Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 73-97. szám)

1932-04-17 / 86. szám

JSTVíRYlDJÉK. 3 Gyomorbetege -nok gyógyital 2 hazai Parádi víz. Epebajoknál, a tüdő ES355S5: kulozhetetlen gyójj-szer. Elsőrangú asztali frScct vílágklrü. M ÓTS6It811 áíDSA másfélliteres palackokban Is forgalomba kerít és vendéglőkben poharanként is kiszolgálják. Bővebb felvilágosítással szolgai a vezerképviseiő ; ÉDESKUTY L. Ásványvíz Kereskedelmi Rt. Budapest, V., Erzsébet-tér 8. szám. Telefon 814-28. 817-20. 21G6-2 Újsor fele tessék nézni — kiáltja utánam, — ott tetszik c"Sak látni igazi" nyomorúságot. AZ ÚJSORON Sietek az Újsor felé, Jázas kíváncsisággal szegeze™? tekintetemet egy lerögzített pontra. Már messziről látom a vizzei ellepett utcákat. A tokaji vashidtói húzódik végig az úgynevezett Újsor. Itt ezen a részen nagy ká'okat okozott az áradás. Egy sáros-lucskos kerten keresztül t

udom csak megközelíteni ezt az utcát, melyet méltán hívhatnánk a »Holtak utcájának. Néma, lakatlan házak sora* koznak egymás mellé, a Szé' ki-be szaladgál felelőtlenül" az ablakon, ajtókon. Az első romha'miaz, a

mi, elém bukkan, Görgey Károly házaAz udvaron félméteres víz. A hátsó fala a háznak kibukott. Szanaszét heverő vályogtömbök mlerednek a szemlélő elé. Még jóformán k<jrüi sem néztem, máris előkerül a" tulajdonos egyik hozzátartozója, aki könnyek közt meséli e', hogy szam^ baton éjjel tíz órakor költöztek ki az omladozó viskóból. Ekkor már térdig ért a viz. — Miért várták be ezt a veszélyes pillanatot? — kérdeztem. — íliszen hajtottak minket tetszik t

udni, de a szegény ember ugv van, hogy az utolsó percekben is reménykedik, hátha elmegy a víz, ragaszkodik a vityülójához. A nagy sietségtői nem is tudtunk mindent kiment

e: 1. A házban maradt egy ágy, konyhaedények, lisztes hombár és más . apróságok. — Jószága nem volt? — kérdeztem. — Honnan lenne nekem kérem két kis rongyos csirkém volt, azt magamhoz vettemGyermekeim vannak nekem kérem, azok az én jószágaim. Négy gyerek, elég ezt fölnevelni, etetni, de nincs miből... Alig megyek egy pár lépést, máris egy má

sik romhalmazba ütközöm. Ez a félig háznak nevezhető épület Volf Mihályé. Nincs oIda]a. A'ui a viz, fölül az eső rontja. Ebből a házból ugy mentettek ki egy beteg*t, aki nem tudott jámi, háton vitték át a szembelévő házba. Mészá'Os JózseS portája is viz alatt áll, bármily kockázatos Js, bemegyek. Bokáig süpt ped a cipőm a latyakba. Deszkapadlóra lépek, igy tudom' csak megközelíteni a házat. Benézek az alacsony, egészségtelen helységbe. A gerendák mindenütt alátálmlasztva. Óv ja, becézgeti "Mészáros a házát, hátha nem düi össze! — Rámtekinthetne a jó Isten —. mondja —, ötgyermekes családapa vagyok, napszámból tengetem életemet, dolgoznéK szívesén, ha volna mit, május óta nincs kereset. Szerencsétlenségemre a ' negyedik árvizet érem meg itt ebben a kunyhóban... Nagy Béla háza következik. Itt keresztül íehet látni, <-sak az oldalfa",ak vannak meg. Benézek ide is. A fehérre meszelt falakon meglátszik, hogy mennyire szívódott fel a viz, nem sok kell, hogy kibukjanak. A szobákban ott áll az Öss

Zegyülemlett pocsolya. .Ennek a háznak a tulajdonosa kilencedmagával van hajlék nélkül. A következő házak is mind lakatlanok. Amerre csak néz az ember, elkeseredett arcokat lát- Minden ember ott áll, siránkozik a háza előtt, lesi, hogy mit lehetne megmenteni, hogy mit hagyott meg számára az ár. Sápadt, vézna gyerekek, rongyos ch pőkben, drótozott csizmákban állnak a bokáig érő vízben. Mind kutat, keres valamit, amit elnyelt a viz. Amint az egyik házból kijövök, hallom, hogy kórusban sírnak az emberek... Szegények szerencsétlenségükben egymásra pa» naszkodnak. — Nem segítenek itt egymásnak az emberek, ha a hatóságon nincsenek, hát elpusztulunk. A módosabb gazda eljön ide hozzánk vasárnap kíöltözötten, nézi mi kárunkat, de hogy azt mondaná'. Nesze egy s

zái 'kóró, füts be vele! _ azt n

em. Még tejet is a'ng adnak a pénzünkért! Ugy kell k

unyorá;ni. Mikor ránk szakadt a baj, itt álltunk födél nélkül, nem akart senki "Sem befogadni. Ha a hatóságok nincsenek, megvesz az isten hidege! Csak a csűrbe vagy az istállóba akartak beengedni rrjnket. Igy aztán szanaszéjjel vagyunk mindannyian, ki erre, ki arra. Ami kis ingóságunk volt, azt százfelé kellett cipelni. Elszoru

1 az ember szive, amikor ezeket a panaszokat hallja. Soknak nincs - hajléka Uram! — mondja egy tépett g

unyáju ember. Itt ezen a soron vagy tizen vagyunk, akiknek a háza összedűlt. Otthagyom az Újsort s miost a Morotva-sor felé veszem az utamat. Még vezetőim is akad nyomban. Minden kérés nélkül elém toppan egy nyurga legény, aki vállalkozik arra, hogy elvezet engem egy olyan helyre, ahol csónak van. CSÓNAKKAL VÉGIG A MOROTVASOR ALATT Rövia gyaloglás után eljutunk a csónak tuladonosához. — Szívesen odaadom a csónakot — mondja készséggel a gazda, — de egy kicsit várni kel! rá, mert a fiuk odav annak ?>keritést« halászni. Várunk és beszélgetünk. Lábunk előtt, közvetlen a csür meliett, tajtékzik dühében a Tisza. Nagy hullámokat ver. Köröskörül, amerre a szem ellát, nem látni m^st, csak vizet és vizet. Távolban a viztenger közepén fehérlő házsorokat látok^ a messzeségből ugy tűnik fel, mintha a Tiszában állanának. — Mi az ott? - kérdezem a körülöttem állóktól. — Nagyfalu. Azok jól jártak, azok szerencsések — mondják az emberek —, azokat nem bántotta az ár. Védi "őket a gát- Megvoltak azok is ijedve kegyetlenül- A falu apraja-nagyja mind a töltésen volt, miig et nem m

ult a veszély... Közben megérkezik a csónak. Beszállunk. Két markos ember ragadja meg az eveződet, lass

u, méltóságteljes mozgássai megindul a nehézkes alkotmány. Piszkos, iszapos viz vesz körűi minket. A sárgás színbe játszó tömeg háta tele van a pusztulás jeleivé

1- Kerítések roncsai, nádtö'rmelél-e; uszkáirak sza"a^zét. A Morotvasor kerítéseit kivétel nélkül mind elnyelte a viz. Félig rombadőlt ólak, istállók meredeznek felénk itt is. — Azt a magas töltést ott — m

utatja a

z egyik evezős —az e

rős hullámverés szakította le. AHOL BETONKERITÉSRE KÖL TENEK KENYÉR HELYET! Csónakosom most egy érdekes dologra hivja fel figyelmemet. — Tetszik látni ótt azt a fát, amelyiknek a koronája látszik csak ki? — Nahát ott annak a háznak atulajdonosa egy Szegény napszámos ember, akinek az apja koldulni jár. Ez az ember keservesen megtakarított filléreibő

1, hogy házat a gyakori áradásoktól mentse, egy félméter magas tömör betonfalat épített. Most ezt a falat is kidöntötte az ár, oda a munkája, oda a pénze. Az a romhalmaz ott — m

utatja tovább evezősem — egy özvegyasszonyé, Mezőnének hívják. Még csak a keménye sejiü maradt meg a kunyhónak. Néha egy-egy pülanatra mindhárman elhallgatunk. Deifajedten néztük az előttünk elsikló képeket. A parton, a rongyos házak tövében hiányos öltözetű emberek, asszonyok álldogáltak. Mutogattak, integettek felém: ezt is tessék megnézni, ezt is, ezt i

s.- Látszott rajtuk, hogy jól eSik fWkík az> hogy valaki érdeklődik a bajaik iránt. Szemükben ott csillogott a Iiála. Hiába magyarázom- nekik azt, hogy lapom nemi adhat nekik egyebet a nyomtatott betűnél. — Nem baj, azt is szívesen vesszük — mondják lelkesen. Eltávo'odunk a parttól. Most egy homokzsákkai körülvett istállót, majd egy porig omlott házat látunk. — Ebbe a kicsi házba négy család lakott — mondja csónakoSom... Lassan kiérünk a malomhoz, itt már a cigánysor következik. A parthoz közelálló cigáíiyputiik üres

en ásítoznak felénk. A megmaradt tető alatt vígan nyargalászik a bolondos áprilisi szél. Odasiklunk a parthoz, kikötünk... Embereim pihenni akarnak. Rofngycafatokbaf bujtatott (igánypurdék szaladnak ai csónak elé. Megállnak, bámulnak..ODA VAN A DEZSŐ HAZSA-i Egy idősebb cigányember jön hozzám. Az arcán ezer ránc. Megemeli 'Kalapját, köszön... Jónápot Tekintetes Uram! Jáj nágy báj vám itt! Oda ván a Dezső házsá ezt olyan komolyan mondja, hogy bármennyire is nem ilik, kénytelen vagyok elmosolyodni. — E'őször is ki az a Dezső? kérdezaím. — I Jáj! hát nem tetcsik ismerni?! Ö a klarnetosi Ázs ő házsa van odá éppen á ladik a'att ván most á házs... Megdöbbenve nézem a sötét vizet. Az evezővel "lenyúlok a mélybe, sikerül is kitapogatnom a falak kör vonalait. Amikor a cigány látja, hogy a Dezső háza után kutatok, bátorságot kap, elkezd beszélni. Ki "éntétt ürgék vágyunk instálom. Annyi a gyérék, hogy álig tudjuk élheiyezsni. Busák, bánátosak vágyunk, de azsért muzsikálni musáj, mert máskép inincs kenyér. Vígan megyünk ténkre I Te, mondja a mellette álló parasztember - az urnák hiába sirsz, az nem segíthet rajtad, az újságba teszi amit mondasz. N

To és ástánl kiáltja indulatosan, mit térédsz vele! Less béTőle égy jó kis lékrám ázs is válámi! Erre mindannyian nevetni kezdünk... A parton összegyűlt emberek evezőseimmel beszélgetnek. Hallom, amint éppen azt tárgyalják, hogy mikor volt ilyen nagy áradás. i888Tba, 1919-be és 25-be nem volt ilyen nagy, mint a mostani mondja az egyik dehogy nem! — 88-ba sokkal nagyobb volt, ezt határozottan tudom, Most már mind belekapcsolódnak a vitába. Megszólal egy idősebb bácsika: EGY 1888-BELI EPIZÓD Emlékszem, kezdi mondókáját az öreg — 88-ba éppen a katónáéktól szabadultam ilyentájt. A mi nl jövök hazafelé Tokaj felői cókmókkal a hátamon, hát látom ám, hogy rettentő nagy az áradás. Akkor még nem volt vashid, hanem csak fahid. De az se látszott k* a vízből, csak a két karfája mutatta hogy merre van a híd közepe. Rámerészkedttem a hidra. Derékig ért a víz. Amint evickélek, látom ám, hogy velünk szembe jön egy 4 lovas hintón Zssoldos Pál gávai földbirtokos. A kocsis nem mert ráhajtani a hidra, de az ur rákiáltott: • Ne törődj vele, hajts át az apád mindenségit! A kocsis ráhajtott, de alig hogy átért a túlsó partra, a szél által 'felkorbácsolt hullámok fölkapták a hidat, mint a szalmaszálat s vitték befelé. Nem is tudott visszajönni az ur kocsin. Tokajba rekedt. Ugy adta fel a lovakat, kocsit vonatra, Rakamazíg. Itt aztán befogatott, s ugy ment Gávára. Hej! Jó ember volt az!... Az Isten nyugosztalja... Mindig segített az árvízkárosultakon, szegényeken... Sok beszéd, vita indul mqg. dű mi, ezt már nem hallgatjuk végig. Beszállunk újra a csónakba s elindulunk visszafelé. Embereim kiviszik a csónakot a viztenger közepébe. Jó távol vagyunk a parttól. Tetszik látni, ez itt a kaszálónk, m

utatja az egyik evezős. — Fog még az idén ezen legelni jószag?....—Nem hogy legeltetni, de még kaszálni is akarunk az idén Uram! Egyszer csak vissza takarodik a medrébe a Tisza. Az igaz, hogy ebbe egy hónap is beletellik, vágja rá a másik... Nemsokára megérkezünk kiindulási helyünkhöz. Dermedten szállok partra, átfujt a hideg szél. Elköszönök embereimtől, megíindu

rok a falu felé. A Főúton autók, motorbiciklik száguldanak fej-a á. Mindenünnen jönnek kiváncsiskodr.i, mind nézik a kiáradt Tiszát- Vannak olyanok is, akik gyönyörködnek ebben a látványban, de egynek sem jut eszébe, hogy s

egiteni is kellené a károsultakon. A hatóságok a maguk részéről mindent elkövettek és elkövetnek a szerencsétlen, hajlékaikból kiűzött embere

1* érdekében. Erről 'meggyőződtem. A járás főszolgabtrája a főjegyzQv lelkésszel karöltve, mindent tqegtesznek, amit.cSak lehet. Illő volna most már a m

agyar társadalomnak is összefogni s megmutatni azt, hogy nemcsak.a francia árvízkárosultaknak tudunk gyűjteni, gavalléroskodni, hanem ha keli, bajbajutott véreinken is tudunk segíteni. £n szentül "hiszem, hogy a magyar társadalom' ezúttal sem fog megfeledkezni miagáról. Tessék most előadásokat rendezni az Operában, színházakban. Sürgősen keli a segítség! A testvéreinkről van szó, Emberek! L. A. Hirdetmény Első Rozsrét határában a nyíregyházi ref. egyház tulajdonát képező mintegy 77 magyar hold prima búzatermő föld tanyai épületekkel együtt október l-től bérbe adó. Zárt ajánlatok folyó hó 20-ig Szabó István egyházgondnokhoz (lakik Katona-utca 17) nyújtandók be, ahol bővebb felvilágosítás is nyerhető. 1792-1 Költöztetés 5 P fuvaronként Tűzifa és szén szállítása q-ként io fillér a mai naptól kezdve. — Tisztelettel SOLTÉSZ ISTVÁN szállító, Kótaji-utc» 88. — Telefon: 504. 1871-iojc