Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 73-97. szám)

1932-04-03 / 75. szám

Nyíregyháza, 1932. április 3. + Vasárnap ICaUX- évfolyam. 75 sz POLITIKAI NAPILAP Glőfizetési árak helyben és vidéken : K(y hóra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 I. Sgyes szám óra: hétköznap 10 f>, vasárnap 16 f. Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség íi kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. szám. — Telefonszám : 1 — 39. Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2. Borzalmas robbanás két halottal Ujfehértón Munkapénz, bűzapénz, lildiallér... Irta: Pisszer János A fantáziák erős működésben vannak. A gazdasági byomomsá­gon sokan szeretnének segíteni. Fel világosító munka is folyik, már még a ráüio utján is. Egyfelől az aranyfedezet elve­tését javasolják, mint olyant, amely kiélte önmagát. Fedezetűt a mun­kát, a búzát, a gabonát, a földet ajánlják Ezeknek megfeieiő.eg: — munkapénzt. bu-apénzt, földta.Iért ajánlgatnak az emberek..mint meg­váltóit a mai pénzte enségnek. Más­felöl folyik a magyarázó munka, hogy nem olyan egyszerű a do­log. mint az egyes »naivak« kép­zelik Ismét mások a belső köl­csönt javallják, hogy igy kerüljön több pénz a forgalomba, mert igy marad az aranyfedezet és lesz is pénz bőven. Ugy, vagy 180 millió pengővel. Van, aki az egész nemzeti vagyon egyhanmiaa részé­nek erejéig, ingatlanfedezetet, te­hát földet, házat, minden más in­gatlant talál jobbnak az aranyfe­dezetnél. Szóval törik a fejüket az embe­rek, mert igy, ahogyan van, se- j hogyan se jó. Ami igaz is! Mert í ami "igaz % az igaz! j A rádiós felvilágosító előadó ur, | I •Wli'lWlll^iit iHI'élMnif) llli'lllliMi'l Haydn József (Muiiatür.) Irta: Nagy Vilmos. Ha a rádióhullámokat valami­féle. eddig fel nem talált étherofo­nokémiai eljárással meg lehetne ugy festeni, mint ahogy a bakte­riológusok színezni tudják a ba­cíHusokat. akkor az elmúlt napok­ban teljesen e.fedték volna elő­lünk a nagy tavaszi akarásban szikrázó levegőeget azok a hul­lámok, amelyek a két germán óri­ásnak — Goethének és Haydn­nek dicsőségét és emlékét hirdet­ték ennek a nincstelenségben kec­mergő keserves világnak. De nemcsak a rádió zengte ai emberiség szel.ematörténetének ezt a két héroszát^ hanem főleg a né­met sajtó minden számottevő (sőí a számot nami tevő is) orgánum 3, a nagy politikai napilapoktól fel­kezdve, a szakfolyóiratokon ke­resztül ei egészen a legkülönlege­sebb érdekeket szolgáló magazi­nokig és revükig. A gondolkodók és a költők nagy és hatalmas nemzetének erre a két nagy fiára tiszteletteljes bámu­lattal tekint fel az egész müveit világ. Még az »ősi eüenség« — a francia is bizonyos kérkedő büsz­keséggel emlegeti lapjainak egyéb­ként elég tartózkodó megenvéke­némuiemiü kicsiny lekicsinyléssel nyilatkozott arról^ és azokról, akik az aranyat detronizálni "akarják ési helyébe holmi egyebeket szeretné­nek fedezetül tenni. De micsoda fölényesen fo'yt ez a »fölv i ágo­sitás!» Szinte majdnem imponált is! Azt mondotta, hogy »ha az j egyéb ledezet autarchiára tehetne szert« és világszerte elismerésre találna, akkor még, talán, elkö­vethető lenne. De mit akarunk ím, akik területileg Európa egy szá- j zalékát, népességben pedig egy­hatvanad részét tesszük Európá­nak? Bennünket nem respektálná­nak. pénzünket el se fogadnák, kö­rül volnánk zárva. Elismerte a fel­világosítás, hogy a mai aranyfe­dezetü papírpénz kétségtelen hi­báinak javításán. »kiváló elmék« j törik a fejüket^ csak pont nem tud­ják kisütni, hogy hol a hiba. De majd »rájönnek!« Csak bízzuk; rájuk! Hogy addigra a pénztelenek mind a fészkes fülemülének áldo­zatai lesznek? Ez bizony pech lesz, d e ki tehet róla?! Szóval, ha autarchiára tenne szert a »másik-< és nem az arany­fedezet. akkor jó lenne az a másik, fedezet, mert akkor ncimi állanának | elzárva a »mit szót ehhez a küi­földtői«. Mert most, a mit papi­ros aranyfedezetünkkel, no igen, most nem vagyunk elzárva. Bizony! Csak ugy töri magát a külföld a mi pénzünkért! Ezt egy kicsit ]ó lesz megspek­tátoi! E spektálásunk közben arra kel' gondolnunk. hogy mintha >/transztermoratóriumban« lennénk. Miért? Azért, mert nem t udunk effectiv külföldi vaiutávai kama­tot meg tőkét fizetni. A fizetést ugyan teljesítjük, de csakis a mj pengőnkkel és nem a külföldnek, hanem a Nemzeti Banknak pénz­tárához. Miért? Azért, meit a kül­föld azt szó'ta a mi pengőfizeté­sünkre. hogy az neki nem keli. Neki »nehéz valuta« kell! Xeni aranyfedezetü pengővaluta. Megál 1 az ember esze ha most a felvilágosításra gondol. Hát hi­szen mi most nem: munkapénz, bu­zapénz. földta lér, miegymás hummí »naiv« pénzzel akarunk fizetni, hanem aranyfedezetü pengővel! Mégse kell? Ml ütött abba a »nut szói ehhez a külföldbe ?« Miért zárja et a mi aranyfedezetü pen­gőnket ? Miért nem fogadja el? Miért nem lehet azon »nehéz va­Iutát« venni? Miért nem lehet a mi pénzünkkel'künn vásárolni? Ta­lán, mert a mi aranyfedezetünk nem olyan aranyfedezet. mint a külföldi? Ha az aranyfedezet autar­chikus, autokratikus, egyedural­mi, — kmek milyen elnevezés tet­szik. — akkor mit játszanak a nu fedezetünkkel, amikor ja^z íienn »földfedezet«, hanem arany?! Ugy látszik, hogy a fedezet a mi pénzünknél nem numerá 1, vaíaíml más az oka annak, hogy miégsem testhezálló a »mit szól ehhez a külföldnek ?« Spektálásunk közben meg keli állapítanunk^ hogy lehetne a ml fedezetünk akármi is akkor sena kellene a külföldnek, akkor sem lenne éppen ugy autarchikus^mint most nem az a nu aranyfedeze­tünk, bármennyire is egyedura Inra az aranyfedezet. Itt másutt van a bibi et ezen törhetik a fejüket a »kivá!ó elmék!« Moot minden ország »a utarchíá­ra« törekszik. Mind elzárja a má­siktól a határt, amennyire tudja, Mind a másikon akar ' nyerész­kedni. Egyik sem akar a másik­nak profitot leadni. Azon jár mind­nek az esze, hogy többet tudjon eladni, mint amennyit mástói vá­sárolnia ke ljen. Ott tehát ^ aliol adva van a külkereskedelmi defi­cit könyörtelen biztossága^ mint nálunk is ott az autarchikus aranyfedezet ís nulla éppen ugy, minit ahogyan a földfedezet is ki­próbálatlan nóvum az orthodox közgazdasági iskolában ma, bár a közgazdaság történelme ezt egyál­talában nem tekinti novumlnak. zéseiben. hogy Haydn ravatalánál nemcsak osztrák, hanem francia katonák is állottak a diszőrségen. Nem illik sem az ünnepi hangu­lathoz. sem a mostanában paci­fistának fémjelzett konfederációs világáramiathoz az a megjegyzé­sünk ami visszatartóztathatlanul incselkedik veiünk és nyomdafes­ték alá kívánkozik^ hogy t. i. a franciák ma is szívesen állanának díszőrséget a végleges elhantolásra ítélt germán szellem ravatalánál. Ne zavarjuk azonban a világ nehezen meginduló kristályosodá­si folyamatát ilyen, egészen egyéni epéskedésekkel^ hanem szenteljünk; tiszteletteljes megilletődéssel ma & néhány percet a kétszáz évvel ez­előtt született Haydn József emlé­kezetének. A XVIII. század második felé­nek sok nagytehetségű zenésze között , akik a szimfonikus instru­mentális stílus uj v művészi irányá­ban haladtak^ Haydn József az első. igazi lángeszű nagymestere a klasszikus zenének. Van ugyan egy — nem jelentéktelen — zenei irányzat, amely a kedélyes és gaz­dag humoru »Haydn-papá«-ról bi­zonyos lekicsinylő tendenciával be­szél és teljesen megfeledkezik mű­vészetének mélységes lelki tartal­máról. Úttörő, de nem- forradal­már. Kiegyensúlyozott^ szerény ( derült^ tiszta és nyugodt lélek, egészen más lelki alkatú, minit a titáni Beethoven. II. József nagyszerű és izgalmas refo rajai ép oly 'kevéssé ragadják el, mint a francia forradalom viharzó égzen­gése. Szinte ohmpusi nyuga mát félremagyarázták és a hires Lava­ter bizonyos fiüszterséget olvasott ki arcvonásaiból. Mestermüveiben nagyon is mélyenjáró lélekbúvár, aki ért az érzelme*, festéséhez. — Megindítani es megrázni épen olyan erővei tud, mint enyelegve tréfálni, vagy fájdalmas vágya­kozással epedni. Humora neon a histrió bohóckodása, hanem a fájdalomnak és vidámságnak az a reszignációs vegyülete, amely — később — Wagner Meistersánge­rének Hans Sachsában nyer kéz­zelfoghatóan megszemélyesített formát. Ezenkívül jellemző vonása természetszeretete és az ehhez kap­csolódó hajlama a népies felé, ami p. o. a Die Jahreszeiten-ben is nagyszerűen jut kifejezésre. Élettörténetét madárröptében A következőkbe foglalhatjuk össze. 1732-ben született Rohrauban, Alsó-Ausztriában. Szegény, da­lostermészetü iparoscsalád gyerme­ke. Muzikalitása már korán mutat­kozik. 8 éves korában már szopranista a vvieni Stefanskirc.hi? kórusában. Hangcsattanása idején és ennek ürügye alatt, valami csin­je miatt elbocsátják a karból. Na£y nyomorában is továbbképzi magát^ a mindennapi kenyéréit szerenádo­kon, lakoeia'makban és keresztelő­kön hegedül. Abba a házba ke­rül, ahol Metastásió lakott. Ez észreveszi tehetségét és szorgal­mát, tanítványt szerez neki és be­mutatja a Wienben akkoriban na­gyon felkapott zeneszerzőnek, Por­poi'ának. Ennek énekóráin hege­dűi. Porpora nagyon lealázóan bá­nik vele, komornyikjának tekinti 20 éves korában a »Sánta ör­dög« című víg dalmüvével 24 ara­nyat nyert. (Nagy pénz abban az időben.) Führenberg báró révén megismeri és megkedveli az arisz­tokrácia. 1759-ben Morzin gróf ze­nekarának karmestere lesz, a gróf azonban rövidesen tönkre megy és zenekarát is feloszlatta. 1761-ben Eszterházy Pál, Antal "herceg hív­ja meg a kismartoni udvari zenekar vezetésére és igy élete anyagi­lag nyugodt körülmények közé kerül. Majdnem negyven évig állott a hercegi család "szolgálatá­ban. Élete végén két ízben is meg­fordul Angliában } ahol áz arisz­tokrácia dédelgeti. Oxfordban dok­torrá avatják. Bécsben Beethoven is tanítványa lesz, akit zeneszer­zésre tanít* Az első angliai utja előtt Mozart aggodalommal mondta neki: »Ta­ta! Maga nem a nagyvilág számára nevelődött és nagyon kevés nyelven m Ara 16 íillér

Next

/
Thumbnails
Contents