Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 73-97. szám)

1932-04-20 / 88. szám

1932. április 20. JtflfÍRYIDÉK. Dunaunió és Eurőpaunió Irta : STRAKY HENRIK. A dunai államok most felszínen 'lévő problémájához különböző he­| Iveken a legkiválóbb közgazdászok i szóltak hozzá. Foglalkozott mát 7 ezzel a kérdéssel Francis Dplaisi, [ Rané Dupuis és Gustav Cassel is. I Különböző szemszögletből bírálják fezt a kérdést, állításaik igazolá­sára statisztikai adatokat közölnek fa különböző államok bel- és küi­és átviteli kereskedelméről. Kö zölgetnek friss statisztikát és hábo ru előtti, főleg 1914-bőL szárma­zókat is. Ha a magyar újságolva sÓ ezen nagyok cikkeit és statisz­tikai adatait olvassa és saját ha­zája számára akar következtetéseket levonni, akkor arra a meggyőződés­re kell jutnia, hogy egy gazdasági Dunautruó, amely magában foglal­na hazánkat, Ausztriát és a kis antantot, nem oldaná meg ezen ál­lamok gazdasági válságát, mert ez a inagy alakulat sem alkot tökéletes gazdasági egységet. Kétségtelen, hogy egy ilyen gazdasági unióban Csehszlovákia és Ausztria átvehet­né a három további társállam agrár feleslegének egy részét, feltéve, hogy ezek az előbbi áüamok ipari termékeinek legnagyobb részét szintén átvennők. Ezzel korántsem talált volna még megoldást a há­rom agrárállam mezőgazdasági fe leslegeiinek elhelyezése. A kettő iparibb állam produktumai, amint az említett közgazidászok statiszti­kai adatai bizonyítják, sokkal in­kább megtalálnák ,a maguk piacát a vázolt gazdaságv. Dunaunióban. Sajnos egy hírlapi cikk kerete egyáltalán nem engedi meg, hogy statisztikai adatok közlésébe, bo­csátkozzunk, mert akkor annak se vége, se hossza nem lenne. Tehát ha a Dunaunió létre jön­ne, akkor elsősorban gondoskodni kelletne a gazdasági szövetségben lévő agrár állam olc, további feles­legeinek az elhelyezéséről. Az emii­tett gondolkodók aklataí erre is ta­lálnak módot, ame.lynek keresztül­viteléhez nem kellene más, mint az államok közötti nagyobb egyetér­tés, amelyre külön-külön minde­gyiknek, még a pénzeszsák Párizs országának is szüksége lenne. Fran­ciahonnak, Itáliának. Angliának és Németországnak kereskedelmi és vámpolitikai egyezmények alapján egy másik gazdasági uniót kellene létesíteni, amelyet, tekintettel arra, hogy ezek a gazdaságilag legin­kább számottevő államok a mi kontinensünkön, elnevezhetnénk Európauniónak. Középeurópa álla­mainak a Dunaunióban el nem he­lyezhető agrárfeleslegei itt elhelye­zést találnának. Megoldást tníá't volna a magyar buzafeiesleg és egyéb termények elhelyezése, jobb idők virradhatnának reánk. A statisztika adataival bizonyít­gatják ezek az urak azt, hogy az ilyenformán alakuló Dunaunió és Európaunió jobb lenne, mint ami­lyen volt gazdasági szempontból az Osztrák—Magyar Monarchia a há­ború előtt. Mi magyarok ugyan mindig követeltük a háború előtt az önálló vámterületet. Ez a gaz­dasági világháború, azt hiszem, megtanított bennünket arra, hogy ennek függetlenségünk kidombori­tása szempontjából, tehát közjogi szempontból lett volna értéke, de gazdasági szempontból bizony hát­rányos lett volna. Az akkori közös vámterület használt a magyar me­zőgazdaságnak és az osztrák ipar­nak, ártott az osztrák agrárvilág­nak és a magyar iparnak. Ha ar" ra gondolunk, hogy hazánk első sorban agrárállam, Ausztria pedig ipari állam volt, akkor arra a konklúzióra keh most utólag- jut­nunk, hogy az akkor gazdasági szempontból ugy volt jó, ahogyan fennállott. Tizenhét év telt et a háború ki­törése óta, azóta amint a statisz­tika bizonyítja, annyira megválto­zott az európai államok gazdasági egymásrautaltsága, hogy nem keli visszakívánnunk a Monarchiát, mert az előbb-utóbb politikai füg­getlenségünket veszélyeztethetné, hanem hassanak oda a mi sorsun­kat intéző felelős magyar államfér­fiak és a többi Európa sorsát irá­nyító államférfiak, hogy létesüljön a Dunaunió és Európaunió, mert ezzel megszűnik az az áldatlan ál­lapot, hogy az államok egymással szemben gazdasági hiénák, hanem a vén Európa rátérne a gazdasági higiénia, azaz gazdasági egészsége­sülés útjára. Ezt várja Európa, ezt v3rja a mi sokat szenvedett magyar ha zánk is ! Bencs Kálmán dr. polgármester szózata a ruthén nép megsegítése érdekében D r Bencs Kálmán kir. kormány­főtanácsos polgármester a nyomor­1 ba jutott ruthén földi lakosság ér-, (lekében a következő kérelemmel fordult Nyíregyháza város polgá­1 rajhoz: /A trainoni békeszerződéssel el­rWségeink íeldarabolták ezeréves hazánkat és ezzei tönkre tették é s végtélen nyomorúságba döntötték az országot . Az erőszakkal elvett területeken élő magyar testvéreink és velünk mindig cgyüttérző nemzetiségek leírhatatlan megaláztatások és szenvedések között élnek. Ezen nemzetiségek között a magyar nép pei a legbensőbb együttérzéssel vi­seltető r uthén nép szenved a leg­többe^ azok akik a ruthén földön jártak és az ott megjelenő újságok rémségeket beszélnek, írnak a ruthénföld éhínségéről. Az egyes újságok éhségfrontról számolnak 'be és napirenden van­nak forradalmi megmozdulások. A r uthén nép vezetői /kétségbe­esetten fordulnak segítségért a szomszédállamok polgáraihoz. Városunk képviselőtestülete fo­lyó évi március hó 4-ig napján tar­tott közgyűlésében dr Tóth Bá'luít pén z>rgyigazgató fdszó'alására fog­lalkozott a ruthén föld ínségesei­nek; segélyezési ügyével és akkor elhatározta, hogy polgári kötelességének tartja a magyar nemzet őszinte ba­rátainál* segítségére sietni, megosztva azt a minimális élelmi­szert, amellyel rendelkezünk, ösz­szegyüjtve az éhhalállaí küzdők­höz juttatni. A képviselőtestület megbízása folytán kérelemmel fordulok váro­sunk polgáraihoz, szíveskedjenek a mellékelt íven adományaikat bármi csekély is az, terményben, vagy pénzben feljegyezni és megjelölni azt, hogy mikor bocsáthatják azt a hatóságok rendelkezésére, hogy azt összegyűjtve' az illetékesekhez juttassuk, kik annak a helyszínre való szállítását és elosztását is ei fogják végezni. A felajánlott terményt vagy ösz­szeget a nemesszivü adakozók szí­veskedjenek az ujabb értesítésün­kig maguknál tartani. Bízom városunk polgárainak ha­zafiul érzésében és remélem, hogy emberbaráti akciónk megértésre fog találni. Nyíregyháza, 1932. április 16. Bencs Kálmán m. kir. koitmányfőtanácsos, polgármester, A polgármester felhívása 'város­szerte visszhangot keit Nyíregy­házán, a r uthén föld közelében, ahol sokan vannak a ruthén lakta területről valók és Szabolcsban, amelynek rónái felé lorró vágyako­zással néznek a kenyér nélkül ma­rat r uthén munkások, akik Trianon esztelen ítélete óta ei vannak zárva az aratási m unka terétől és lehető­ségétől. Magyarország maga is szegény, de elesettségében is ki­nyújtja segítő kezét a nyomorgók felé, mert ezer éves miult avatja őket testvérünkké^ őket, akik mos­toha sorsra jutottak a cseh uralom alatt. Fehérgyarmat, 1932. április hó (A »Nyir\idék« tudósítójától.) Kárpátalján a vííág legnagyobb csodája következett be. Megjegyez zük, hogy ez is csak cseh meg­szállott területen, a Kárpátalján történhetett meg. Mint már több izben hirt adtunk róla, Kárpátalja törvényhozót, képviselői táviratban, memoran­dumban cs Szóbeli előterjesztés­sel éltek a prágai kormány illeté­kes minisztereinél a Kárpátalján éhezők érdekében. Ezekre a kéré­sekre azután a napokban a prágai cseh miniszter urak és igazólt he­lyettesei azt felelték, hogy ríincS módjukban segíteni az ínségeseken. Nincs pénzük arra, hogy hitelezeti tavaszi vetőmagot ,búzát, vagy lisztet adjanak az éhezőknek. Az éhező magyar testvéreink — ru­szinokkal együtt forduljanak ily irányú kérelemmel a kárpátaljai tartománygyüléshez, illetőleg a tartomá'-iygyülést igazgató ungvári országos hivatalhoz. Az éhezők tízezreinek képviselői természetes, hogy minden törvényes utat igény­be vettek és a tartománygyülés képviselőihez dr Sunénfalvy Ár­pád és Jaczik Miklóshoz, az 1932­évi március 29-én Ungváron tar­tott tartományi képviselőtes­tületi gyűlésen segítségért az orszá gos hivatalhoz, a tartománygyülés­hez fordultak. Ez a tartománygyü­lés azonban egyhangúlag kimon­dotta, hogy az ínségesek ellátása nem az országos hivatal, neim az ungvári tartománygyülés, hancmi a prágai kormányzat feladata. Vagyis a Kárpátalján éhezők el­érkeztek nyomorúságos életükben ahhoz a ponthoz, amikor nem 1 tud­ják, hogy segítségért hova és kihez forauljanak. Hova fordujar.ak hát ezek a szegény ehézők? Mi nem bíráljuk ei, de megállapítjuk, hogy azokért az éhen elhalt magya­rokért mindenkor a Csehszlovák kormányzatot tesszük felelőssé. Kovács Gyula. A családi pótlék » * Terítékre került ez ts. Néhány évvel ezelőtt a parla­mentben a Jionatyák, a társadalmi egyesületekben a szociális és nem­zeti érzéstői inspirált nők és fér­fiak, a templomokban a hírneves egyházi szónokok kétségbeesett vészkiáltásokat hallattak annak a veszedelemnek az előrelátásában, mely az — egyke — képében fe­nyegeti az erkölcsöt, a családot, a nemzetet. A politikusok és a szocfologusok a nemzet pusztulásán keseregtek és az egyke ellen megindították a ma nagyon divatos akciókat, ame­lyek sajnos, csak dikciók — ma­radtak, ugyancsak híven a kor di­vatjához. A poiitilc usok valósággal "haza­árulással vádolták az egykés, sőü gyermektelen családokat. A vallás szónokát az isteni törvények és a tiszta erkölcs sárba-tiprásának ég­bekiáltó bűnét sütöttek a meddő családok homlokára. Bethlen István gróf kijelentette, hogy mihelyt az ország gazdasági helyzete megengedi a köztisztvi­selők sorsának javítását, ez a javí­tás nem lineáris lesz, hanera első­sorban a család, illetőleg a gyer­mek érdekeit szolgálja. Mindenki oelátta és fennen han­goztatta ,hogy a nemzeti "létnek és az egész emberi 'társadalom­nak alapsejtje a család. Ha zül­lött a csaiád, szétesik a nemzet, felbomlik a társadalom, mert ve­szendőbe ment az erkölcs. A család alapja, összetartó kapcsa és egyet­len célja: 'a gyermek. A házastár­sakat összefűző rózsaláncoknak ró­zsái rövidesen elhervadnak é^ ha­marosan láthatóvá les z a merev, rideg drót, mellyel a rózsákat szok­ták KOSZOI uba fűzni­Gyermek néiküi a családi élet hamarosan üresnek ridegnek, unal­masnak tünik-fti. byenkor a jobbik eset az, hogy a férj a hivatása szoigáiata után fennmaradó idejét a csendes kávéházakban és klubok­ban tölti. Az asszony pedig kü­lönfé.e egyesületekben akciózik, il­letően diKciózik, sokszor hasznos munkát is végez. i A családi "tűzhely azonban az ilyen csatádokban legtöbbször ki­hűl, a szó valódi és átvitt értel­mében egyaránt. Mmaezek fennen hangoztatott igazságok voltak a közelmu'tban és súlyos igazságok ezek ma js. Annái /neglepőbb, hogy az iiletménycsök­kentések s 0rán a családi pótlék; megnyirbálására is sorkeiült. — Wolf Károly a mult napokban mondotta, hogy szerinte meg nem érkezett ei a szüksége annak, hogy újból a tisztviselők illetményeihez kelljen nyúlni. köztisztviselők már hozzá­szoktak az illetményeik csökkenté­séhez. Semmi 'jót nem várnak és minden ross zra elkészültek. Min­den áldozatot szívesen vállalnak, ha az a köz javát szolgálja, ha a terhek elosztása arányos. Arra azonban nem gondolt senki, hogy akkor, amikor az összes tisztviselők helyzetét Su'yoSabbá teszi az i:íet­ménycsökkentés, akkor még külön is sújtsák éppeu azokat a családo­kat, melyeknek eddig is nehezebb volt a sors uk. Külön sújtja ez a>ren delet a gyermekes családokat, és pedig anuái 'jobban sújtja, minél több gyermekük van. Ez az intéz­kedés sehogysem illik bele u — yermek századába — és a szo­Csehszlovákiában nem tudják, hogy ki köteles Kárpátalja nyomorgó népéről gondoskodni? Prága szerint az ungvári tartománygyűlés, az ungvári tartományi képviselet szerint a prágai kormány feladata az éhezők és Ínségesek megsegítése

Next

/
Thumbnails
Contents