Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 98-120. szám)

1932-05-19 / 111. szám

1932. május 19. jrtfXVlilK. fctir n frrM^iiltftiHiT Vasárnap délelőtt 11 órakor nagy reviziós népgyűlés lesz Nyíregyházán Májú 5 22-én vasárnap megmoz­dul a guzsbakötött ország. Milliók sorakoznak fel, hogy visszhangot adva az európaszérte ferhangzó slégedetienségnek, odakiáltsak: a világ hatalmasainak: Itt a tizenket­tedik "óra, itt a cselekvés órája!! A gazda sági válság megmutatta, hogy a páriskörnyéki békék tart­hatatlanok, megmutatta, hogy az úgynevezett győzők önhittsége, elvakult gyűlölete a pu sztulás ör­vényébe vitte a népeket, a letipor­t akat épp ugy, mint a felfuvalko­dott hatalmasakat. Dereng az igaz. slg biboros fénye a horizonton, érezzük, hogy nágy történelmikor­du'ó virradatán vagyunk. A győ­zők egyelőre a Dunavölgy álla­mait ak arj"ik egyetlen szövetségbe tömöríteni és ezzel az egyesüJés­n sei szeretnék 'elhárítani a végső romlást. Nekünk azonban résen kei iienniink, mert nem lehetet­len' hogy a dunai' szövetséggel Trianon börtönét s uiy 0sbítják örök sírbolttá. Ebben a kérdésben nem szabad nélkülünk határoznia sen­kinek. Hallgassák meg*a magyar nép szavát, a magyarság vélemé­nyét. A Magyar Revíziós Liga és a Társadalmi Egyesületek " Szö­vetsége alkalmat ad országszerte a ifiagyar felkiismeret megszólalá­sára. Vasárnap revíziós gyűlést rendeznek az ország valajjnennyi váro sában és igy Nyíregyházán is. A népgyűlés délelőtt 11 órakor a városháza előtti téren le£z. A B aroSs Gábor cserkészek zene­karának indulója nyitja meg a gyűlést, m ajd s asi Szabó László dr rn- kir. kormányfőtanácsos, ügyvéd m.ond bevezető beszédet. Utána a Városi Da'egylet énekszáma kö­vetkezik. Az énekszámot az ün­nepi beszéd követi, a melyet Nagy Lajos ref. ieélkész, vármegyei fő­levéltáros mond. A Szónok hatá­rozati java slatot terjeszt el(fl|. Az ünnepi beszéd után'Csóka Béla ta­nítójelölt v. Rózsás József: Magyar bakák dic sősége c. versét adja elő. A nyíregyházi népgyűlés az eszmeharcok 'táborába szó'it min­denkit, aki érzi, hogy a békeszer­ződések ímtmár utolsó órájukat élik, aki érzi, hogy fel keli sora­koznunk az elvetemültség, a go­no szság ellen. Városszerte plakátok hirdetik a nagy népgyűlést, amely ezreket toboroz vasárnap dél­előtt a Koss uth-térre. Megalakult az Építőanyagok­kal Foglalkozó Kereskedők Országos Egyesülete Az ország minden részébői egy­begyűlt épitőanyagker esk«d'ők iész­vételével mega'ak ult az Építőanya­gokba, Foglalkozó Kereskedők Or­szágos Egyesülete, mint az OMKE szakosztálya. Balkányi 'Kálmán, az OMKE ügyv. igazgatója számolt be az országos szervezet eddigi jelentős eredményeiről, m ajd Horváth István, 'az OMKE főtit­kára ismerjette az országos szerve­zet programját és célkitűzésűt. Ezek közt mint legfontosabbakat az építőanyagok ,egyfá>isos for­galmiadójának sürgős magvalósí­tását, a MÁV a szakpia érdtekei­vei nem számoló tarifapoliti­kájának megváltoztatását, a FAKSz önálló eladási telepeinek likudá'ását és egyes gyárak és kai telek keieskedőeller.es tendnná­jának leküzdését jelölte m eg. PoHák Jenő ügyv. elnök a Szak­ma praktiku s érdekemek szemszö­gébői megjelölte azokat a legsür­gősebb teendőket, a melyek az uj alak ulá sra várnak, majd Grosz Bernát (Székesfehérvár), Eng-el István (Mi-skofc), Blumenthai Bé­la (Hatvan); méltatták hozzászólá­saikban az alakuás munkaprogram ját. A szakosztály tb. elnökévé Sándor Pált kérték fel, ügyM- el­nökké Pollák Jenőt, alelnökökké Blumenthai Bélát (Hatvan), Má­rer Sándort (Mezőtúr), Engei Istvánt (Miskolc) és Or mai Féli et (Soroksár) választották meg. Rácsos ablaKoK mögött... « Látogatás 2 nyíregyházi fogházban 1. Diczig Alajos dr. a textil­íázisadérúl tűrt előadást a Kereskedők és Gazdák Körében A Kereskedők és Gazdák Kö­rében szombaton, május hó 21-én este 9 órai kezdettel nagy fi­gyelmet érdemlő előadás lesz. Dr. Diczig Alajos, a ÍJ ebreceni Ke­reskedelmi és iparkamara nagytu­aá su> kiváló titkára a te.ti.fázis­adórói tart előadást. Főtárgya mellett rédekes adatokat tár fe' és fontos tudnivalókat közöl Di­czig dr. a kereskedelmet érdeklő aktuáis kérdések v alamennyiéről is. — Bereno Mikiósné: Boszor­Rányfáinc. A kiváló írónő legújabb regénye most jelent meg. Kapható az üjságboitban. Ára egész vá­szonkötésben P 4.20. Odakinn zug, dübörög az élet, idebenn ném a csönd és félhomály uralkodik... Negyed öt felé jár az idő. A törvényszék folyóséi kihal­tak... Lépteink zaját visszaverik a falak... Borbély Miklós királyi ügyésszel megállunk egy pillanat­ra... Közeledünk az összekötő ajtó­hoz, ei keli dobni a cigarettát, a fogház területén tí! 0s a dohányzás. Még egy utolsó szippantás, aztán folytatjuk utunkat. H amaro san egy barnára festett vasajtóhoz érünk. Erélyes kopo­gás... Néhány másodperc piuiva megjön a vá'aSz. Katonás lépések­kei, kukszörgetéssei feielnék... Kattan a zár... Kinyílik előttünk az élet legnagyobb drámai 'szín­padának ajtaja. Amint átlépem a küszöböt, elém toppan az első látnivaló: a fogház hatalmas épülete. Vaian.i' megmagyarázhatatlan ér­zés fog el^amint rátekintek a ko­mor falakra. Ugy tetszik nekem, mintha hirtelenében s zeme, szája, orra nőtt volna, mintjia arckifeje­zése lenne ennek az építménynek. Rácsos ablakaival sötéten néz rám­Megborzongok... Arra gondo'ok, hogy ott a rácsos ablakok mögött emberek élnek és lélekzenek... Em­berek, akiket szabadságra terem­tett a z isten. Emberek, akiket a bün tett szörnyekké, emberek, akiket én mo s t látni fc^ok... Vájjon müyen élet lehet ott?;.. Ninnc s időm gondolkodásra. Hi­deg, pattogó szavak rántanak visz­sza a képzelet világából: — Nagyságos királyi ügyész ur­nák alázatosan jelent em> a II- és III- számú őrhelyen semmi újság... Mig az ügyész az őrmester je'en­tését hailgatja, addig én hamarjá­ban körülnézek. Nagyterjedelmü udvarofn va­gyok, mely két részre oszlik. Az első rész elején egy kopott őrházi­kó áh, mely előtt markáns arcú szuronyos fogházőr sétál fers alá. A háttérben egymásra rakott fa­raká sok feketéllenek, onnan nem messze az egyik sarokban darócru­hlba öltözött foglyok néma csapa­ta dolgozik. Mellettük áh áz el­maradhatatlan pásztor, az őr pus­kájára tűzött szurony félelmetesen csillog a napfényben. — Az a rész a férfiaké — ka­pom a felvilágosítást —, ez itt a nőké... A virágágyakat ők csinálták. A férfiak é s nők egyidőben sétálnak az udvaron, persze meghatározott ídőben é s egymáshoz beszéli 1 nem szabad. — Bc is tartják ezt? — kérde­zem­— Be. Azonban a foglyokra so­hasem lehet vigyázni eléggé, alkal­mas pil'anatban kijátsszák őreiket s jelekkei próbálják megértetni egymást. Közben beszélgetésünk megakad' inert valami rejtett odúból két óriá-i farkaskutya törtet elő. Vad üvöltésbe kezdenek s vágtatnak fe­lénk. A fogházőrök aifg tudják őket lecsillapítani. Barátságtalan mor­gással szaglásznak körül, nem hi­ányzana egyéb, mint egy intés s már rajtam lógna mind a kettő. — A fogház k utyái — mondja-az ügyész — csak az őröket ismerik. Jaj ann ak a teremtett lé éknek' akit megfognak*. Be vannak ta­nítva. Éjjel jut nekik a legna­gyobb szerep. Az udvarra ki­s/öknni egy rabnak egyenlő a szét­marcangoíással. A két ordas addig nem is tágít mellőlünk mig be nem lépünk a fogház épületébe. A fogház épületéből Hófehérre me^e t, egészséges levegőjű folyosón megyünk végig. Ajtók, ablakok cSak ugy ragyog­nak a tisztaságtól. Ha nem lát­nám az egymás mellé sorakozó nehéz tölgyfaajtókat, rácsos abla­kokat, azt hinném, hogy ta ;án egy kaszárnyába tévedtem> ahol példás rend és fegyelem uralkodik. Út­közben mindenütt jelentést tevő őrökkel találkozunk. Alkalmam van körülnézni. Itt a földszinten az őrSzobák és az irodahelyiségek vannak elhelyezve. Az egyik aj­tó fö'ött hátborzongató feirást ol­vasok: Halottas kamra. A mellette levő ablakból egy elhagyatott Szük udvarra nyiik ki'átás... Itt yégez­ték aze'őtt régen az akasztásokat. Borbéiy Miklós ügyész egyenesen az irodába vezet. Bemutat a fog­házfelügyelőnek, aki jniután meg­tudja Szándékomat, szintén velünk tart. — Kezdjük talán el a második emeleten — a földszintté' tisztába tetszik úgyis fenni itt már semmi nevezetesebb látnivaló­Megindulunk. A második eme­letre vezető lépcsőházban egy Sza­baduló fogollyal találkozunk. In­telligens arcú ember, Szőke haja gondosan ápolt. Boldogan szoron­gatja k* arján a ruháját, melyet most kapott ki a ruhatárból. — Hova viszi a ruháját. Kivasalni ügyész ur kérem alás­san. Letelt az időm. Holnap uta­zom a nénémhez. Megtudom' hogy a z illető hi­vatali visszaélést követett el. Itt töltötte ki büntetését. Közbenfel­érünk a má sodik emeletre. Itt |s jelentést t esznek a poszton álló szu­ronyos őrök. Ugyanaz a kép fogad. Hosszú fehérre meszelt folyosók. Rend. Tisztaság. Kinyitnak előt­tem egy cellát. El vagyok készül­ve a legrosszabbig, azt hiszem most fogom Szembetalálni magam egy torzonborz kinézésű gyilkossal 5 amikor belépek megenyhülnek arc­vonásaim' a komor cellaajtó egy kedves kis kápolnát rejteget, pad­sorok, zöldeskék színbe játszó ol­tár, virágok, a fai o n feszület, ké­pek. A sűrű vasráccsal befont ab­ablakokon keresztül lopakodik a délutáni nap halvány s Ugara, épen odatüz a szenvedő Krisztust ábrá­zoló képre. Glóriát fon az Isten­ember feje fölé. O'y s zép, oly fölemelő látvány ez, hogy alig Je­het elfelejteni. Megtudom, hogy a rabok - maguk segédkeznek a misé­nél. Innen a raktárba megyünk. Tágas helyiség ez, kötösköiül sürü polcok álianak. Ezen van­nak a letartóztatottak ruhái- Min­degyik ruhacsomó < ímkévei van ellátva. Rongyos bőrkabáttól a foltozott s ubáíg minden megta ál­ható. Lyukas csizmák, színeha­gyott kabátok, piszkos nadrágok, kopott báránybőrsüvegek tarka összevisszasága teszik változa­tossá a képet. A r uhák után ítél­ve a legtöbb bűnöző a falu népe közül kerül ki. A szembelevő pol­cokon 55 éves bűnügyi iratok ál­modnak a mult szörnyűségeiről. A tiszaeszláu iratok is itt vannak. Külön csomót képeznek. — Ezeket már tulajdonképen ki kellene selejtezni, olyan régi iratok, de hát nincs hely mondja az ügyész. Akármerre nézek mindenütt íjsz. taságot és rendet látok. A ruhatárba megyünk ezután... Daróc rabruhák, al só, felső ' fehér­neműk katonás Sorrendben sora­koznak végig egymás mellett. — Az egyik "ruháspolcon ezt olvas­suk: női szoknya, a másikon férfi nyáá sapka. Különböző felszere­lési tárgyakat látunk még: csajkák, v adonatúj vödiök, ivófeiszere é ek fékszenek a magas állványokon. A sarokban kimustrált régi fegyve­rek tűnődnek a i eíünt időkről. Ne­héz bakkancSok hada barnállik az ;gyík állvány aljában. Várják a telet. Kanyargó folyosókon keresztül elkalauzolnak az els'ő társascellá­hoz. " ! j Csörög a kulcscsomó... Az őr­mester felnyitja a nehéz tölgyfa­ajtót, belépünk... A nyitott abla­kon besüt a délutáni nap. Megvi­lágítja a tágas helyiséget. Húszan vann ak ebben a te.e mben. Ezek már nund éltéltek. - Most lent dolgoznak a fog­lyok, — mondja az őr .— cSakez az egy maradt fenn, mert gyen­gélkedik. Odanézek 'ahova az őrmester mutat.,.. Az egyik ágyon éd«sál-

Next

/
Thumbnails
Contents