Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 98-120. szám)

1932-05-10 / 104. szám

1932. máju» 10. jrtfRYIBlc. 3 Megnyílt i Friedmann Testvérek Megnyilt 1 kötött-azövött ét rövidáru nagykereskedők detaii üzlete 2

50

2"

5 Nagy választék férfi, női- és gyermekharisnyákban, férfi és nöi divatcikkekben Szabott árak ! (Volt Deutach József-féle c^póüzlet hilyisége, Maibaum Marisk* mellett.) Szabott áf3k ! Az ipartestületi reformról Irta: Tátmesváry Imre dr. országgyűlési képviselő. A magyar kézműves társadalom a magyar gazdasági'életn*k ugy erkölcsi, mint kulturális tekintetben olyan hatalmas táborát képviseli, amelynek megsegité-e és megvédése jiemzeti szempontból elsőrendű, kötelesség. A tömegtermelésre berendezkedett gyáripari termelés folytán, a magyar kézművesek gazdasági helyzete állandóan rosszabbodott, sőt, £z utóbbi időben Szinte katasztrófádra fordult. A kézműves, ség már éveK óta panaszolja bajai

1 és olyan törvényes intézményeket sürgetett, amelyek gazdasági helyzetének megjavítására alitaima sak. A kereskedelmi és iparkamarákban nem találja meg azt á védő fórumot, amelyet keres, m

ert, amint legalább, kisipari körökben hangoztatják, a kereskedelem és ipar érdekei nem mindenkor azonosak sőt egyes esetekben teljesen ellentétesek. Ab ez különösen abban a vonatkozásban, midőn a kézművesipar hatalmas ellenfelet talál a sokkai selejtesebb árukat előállító gyáripari termel vényekben^ piejyeket a Kereskedelem sokkal olcsóbb áron hoz forgalomba. Hoszszu évekig való tárgyalások után sikerült egy kompromisszumos meg oldás, amit törvényjavaslatba önt. ve az imént fogadott el a képviselőház. — ennek alapján megalakítják iriajd az ipartestületek orszá gos központi szervét, amely tulajdonképpen ugyanazokat a kivárniima ka' lógja kielé_giteiU, amelyeket a kisiparosság az önálló kézműves kamaráktól vár, azzal a különbséggel, hogy a törvényjavaslat szelleanében létesítendő országos szerv a kisiparosságra jóformán elenyésző csekély anyagi megterhelést fog jelenteni. Az ipartestületek reformjáról és az ipartestületek országos központjáról szóló, hamarosan a felsőházi retortán is átjutó törvényjavaslatnak a kiindulópontja az, hogy az eddig igen laza alapon nyugvó ipartestületi hálózatot az egész ország területére kiépít se, hogy ezáltal 'egy táborba tömörítse az egész kézművességet és az így kifejthető hatalma* erővel nagyobb mértékben szolgálja annak gazdasági megerősödését. Az 18S4. évi ipartörvény, amely az ipartestületeket megalkotta, a . képesítéshezkötött ipart űzőknek a szabad elhatározására bizta az ipartestületek megalkotását, azzal a kikötéssel, hogy ha valamely község iparosainak ké(.harmadrésze kivánja az ipartestületben való tömörülést, a harmadik harmadot már a törvény erejénél togva bele lehet kényszeríteni. A községekben, ahol a kellő közszellem és az anyagi ' áldozatkészség meg volt, iparosaink mégis alakították az ipartestületeket. Azonban az 1929- év végéig összesen csak 357 ipartestület piüködött Magyarország területén, ebből 42 a fővárosra, 10 a törvényhatósá gi városokra, 44 a megyei városokra esett és c$ak 261 esett a községekre. Ezt az eredményt kielégítőnek egyáltalán nem leh«t tekinteni. í i t Mméi •zükségesebbé válik az ipartestületek működése, annál sajnálatosabb, 'hogy ' Csonkamagyarország iparosainak több mint fele még mindig nélkülözi azokat az előnyöket, melyeket részére az ipartestületbe való tömörü-'és hozhat. Ez indította a magyar kézműves társadalmat arra, hogy az 1884. évi "ipartörvényben biztosított társulati szabadsággal Szemben a kényszertársulás kimondását követelje, hogy az ipartestületi "hálózat ezen az utón műiéi előbb, az egész ország területére kiépíthető legyen. Mivel pedig az ipartestületeknek egy része, a feltétlenül szükséges anyagi eszközök hiányában nem áll hivatásának magaslatán: a reformnak egyik legfőbb alapgondolata az, .hogy a kényszer társulás kimondása mellett góndo

s kodás történjék arról, hogy az ipartestűletek háztartása megalapoztassék tehátj hogy az ipartestületek a legszükségesebb anyagi eszközökkel rendelkezzenek, avégből ,bogy a kisiparos nép érdekeit szolgálhassák. E célból az ipartestültei tagsági dijak, mindenkire nézvej teherviselő képességének arányában a lehető legigazságosabb módon olyanképpen állapíttassanak meg, hogy az ipartestület rendelkezésére álló egyéb bevéteii forrásokkai képessé tétessek az iparos érdekében kifejtendő munkára. Erdőhegyi Lajos dr. főispán: A világgazdasági válság nyomán támadt nyomor olyan méreteket öltött, min! talán még sóba Tegnap délelőtt 11 órakor nyitotta meg Erdőhegyi Lajos dr főispán a Református Nőegylet által rendezett jótékony vásárt a református iskola dísztermében. A megnyitón megje'ent a nyiregyházi nőegyietek efnöksége teljes számmal. Ott látt

uk dr Bartók Jenő, Molnár Sándor lelkészeket," dr Tóth Bálint min. tanácsos kir. pénzügyigazgatót, Rimaszombathy Géza ny. min.' tanácsos, pénzügyigazgatót, Görömbey István dr kir. járásbiró

sági elnököt, Mikecz István vármegyei főjegyzőt, Kovách Győző, Andrássy Dániel dr árvaszéki ülnököt, Báthory Istvánt, a Nemzeti Hitelintézet nyi; egyházi fiókjának igazgatóját, Stess

ei Szilárd dr ügyvédet, Búzás István földbirtokost és társadalmi életünk számos kitűnőségét. Erdőhegyi Lajos dr főispán Harsányi László titkár kiséretében érkezett s a következő szavakkai nyitotta meg a vásárt: ( Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Régi közmondás — vagy talán helyesebben fejezem ki magamat — örök igazság az, hogy mielőtt ígéretet teruie az ember, különösen pedig ha nőkkel áh szemben, gondolja jól meg ,mert nem e'ég az Ígéretet megtenni, de azt ,ha eljön az idő, be is k

eli váltam. ' Hogy pedig ez igy van s ez nemcsak egy frázis, annak fényes bizonyítéka az én es

etem. Tudniillik körülbelül egy évvel ezelőtt a Ref. Nőegylet vezető hölgyei azzai a kéréssé' fordultak hozzám, nyitanám meg én pár mon dattai az ő jótékonysági bazárjukat. Sajnos, más irányú elfogla tság miatt eme óhajuknak akkor nem tehettem eleget s azzal tértem ki a kedves felkérés elől: — Majd jövőre. S mit ad Isten, kerek egy évre reá pontosan megjelentek nálam a Ref. "Nőegylet vezető hölgyei s az egy évvel tett igéietemre hivatkozással — minden esetleges kítog'ást előre semmisnek deklarálva, ragaszkodtak az ígéretemnek a bevájtásájiofz'

s igy estöm aztán most áldozatuk a tett ígéretemnek s önök pedig az én megnyitó szavaimnak. Igen tiszte t Hölgyeim ésUraJm! Bár ugy a hatóságok, mint a társadalom tehetősebb tagjai kevés kivétellel minden tőlök telhetőt megtesznek ,mégis abból a pozícióból, melyet ma betölteni szerencsém lehet, látom és felelőségem tudatában * állithatom, hogy a vi'ággazdasági válság nyomán támadt nyomor olyan mérveket öltött, mint talán még soha. — se nyomor fakasztotta fájda;om, szenvedés, nélkülözés és éhség oly lialvánnyá, oly sápadttá és oly szomorúvá tette e csonka hazánkban az arcokat, épen nap-' jajnkbanj mint talán még soha. Ezért köszöntöm én őszinte tísz. ta szívből ,igaz meleg szeretettei a Ret. Nőegylet tagjait a mai jótékonysági bazár megrendezése alkalmából, a

t

neiynek fillérei lesznek majd hivatva e nyomor fakasztotta könnyeket felszántani s majd ha nem is sok, ha nem i» annyi, mint amennyit szeretnénk, ae tnégis egy pár, a mai élet nehéz voltát és nyomorát talán még egészen nem is érző, nem is sejtő, fázó, didergő ártatlan gyeimektestet megmelegíteni és ezzel egy. pár szomorú "anyai szivet felmelegíteni. Abban a biztos tudatban, hogj e vásárt rendező hölgyek reményei a sikert illetőleg valóra ts válnak, a bazárt ezennei megnyitom. 1 A lefkes éljennel fogadott megnyitó után a megjelentek megtekintették a sátrakat és megindult a vásár. Volt kitűnő büffé, virsfcs, sörös sátor, szerencsesátor s igen szép készítményeket ajánló kézimunkasátor. A Ref. Nőegylet szeretettel áthatott hölgyei derék munkát végeztek a nyomor enyhítése szolgálatában és hálás elismerés illeti a Nőegyletet élükön Rimaszombathy Gézáné és dr Nagymáté Andrásné elnökökkel. — Középiskolai tanulöK német nyelvből való kisegítő oktarasa. A német nyelvben gyenge előhaladást tanúsító középiskolai tanulók kisegítő oktatást nyernek a helybeli német nyelviskolában (Virág-u. 8.J Hitel és infláció Teleszky őuagyméitósága kioktatott mindeneket. Azt mondja, hogy a m

ult tapasztalatai szerint az infláció jó lenne, ha nem tenne a hitei nagyrésze külföldi péoínem-. ben a^dva- De mert igy van, inkább káros lenne, mint hasznos. A pengővel adósoknak jó lenne, mert ha pengőinflációva 1 a pengőérté-K csökkenne, ugy könnyen lennének az adósságok kifizethetők. Szóvai az infláció jó lenne, ha... Ebben a kioktatásban az a jellemző, hogy első bevallása az infláció előnyös voltának. No természetesen; ha ..l Ez a: »ha!« Ha: ha. ;•--( £ Vagyis most imár lehetne kalkulálni- Van pengőadósság ép van külföldi fizetőeszköz adósság. A kettő egymáshqz, vala|mí£éic arányban van. Van azután zá'oglevéladósság. Ez is valahogyan aránylik a másik kettőhöz. I« mennyi égi arányokró szó unk. De, ha a kioktatás szerint; »ne feledjük;, ezt, fneg azt, akkor talán ne feledjük azt sem, hogy a zálogleveleket a külföld már csak 25 százalék körűi értékeli, tehát a 100 dolláros záloglevélért nem ad 25 ao'ilánnái többet. Itt kapcsolódik be az értékarány. Tehát több ismerettel kell 'kalkulálni. Mégpedig: a pengőadóssággal, a záloglevél adóssággal és a kihejyezett váltókkal- A pengő), az nem kell a külföldnek. A záloglevél 25 százalékot ér, a váltó, hát igen az váltó, csak pont fizetni nem tudjuk idegen valutában. Öszszes teije;itőképe

sségünket becslik ioo millió pengőre évenk)én(b, ha külkereskedelmi mérlegünk hozna ennyi pluszt. De, mert mindig min

us egyenlegű, pa

S

£*v a kutyafáját, tehát fizetni megint csak nem tudunk, még 100 minió pengőt se. Az a külföldi adósság, a hitelezőknek nem ér egy fabatkát se. Itt abszo'.ut íi/etésképte-enség van. EJzt pedjg csak a hitelező javíthatja fel. Vegye meg a mezőgazdasági termékünket olyan árnivón, aminőn az ipari nyersanyagot ad/a, akkor fizetünk. De csakis portékával, amiért azt a bizonyos dollárt, meg idegen va'utát kapjuk. Ha a »tisztelt« hitelező helyreállítja m

ajo a mi e

xportái%iirt< é» importáruink árai közt azt a viszonyt, amely a hitelfelvétel idején volt, akkor majd láthatja a pénzét- Adíig nemi A hitei tehát befagyott és csak a mondott módon olvad fet. Ezt a hitelt szembeállítani a* inflációval, nyen egészen szimplán pedig nem igen lehet, bár tetszetős, a: pengővédőknek! Ha pedig a hitei és az infláció közt nincsen meg az a viszony, amejyet a kioktatás felállít, akkor az inflációnak káros voltára ebbői következtetni is meddő. De ki ^r

ar ma inflációt? Miért kelt ez ellen írni? Miért keli kioktatni bennünket? Minek? Hiszen mindenki tudja, hogy abból netm lesz: »paszu'y se!« Sokkai nagyobb "érdek fűződik a Stabilitáshoz, rrijnt az inflációhoz, ha utóbbi a lakosság 90 százalékának kedvezne is. A külföldi adósságokról ábrán-