Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 98-120. szám)

1932-05-20 / 112. szám

1932. május 20. JNílffRYIDÉK. 5 Nyíregyháza népe Mussolininek, MacDonaldnek, Brüningnek, Hoovernek üzen vasárnap délelőtt a revíziós gyűlésből Vasárnap délelőtt kitör a lel­kekbői az elfojtott keserűség, a i'oni'l sok oka: Trianon ellen. Revi­ziós-gyülésre, mopstre-népgyülésre tömörülnek Nyíregyháza polgárai, hogy felemeljék tiltakozó Szavukat egy ujabb Trianon, az örök börtön, a nélkülünk megalapozódó Duna­völgyi biokk-kái szemben. A tilta­kozó népgyűlésen ott lesz minden igaz magyar, ott lesz mindenki, aki Szive mélyéig át van hatva annak az igazságnak tudatától, hogy Trianon minden nyomor vég­ső oka. Trianon a rontás szelleme, a forrása a bűnnek, a nyomornak, okozója a munkanélkül,ségnsk, a föld é s az ország eladósodásának, a kisgazda nyomorának, a tisztvi­selők fizetésében történt iszonyú és válságba sodró csonkításnak, a földbirtokos gazdasági ieTiet et'enü­lé sének. Trianon átkát viselik fiaink, akik á'lás nélkül, kétségbeesetten tekintenek a jövőbe, Trianon puSz­titó vihara üvölt a Felvidéken, Délen, Nyugaton, Erdélyben. Azt I mondják, nem gazdasági, hanem főképpen erkölcsi válság van. Hát ez igaz. De ennek az erkölcsi fer­tőnek is az a békediktátum az oka, ameiy a mocsár világait, a bünt, a leikiis mer etlenséget, a hűtlensé­get, a kendőzködő gyalázatot ter­mő légkört lehelte reánk. Dante Infernojának szörnyeit szabadította reánk Trianon tudatlansága és gyűlölete. De mindennek van ha­tára! A magyar türelemnek is! Meg keli mutatnunk, Iiá^iy élünk, hogy »megfogyva bár, de törve nem, éi nemzet e hazán«. Az igazság ereje áttör minden ái­nokságon, és előbb, utóbb győzni fog. Győz a . magyar igazság is, de ezt az erkölcsi harcot, nekünk kell megkezdenünk. Hataljmías pártfogóink indulnak velünk, az utunkóti a nagy ütközetbe. Vasárnap, máju s 22-én nagy til­takozó népgyűlések lesznek az or­szágban és ezek a népgyűlések har­ci szózatot intéznek a világ ma­gyar-barát hatalmasaihoz. A nyir­11 A [ egyházi íiépgyülés délelőtt [ órakor lesz a Kossuth-téren. gyűlés megnyitóját sasi Szabó László a magyar szabadságért ví­vott évtizedes Ii^rc etszánt bajno­ka, ti szta etjkai erőt reprezentáló, hatalmas szavú vezére mondja. Az ünnepi "beszédet a szónoki rtiüvé­szet, az igazság győzelmes ereié­ve' áthatott szómestere, Nagy Lajo s vármegyei levéltáros mondja, aki "felolvassa a gyűlés határozati javaslatát is. A határozatot a gyűlésről meg­küldik Hoover elnöknek, Borah szenátornak, Brűning kancellárnak, MacDonald mni szterelnökn ek, Ro­thermere íordnák, a magyar igaz­ság nagy harcosának, Mussolini jfliniszterelnöknek és a Nemzetek­Szövetségének. Mint az Európa egén át dübör­gő vihar, ugy zug át ezekben az üdvözletekben a magyar Iéiek pa­na sza és igazságkövetelése. Le­gyünk ott mmdannyian a történel­mi jelentőségű vasárnapon a Kos­s uth-téren. < < Beszámoló az Ujfehértói cserkészharcjátékról Mint szombati számunkban-már jeleztük, a nyíregyházi cserké­szeknek pünkösd hétfőjén nagy napjuk volt. E napon tettek bi­zonyságot arról, hogy az év fo­lyamán a megközelítést is gyako­rolák. Már fél 7 óra előtt nagy sürgés-forgás volt a polgári fiúis­kola udvarán. Egyik csapat a má­sik ytán érkezett meg. Koüonav Zoltán vm- vezetőtiszt és segéd­tisztje, Bhzmann László csapat?­tis^t, fáradhatat'an buzgósággal osztották ki a játékszabályokat s szalagokat a sárga fél tagjai részé­re. Három csoportban indultunk a hadszíntér felé. Az első csoport, a kerékpárosoknak mintegy 60 fő­bői- ábó csoportja, Gábry Bertalan cserkézstisztnek, a kék fél Vezé­rének parancsnoksága aj.uct féi 7-kor indu't útnak. Feladatuk az volt, hogy az ujfehértói cserkész­csapat s a nagykátlói csapat egy őrsével együtt Ujfehértó félő' kö­zelítsék meg az Ujfehértó és Csá­szárszállás között f;kvő Palicz-ta­nyát. A gyalogosok 7 órakor in­dultak útnak 'a zenekar pattogó ütemeire, Szathrnáry Lászlónak, a sárga fél vfezérének parancsnoksá­ga alatt. Ez a csoport körülbeiül 120 cserkészbői állott. A Deb­receni-utcán - végigvonulva mentek Császárszállásra, hogy ott az ap­ródok 80 főnyi — vonaton érkező — csapatával 'találkozzanak. Császárszá'lásrói 'indult el a'Sár­ga fél 3 csoportban. Az első cso­port Tiefbrunner Ernő vm- főtit­kár, csapattiszt vezetése alatt a vasútvonal menién haladt .tova. Feladata volt a kék fél III- cso­portjának a bekerítése. A máso­dik. csoport Lengyei Árpád és vi­téz Tass Gyula cserkésztisztek ve­izétése a'iatt á palicz-tanyához< ment, hogy azt védelmezze a kék fél ellen.- A harmadik c soport pe­dog Dohanic s János csapattiszt ve­zetése alatt a Szelkó-tó felől igyekezett a kék féi "tagjait beke­ríteni- Fét ío-tői kezdve féi 12-ig tartott az izgalmas előnyomulás. Az előreküldött felderítő járőrök s az összekötő járőrök gyors egy­másutánban küldötték parancs­nokságukhoz ki.ne^tő jelentésiéi­ket, ugy, liogy a vezetők mmdig telje sen tsiztában voltak a helyzet­tel. A Palicz-tanya melletti szőlő­hegyen állott a vezérkar, báró Buttler Sándor vm- elnök, Ta­máska Endre vm. ügyv. elnök, Kolionay Zoltán vm- vezetőtiszt, játékvezető, továbbá a harcjátékra idesereglett venndégek, kiknek so­raiban ott láttuk Juhász Mihály városi tanácsost, Csűrös GyuU ny. csendőrőmagyot, dr. Buda­házy Menyhért ügyvédet, Mádi Szabó József dr. takarékpénztári tisztviselőt, Mérey Ferenc dr. és Kovács József tanárokat és máso­kat. A Szőlőhegyen felállított ár­bocra felszökken a piros zászló. A küzdő <-s apatok mindjárt csatár­táncba fejlődnek s a muit a sárga zá szló feltűnik az árbóc tetején, kezdetét ve szi a félrajonként, szö­kelíésszerüen való előnyomulás. Végre megjelenik a várva-várt fehér zászló. Egyenként szökell­nek már előre a fiuk, hogy minél jobban megköze ítsék el « ife'eiket. Izgatottan tapogatják meg zsebü­ket, hogy vájjon megvan-e míég a labdájuk, melyei ellenfelüket harc­képtelenné t eszik. Csak a zenekar riadóját várják s következi* a ro­ham- Végre kürt sz(f harsan a tá­volból... lefuvás. A harcjátéknak vége. Csakhamar összegyűlnek a csa­patok 'és a zenekar hangjai me"­lett diszmenetben vonulnak el a tisztikar s a j^iegjeient közönség előtt. Majd ebéd s utána pihenő következik. A 2 óráig tartó pihe­nő után a fiuk a tanya előtti réten néhány játékot mutattak be, a tisz­tikar pedig egy rövid félórára a ta­nya tulajdonosának, Szabó József mezőőrnek vendége volt, kji (ma­gyaros vendégszeretettei tette kel­lemessé á nála töltött időt. E ste féi 7 órakor különvona­ton érkeztünk meg a nyíregyházi állomásra s együtt vonu'tunk be a tantióképző-i ítézet udvarár'a, jlio' Tamáska Endre vm 1. ügyv. elnök záró szavai után az egyes csapatok szétoszlottak. Az ujfehértói 'kék fél parancs* noka Gábry Bertalan cserkésztiszt volt, csapatvezetői pedig Antai Endre, Némethy Sándor étf Kiss Zoltán segédtisztek voíta^í Mind­annyian derekasan megá'lották he­lyöket s megoldották a rájuk bí­zott fe-adatot. A harcjátákon résztvevő.többi c>erkésztiszt a dön­tőbíró szerepét töltötte be. Mélykút?. Úti jegyzetek a jánki vásárról Azért nyomorgnnk mondja — egy kérgeskezü földműves — mert szétszaggatták országunkat — Már talán holnap ün­nepeljük a magyar feltámadást! Jánk Szatmár vm.) V. hó. (A »Nyirvidék« tudósítójától.) Megszámlálhatatlan vég finom fe­hér vászon fekszik előttünk a föld­re terített ponyva darabon. Mm­denütt alk usznak, a sátrak előtt, a Sátrak mögött. Majdnem minden ember vá'lán ceig nadrájg, nyári cipő függ, debreceni mézeskalác,s pedig a kézben. Sipo'ás, dudolás, kerepe'ő hangja olvad össze a bá­rányfelhős majüsi ég levegő tenge­fábe. A vásártér Sarkán a ringlis­piei "rezesbandája, a cirkusz csin­nadrattája, a bazárosok kikiáltóján tiak harsány hívogató, a jósnő sipogó kiabálása hallatszik: — itt tudja meg, ki leSz 'a fér­je,'ki íeSz a párja! Csak'20(fillér! Pénzügyőröknek, c =e.idő ö'.ne'c, ka­tonáknak, gyermekeknek csak 10 fillért keli fizetni!« A vásártér közepe felé a facipe­csenyés sátrak vidám zsj»-aja csá­bit. Serceg a friss malacsült, csa­pon a 35—40 fíléres borral telt hordók. * i A kavargás széle felé egy állvá­nyon három plánéta-huzó papa­gáiy üi. Egy rikácsoló, rezesorru nénike csábítgatja a körülötte for­goiódókat. Sok-sok fiatal leány állja köriit az á'lványt, de egy , sem próbái sze, rencsét. Ugy látszik, félnek a jö­vőjükbe nézni. * I A vásáron a környékbeli falvak népét mind ott látjuk, mert az asszonyoknak kizöldült niSr a ken­dőjük, olyan régen hprdják. Da hiába, nincsen pénz s igy uj ken­dőt venni már régen nem szokás ezen a tájon. Amerre megyünk a vásár terű" létén, minden sátor előtt hatal­mas tötmeg tolong. Alkudoznak, de nem vesznek semmit. Csak só­várgást észlelhetünk a kipakolt csábító holmik után, amire szüksé­ge volna az asszonynak, leánynak, gyermeknek is. t De hát hiába. Még várni keli. Akinek van is egy pár pengője, az is a használt holmik fertályán forgolódik. Ez a része a vásárnak a legforgalmasabb. Mi is megál­lunk' itt. Előttünk, a használt ruhák sát* ra előtt már egy félórája nézdelő­dik egy félig földműves, félig ipari munkás külsejű ember. Hol egy kabátot, hoi meg egy nadrágot emel föl. A rajta lévő pantalló bizony cs upa foitbói aJi. Ugy látszik, nagyon utsjakodifc: nadrág fs kellene, a kabát is kel­lene- A kereskedő már igen lapo­san pislog rá- Ugy látszik, tolvajt gyanít benne. Még husz percig áfküSzfk £s] megveszi — a nadrágot. Mikor kifizeti az árát, magát vi­gasztalóan baj usza alá dörmögi;! — A kabátom még kitart 'egy' évig. Azt a kabátot becsüli ilyen jó" nak, a melynek eredeti "Szinét a sok tarka folttól és 'az össze- íi vissza szaggatott lukaktói már fei-> J is merni képtelenség. % Utána mentünk, é s szóba ele­gyedtünk veié, milyennek látja a helyzetet? — Hej, uram — sóhajtott fel — tessék :csak o.danézni — éi déifelé", Szatmár feié mutatott. —^ Ez a mi bajunk. Elvették tőlünk Szatmárt a heggyei együtt. El­vettek 'tőlünk mindent és ezért vagyunk mi jnost még kolduSok l De hisszük, hogy nem sokáig keh már várnunk. Hisszük, hogy már holnap ünnepeljük a magyar fel­támadást! ( -. * Mikor elváltunk, nagyon meg" rázta a kezünket. Ezután a kéz­fogás után ugy éreztük, hogy akt ' már simogatott kérgestenyerü föld- 41 munkáskezet, aki már álmodott szépet, virágos jövőt, nádfödeles, muSk^Fis ablakú hajlékban, akit J már költögettek hajnali imádsá­gos pacsirtaénekkeí, aki már für­dött egyszer a dicsérő zengésű er­dőháti szavak harmatában, aki már hallgatta a végtelen búzamezők énekét, az t udja csak igazán fel­fogni és átérezni ennek a kérges-, kezű földművesnek igazmondását. Ez a megállapítása, ennek a kér­geskezü földművesnek szelek szár­nyán járta be az egész országot. ^ Ei kellett, hogy ju s son mmdenho- j vá, ahoi él a nemzeti erők összefő- i gálának nagy és szent gondolata. | Mindenhová, ahol magyar Sziv do­bog, ahol drága minden magyar j élet. Ha eljutott, akkor bizton á'- ^ lit hatjuk, hogy már holnap ünne- 1 peljük — elszakított testvéreinkkel a keblünkön — a magyar feltárna- 1 dást! , 1 * ^ Délután 3 óra. Oszlik a vásár. ! Hosszú szekérsorok vonulnak vé- ' gig a kigyózó poro s országúton, a , trianoni határon fekvő falucskájuk' j felé. A szekereken ülők szemében, ! ha délfelői tekintenek, vágyakozás ül és benne van ebben a vágyako- í zá sban egy nehéz élet minden nekibu sulása s talán egész magyar 1 fajtánk, örökös megtiport ságinak j elszánt nyugtalansága, a terhes magyar élet fájdalmas szomorusá- J givai. 6 Kova«s Gyula, y

Next

/
Thumbnails
Contents