Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 98-120. szám)
1932-05-25 / 116. szám
1932. május 25. JhfafRVIDÉK. 3 mögött... Látogatás a nyíregyházi fogházban IV. A mellette lévő cellában négyen vannak. — Kettő most nincs itt, ki vannak rendelve takarítani, — kapom a fel világosítást. Az ittmaradt két asszony közül az egyik cigányaszszony, alacsony, ravasz arcú nő, a szem sz»généi számtalan ránc. — Loptam egy kicsit, — mondja széles mosollyal, mücörben az összes fogsorai kivillannak. — Vásáron magam köré csavartam egy abroszt, kellett a purdénak, mert imár nem- vQlt rajta egy mákszemnyi ruha- Majd megvette az isten hidege. — Én meg — mondja a másik hatalma®, tagbaszakadt asszony — összevertem az- uramat. — Meghalt?... — Nem, cSak belebénult. Kotnyeles ember volt világéletében, mmdetí lében kanálkodott — mondja szokatlan bőbeszédüséggel, hatalmas tenyereivei 'hadonászva beSzél, szinte félő a közelében állni. — Az ugy volt kérem, hogy öszszeszólalkozt unk, fölkaptam a fahasábot, oszt... — Mondja — szakítom félbe, —• nagy ember a maga ura? — Nem kéremyi kies», alacsony termetű... — Jaj ugy... A 27-es társ as cella. A létszám nyole. Ec^et alá való érdekes fejek... Katoná 8 sorban állnak egymás mellett: Anya és leánya, hosszúkás, sovány arcú mind a kettő. Lopásért vannak elitélv*. Á'* dott állapotban lévő cselédlány, biine az, hogy leforrázta imádottját... Két szomszédasszony, összemarakodtak, este sötét volt m'ár, nem látták egymást s a nagy zűrzavarban egy harmadikat vertek meg, de ugy, hogy a harmadik alig tudott kilábalni belőle... Két cigányasszony, jósfásukkai 'befontak egy hiszékeny hajadont, aki ahelyett, hogy istentől kért volna segítséget, a két cjgányas3zonyhoz fordu't, akik aztán ei' is látták a baját. Kifosztották mindenéből. A legutolsó egy leányasszony, karján egy esztendős gyönyörű szép egészséges kis gyerekkel. Odamegyünk... A kis gyermek ártatlan kérdő tekintettel néz ránk, szólunk hozzá, nevet, kacag... Kedves kis vékony hangja üdítő csengettyüszókérít hat a komor faiak között... — istenem, még ilyen kis angyalokat is lehet találni a rácsok mögött?... — Mit vétett ez a picike? — 0 n;m vétett s em|miit, csak én vétkeztem ellene nagyot — mondja halk, megindult hangon az anya. ' — Eltitkoltam szüleim előtt állapotomat, balga fejjel azt hittem, hogy titokban tudom tartani mmdvégig, o szt mikor következett a szülés ideje, kimentem a trágyadombra és ott szültem meg ezt a kicsikét. Ráadásul' olyan rossz észjárást adott akkor kínomban » gonosz, hogy gödröt vájtam tíz körmörnímei az érett trágyadombba és abba tettem bele az újszülöttet. Mikor dofgom elvégezteti, mentem be anyámékhoz a házba, mintha mi sem' történt vsina. De az isten is ugy akarta, hogy tettemre rájöjjenek, Apám kijött, mert éjszaka volt és nagyon ugattak a kutyák, fölfigyelt az elfojtott gyermeksirásra. Először azt hitte, hogy macskanyávogás. — Utána nézett, hogy talán azt nyaggatják a k utyák... Akkor találta meg ezt a drága kis gyémántot, akit nem adnék most oda a félvilágért. Annak örülök, hogy nem sínylette meg szegényke a hideget, mert bizony YagyoS tél volt. Ránézek az anyára, a Szemébeiv könny csillog. Látszik rajta, hogy mélyén megbánta bűnét. — Gúnyolnak a többiek nagyságos ügyész ur — tör ki zokogva — nem hagynak békén... Szótlanul megyünk ki a társas -cellából. Mindhárman arra a ki s penészvirágra gondolunk, aki itt' vir ui, aki 2's enge kis életét itt kezdi meg a fogház rideg rácsai mögött. Vájjon mi lesz evvel ha felnő?... Mi fesz, ha megtudja anyja szörnyű bűnét ?... Az arzénes ass'zoy zárkájában vagyunk. Ötvennégy éves koravén teremtés... Beszéd közben is azzai van elfoglalva, hogy a tű fokába fonalat fűzzön... ' Fegyencruháklat javit. — Panaszom nincs, most elég jói vagyok, nem unatkozom-. Varrogatok... Legalább nem rívok... — Mikor is halt meg az ura? — Az egyik 1920-bann, a másik meg tavaly halt meg... Nem igaz a, hpgy megmérgezteml... E>takarittattam és mind a kettőt elég tisztességesen... — ?... ' i — Van egy 16 éves .fiam, föfdem, házam. Nem volt nekem egyik uram sem utamban. MegháJjUk;hát olyan hihetetlen valami az?... Minden- ember meghat egyszer, Senki sem éi örökké... — Ebben az egyben igaza van — mondja az ügyész. Most egy gyujtogatásért fogva tartott nő cellája következik. Kövér, vöröses arcú asszony, igazi szakácsnő tjp us. Legnagyobb meg lepetésemre megtudom, hogy az első megítélés helyes volt. Tényleg Szakácsnő az illető- Még pedig nagyon is temperamentumos. Azért, mert babáját áthefyezték egy másik vicékre, bosszúból felgyújtotta a vezetőnek a disznóólját. Kicsi híjjá, hogy le nem égett az egész fa'uAzzal mentegetőzik, hogy a babája bujtatta fel. Magától' sohasem tette volna... Az utolsó cellára kerül ' a sor. Nyolcan vannak itt is.;, öregek, fiatalok, para szt asszonyok, cígányasszonnyok vegyesen. Vizsgálati fogságban vannak. Tarka ruhájuk messziről virít... Megtudom, ho^y súlyos bűne egynek suics. Nyelve lé s, lopás, verekedés, örök asszo nyi dolgok... — Hát maga miért van itt? — kérdezem egy bandzsi cigányasszonytól. — Tudom i s én, ellettem vádolva, ennyi az eg'ész... (Folyt, köv.) APOLLO Szerdán- csütörtökön Gerda Maurus Sigfried Arno Bemhardt OOtzke Hárr" akti itka e2t megelőzi Buck Jenes ós Ranger: Véreb Beregszász város állami iskoláinak költségeit nem íizeti a csehszlovák állam 150.000 csehkoronát kell évente a városnak fizetnie az állam belyett. Fehérgyarmatról jelenti tudósttónk: A csehszlovák lnegszáilott területen lévő Beregszász váro9aa állami iskolák dologi kiadásait, a csehszlovák hatóságok döntése következtében maga tartozik fizetni. Ez a kiadás a városra 150000 csehkorona ujabb- terhet jelent. Tekintettet arra, hogy fedezete nüicsen, kénytelen vo^tj pótköltségvetést szerkeszteni. Ez a határozat a cs*fr közoktatásügyi iö':\ény szeitvt (régi magyar törvény van érvényben) azt mondja-, hogy a kisebbségi iskolák dologi kiadásait az állam viseli, míg a többségi iskolákkiadásait viseljék a községek. Tekintve azt, hogy Beregszász magyarsága a többség, igy a magyar iskola — ha állami is — nem kisebbségi iskola, hanem több ségi, — tehát a kiadásokat a váro snnak keh fizetnie. Jellemző ez a határozat a cseheícre, mert hiszén ők azt áhítják, hogy az általuk megszállott területeken a magyarság kisebbségben van és mégis ezzei a határozatukkai éliSmetik, hogy Beregszász váro s 99 százalékban magyar város. REKLÁMTÁBLÁK AT több szmben is készít A JÓBA- NYOMDA á nyíregyházi ág. h. ev. egyház felajánlja iskoláit a városnak, mert nem képes a fenntartási költségek viselésére A gazdasági válság mindjobban •pusztítja anyagi és szellemi értékeinket. Láza s védekezés, szívós kitartás csodákat müvei, de minden ellenállásnak van határa. Az egyházakat s uly 0san érintő államsegélyredukciók, az egyházi adók ;elmaradása küélönösén az iskolafenntartási költségek kifizetése terén jelent áthidalhatatlan akadályt. Nyílt titok, hogy a nyír.egyházi ág', h. ev. egyház hosszú idő óta nagy nehézségeakkd küzd ezen a téren. Tanítói égy részét nem fizetheti pontosan, az ískolafe^int artá si költségeket nem tudja előteremteni. A Luther-palota építési köfcsönének amortizálása a magas kamatterhek és a lecsökkent lakbérek mehett nagy nehézségek-, be ütközik. Az egyház kényte'en volt az adókat felemelni, de a hívek adófizetési köte'ezettségüknek nem tudnak eleget tenni. Sajnálatos, de ilyen körülmenyek között az iskolák fenntartásával járó költségek előteremtése bizonytalanná vált. A százados múltra visszatekintő egyház nagy áldozatokkal építtette meg és tartotta fenn mintaszerű elemi iskoláit, amelyeket most kénytelen felajánlani a váro snak. Harmincegy elemi "iskoláról van Szó, és imlost ezeket a városnak keli átvennie, ha c sak nem zárják be az iskoládat. A város azonban éppen olyan s ulyos anyagi helyzetben van, mint az egyház. Valószínű, hogy nem vállalja az iskolafenntartási kötelezettséget- és a néki felajánlott iskolákat az államnak ajánlja fel. A vál ságos helyzet így okoz nehézségeket' az iskolaügy terén és igy •sorvasztja ei lassanként intézményeinket, ha csak a tizenkettedik órában nem segítenek a bajba jutott országon azok, akik m a is olyan magas kamatot követelnek a kölcsönök után, mint a jóidők-> ben. ' A nyíregyházi eset szomorú mementó, amely valószínűleg meszszire fog hangzani és intő például Szolgái. Nyíri vinkó dicsérete Kit mindenki kigúnyol s még pirinkó Kezdő ivó is cankónak nevez, Most, amidőn ősz ködje permetez, Én hada dicsérjelek meg, nyíri vinkó. Mert ősszel, mikor köd van, vagy a ringó Bárányfelhők közt fáradt nap evez, A szivünk vig pineézésért repes S öreg pincék felé visz lassú hintó. ( Jobban esik Szelid-halk mámorod, 'Mmt meredélyen termett óborod, Duhaj-vad, lármás-durva mámora. S most, míg a csapból víg leved csorog, Téged köszöntelek, nyíri homok 'Bánatfeledtető, s zehd bora. V:rágti Ferenc. Schenk Jenő, v világhírű lélekidomár Fehérgyarmaton Fehérgyarmatról jefenti tudósítónk: Schenk Jenő a világhírű szug geráló mester mátészalkai vendégszereplése után ma este az OtthonMozgó termében tartotta meg rendkívül érdekes előadását és csillogtatta tudását a termet megtöltő hálás közönsége előtt. A világhírű lélekidomár -médiumaival melyet a közönség soraiból választott ki — igen érdekes kísérleteket mutatott be. Clayr voyance: isszjypiliantás a múltba és előrelátás a jövőbe. Schenk eredeti felfedezése. Narancsszedés és evés Oiaszhonbaai. Kirándulás a hetedik mennyországba. Tiszta vizzei is lehet — holtrészégre berúgni. Ének, tánc, zene és egyéb tehetségek átvitelét mutat a még be mé-> diumaivai a világhírű mester. Az est a kacagás és az ámulat jegyében telt ei s az est hálás közönsége hatalmas tapsviharral kö-' szöntötte Schenk mestert minden egyes mutatványa, kísérlete vbefejezése után. Schenk Jenő Fehérgyarmatról Nyíregyházáéi, Nyírbátorba, KiSvárdára is ei fog látogatni é s egy-egy estén igyekezni tog néhány órára elfelejtetni közönségévei a mai nap minden gondját és bajtft, j v • 1
