Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-15 / 61. szám

Nyíregyháza, 1932. március 15. § Kedd liIIY. Av folvam. 61 sz POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben és vidékén : Egy hóra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 f. Egyes szám ára: hétköznap 10 1-, vasárnap 16 f. Alapította : JÓBA ELEK Felelős szerkesztő : VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség ti kiadóhivatal cime : Széchenyi-út 9. szám. — Telefonszám: 1 39. Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz, Bethlen-u. 2. Hindenburg és Hitler között nótválasztás lesz mm Nemzetem lelke Irta; SCHMIEDT BÉLA dr »A rab gőíya« allegóriája el­vesztette időszerűségét. Ma a »be­teg gólya» allegóriáját kellene meg umi- A világháború után ágynak •esett a magyar nemzet. Körülüljük a betegágyat s megtartjuk évről­évre a március 15-1 'nagy mlagyar konziiumot. Engem most a nemzet lelke ér­dekel, hiszen a Lélek, embere va­gyok. Feladatomat az nehezíti, hogy a tér és test négy méteréi* kai ráhatást, kezemmel nem fog­dolgoznom. A lelek netm tür fizi­kai ráhatást, kezenimer" nem fog­hatom. A nemzet lelkének diagnó­zisát csak a külső életmegnyjfvánu­lásokból, a nemzet arcára kiülő mosolyból, a szája szélén megbú­vó kesernyés vonalból, lélegzetvé­telének ritmusából, dalainak me­lódiájábó 1, himnuszainak szirezcsé­bői, szóval leikének finom impon­derabiíís lehelleteibői ismerem meg. Ezek a súlytalan ínaponderabi­liák adják a nemzet léikének kór­ismeretét, amelyekből aztán em­beri számítással, több kevesebb pszihológiai e'őrelátássai meg le­het állapítani 1 — prognózist. Elöljáróba leszögezem, hogy a nemzetem "leiké nem csonka. Cson­ka léjekről "beszélni "filozófiai le­hetetlenség. A lélek legfeljebb ösz­szébbhuzódik, de a cspnkulásban nem osztozik. A magyarnak csak a földje lett kisebb, a lelke nem! És ez nemzetem Szerencséje! Megvan a nemzeti reger.erá odás lehetősége. Lehet fiznom abban, íhogy a napok és évek ídővei 'tűn­nek s jön a fejedelmi gyászra ki­rályi 'ünnep- A nemzet megope­rált testének ereiben most is a magyar március ie]ke lüktet s meg van minden remény arra, hogy a nemzet talpra pattan prokrutesz ágyából egy kövér tervü májusi reggelen. Nálunk még a .régi már­kás magyar lelkület dolgozik — ha trianoni költségvetéssel is — és így minden remény megvan ar­ra, hogy a leszámolásnál békebeli lesz a — végösszeg. , Nemzetem leikét nem a botani­kusok módszerévei vizsgálom. <— Nem tűzöm 1 gombostühegyre, ha­nem odafektetem reszkető meleg magyar kezembe. Ugy piheg, mint egy töröttszárnyu pintyőke. Erőt­len és fakó szemlencséjének tük­röződése. Mintha tjtko s kór emész­tené. Mintha idegen maró oldatok keringenének az" ereiben... Lázas a liemzet lelke... Bízom benne, hogy a nemzet lel­ke átesik a seblázon. Életerejét a nehéz s fárasztó nemzetnapszám szive 5 vállalásában fogja levezetni. Mi tudjuk, hogy a mi valutánk igazi aranyfedezete a magyar (mun­ka és a. magyar vér. Ennek tuda­tában a munka mi életelehlünk és a m unka lesz a mii életöröjtnünk. A magyar antennák a szünetjelek alatt Széchenyi ittjáró lelkének titkos rádiogrammját fogják; »Ha levágják lábaimat, lábamon l'ogok járni. Ha 'evágják lábamat, keze­men fogok mászni. Ha kitépik ke­zemet ,hasamon fogok csúszni, de hazámért dolgozni' akarok«. Ez a néhány mondat a nemzet lelkének Magna Charta-ja. A haza­fiság nem azonos a köldöknézéssel. Miután az idő ma nami a mi szá­munkra dolgo/ík, nekünk keli ke­mény evezőcsapásokkai a munka vérévei és a lélek verítékével a sze­lek ellen szállani. Ha valaha, hát most mondhatjuk el igazán Arany Lászlió helye s kis verssorát: »A haza dolga; gordius kötés, de kard nem oldja meg csak küzködés«. A nemzet ícfke már régen fel­hagyott a szilaj lovakon való vág­tatássaí... a kalandozással. Leszál­lott a lóról s odasimult az Íróasz­talhoz, a lokomotivhoz, a kapá­ihoz, a traktorhoz, a tollhoz, a he­gedűhöz, a hurhoK*, a vashoz 1, a kő­höz, a göröngyhöz 3 mig egyik sze­mében a könny, másikban ott csil­log a reménylő mosofy s a tiszta homlokán kjgyui'a szebbb jövő előhírnökeként a szivárvány dia­dalíve. ( Ma mar a dolgozó magyar az ide^t. A dőzsölő magyar letört alakja surranó árnyként tünt el az árverési csarnokok és zálogházali kapui alatt. A mai "idő magyarja őrváltáskor ezt a jelszót adja to­va: Tiirj és törj elő! Végezze el minden magyar a feladatát minden áron és minden gáton. Dolgozzon minden mlagyar lélek mig megta­lálja helyét a nap alatt s ha majd újra megtalálta régi 'fészkét, tartsa az ősök hősiességével a vártát s aztán kösse keményre minden új­szülött kis magyar köldökzsinór­ját. A nemzetem fe]ke optimista. Ez a helyesebb és egészsége­J sebb világszemlélet. Ne nézzünk az éjszakába a tormába esett féreg megtört szem ugárávaí. Ne hordoz zon a magyar fekete pápaszemet. Látott már ez a ndm,zet a kerítések karóin ijlő varjat eleget s mégis, megérte az első é-vezredet... A meliroizmusnak, ennek a bi­zakodó világnézetnek két stációja van: Magyarország és a Mennyor­szág. Mindkét állomás egy vonal­ban van. Az utóbbiba csak a* -' e'őbbin keresztül lehet eljutni. — Mindkettőbe ugyanegy erkölcsi ut vezet: a talpig korrekt ember út­ja. Ezt az utat nem lehet az er­kölcs és élet félretaposott sarkú csizmájában megtenni, mert kise­besedik az egyesek és az állam lába. Ne lefedjük, hogy a magyarság­nak és- a kereszténységnek evan« ge'iuma egy sikba esik. Ezen áll a nemzet telke is. Ez evangehuani menta itás fogja magasra szöktet­ni az erkölcstelenségből a lilio­mot. Ez fogja kikönyörögni a ka­takombák m'lyén földből égeflé furt karokkai "az elnyomott jóság diada át. Ez az ősi evangejiurnos lelkiségünk tapos ra "á pusztulás szellemére és ez veti mleg kimoz­dithatat'anui lábunkat az idők és az időben való mulandóságunk fölölt. 1 ' , Mi érezzük a bajokat. A jajga­tókkai együtt jajgatunk mi is, köny nyezünk mi is. Könyörgünk meg­váltó erők felé mi is. De nem azért mert nem; bízunk napsugárban, jobb jövőben, hanem azért mert akarjuk, dolgozzuk és vírrasztva­sirva várjuk a — diadalt! Impozáns keretek között ünnepelte vasárnap délelőtt Nyíregyháza társadalma Borab szená­tort és Washington György emlékét A Társadalmi Egyesületek Szö­vetsége vasárnap délelőtt 11 óra­kor a Korona-szálló nagytermé­ben ünnepélyes közgyűlést tartott, amelyen a h a zafias polgárság im­pozáns keretek között ünnepelte a magyar igazság, a magyar ügy vi­lághírű szószólóját Borah szená­tort és a nagy szabadsághőst Washington Györgyöt születésé­nek 200 éve ^ évfordulója alkalmá­ból. Már féltizenegy te'lé sürü tö­meg szorongott' a Kossuth Lajos téren. Mindenki kíváncsi volt arra a nem mindennapi látványra, a mit a különböző testületek, iskolák, intézmények cs egyéb egyesületek felvonulása nyújtott. A cserkészze-^, nekar indulója lelkes hanguaitot teremtett, szinte kiragadta a min­dennapi élet szürkeségéből az elcsi­gázott lelkeket. Katonás zárt so­rokban vonu't fel az ifjúság, az egészséges arcokon, csillogó sze­mekben ott ragyogott a minden szép és nemes gondolatért való rajongás. A Korona-szálló nagyterme a ki­tűzött időpontra benépesült. Tö­mött széksorok tanúskodtak arról, hogy Nyíregyháza város polgársá­ga teljes egészeben átérezte ennek a díszközgyűlésnek a célját és je­lentőségét. Az ünnepségen megje­lentek a főispán és az alfspán képviseletében Míkecz László vár­megyei főjegyző, Béncs Kálmán dr kormányfőtanácsos, polgáimestei és még Sokan mások vármegyei és városi életünk előkelőségeiből. A közgyűlés megnyitása előtt cümád­kozták a Hiszekegyet. A tárgysorozatban első szám­ként zeneszám szerepeit, ezután Vietónsz József, TESz kerületi elnökének megnyitója következett. Meleg szavakkal üdvözölte a meg­jelenteket, majd a következőket mondotta: A mai •összejövetelün­ket, amelynek egybehivása szabály zatunk értelmében a hatósági 'kö­vetelményeknek megfelelő mó­don ment végbe, a szokásos keret kibővítésével egyenesen társadal­mi ünneppé avatja az a szándé­kunk, hogy ez alkalommal Washington György születésének kétszázadik évfordulójáról is megemlékezzünk­Egyesületünk az elmúlt év fo­lyamán is élénk figyelemmel kisér­te helyi "társaclaim unk nemzeti közművelődési és közjótékonysá­gi törekvéseit s tőle telhetőleg; részt vett a_zok irányításában és szolgálatában. Hogy jelentésemet mindjárt a közjótékonysággal kezdjem: Hivatásos jótékonysági egyesületeink a tél küszöbén in­dították Yneg a hihetetlenül nagy arányban jelentkező szükséglet ki­elégítését. Sok reményt beváltott ; sok könnyet letörölt, sok életet megmentett ez a segítő mozgalom de teljes sikerre csak akkor szá­Ara IO íillér

Next

/
Thumbnails
Contents