Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-13 / 60. szám
JhÍYÍRYIDÉK. 1932. március 13. ma Budapesttől Szabolcson keresztül a trianoni határig... Száz kilométeres sebességgel száguld velünk az expresszvonat az alföldi rónán, gyors egymásutánban marad mögöttünk Szolnok, Debrecen... Útközben, amerre a szöm ellát, végteleneknek Játszó "síkságok, kutágasc(a. termőföldek, a Kunság kis, takaros tanyái váltakozna^ egymásután. Tehát ez volna a magyar kultura, a magyar nemzet kincsesbányája, amit azonban a világotbejárt előkelő idegen sohasem fog és nem ís tud megérteni, mert túlságosan sok ebben az egyoldalúság, a maradiság, amióta Széchenyi István gróf szelleme a Nagymagyaralföld árterületéből és mocsaraiból termőföldet alkotott, e helyzet immár egy évszázad óta sajnos nem változott. A végtelen legelőkön, melyek 'öntözésérői csak a jó Isten gondoskodik, mert a vizet annyira levezették, nem gondolva arra, hogy — hollandus példára — kanálisok is szükségese^ ipiarha*>ordák, juhnyájak legelnek, bizony igen gyakran nem valami elsőrangú minőségű füvfet, mely azonban tarka, a flóra legkülönbözőbb növényeivei van szaturálva. Látszik, hogy lomha, iu=ta a jószág, étvágya ninc® és az ehszapoclott ku^ak vize sem gerjeszt neki valami különös étvágyat. Ittott egy Angliából! jTdehonositott gőzeke füstje »pipái«, mint ahogy' a paraszt mondja, kattognak az Amerikából n»éregdrágá|ní lőportárt traktorok, de látszik, hogy nehéz, kötött, kiszáradt a földitt js laSsan, nehezén megv a munka. A hangúéi nyomott. A vonaton kevés ember utazik, mindenki a gazdasági válságról beszél, panaszkodik, hogy senkinek sincsen pénze, de azért az étkezőkocsi tele van, az utasok nagyrésze jó étvággyal eszik, iszik, folyik a kaláber, vagy „'szidják a kormányt, sürgetik a trianoni revíziót. Egy angol lord, aki az étkező egy szerény sarokjában üi és talán útban van egy hortobágyi vadászatra, csendesen és nem szürcsölve issza feketéjét és mosolyogva gyújt rá fapipájára, O hallgat, nem ven az asztalt, jegyzeteket f-sinái magának és bár ugy látszik, mintha a bábeli zűrzavarból semmit seim értene, talán többet ért, tnint a lármázok. » Segíts magadon, akkor a jó Isten is megsegít!« — gondolja ő magában. —i Szép mottó az a revízió, de először revidiáljuk önmagunkat, miért jutottunk ide és akkor minket, Trianont is revidiálni fogják! Már késő este van, amikor a vonat befut Nyíregyházát^. Cs>oS, tiszta kis város ez — tágas ter ekke', középületei közül feltűnik á tjszta román stílusban épített katolikus templomi, a megyeháza bárok stji usban épített hatalmas épüfete. Van ennek a kis városnak határozottan valami előkelő tónusa, látszik, hogy itt magyar nagyurak, KáHayak és Vay grófok stb. voltak gyakran főispánok, a már sajnos kihalóban lévő, régf magyar Irta: 6 — a „Hadeirai gróf.' comesek qminen-s prototypusai, kik nemcsak lelkiismeretes hivatalnokok voltak, hanem önzetlenül, gyakran vagyonuk feláldozása árán is alkottak, mint néhai Széchenyi István gróf. Az ő példájuk után éi az itteni középosztály is, amely nemcsak szidni t udja a feudális urakat, hanem értékeim is. Ne itélj, nehogy ítéltessél! Ha erre az elvre hallgattunk volna, nem íett volna a világháború után kommunizmus Szent István birodalmában, nem következett volna be Trianon, nem jött volna a »második Mohács«: a gyászos budaőrsi csata, amikor a magyar, mint sajnos igen gyakran ellensége helyett a magyar testvérére lőtt, sőt már megkoronázott királyára is. Szent István király földi képviselője a helyén volna ma is és valószínű, hogy a Kárpátoktót a kék Adriáig most is lengene a nemzeti lobogóDe sajno 5 1919-ben, amikor a fáradt magyar katona hazatért dolgozni, lefegyverezték úgyannyira, hogy még bicskája seim maradt meg, a fegyvereket kiszolgáltatták a demokrácia jelszava aiatt a csőcseléknek, amely azután b fegyvert (mellyel bánni soha sem tudott) a főurak és a középosztály ellen irányítva, a külföld előtt diszkreditálta magát a magyar nemzetet. Mi szükség volt abban az időben demokratizálni azt, ami a régi magyar tisztesség elvei szerint amúgy is már régen demokratikus volt, •—maja nem ugy, mint Angliában, jnelynek, mint nekünk is, történe'mi alkotmányunk volt. Az igazi, alkotó demokráciának rsak a kultúra, de nem a korcsma a bölcsője. A lavina akkor megindult, azóta többé-kevésbbé gyors tempóban gördül tovább rombotó utján, mit lehessen tudn^ hol áll ímeg és kit hogyan talál meg? Namen est omen! \ De menjünk egy házzal tovább! Kényelmes autó röpit másnap 3f részben már Makadam, vagy igen jól kavicsolt és lehengerelt szabolcsi ál'ami u'ton Kisvárda felé. Kis mezőváros ez, a f első Nyírvidék kereskedelmi "központja. De még mindig stir usos szabolcsi értelemben, hol a magyar ur is megjelenik a vásáron, nemcsak az üzérkedő, éhes kupecek csoportja, itt még szokás megemelni a süveget. Élt ezen a vidéken hajdanában egy híres magyar betyár Sobn Jóska néven, ki — amint a legenda mondja — tulajdonképpen imagyár nagyúr volt, de mielőtt valakit kirabolt, megctaKite a süvegét; szépasszonyt, özvegyet, árvátaem bántott. Neki csak »sport« volt a betyárság és talán az akasztófára is sportszerűen lépett. Ma már betyá ok r.|icsenek Magya'országon, de az urak is lassan kihalnak, "mint az áldamokratizmus pusztít, öl, rabol. Valószínű, hogy még Sobn Jóska ís visszafeküdne a sírjába, ha véletlenül feltámadna. Tuzsér a következő pihenőhelyünk, a régi feudális kastély, — melyben a háziasszony valóban magyar, rokoni vendégszeretetig fogadja a fáradt, poros utast. Angyali jó lelkével és tettel Segiti a szegényeket, özvegyeket, árvákat a sors mostoha kezétől sújtott Uíimk a Parnaszos felé Krompaebi Hilló Laokéaek, a Nfí wdék kedvs9 tollj írójának igaz szeretettel Parnasszus alján tapod a lábam, tágult szememben könmyek, könnyek, amig én fö-felé török: elhidegülve földre ömöln ek. Arcomon ráncok: enyhe barázdák szántva térképként rejtett utaim rejtik, s fennakadt fáradt könnyeim: mosolygó ajakkai földre ejtik A Parnasszusról mosolygó Nap, hívón, bárgyún, .nevet, kacag, -ahogy sugara rámhull a véremetkérős-Pamasszus alatt. Engem kacag: Dalokat kér, de lázverte ajkam hallgat, s mégis visz előre, mig a Parnasszus alján leroskadva: vésem a nevem egy szikla kőre. Haldokló előtt tűnnek sziklák, arcra-riad az utolsó »jaj« s a sziklába karmokkal vésett néven pirosan, kékülőn, pereg a»- vér; a Parnasszus-alján mindenki igy jár, mikorra felér. Nyugodni tér a Nap; áldozó, jajjos, utolsó Napesten, s ostoba varjak hitvány serege lakomát ül az összeroppant testen. Csermely István. rokonokat, mindenütt rsak a jóság, a szeretet emlékét hagyváa hátra. Minden tekintetben igazán nagy u ri hely ez, hol rríég a parit ősi fái ís regélnek a fényes mustról, amikor megrezegteti a leveíiiíoeA a szel ő. Az unéka hü m'tTadhatott nagyapja tradíciójához. Már alkonyodik, mikor izmiét útra kelünk —, a trianoni határ felé. A poros utcáj'u Mán d okon rfiarhacsordába jut autónk és minél tovább jutunk, annál barátságtalanabbá válik a vidék. Mogyorós után cöipős hideg vág arcunkba és önkéntelenül összehúzzuk nyakunkon a gallért. A szőke Tiszához érve, megáll az autó, — nincs tovább u ! e vidéken kulturjármiivön! Vagy félkilotmiétert bokáig sárban keli megtennünk és az iszapos partról emberháton viszik be az embert a régiwódu hidasba. Közben meginog »száUitónk« és cipőnk alaposan megmerül a hiiej, vizben. Atkecme.egve a másik partra, ott neto vár kocsi, tehát podgyászunkat a révészkuny hóban hagyva, gyalogszerrel vágunk nekj Nagylónya községnek, mely község határában valamikor egy még honfoglaláskon híres, iraagyar nemzetség kiterjedt damiruumai terültek eí egészen a Kárpátok aljáig. Ma már csak roncsai vannak meg e ddmjniuímnak magyar területen, beékelve a Tisza és a trianoni határ közé, lehetetlen jogviszonyokkal megterhelve, megfosztva minden azelőtti konjunktúrájától és agyónadóztatva még olyan adónemekkel ís, melyek tulajdonképpen és nagyrészben nem is magyar, hanem csehszlovák köztársasági "területet ármentesitenek a belvizektől. Kié e föld, kié ez ország? Kié a jog, kié a teher? ' Amjlyen relatív jólétet és kulturát észfel az ember jníg a Tisza balpartján, annyivai ezembeötiőbb az a tökéletes elmaradottság, tanácstalanság, általános elszegényedés. mely az embert a Tisza jóbbpartján fogadja. E vidék isothermái mir a galíciai vidékkei egyformák, a termelés a nagyrészben agyago 5, humuSznéiküli földeken, melyek valamikor hata'mas erdőségek lehettek, rendkivüi problematika és müvelésük legalább 50 százalékkal* költségesebb, nehezebb, mint a Nyírségben. 'A közvet'en tiszaparti kevés föla kivételével 'jó, ha minden tir, évben egyszer, kétszer van olyan termés, mely az itt fantasztikus adók fizetését és a meginünkáltatá.->i fclötségeket fedezhetné, anélkül, hogy a birtokos — légyen, nagy, közép vagy kisbinokos ._ tökéletesen és teljesen el íie adósodna. A föld itt nem birja az esőzést, már 10 mm- esőmennyiségtől teljesen elázik^ ugy, hogy rámenni nem lehet, ha viszont 'szárazság van, ugy annyira kiszárad, hogy a földrepedésekbe gyakran az igavonóálatok is bedűlnek. Későn ált be a tavasz, kései tavaszi s gyakran áprilisi és májusi fagyokkai, minek veszede'fcntes következményei? bővebben ecsetelni a müveit, avagy közepes gazda előtt sem szükséges. Semminemű néven nevezhető konjunktura e vidéken nincsen, a rendszeres szállításnak és értékesítésnek itt részben a gyakran járhat a tIan Tisza, részben * bútorvásár! Meglepő olcsó dezési tárgyak a még eddig nem létező olcsón nagyválasztéku áruraktáramban. CÍ !.i XI dt F» A A raktáramon lévő összes áruk u, m. hálók, ebédlők, uriszobák, ülő- és szalongarniturák, gyermekkocsik, valamint butorkulönlegességeim és mindennemű lakberenkerülnek eladásra. — Kérném ennek megtekintését a - „ , Kállói-utca 1. szám. bútorcsarnoka, Telefon si».
