Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-03 / 123. szám

Wregyhéza, 1932. junius 3. % Péntek EallX 123. sz« Előfizetési árak helyben és vidéken : Egy hra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára: hétköznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapi'.oíla: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal cime Seéchenyi-út 9. szám. — Telefonszám: 1 - 39. Hirdetéseket az Ujságbalt is felvesz. Bethlen-u. 2. Meokezdték az Ókisteleki-szőlibeli Még mindenkinek élénk e m*éke­zetében é> az a titokzatos 'gyil­kosság ,amely ez év január 29-én történt est e 8 óra tájban az ökis­teieki-szőlőben. Valaki az ablakon ker esztül fejbelőtt e Soltész Mihály ácssegédet, aki az ottani Szociál­demokrata pártszervezet vezetője volt. A gyiIko s golyója a szeren­csétlen ember nyakszii tjébe íuródott a az Erzsébet "kórházban két napi ázen vedés után meghalt. A borzalmas drám a este .8 óra tájban történt. 'So tész fe'esége nem volt otthon. A hóval borított utca sötét homályába csak Sol­tész szobájának ablaka világított. Benn a szobában az ágy szélén ült é s olvasott az áldozat, aki nem sejtette, hogy áz ablakon belesel­kedik: gonosz gyűlölettel gyilkosa. Egyszerre éles csattanás hasitott az utca csendjébe és az ablaküveg csörömpölve tört össze. Valaki fegyverével az ablakon fcereiztü' a szobába lőtt és Soité»z jajgatva, véres tejjel rogyott a főidre. Az alattomos gyilkosság az egés z országban nagy megdöbbenést kel­tett. A csendőrség lázas an nyomo­zott az orvgyi'kos személye után. A gyanú Koska András odavaló 30 éveS földművesre irányult, aki az egybegyűjtött adatok szerint többek előtt hangoztatta, hogy'Sol­tészt le keHene ütni. Koska mindvégig tagadta, hogy része lett volna a gyilkosságban és azt állította, hogy a legjobb barátja és elvtársa volt Soltésznak. Azonban a nyomozás során olyan adatok is merültek fel, hogy Kos­ka hevesen udvarolt az áldozat feleségének, sőt maga az áíúozat a halálos ágyán is azt vallotta, hogy So-Y&szné és Koska szerelmi viszonyt folytattak. á gyilkossággal vádolt Koska a bírái előtt A s uiy 0s terhelő adatok alapján a nyíregyházi kir. törvényszék vizsgálóbirája elrendelte Koska előzetes letartóztatását. Az érde­kes bűnügy tárgyalását ma délelőtti re tűzte ki "a kjr. törvényszék Ko­sinszky tanácsa. A vádlott fiatal, erőteljes szőke férfi, most is ár­tatlanságát hangoztatja. Tagadja, hogy valaha is kifakadt volna Sol­tész ellen. " » — Kinek volt a szőlőben fegy­vere — kérdezi az einök. — Nekem fegyvertartási engedé­lyem volt, ae Flott János engedély nélkül 'tarto f< magánál fegyvert. — Maga otthon ólomból golyó­kat is faragott, ugye? — Nem — tagadta vádlott. — Régebben ólmot olvasztottam lu­kas fazekak javítása végett. — A szakértők azt mondják, hogy azok az ólomíiarabok golyó­részek voltak. .— Az nem léhet kéi"em ' — monaja vádlott ijedten. Az elnök most hirtelen uj fordu­iatot ad 3 kérdéseknek, hogy val­lomásra birja az óvatosan válaszoló vádlottat : — Maga s 0ha sem emütettevsen­ki előtt ,hogy az ablakon keresz­tül is könnyen le tudna lőni egy embert ? — Nem kérem szépen. Nemi va­gyok őrült! — tiltakozik hevesen Koska , — De látja, Flott Ján 0s határo­zottan állítja, hogy előtte említett ilyesmiket. Sőt maga is mondot­ta, hogy ezt a Soltészf karóval fej­be kellene ütni, 'hogy felforduljon* A vádlott egy másodpercig hall­gat. Látszik rajta, hogy küzd magával, hogy vigyáz minden kiej­tett szavára s "előzőleg alaposan átgondolja, mielőtt váía szoína. — Én ezt sohasem mondót tata Flottnak, cs ak annyit említettem előtte, hogy ha én ugy haragud­nék Soltészra, mint ő, alaposan elverném. — Akkor este, mikor Soltészt meggyilkolták, találkozott maga! Soltésznévai — kérdezi az elnök. — Igen. Aznap délután felkere­sett a lakásomon. A Nyúvidéket olvasgattuk együtt, a mig Flott ránk nem nyitott. áz nram a szabadszereimet hirdette — mondja az áldozat felesége Ezzei be is fejeződött a vádlót?. . áldozat feleségét, Soltész Miháíynéí kihallgatása. A teremőr most az | szólítja elő. Soitészné csinos 34 éves -molett asszony. Fekete gyász­ruhában, kisirt szemmel lép a te­rembe. Az elnök első kérdésére görcsös zokogásba tör ki. — Mit tud a gyilkosságról — kéraezi az elnök a zokogó nőt. — Én nem t udok kérem l Semtnít. — Milyen viszonyban élt az urá-* val. — Nem volt köztünk s 0ha sem­mi "baj, cSak az, hogy az uraim minden pénzt a munkásotthonba, vitt, még azt is ,amit én keres­tem. — Nem volt magára féltékeny az ura. Az asszony hevesen tiltakozik. Egyszerre megjön a hangja, élesen, szinte rikácsolva felel: — Nem s 0ha! Az uram! a szabad szerelmet hirdette és azt mondta, ha akármit is tennék, akkor sem haragudna rám. — De arról c sak tucf, hogy az ura a halálos ágyán azt vallotta, hogy halálának maga az oka. — Hiszen a haldokló kérte magát az őszinte vallomásra. Kérte, hogy' vallja be őszintén a Koskával való viszonyát. \ • á szocialisták nem ismernek Istent Soitészné újra hevejs ípkógásbat tör ki. Szavait alig lehet hallani, a cs ukló sirástól. y- - <• — Igen^ tudom» hogy ezt mond­ta az uram. Ez fáj' nekem a leg­jobban. Pedig ő tudta nagyon jói, hogy nem volt köztem és Koska, között semmi. — De hiszen több3zör szemre­hányást tet( magának az ura Kos­ka miatt. Ezt m ag a a vádlott i s beismerj. Miért tagadja hát? Az asszony azonban ezekrő" nem­akar t udni. A tanuk vallomását kö­zönséges rágalomnak" nevezi. A padsorokban néhány falubeli asz­szony ül- Csendesen vihognak SoI~ téSzné tagadásán. A vádiotí mere­ven bámul a vergődő asszonyra. O beismerte, hogy volt köze hoz­zá. Solté szné magánkívül kiabál: — Aki ezt meri állítani, az neui ismer Istent! Az csak szocialista lebet! Azok nem ismernek Istent! Azért gyűlölnek, mert nem akar­tam nekik bedőlni, nem akartam agitálni ! Bolondot csináltak be­lőlem, verseket szavaltattak velem ! — De nézze csak Soltészné — inti le végre csendesen az elnök — hiszen Flott János is látta magukat ölelkezni. — Hazudik! — Ordit kivörö­södött arccal, szinte hisztérikus dühvel Soltészné. — Meg aztán maga Koska is beismerj, hogy szerelmi ajánlatot tett magának. Soltészné hirtelen szembe for­dul a vádlottal s rikácsolva rivall rá : — Maga tett nekem szerelmi ajánlatot ? I Meri ezt mondani ? ! Koska halkan, alig hallhatóan válaszol : — Igen, tettem. — De akcor kapott is tőlem egy pofont. Nem igaz ? — Kérdi harciasan az asszony. A vádlott nem tagadja, hogy valóban arcul ütöite őt Soltészné. Most Lukács János dr. kir. ügyész faggatja az asszonyt: — Miért akarta magát egyszer felakasztani — volt az első kér­dése. — Mert ez uram nem akart elengedni a szent áldozásra. — Milyen gúnynévvel nevezte maga az urát, Roakával együtt? Ugye Borjú Miskának hivták ? Soltészné errői nem akar semmit sem tudni. Az ügyész folytatta. — Maga akkor este, mikor az urát meggyilkolták felkereste Kos­kát a lakásán. — Voltam az udvarában, de nem a lakásán. — Nem panaszkodott Koskának, hogy megverte az ura ? — Nem panaszkodtam én senki­nek. A kir. ügyész még több kérdést tes z föl, maja dr. Nyerges Miklós ügyvéa, Ko ska védője faggatja a. megszeppent asszonyt. Végül ami­kor felvetődik Soltészné megeske­tésénék kérdése, a védő kén a tanú megesketésé^ "de az ügyész ellenzi, azzal 'az indokolással, hogy' gyanú van ellene, hogy része , vo/t a bűncselekmény glköve­tfsétom. > t A kir. törvényszék azonban mégis elrendeli Soltészné meges­keté sét, mire az ügyész semmiségi panasszal - él. Ezután a mintegy 25 tanú kihallgatására került a sor, amelynek valószínűleg csala holnap délután lesz vége. Az éi> deke s bünügyben a kir. törvény­szék előreláthatólag csak szombat délelőtt hirdeti ki 3z Ítéletet. 3BME9 jLra. IO íillér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents