Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 121-145. szám)

1932-06-21 / 138. szám

1932. junius 19. JSfYfRVID SK. 7 'róiíTTTaro^giroz', nmrare célokat abban véíém feltalálni, hogy e község hivatott képviselői a községükét szerető, annak ja­vára dolgozni akaró polgárok szá­mát akarták iszopoutani. É s ha elhatározásuk indokait keresem • kissé ei - keh mélyednem mai szomorú helyzetünk szem'éie-i lébe. Tisztelt Képviselőtestület! . Ma,- amikor saéles e világon nemzetek és egyes- emberek elkese­redett küzdelmet folytatnák: — túlnyomó részben nem is valami távol eső hagy és szép eszmékért; és ideálokért hanem a mindennapi pu szta megélhetésért: Nekünk ebben a küzdelemben testvér és rokon nélkül egyedül álló csupa edenségtői környezett árva magyaroknak végre be kelt látnunk, hogy nem engedhetjük meg többé magunknak a nagyomá! nyos 'rfiagyár széthúzást, civako­dást, gyűlölködést, hanem kéz a kézben, vállat a vállhoz vetvé egy emuként keli bfclefeküdhünk a küzdelembe! i £s be kei. látnunk, hogy ha bej., akarjuk tölteni a történe em szfa­padán a ^órs által e&r esztendővel ezelőtt nekünk kiosztott szere­pet, — félré keli tennünk, a Pató Pá'' url kényelmét, nemtörődömsé­gét^ hal'ogátását és kémény 'mun­kával; okos Számítással kell les­nünk á pillanatot, amikor szere-' pünk ujr'a a világ Színpadára szó­: lit. • • . r Mert egy pillanatig sem szabad, azt hinnünk, vagy épen abba be­letörődhünk, t. uraim, — hogy minket a törtéi*e»em elintézett. Sőt. ellenkezőleg, ha nyitott szemmel' ih- --i-rr::.. • . mmmMmiinRi Körülnézünk a gazdasági válságban keservesen vajúdó világon, meg keli látnunk hogy épen azok, akik mérhetetlen rövidlátással és tájé­kozatlansággal a trianoni égbe^ kiáltó igazságtalanságot rajtunlo elkövettek, mind tisztábban, kez­dik belátiu, hogy a történelmi Ma­gyarországnak helyet és szerepet keli adni a műveli nemzetek sorá­ban és hogy enélküt 'á Magyaror­szág néfküi a Duna völgyében, Európa keletén nincs béke, nincs kultúra, nincs politikái és gazda­sági kibontakozás . Rajtunk áll, hogy a jövő előbb­utóbb bekövetkező nagy színjáté­kából ki he maradjunk. De hogy ki he maradjunk, ahoz nem elég az egyes embereknek bármily jószándéku, bármi'y oda­adó, önfeláldozó munkája sem. Ehez mindnyájunk, minden igaz, becsületes magyar ember összhang zó testvéri egyetértésre, egymást iránti bizalmára, egymás segítésére, egymás megértésére van szükség. Én azt hiszem, azt akarom hin­ni ,hogy a t. képviselőtestület el­határozásának ez a bizalom, e/ a megértés volt indító oka. Hogy megértik az én jó Szándé­kaimat és bíznak abban, hogy hazánkat, vármegyénket, annak minden községét és íninden pol­gárát szivbőfszotgáini akarom. t Ezért köszönöm mélységes iiá-; lávái kitüntető elhatározásukat, és segítségüket kérem ahoz, hogy tö­rekvéseimet mindnyájuk javára va­lóra válthassam. , Polgár községre, annak minden lakójára, az én szeretett polgár­társaimra az Isten minden áldá-i sát kérem. Vay Miklós báró Bethlen Istvánról beszél a díszközgyűlésen A hatalmas éljennel és tapssal fogadott mély megnyilatkozás Után Vay Miklós báró, a kerület, országgyűlési képviselője köszönj meg Polgár község díszpolgári; oklevelét, \ Í; Az előbb — mondotta — beszá-; mo.émori arróí akartam meggyőző­dést szerezni, hogy a nép, ameiy­lyei a hivatása magaslatán álíó képvj eő estíiet mindenben együtt működik, akarjá-e,' helyesl-e! díszpolgárrá váasztáspmat. A köz-^ hangú atbói azt állapítottam meg, hogy a nép hozzájáru 1 ahhoz, hogy, Ut Polgáron átvegyem a díszpol­gári üklev^.et. Büszkén gondolok f arra, hogy énnek á ' községnek Bethlen István gróf is diszpol­gáa. Az ő külpolitikai munkássá­gának szellemében fogok dolgozni a község, érdekében és az meggyőződé^Sm, hogy <=/en az' ut 0n együtte^' ni lankával, kölcsönös buáídmmaí és szeretettel erediné­r nyeket érünk el." i" Ünneplő taps és éljen riad fél-' újra, majd Lukács Jif.la <\z ónodi kerület országgyűlési képviselőjén n«k mély meggyőződései hangzó , tüzes szavai keltenek nagy ha­:, tást. Lukács Béla Fáy ls;tváfl/ képviselővel egy§ége?párt üd­vözletét hozza Vay Miklós báró­nak, aki á gáncsvetésnek, a pár­tot mindenért felelőssé tevő jel­szavas kritikának idején sziklaszi­lárd akarattal, önzetlenül, a nép L imádatos Sféretetéveí "küzd azokért áz eredményükért, amelyek rövide­sen mutatkozni "fognak. A Himnusz imája sz^rny^i a magasba ezután, A díszközgyűlés Tiek vége. Virányi Sándor aíispáji; a főjegyzői szobában küldöttsége­ket fogad. Hehring Ernőné a nő- > egyletek, Polgár asszonyai é» leá­nyai nevében mond szívből fakadó üdvözlő beszédet a nők küldöttsége té|t 4 Akuráti Imre polgári 'iskolai igazgató pedig az isko.ák, kultu­rális egyesületek köszöntését, há­láját tft'mácsplja. V.uányi Sándor alispán külön­külön válaszol a küldöttségek szó­nokainak", és a rankyár? nehéz Szociális, "g^zda§ági" 'küzde mekben a nők szeretéttől áthatott társa-i dajin, tevékenységét, a férfiak ki­tartó, önzetlen munkáját kéne to­vábbi támogatását ajánlja fel 'an-' nak a közsegnek, ahoi műiden ház, minden' udvar, mindent kert; drága ismerőbe, boldogító jjyen mekkori emlékei A küldöttségek fogadása után a Gazdaszövetség udvarán felálli­lott, lombokkai ,virágokkal, a váfr-. 1 .megye és a hajdan kiváltságos hajdú város, Polgár ősi címerével r diszjte.tt sátorban kétszáz terítékes bankett volt, amelyen részt vet a. 3 község lakosságának színe-java ^ amelyen az mtel^ektuáhs' társada- ' lom képviselői mellett impozáns számbán vonult fel á környék gaz­gaközönsége. , V ' A banketten a pofeán Misszió Társulat Leány klubjának. tagjai, szolgálták fei az ízes magyaros pbédet Balog Elemér prímás ban­dájának muzsikája rnebett, A köszöntök élén a közönség vi­haros ünneplését ő,i fogadottan 1 hangzottak fel Erdőhegyi Lajos dr főispánnak vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzót köszön­tő nemes ívelésű mondatai, majd két remekbe készült, mélyen a kollektív lélekben gyökerező be* Széd hangzott el. Az egyikben Kiss Péter róm .kat .esperes Virányi -Sándor Sugárzó jellemének, ön­zet,^n munkásságának értékét inéi­lattá jellemző erővel és ragyogó elokvenciával. Azt a kimagasló egyéniséget méltatja, aki a hullám­zó élet felett sziklaként áh, hogy mostoha többé, Polgár község édes, gyermeke vármegyéjének Mikó Sándor ref. lelkész filozóf mélységű, hatalmas beszédében} Vay Miklós báró alkotó munkás­ságát méltatja. Ma, a pogány ke­reszténység dekadenciájában azok­ra az önzetlen, ;uagyrahi valóit har­cosokra van szükségünk, akik, mmt Vay Miklós báró, készek az; önfeiáldozó társadalmi szolgálatra, Vay Mfljjós díszpolgárává lett a községnek már akkor, amikor el­jött Po'gárra, hogy felajánlja szol­gálatát ézi^ek sóhajára, könnyére, panaszára és tetemrehivásként hangzik szava a parlamentben a magyar egység, a magyar testvéri­ség, a magyar feltámadás érdeké­ben. , Fancsovics Jenő uradalmi tiszt­tartó Erdőhegyi Lajos dr főispán­ra mond köszöntőt, akinek gondos­sága kenyérrel látta el az ínségben tengődő ezreket. Ezentúl'ts" gör­csösen ragadják meg majd jó­ságos segítő kezét, de felajánlja a Tiszamente magyarságának ős tu­ráni "erejét, hűségét, szeretetét. Erdőhegyi Lajos dr. főispán: A megváltozott Idők új feladatok, új problémák és új kérdések elé állitják a ma főispánját A bensőséges köszöntőre lelkes taps hangzik 'fel, majd Erdőhegyi Lajos dr főispán mond nagyha­tású beszédet a közéleti férfiakra ma váró ujj feladatokról a követkep zőkben : Igen lisztéit Uraim ! Hálásan köszönöm azokat a me­leg, kedves baráti szavakat,, me­lyekkel Fancsovits Jenő tisztelt ba­rátom engem üdvözölni szives volt. Abban az elhatározásomban, hogy ma itt önök között megjelentem, kéc szempont vezetett: az egyik, hogy a közélet terén működő két barátomnak, a vármegye alispán­jának és a kerület országgyűlési képviselőjének, Vay Miklós báró­nak e ti^ztességadásánái, amelyben ma nekik részük van, személyesein jelen lehessek s igy őket ez alka­lomból itt a helyszínen, baráti szi­vem teljes melegével köszönthes­sem, üdvözölhessem^ másfelől, hogy megjelenésemmel bizonyságot szol­gáltassak, hogy úgymond jam, mintegy dokumentáljam a község lakosságának, hogy a z ö képviselő­tes tü eie healyesen cselekedett, mi­dőn e két férfiút a község díszpol­gárai sorába megválasztotta. Más a jelentősége az egyik, mint a másik oklevélnek élén. Borsos József főbíró — V*- 5 bizalommal tekintsenek reáa küzdői rányi Sándornak gyermekkori ját- • ezrek és az alispán munkásságát szótársa könnyes meghatódottság- I matatva kijelenti, hogy az ő te­ga, hozza a férfilakosság szeretet- I vékenységének áldásos eredményei tel é s blüaiomma 1 áthatott üdyözle- | kétségtelenné tesaik, i Polgár nem Igen tiszteit Uraim I Bár e két díszpolgári oklevélnek minden va­lószínűség szerint egy a tartalma, egy a szövege, én ugy érzem, mégis más a jelentősége az egyiknek, —• más a jelentősége a másiknak. — Mást mond ez,a díszpolgári oklevél Virányi Sándornak, akit ez a kitün­tetés — ha szabad magamat igy kifejeznem — közéleU szereplésének a délutánján és mást mond Vay Miklíis bárónak, akit közéleti mun­kásságának, hogy ugy mondjam, a reggdén ért, talált ez a tisztesség­adás. Én azt hiszem az egyikben, ha nem is szülőfalu de a gond­talan és boldog gyermekéveknek színhelye Üzen és <mond köszönetet a munkássága folytán magas polc­ra emelkedett fiának és kér egy­ben Istenáldást annak további köz­életi munkásságára. A másikban az érdemek elismerése és köszönet mellett, egy startoló, egy induló köz­éJbeti férfiúnak, egy népes poétikai közület, amely eleinte talán idegen­kedett is tőle* szolgáltat bizony­ságot a startolás, a z indulás he­lyességét illetőleg s egyben bizta­tást, serkentést és útmutatást nyújt részére a jövőt illetőleg. A másik szempont, amely ma idehozott önök közé az volt, hogy e nehéz és szomorú időkben a vár­megye egyik legnagyobb községé­ben a helyszínen a község polgá^ raivai való személyes eszmecsere ut-' jáji szerzek egyrészt tudomást a fá­jó, sajgó és vérző sebekről^ más-j részt pedig, hogy igyekezzék a re­ménytve ziettekbe, a kétkedőkbe, a csüggedőkbe 'hitét és reményt ön­teni a jobb jövő eljövetelét illető­leg. S teszem ezt azért, mert ugy lá­íom, tfgy érzem*, ftogy a meg­váltouótt idők, uj feladatok, uj> Problémák, és uj kérdések elé ái­ötottáK a ma főispánját, épp ezért sen, "hogy a ma főispán ja letérjen bizonyos mértekben arról az utrői, amelyen a tegnap főispánja járt, aki csupán elnökölt a gyűléseken, be­szállította a központnak a reá rótt mandátumokat s már ezzel el is vé­gezte az ő feladatát, s teljesítette is az ő kötelességét. A ma főispánjának, ha azt akar ja, hogy az uj feladatokat, problé mákat és Kérdéseket helyesen old­ja meg, hogy nemzete ügyét "híven és odaadóan szoígáfja s hogy nyu_ godt íegyen a teikh?mercte, keli, hogy :döiiK§nt megjelenjen a pen­tér^áKon |s és közvetlen tapasztalat utján igyekezzék a szükséges tenni­valókról tudomást szerezni. Igen tisztelt Uraim I És felszóla­lásomban oda érkeztem vissza, a­hapnan e linduham : az ünnepelthez — s épp ezért már be is fejezem szavaimat s abban a biztos tudat­ban és reményben, hogy e község uj díszpolgárai, miként a múltban,, ugy a jövőben is az ó közélet; munkáj okban továbbra is köteles­ségüknek fogják tartam és ismerni, hogy a sajgó, a fájó és vérző se­bekre gyógyító irt, a reménytvesz­tettekbe, a csüggedőkbe pedig hi­tet és reményt öntsenek, ürítem po­haramat az ó egészségükre) A főispán uj feladatokat hirde­tő szavait tüntető lelkesedéssel fo­gadják, majd egymást éri a sok lelkes köszöntő. Mikecz László dr. főjegyző a vár­megyei tisztikar nevében bensősé­ges szavakkal köszönti a díszpol­gárrá választott alispánt és Vay Miklós bárót, aki Virányi Sándor alispán és a maga nevében mond köszönetet. Mikor a választás idején Polgárra jött, három nadrágos em­ber fogadta s most díszpolgárrá választásában az egész község bizal) mának megnyilatkozását látja. Ezt a bizalmat és ragaszkodást további Keddtől Molnár Ferenc világhirü színdarabja OLYMPIA 100% 09 német hangos film az HPÜLLOBAN

Next

/
Thumbnails
Contents