Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 73-97. szám)

1932-04-03 / 75. szám

16 JSftÍRYiDÉK. 1932. április 3. APOLLO Szombaton 5, 7 és 9, vasárnap 3, 5, 7 és 9 órakor A legnagyobb filmsiker! Kizárólagos elsőbbségi joggal! Utolsó két nap ! Hans Albers, Anna Sten parádés alakításával üowte Cario bom b ázása Hátfőn 3, 5, 7 és 9, kedden 5, 7 és 9 órakor Az évad nagy operett filmje. Stolz Róbert 10 slágeréve! Feleségem babája... Szőke Szakáll, Lien Diers, Ottó Walburg Nyíregyháziak diadala müánóban Konthy parancsnok a nagy győzelemről A nyíregyházi tűzoltóság ne­gyedszázados évfordulóját ün­nepli a milánói győzelemnek. 1906 ev juniusa arany betűkkel van be­vésve a tűzoltóság történelmébe. Ebben az évben és hónapban egy 25 főből álló lelkes magyar tüzo>­tócsapat a milánói nemzetközi Hüzoltó verseínyen elnyerte az első dijat s evvel a nem mindennapi teljesítményé vei dicsőségei' szerzett tez a huszonöt ember nemcsak Nyír egyháza városának ,hanem a ma­gyar névnek is! Az ő nevüktől volt akkor hangos Európa. Az egész világ érdeklődése erre a marok­nyi csapatra s annak parancsnoká­ra irányult, aki most itt üt velem szemben. Egyház-utcai házának egyik szobájában. Lovag ^ Konthy Gyula dr. igazi régi vágású, ke­mény magyar ur, ha az ember rá­néz, nem tudja megállapítani, hány éves. Egyenes testtartással jár-kel közöttünk ma is; pedig amint ő mondja, már eljárt fölötte egy kis idő. Beszélgetni kezdünk. — Szóval kedves öcsém valami intervjufélét akar ? ... — Azt. Hát nem bánom. Megpróbáljuk még egyszer felidézni a multat... Egy pillanatra csend támad... Az üveges verandáról behallatszik a kanárik éneke... A régi falióra fe­let üt, odakünn lassan sötétedik. S újból pereg a régen lejátszott film. Megelevenedik a milánói győ zelem: Anno 1906... Lovag Konthy Gyula ür., a pa­rancsnok beszélni kezd : A miláiói kiküldetés élőimé, lyei. A Szegeden lefolyt országos tüzoltóverseny után, ahoí Nyíregy­háza megnyerte az első dijat £a tűzoltó szövetség által felajánlott ezüst kelyhet és Szeged város nagy diját, az ezüst Flórián szobrot), felmerült a szövetségi központban fiz a kérdés, hogy a milánói nem­zetközi világkiállításon melyik egye­sület képviselje a magyar nemzet színeit az ott tartandó tűzoltó ver­senyen. Itten kérem, többek kö­zött Nyíregyházát is ajánlották. Emiatt aztán a központban nagy harcok indultak meg Nyíregyháza mellett és ellen. Gróf Széchenyi Viktor Fehérmegye főispánja arra kórt, hogy ne hátráljak meg, le ne mondjak, ne kedvetlenitsenek el az ármánykodások, ő maga is azon /esz, hogy a nyíregyházi csapatot küldjék ki 'Milánóba. A tűzoltó lapokba állandóan tá­madtak, nem volt egy olyan példá­nya a lapnak, melyben ne szóltak volna le bennünket. Azt irták, hogy falusi tűzoltók vagyunk, akik idehaza lehetünk jók, de a csodá­latos teljesítményű külföldiekkel sehogy sem vehetjük fel a ver­senyt. Egyáltalán nem törődtem avval, hogy mit imak és mit mon­danak, a cikkekre nem válaszol­tam. — Azt a gyakorlattervezetet, me­lyet Milanóban a versenyen akar­Is­tunk hemuattni ,egyesületünk tenben boldogult tagja, Breier Szi­lárd európai hirü tűzoltó, abban az időben d»ső tiszt készítette. Ami­kor ezt a tervezetet megkaptam, vé gigpróbáltattam nagyszámú városi tűzoltóságunkkal és ezekbőt válasz­tottam ki azt a 25 embert, aki ab­ban az időben a törvényelen kor­mány uralma alatt, nemzeti szinü zászlóval, szalaggal ment ki Olasz­országba, hogy jelt adjon arról, hogy élnek még magyarok is Euró pában. Az örökérdemii 25 (aga csapat névsora. A 25 ember névszerint a követ­kezőkből állott : Konthy Gyula dr. parancsnok, Antal János alpa­rancsnok, Trak Géza szakaszpa­rancsnok, Previczky András, Bo­zsó Mihály, Károlyi János, Kazár Ferenc. Jelanovics Dániel, Du­dits József, Fekete József, Zsiska János, Jordán József, Holczer Lajos, Tomasovszky János, Pál János, Blum Ignác, Timarovszky Ferenc, Borók János. Barzó Ist­ván, Kurbély József Kaszás György, Varga Sándor, Humensz­ky Ferenc, Skolnyik János és Gerbár Péter. Ez a 25 emb ;er azután nagy szor­szorgalommaí tanulta össze az elő­adandó gyakorlatot. Az összemü­ködés képe szép és tetszetős volt. A költségek előteremtése 1906 május hacában elindul­tunk. Velünk jött dr Meskó László, Nyíregyháza országgyű­lési képviselője akkori alelnökünk. Ne^i köszönhettük azt, hogy a kellő pénzt össze tudtuk szerezni. Idehaza heteken keresztül koldul­tunk, a szó szoros értelmében házróf-házra jártunk. S csakis az ő lelkes pártfogásának köszönhet­tük. hogy a város áltat adott 1000 korona, a központ áltat adott 1000 koronát kiegészíthettük annyira, amelybőt "25 embernek útiköltsége, uj szerekkel és ruhákkai való fel­szerelése és körülbelül 3 heti fenntartása kitellett. Én ezenkívül folyamodtam az egri püspök Önagyméltóságához", és a kápta­lanhoz, akik nagyobb összeggel járultak hozzá költségeink viselé­séhez. Egyszóval "megpulmpoltunk mindenkit akit csak tudtunk. Az elkiculás Május 23-án tehát elindultunk. Emlékszemig egy délutáni nap volt. A városháza előtti téren volt a gyülekező. »Imához« fúvattam. Az imához fúvatott trombitaszó meg­fettentett^ a szivem tnélyéig ha­tolt. ekkor éreztem csak át, hog* milyen felelősségte'jes vállalkozás­ba kezdtem. Indulásunk Szabolcs­megyében diadalmenet volt. Buda­pesten Kőbányán szállásoltak e; bennünket, egy mellékutcában le­vő vendéglőbe. Ide közel volt a gyakorlótér is^ ahol Breuer Szilárd felügyelete alatt néhányszor el­próbáltuk versenygyakorlatunkat. Utolsó simításokat végezve azo­kon. Megérkezés Milánóba. — Elszállásolás. Három nap miulva elindultunk Pestről is. Milanóba a világkiállí­tás kiküldöttei fogadtak. MajcI el­szállásoltak bennünket a Via Mar­kó-polo 15. alatt lévő laktanyá­ba. Vigyáztam a legénységre. A legszigorúbban elrendeltem, hogy egy tűzoltó egy nap 1 liter bor­nál többet nem íbatik és estt, 9 órakor már mindenkinek ágyba kel'ett lenni. Hogy a gyomrukat et ne rontsák a talián ételekkel hoztunk magunkkal szalonnát, pap­rikát és más ételeket. A legénység főzött magának a kaszárnya ud­varán. S ha leszállt a csodás olasz éj, vacsora után, a tábortűz mel-, lett fÖHíangzottak az édesbús ma­gyar nóták. Rövid idő alatt min­denki megszerette a magyarokat A tűzoltó kongresszus meg­nyitása, a verseny előz­ményei Május 28-án reggel 10 órakor nyitotta meg a nemzetközi 'kon­gresszust Turini gróf a szépművé­szeti muzeumba. Mi alig vártuk a versenyt. Sok bajunk Volt. A podgyászunk alig akart megér­kezni. A legnagyobb baj az volt, hogy az Arénában felállított tűz­oltó gyakorló házon a verseny megkezdéséig mindenki gyakorol­hatott csak mi nem. Elmentem a milánói tűzoltó ezred ezredeséhez és kértem^ hogy legalább egy na­pon engedjenek gyakorlatozni. Elutasított! Véleményemet csengő­olasz tudásom hiánya folytán egy Ha harisnya! akkor csak? az Excelsior harisnyaháztói pfuj! kiáltással adtam tudtára. — Otthagytam őket, azonban átlát­tam. hogy valamit mégis csak kell tenni. A helyen nem "ismerős le­génységnek mégis csak szüksége van a gyakorlatra. Éjjel két óra­kor álkulccsal bementünk az Aré­nába terepszemlére^ hogy lássuk a verseny szí ihelvét. Magunkkai hoztuk a milánói ezredtői 'kibérelt két négyes fogatot a gépek hú­zására és olasz kocsisokat. Mind­járt m eg is kezdték a gyakorlatot. Minden embernek kijelöltem 1 a he­lyét a kocsikon. £s eljátszották az egész jelenetet. Az cg őház előtt. A verseny Másnap délután ránk került a sor. Az olaszoknál :,» :eg az előbbi csapatoknál azt láttám, hogy azok nem jelennek meg a tűznél, hanem níegáiínaK a gyakorló téren s egy­szerűen megvárják mig rájuk ke­Erüi a sor. Én ezt nem agy csinál­tam. Amint felhúzták a jelző táb­lát parancsszóra elfoglaltuk he­lyeinket. Megindultunk mint a fer­geteg. Ugyanabban a pillanatban fölharsant a két trombita. A ná­lunk jót ismert mélabús melódiát fújták; Tűz van... Tüz van... Az Arénában helyet foglaló 30.000 embert annyira magával ragadta ez a nem mindennapi látvány, hogy elkezdett tapsolni, ordítani: Eviva Ungherial Eviva Pongíeri Ungheriat Ez a fogadtatás fellelkesített, kiöl­13 belőlünk a szorongás és félelem legutolsó érzetét is. Ottermettiinfc a tüz színhelyén. Ugy álltunk meg a kocsikkai tnint tüzérek az ágyú­val, senkisem snioccant addig míg azt a parancsszót nem hallotta; Létraszerelés jobbra, vízszerzési, balra, rajta! A rajta szóra minden ember villámgyorsan helyén termett, a szí vattyut felszerelték. A kiadott pa­rancs után 1 perc 13 másodperc alatt megjelent a tüz helyén a víz­sugár. A gyakorlat szép és látvá­nyos volt. A közönség minden egyes mozzanatunkat hálás tapssal honorálta. A visszaszerelés, elvo­nulás is frappáns volt. Zárt So­rokban trombitaszóra meneteltünk. A zsűri sátora előtt 3 lépéssel trombitát szüntettem' »fejvetés j óbbra I Vigyázz! Mindenki gratulált Gróf Széchenyi odajött., átölelt s így szólt; Látja doktor, megy ez ! Mert a magyar ember a legkiválóbb, csak akarnia kell 1 Akkor este a zsűri ülést tartott. Az olaszok azon mesterkedtek, hogy az első dijat a franciáknak adják ki. A zsűri tiltakozott s azt mond­ta, az els ődij a magyaroké ! Az első dij tehát a miénk lett, a má­sodik dijat a nösateli csapatnak adták ki. Mi megkaptuk az első díjon kívül az olasz földmivelés­Ügyi miniszter ezüst érmét és az Adriatica di sziszikurta bronz­plakettjét is. Lovag Konthy Gyula parancs­nok a vetetésért kapott jutal- , niat a kalábriai földrengés ál­dozatainak adja. Én, mint az egyesület parancs­noka, a vezetésért 300 arany fran­kot kaptam, mely összeget oda­ajándékoztam a kalábriai földren­gés szerencsétlen áldozatainak. — Hazafelé jövet a legénységet olasz földön mindenütt megéljenezték, sehol Sem maradt el az »Evíva« kiáltás. Még útiköltséget sem fo­gadtak el tőlünk. Most már min­denki szeretett bennünket.

Next

/
Thumbnails
Contents