordótermetén levő mosolygós ábrázatán csak ugy ömlöttek a könnyek. — Hát még azt se tudod, hogy mások is járnak a pincébe. A házilag készített lopóért meg pénzt nem kell kiadni, mert a iqpótök indája felfut a diófára s ott nevelj ezeket a szép példányokat, melyeket gyönyörű nézni, hogy csüngnek a fáról lefelé' Aztán ha nem tartjuk a lopót a pincébe, idegen nem nyul a borhoz, nem ugy ^mintha csapon volna. Multak a hónapok. Egyszer bejöttünk Nyíregyházára dióve.ő vásárra s ácsorgásunk közben látjuk, hogy egy mutatványos bódéra nagy betűkkel ki van írva, hogy: »Itt látható a világ legveszedei| mesebb vadembere! Szenzáció! UjI donság! Ezt mindenkinek látni kell! Belépti dij csekély lo krajcár!» Három P.-i kedves barátommal voltunk együtt, kik szintén ismerték a Buza Pesta szerződését, elhatároztuk, hogy ml'is megnézzük ezt az emberi' csodát, hátha 'a ml emberünket fogjuk meglátni? Csakugyan, mikor a bódé függönye előttünk széttárult, látunk egy vasketrecet, benne exotikus leplecskévet takarva egy meztelen szőrös embert, ki mancsaival fogcsikorgatás és üvöltéssel rázta k|(

trécének vaspálcáit. Rögtön megismertük a mi "Buza Pesta barátunkat. Éppen akkor dobták be neki a tollas csirkét, melyet a ml Pestánk ketté szakított s nagyi morgás közt elkezdte rágni. Ekkor K. Lajos barátunk a vadember »urat« többször megbökte a botjával, ki suttogj mondta neki: ne tessék tekintetes ur, mert nem kapok pénzt és ak-í kor nem lesz többet pazonyi vadember. A következő őszön azonban, nem tudom mi miatt, Kaposvár vagy Nagykanizsáról 'Pestet hazatoloncolták s így vége lett »yademberí« hírességének. Vertse E. ándorné Volkmann Róza zongoraiskolájának záróvizsgálati hangversenye A napokban zajlott le nagyszámú előkelő közönség jelenlétében Vertse K. Andorné Volkmann Róza zongoraiskolájának évzáró vizsgahangversenye a Korona nagy termében. A növendékek bátran, biztos fellépéssel ültek le a zongora mellé és va amennyien olyan meglepő technikai tudásról tettek 'tanúságot, hogy sok esetben bámu'atba ejtették a hallgatóságot. < | A zenepedagógia modern elveit ültette át a gyakorlatba Vertse K. Andorné Volkmann Róza, aki amellett, hogy alapos művészeti és szaktudással rendelkezik, meleg szeretettei, megértő lélekkel vezeti be kis növendékeit a zenevilág misztériumába. Talán ez a magyarázata annak a szinte rajongó szeretetnek, amellyel az iskola növendékéi "tanárnőjüket a vizsgán körülvették. Valósággal virágoskertté varázsolták a Korona nagytermét a vizsga napján azok a pompás csokrok, amelyekkei elhalmoztak a növendékek szeretett tanárnőjüket. A növendékek közül félszázán vizsgáztak a hangversenyen és néhányan jelentős tehetséget árultak el. Különösen egy keltett nagy feltűnést bravúros játékávai, bontakozó tehetségének felcsillanó szépségeivel. A közönség a vizsga után lelkesen ünnepelte az iskola kiváló tanárnőjét és a szülők boldogan mondtak köszönetet gyermekük feltűnő haladásáért. A hangverseny délután 4 órától fél 7 óráig tartott. KÉSESNÉL ff- Még pünkösd előtt vásároltam maguknál ezt a kést. — Igen, emlékszem rá. Valami baj van vele? — Az anyósom majdnem levágta a nyelvét, amikor utoljára evett veie. — Igazán sajnálom, de használt tárgyakat már nem vehetünk viszsza. — Ki 'beszél itt visszavételről? Azért hoztam be, hogy jobban köszörüljék ki. CIRKUSZBAN — Mi az? A legdrágább helyek hátút vannak? 1 — Igen.'A jobb közönség érdekében. — Hogy-hogy? — Gyakran elszabadulnak az oroszlánok és ilyenkor mindig az eiső sorban ülőket eszik meg. RÖPLAPOKAT feitönő felvitelben Részit a JÓBA-nyomtía. Szabadalmazott, TJ Jt YJ JT m m a gombásodást teljesen kizárja! betonbarakott JT Ja. JE1 JX JO JL X Szavatosság mellett! Felvilágosítás, költségvetés díjmentes. Képviseli: Oláh E. Zsigmond S'r^onj-^^Si'ö