Nyírvidék, 1932 (53. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-06 / 54. szám

Nyíregyháza, 1932. március 6. » Vasárnap XkIII. évfolyam, 54 sz POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak helyben é« vidéken : héra 2 P 50 f. — Negyedévre 7 P 50 f. szám ára: hétkéznap 10 f., vasárnap 16 f. Alapította: JÓBA ELEK Felelős szerkesztf: VERTSE K. ANDOR Szerkesztőség és kiadóhivatal címe : Széchenyi-ét 9. szám. — Telefonszám: 1 — 39. Hirdetéseket az Ujságbolt is felvesz. Bethlen-u. 2­Ssnghaiban mámoros örömmel ünnepelték a „békét" Hetvenöt százalékos jegymérséklés lesz a MÁV- kiránduló vonalain Nemzeti összefogás Az ellenzék köreiből már ré­gebben hangzanak fel oiyan vádak, •snmtha a körtmánv mereven eluta­sítaná a nemzeti' összefogás gon­dolatát, melynek az fenne a célja, hogy az összes erők egyesítésével forduljon szembe az ország azok­kal a s uiyo 3 kérdésekké^ amelye­ket meg keli oldani, hogy tovább élhessünk. Mindjárt megjegyezzük azonban, hogy ezek mögött a kí­vánalmak mögött sokkai inkább párttaktikai szempont, mint igazi őszinteség rejtőzött. A közvéle­ményt akarták befolyásolni olyan irányban, hogy az a kormányt vá­dolja, amiért értetlenséget tanu=ít az ellenzék nemep törekvéseivel szemben s párturatai önzésében odáig megy, hogy kizán'a magából csak azért, mert az ellenzék sorai­ban foglalnak helyet, azokat a te­hetsége 5 politikusokat, akik hasz­nosan tudnának dolgozni az or­szág helyzetének javítása érdeké­ben. A miniszterelnöknek a szv 1*! pártértekezíeten mondott beszéde teljes világosságot teremtett eb­ben a kérdésben. Mint már több ízben, most is kijelentette, hogy az egysége?párt hajlandó együtt működni a nemzeti erők összefo­gásának kérdésében, de csak az adott helyzet figyelembevétele alapján. Az adott helyzet pedig az, hogy az egységespárt ma is a többségi párt, megvannak a mala­ga célkitűzései, leszögezett pro­gramja s az összefogás csak ugy képzelhető, hqgy az újonnan fel­sorakozó erők magukévá teszik a meglévő kereteket. Nevetséges vol­na ugy elképzelni az összefogást, I hogy a kisebbség kedvéért meg­változtassa az egységespárt célki­tűzésen, mindenben az újonnan be­lépő képviselők szájaize szerint cselekedjék, mintegy elszenvedve a kisebbségi kívánságok diktató­rikus érvényesülését. A miniszterelnök kijelentette, hogy tévednek azok, akik az egységei párt közei jövőbeni fel­bomlására spekulálnak és ezt a re­mélt eseményt már előre leszámí­tolják terveikben. Lehetetlen ugy elképzelni az összefogást, hogy tönkretegyék az egységes­pártban uralkodó egységet és uj elemekkei Helyettesítsék a meglé­vő rendet. Aki összefogni óhajt, annak nemcsak az egységespárttal keli számolnia, hanem 1 meg kell lenni benne az akaratnak arra is, hogy összefogjon azokkal a pár­tokkal 'és képvfselőkkef is, ame­lyek és akik a kormány politikáját támogatják. Magyarán, az össze­í fogást elfogadó pártoknak nem­csak az egységespárt célkitűzéseid kell magukévá tenniök, hanem azo­kat a különleges szempontokat is, amelyek a konmánytámogató ke­reszténypárt színezetét adják meg. Ma még nem érett odáig ahely­zet, hogy teljes egyértelműséggel lehetne körvonalazni ennek az ösz­szefogásnak minden részletét s ami a legközelebb esik, az annyi volna, hogy az egyes ellenzéki politiku­sok fenntartva ellenzéki állás­pontjukat, azokban a kérdésekben támogassák á konmányt, amelye­ket az ország érdekében valónak látnak. Mindenfele támogatás elő­feltétele azonban a személyi párt­szempontok teljes liáttérbetolása a köz érdekeivel szemben. Vannak olyanok, akik az össze­fogást azért sürgetik, mert szerin­tük az egységespárt csak akkor kapná vissza az erkölcsi intakt­ságot, amefyet tendenciózus be­állítások szerint bizonyos fokig elvesztett. A miniszterelnök tílta­Ami csak sznnnyadhat, alszik ki soha Irta: Kováts Erzsébet Bánhidy mérnök összehajtotta az imént elolvasott levelet, majd könnyed mozdu'attai az íróasztal­ra dobta. Amint lassan rágyúj­tott szivarjára, arcán kis gúnyos mosoly Suhant át, amit a levél tar­talma váltott ki. Elgondolkozott azon, hogy milyen szük látókö­rüek egy kis vidéki város "mberei. Az ő kedves Kálmán barátja azt hiszi, hogy neki más vágya sincs, mint' visszajutni az óhazába és valami kisméretű gyárban elfogad­ni a mérnöki állást, persze mint külföldet járt szakembert szive-i sebben alkalmazná most az igaz­gató ur, — akkor bizony nem akarta felvenni, amiko'r háború után hazakerült, dacára a sok ké­résnek, kilincselésnek. Talán szí­veskedne 150—200 pengőt is adni fizetésképen. Nem, — köszöni, ne­ki egészen megfelelő ez az 500 dolláros gázsi, a vezető mérnöki állás a világhíres Strattoon cég­nél egy luxusautó és a 15-ík avenuen levő elegánsan berende­zett lakás. Milyen furcsa is innen Newyork hatalmas mléretü felhő­karcolói "közül egy hazai "kis po­ros vidéki városra gondolni. '»MÍt is ír a jó fiu?« Ujbói a ' levél után nyúlt és olvasni kezdte. Sze­me éppen a következő sorokria tévedt: »biztosra veszem, hogy a honvágy mar kínoz, hiszen nyolc éve vagy kinn...« Ugy van, bólint rá a férfi, 8 éve! — és a szivarfüstbe bámul elgondolkozva... Ebből 6 év szakadatlan m unka, küzdelem kö­zött telt ei. Küzdött a létért, majd a szerencsés véletlen is se­gítette, — most végre elérte már célját itt lant idegen világban, ide­gen emberek között. Mit tudott megadni az óhaza-? Seimlmit... azaz igen: pár évi szibériai hadifog­ságot, láb- és karlövést, járványt, temérdek szenvedést. A fogságból élete kockáztatásával szökött haza. Itthon a kegyetlen valóság fogad­ta, a vérrei szerzett és táplált hazai rögök felosztva, szétdara­bolva, a szülei sírjához i s útlevél kellett, mert az is a csonkahaza határán tu' volt. Aztán állásért futkosás, nyomorgás, végű' a meg­váltást jelentő, uj életet ígérő Ame rika. Izzóvá vált a férfi arca, a vér hevesebben lüktetett erei­ben, szinte újra érzi fájni a rég behegedt sebeket, — végig simí­tott forró homlokán... Eh, netmi akar emlékezni az elmúlt küzdel­mekre, szenvedésekre. Ma kezdő­dött meg pár heti szabadsága. Ta­lán átutazik Cahfomiába, — vala­mi j'ó prograimimot állit össze, pi­hen majd és szórakozik is. Ma pe­dig eleget tesz Jonny barátja hí­vásának és elmegy az estélyére. Évek óta tartott már a barátság Bánhidy és Jonny között, amely őszinte szeretetté mélyült, a gaz­dag amerikai jénki és a messziről ide sodródott magyar férfi között. Mára a kedves szőke fíu valami nagy meglepetést ígért az ő ma­gyar barátjának. Okvetlenül ott leszek — határozza ei Bánhidy és ujbói átfutja tekíntetéveí az óhazá j bói kapott levél sorait. »EmIék­szel-e még Rády Micire? tönkre­mentek a szülei szegénynek, ő iro­dába jár, eladó a bírtok...« Mosolyra húzódik a férfi arca, pmínt a jói érthető pontokat nézi... Mici? Csínos kis barna lány volt, 15—16 éves, de az arc már elmo­sódott emlékezetében. A ievelet most már végérvényesen össze­hajtva, bedobta az íróasztal fiók­jába és felállt. Jonny estéjén javában játszott már a jazz-band. A fényűzően be­rendezett lakásban ragyogtak a csillárok, a tükörfényes parketten a tánczene ütemére keringtek a párok, az elegáns, csillogó ék­szerű szép nők, frakkos, lakkcipős férfiak. A táncolók között volt Bánhidy is, karján a szép szőke Daisyvei, á keksz-hercegnővei, a­kineK fess, magas termetét me­rész dekoltázsu leheletfinomságu ruha fedte. Drága bridíáns éksze­rek csillogtak nyakán, karján. A férfi gyönyörködve nézte a mo­solygó r uz3os ajkakat, — ugy ér­zi, szereti. Szorosabban öleli ma­gához, Daisy is jobban odasimul, neki is tetszik a táncosa. Milyen kedvesen, angolos kiejtéssel mond­ja a nevemet — gondolja a mér­nök, — mister Benhidy. Tánc közben szóba kerü' a sza­badság. Bánhiciy örömteljes meg­lepetéssel hallja, hogy a miss, pa­pájával együtt szintén Caiifor­niába készül üzleti útra. Vacsora után Jonny, a házigazda eltűnt pár percre, majd mikor visszatért, a csillárok fénye letompult kissé és a másik terem felől halkan^ csen­desen felzendült egy magyar dal: »Gyere velem akác-lombos fa­lumba...« Meglepett arcok figyel­tek fel az asztal körül Jaz idegen dallamu, (mélabús cigánymuzsikara. Bánhidy a házigazdára nézett, ez hát az igért meglepetés 1 Jonny megelégedetten mosolygott vissza. Sikerült hát az ő kedves magyar barátja részére készített meglepe­tés. A mérnök szótlanul lehaj­totta a fejét, — csodálatos vál­tozáson ment át a lefke. Ugy érzi, mintha eltűnne a körülötte levő zsongás, csillogás, fény és nem egy előkelő newyorki fakás ebéd­lőtermében volna, hanem egy csön des kis poros várost látna, a há­zak előtt nyíló akácok. Móst mint­ha szellő érinti, hó szirmaik ie­ga fehér fürtök elborítják a fákat, hah szellő érinti, hó szirmaik le­hu'ianak, illatos fehér szőnyeget varázsolva a poro s utakra. Különb ez az ut a világ minden aszfaltos, bitümös müutjánái. A kisvárosi vendéglő kert helyiségéiben pedig húzza a cigány az édesbús ma­Ara 16 íillér

Next

/
Thumbnails
Contents